Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-09 / 262. szám
1979. november 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tavaly júliusban kezdődött a Palotási Állami Gazdaságban a 640 férőhelyes tehenészeti telep épitése. Az első ütemben 480 férőhely készül el Valamin mindig törik a fejüket Nemcsak a műhelyben számíthatnak rájuk Őszintén szólva, a brigád ezen a délelőttön nem nagyon örült a látogatásomnak. Szorította őket a határidő, sürgős volt a munka, fogni kellett a szerszám nyelét: igyekezni az emelődaruk elkészítésével, szerelésével, csomagolásával. Egyedül maradtam a brigádvezető kuckójában: az asztalon ismerkedésképpen ott hevert a díszes brigádnapló. Első lapjai ekképpen vallottak a kollektíváról: Munkahely: a tiszafüredi Járási Építő- és Vegyesipari Szövetkezet lakatos üzeme. A brigád neve: Május 1. Alakulás éve: 1968. Elért fokozatok: bronzkoszorú (kétszer), ezüst-, aranykoszorú, a szövetkezet négyszeres kiváló brigádja, a szocialista brigád: cím tizenegyszeres kitüntetettje, és a szakma kiváló brigádja plakett várományosa. Létszám: jelenleg nyolc, és egy kivétellel valamennyien fizikai dolgozók. Eddig érek a lapozgatásban, amikor a brigádvezető, Ferencz Mátyás abbahagyva a hegesztést, időt tud szakítani arra is, hogy munka közben mutassa be a többieket. Szerencsénk van, hogy most éppen zömük a szerelőműhelyben és a környéken szorgoskodik. A kuckó tőszomszédságában Herbák Tivadar kezében hegesztőpisztoly villog, a nagycsarnokban ifj. Atkári József a satupad mellett illeszti össze a daru meghaj- tóházát, Tóth Béla és Kovács József pedig az ud,varon szerelik össze a daruállványokat. Távolabb Deb- rődi József a csomagoláshoz készíti elő a faládákat. Ez sem elhanyagolható részfeladat, hiszen figyelmes, körültekintő művelet az „ágyazás”, elvégre hosszú az út a Szovjetunióig. A lista hiányos, hiszen Fe- renczi Nándor már kikerült közülük, a szolgáltató részleg vezetője lett, de brigádtag maradt. Kardos Imre pedig azért kért szabadságot, mert családi házat épít, és a lucskos napok beköszönte előtt szeretné tető alá vinni az épületet. (Ide kívánkozik, hogy az alapot a brigád rakta le, és a tetőgerendákat is együtt szerelték ösz- sze.) — Tudja — szól a brigádvezető — attól még nem szocialista egy közösség, ha' jól elvégzi a munkáját. Elvégre ez a fizetés ellenértéke. Ami nálunk „május egyeseknél” több — bármiben, bárhol, más jellegű feladatoknál is számíthat ránk a szövetkezet, ha szükség van erős munkáskezekre. Én most hegesztek, de ha a sors úgy hozza, a lakatosmunkában se vallók szégyent, és a többiek is így vannak. Amikor maradni kell, nem kifogásokat keresünk, általában maradunk. Annak ellenére, hogy nekem, meg a többieknek is van családja. A tervet átlagosan 105—106%- ra teljesítjük, és a többség munkája a műszak után sem ér véget. Ketten vagyunk párttagok, de van közöttünk munkásőr. szövetkezeti pártvezetŐ6égi tag, tanácstag is. Lapozzuk tovább a naplót: társadalmi munkavállalások. teljesítések a Kossuth és Kiss Pál iskolának: térképfelvonó csigasor, táskatartók, virágállványok, játszótéri fémjátékok. Köszönőlevél, amiért nyáron négy gyerek brigádpénzen táborozhatott. Gyermeknapra a patronált 8. a osztály minden úttörője könyvet kapott tőlük emlékbe — ez is bekerült a naplóba. Közben néhányan még csatlakoznak hozzánk pár percre. — A tanulással se állunk rosszul — folytatja ifj. Atkári József. — Mindenki elvégezte a nyolc osztályt, sőt ketten már az érettségit is letették. A politikai oktatáson, ünnepségeken részt veszünk, de a vetélkedőket is kedveljük. Háromszor lettünk bronzérmesek a községben, és megyei másodikok is egyszer a szocialista brigádok között. A lista nem teljes, szólni lehetne még a közös múzeumlátogatásokról, a kis-ti- szai kirándulásokról, a legifjabb brigádtag legénybúcsújáról, amelyet a nősök „jótanácsai” színeztek. Most is törik a fejüket. Van ezernyolcszáz forint a brigádkasszában, ehhez még gyűjtenek, és valamikor tavasz- szal autóbusztúrára viszik az új, patronált rajt. A legbüszkébbek viszont arra: hogy bár közösen dolgoznak, náluk nincs egyen- lősdi. A legutóbbi címért ezerötszáz forintot kaptak személyenként, de nem így osztották szét. Volt, aki kétezret vitt haza, akadt aki százat. A brigád döntött így... Erdő a futóhomokon A jászberényi Kossuth .Tsz- ben újabb 140 hektár cellulóznyár ültetésével folytatódik a hosszú távú erdőtelepítési program végrehajtása. Az ősz elején elkezdett faültetéssel a gazdaság a gyenge termőképesség miatt növénytermesztésből kivont területet, az úgynevezett futóhomokot. hasznosítja. A pórtelki határrészen folyó erdőtelepítéssel tovább növekszik az a várost körülvevő zöldövezet, amely a levegő szennyeződését, az időjárás kedvezőtlen hatását csökkenti. Másik nagy jelentősége a telepítésnek, hogy értékes alapanyagot szolgáltat a hazai fafeldolgozó iparnak. Az újabb 140 hektár erdősítésre a gazdaság mintegy 3 millió forintot költ. A jövő év tavaszára erdőterületének nagysága eléri az ezer hektárt, és az eddigi 1500 közméterrel szemben évi 5 erer köbméter fa kitermelését teszi lehetővé. Az értékes alapanyagból évente. 400 köbméter papírfa kerül exportra. A hosszú távú program a következő ötéves terv időszakában folytatódik. Vállkendök szovjet exportra Másfél hónappal az évvége előtt „mérlegelőzetes” igazolja, hogy a korábbi éveknél eredményesebb esztendőt zár az idén Jászapátiban .a mohair vállkendőket előállító üzem. A kihelyezett részleget a Jászapáti és Vidéke Áfész a budapesti fonalkikészítő gyárral együttműködve létesítette. A kezdetben tíz asszonyt foglalkoztató részleg az évek során exportvállalásokat teljesítő üzemmé fejlődött. Az idén már nyolcvan nőnek biztosít jó keresettel járó munkát. A munkavállalók olyan id,ős asszonyok vagy kisgyermekes édesanyáik, akik csak otthon tudnak dolgozni. A kihelyezett üzem idei termelési értéke meghaladja a 6 millió forintot. Szovjet exportra 200 ezer darabot készít a divatos, háromsar- kos, rojtos vállkendőből, a FOKI-tól kapott több színű alapanyagból. D. Szabó Miklós Ezzel is többet ér az ember Amennyit elmondott magáról, ha levegővel jól telesziv- ja magát az ember, egy szuszra elsorol. Grát Jánosnak hívják, 43 éves, a jászberényi Cipőipari Vállalatnál 1972 óta dolgozik, tagja a Március 21. Szocialista Brigádnak és az idén lépett az általános iskola 8. osztályába. Látta, hogy keveslem az egy mondatba sűrített életrajzot, ezért gondolta ki: várjam meg, lekezel három kazánt, „végigszagolja” az olajkályhákat, azután jön, és elmeséli, hogyan szánta rá magát öreg fejjel a tanulásra. — Nem tudnám pontosan megmondani, mikor jutott először eszembe, hogy jó lenne tanulni, legalább az általános iskolát elvégezni. Sokáig Pesten, az ORION- ban dolgoztam, mint segédmunkás, ott ismerkedtem meg feleségemmel, megnősültem és akkor derült ki, hogy az. asszonynak gimnáziuma van. nagyon szeret olvasni, én meg a nevemet is éppen csak le tudtam kaparni. Másodszor akkor döbbentem rá, mennyivel kevesebb az ember, ha írástudatlan, amikor kislányom iskolás lett, egymás után hozta haza a jó jegyeket, mutatta a leckékönyvbe beírt dicséreteket, én meg csak hallgattam, mint aki meg- kukult. ... Hazajöttem és a Cipőipari Vállalatnál kaptam kedvemre való munkát, a telep — a műhelyek és az irodák — fűtését bízták rám, nyáron pedig a tmik építőrészlegében dolgoztam. Felvettek a szocialista brigádba, mindenki elégedett a munkámmal, és én« is a munkahelyemmel, hiszen ennyi jó szót, ennyi emberséget mint itt, eddig még sehol nem kaptam. Mégsem volt jó, mert itt is minden azt juttatta eszembe, hogy félember vagyok, ha se írni, se olvasni nem tudok. Ezért kapaszkodtam bele a bri- gádlársak biztatásába, hogy vágjak neki a tanulásnak, még nem késő, elvégezhetem az általános iskolát. A legelején kellett kezdeni, 'mert annak idején egy osztályt sem jártam végig, így aztán semmilyen papírt nem tudtam felmutatni. Magántanulóként „izzadtam ki” az első két osztályt, a felnőttek általános iskolájában végeztem el még ötöt, most vagyok nyolcadikos és lányom, aki harmadéves fodrásztanuló, „rámijesztett”. hogy négyesnél rosszabb jegyet nem vihetek haza. Tudom: manapság, amikor sokan kezdik el, vagy folytatják felnőtt fejjel a tanulást, semmi különleges nincs abban, hogy az öreg kazánfűtő beül az iskolapadba. Én mégsem fogom elfelejteni ezeket az éveket. Nem a keserves kínlódásra gondolok majd,, amivel először sikerült egy egész szót összerakni az egyenként kiizzadt betűkből, hanem arra a napra, amikor beiratkoztam a könyvtárba és beírtuk a naplóba, hogy a brigád minden tagja — én is — rendszeres olvasó. Amikor először álltam meg a könyvesbolt kirakata előtt, és nem azért, hogy a borítólap színeiben gyönyörködjem, hanem, hogy elolvassam, mi a címe annak a szép könyvnek. További tervem? Befejezem a nyolc osztályt és beiratkozom a kazánfűtői tanfolyamra. A szakképesítés megszerzésével és még jobb munkával próbálom törleszteni az adósságot, meghálálni a bizalmat, hogy annak idején az írástudatlan Grát Jánosra bízták a vagyont érő kazánokat. — illés — Az ideális növekedés A napokban vitába keveredtem egy angol közgazdásszal a gazdasági növekedés kívánatos mértékéről és annak tartalmáról. Talán e vita tanulságos lehet a megváltozott gazdasági feltételeinkhez igazodó szemléleti mód formálásához. Angol beszélgetőpartneremet tájékoztattam a magyar népgazdaság fejlődéséről 1978-ban és az 1979. évi várható eredményekről. Szerény hangon jeleztem, hogy a gazdasági növekedés üteme ebben az évben 4 százalék körül alakul. E ponton szavaimba vágva kijelentette: ez az ütem az angol növekedési iskola szerint ideális, s lehetővé teszi a társadalom gazdasági és szociális feladatainak megvalósítását. Itt indult meg a vita, milyen ütem lehet ideális egy gazdaság számára, van-e ennek valami objektív mércéje. Megállapodtunk abban, hogy a gazdasági fejlődés különböző szakaszaiban, az adott ország gazdasági fejlettsége és adottsági függvényében más és más növekedési ütem lehet optimális, tehát nincs valami általános normája. Közös nevezőre jutottunk abban is, hogy jelenleg a világ- gazdaságban korszak- váltás megy végbe. Ez nagyon leegyszerűsítve abban fejeződik ki (például a nyersanyagok és késztermékek áraránya), hogy a termelési erőforrások újijéérfékelődnek, a technikai és technológiai fejlődés rohamos üteme lelassul, az országok gazdasági erőviszonyaiban jelentős átcsoportosulás zajlik le. Ilyen körülmények között nem mehet végbe gyors gazdasági növekedés egy országban sem. Igen ám, de az, hogy gyors vagy lassú, azt mindig az adott ország saját mértékeivel kell mérni. A szocialista országokban például 3—4 százalék lényeges lassulást jelent, Angliában e mérték pedig az optimálishoz közelít. A gazdasági növekedés tartalmáról az az álláspontunk alakult ki, hogy a jövőben gyorsabban terjednek majd el az anyagmegtakarító technológiák, a termék- minőség az eddiginél is nagyobb jelentőséget kap. Ebből következik, hogy a termék tartóssága, alacsony üzemköltsége (energiafelhasználása), alacsony meghibásodási valószínűsége a fontos versenytényező rangjára emelkedik. Ezt az előrejelzést adták a szabványosítási világ- szervezet budapesti konferenciáján is, leszögezve, hogy korunkban az áruminőség és a gazdaságosság egyre közelebb kerül egymáshoz, és az eredményes vállalkozási tevékenység fontos jellemzőjévé válik. Az angol kolléga elmondta, hogy amikor a gazdasági élet vezetőivel beszélgetett, akkor a gazdasági növekedési ütem átmeneti lassításának szükségességét, a differenciált fejlesztés fontosságát hangsúlyozták, amikor a vállalatok vezetőit látogatta meg, akkor azok gazdasági egységük gyorsabb fejlődését várták, ígérték. Nincs ebben valami ellentmondás, kérdezte? Nem szánhattam vitába. Igaza volt. A vállalati vezetés körében csak elvileg fogadják el a lassabb fejlődés lehetőségét, a differenciálás szükségességét. De ha konkréten a saját vállalatról esik szó, már más a véleményük. S ez nem véletlen, mert a gazdasági értékelés és ösztönzés rendjében még mindig a dinamikus fejlődést jutalmazzák, még akkor is, ha az nem a megnőtt követelményeket teljesítve, a magasabb technikai színvonalon és a több piacon értékesíthetőség jegyeivel párosulva megy végbe. Azok a vállalatok, amelyek netán a nem fejlesztendő kategóriába kerülnek, mindent megmozgatnak, helyi társadalmi és közigazgatási szerveket, felső kapcsolataikat az „igazságtalan bánásmód” elhárítására. S gyakran kapnak is segítséget, ami tovább nehezíti a helyes gazdaságpolitikai szándékok megvalósítását. Általában pedig nem lehet termékszerkezetet változtatni, gazdasági egyensúlyt javítani. Ez vállalati következményekkel jár, az ott bekövetkező kedvező változásokon alapul. M em kétséges, hogy közvetlenül érinti a vállalatvezetést, sőt a vállalati dolgozókat is. S hogy milyen irányból és mértékben, az attól függ, hogy a vállalat mennyire tudott alkalmazkodni az új körülményekhez, hogyan tudta „kitermelni, kiérdemelni” a fejlesztési lehetőségét. Wiesel Iván Több és az eddiginél még jobb minőségű növényi és állati terméket igér a Baranya megyei Béke Őre Termelőszövetkezet tagsága az elkövetkezendő években. Képünk a/tsz baromfinevelőjében készült
