Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

14 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 7. Gyászhír Fájdalommal tudatjuk, hogy nagymamánk BUDAI BÉLANÉ szül.: Kovács Mária 85 éves korában elhunyt. Teme­tése 1979. november 8-án 14.30- kor lesz a Munkásőr úti teme­tőben. Gyászoló unokái, Szol­nok. apróhirdetés INGATLAN NYARALÓT vennék Tiszakécskén. Faház nem érdekel. Ko­vács Zsigmond. 2750 Nagykőrös. Báthory u. 1. (6497.) gépjármű UG-s 1200-as Zsigu­li sürgősen eladó. Szolnok, Bánát u. 9. (PIÉRT mellett.) (6537.) ADÁSVÉTEL sajatgyökerü csemege- és borsző­lővesszők peronosz- póramentes Zala- gyöngye megrendel­hető. Ungerbauer. Csongrád. Felszaba­dulás u. 42. (6206.) EGYÉB GARÁZS kiadó a Kassai úton. Érdek­lődni : Szolnok, 13-880-as telefonon, egész nap. (6538.) DOLGOZÓKAT ALKALMAZUNK A DÉLALFÖLDI PINCEGAZDA­SÁG, Szolnok, Mártírok útja 12. sz. alatti palackozója, állandó munkára keres kőműves és autószerelő szakmunkást. Fize­tés megegyezés szerint. Í6458.) A HBM. SZOLGÁLTATÖIPARI VÁLLALAT Szolnok megyei osz­tálya a szolnoki és törökszent­miklósi kirendeltségére közép­iskolai érettségivel rendelkező fiatal szakmunkásokat keres szervezőellenőri munkakörök betöltésére. Motorkerékpárral rendelkezők előnyben. Érdek­lődni: Szolnok, Ságvári krt. 20. sz. alatti irodában, vagy a 11-702- es telefonon. (6535.) Á VT Egyesített Szociális Intézmény (Szolnok, Eötvös tér 7.) az alábbi megüresedett helyekre FELVÉTELT HIRDET:- 1 EGÉSZSÉGÜGYI SZAKDOLGOZÓ- 1 GAZDAASSZONY- 1 TAKARÍTÓI MUNKAKÖRÖKBE, - Az állás azonnal betölthető, (H. 3425.) A SZOLNOK MEGYEI TANÁCS ÉPÍTÉSI ÉS SZERELŐIPARI VÁLLALATA Szolnok, József Attila út 36. sz. KERES AZONNALI BELÉPÉSSEL KÖZGAZDASÁGI TECHNIKUMI ÉRETTSÉGIVEL, UTÓKALKULÁCIÓS MUNKÁBAN GYAKORLATTAL RENDELKEZŐ MUNKAVÁLLALÓT. Bérezés az érvényes MüM-rendelet szerint. Jelentkezés a fenti címen a személyzeti osztályvezetőnél. (H. 3385.) mm On is vegye igénybe INGYENES szolgáltatásunkat az energiatakarékosság jegyében. ü>j Díjmentes üzemanyagfogyasztás-mérés elektronikus, számkijelzös műszerekkel a jászberényi Műszeripari Szövetkezet AUTÓSZERVIZÉBEN Előjegyzés: telefonon, Jászberény 232 személyesen: Jászberény, Vásár tér (6230.) Antireklám íYY) v5^0N • , MALÉV ON IS Tóth Priusz István rajzai A z újságok sokat cik­keznek arról, hogy va­lahol Tramtata^Tram- táriában rnegint felfedezett valaki egy ismeretlen Van Goghot, néhány Rembrand­tot. Tiziant és Rubenst. Egy­általán nem értem, miért kell akkora hűhót csapni. Én is felfedeztem valakit — és nem is akárkit —, még­sem dicsekszem vele. Azon az estén csillagok miriádjai ragyogtak az égen. és engem egy ismeret­len erő felfelé vonzott, a magasba. Vannak ilyen pil­lanatok — az emberiség ama részének „csillagórái'’, amelyik a televízió helyett inkább a csillagos eget(nézi. Én személy szerint a' mű­sor alatt a padlásra szok­tam járni. Ez alkalommal sem tudtam ellenállni a csá­bításnak — irány a padlás! És ott. a kémény mögött ismeretlen Rubensre buk­kantam. Egy ilyen lelet szer­fölött meg tudja lepni az embert. Soha nem hittem volna, hogy a padlásunkon egy Rubens hever. De vég­tére is — magunk közt szólva —. miért ne heverhe­tett volna a mi padlásun­kon? Mennyivel vagyok rosszabb, mint mások? A munkámat viszonylag lelki- ismeretesen végzem, nem lógok feltűnően, az üzemi szarkaságon még senki sem kapott rajta, és spiccesen is csak egyszer csíptek el munkaidő alatt, hát miért ép­pen én ne fedezhetnék fel egy ismeretlen Rubenst? Hiszen a Rubensekre még nem adnak sorszámot, mint a Wartburgra. A padlásunk meg szép tágas — húsz Rubens is nyugodtan elfér­né ott. Ilyenformán tűnődtem, miközben az ismeretlen Ru­bens a kémény mögött gug­golt, és a kezét melengette. Ha a kémény mögül nem kandikált volna elő a hu­szadik század első felé­nek divatvonalát követő nyűtf bakancsa, meglehet, "hogy évszázadokig sem vet­tem volna észre, és az em­beriség most szegényebb lenne egy Rubensszel. Ki­vonszoltam a világosságra, hogy tüzetesebben szemügy­re vegyem, valódi-e. Az volt. — Rubens Pál vagyok, állandó bejelentett lakóhe­Vlado Bednár: Az évszázad felfedezése lyem nincs. Nagyon örven- dek! — mutatkozott be. — Tehát, egy valódi Ru­bens! — kiáltottam fuvolá- zó hangon, ahogy az a .bi­zonyos Koch is kiáltozott, amikor megtalálta a bacilu- sát, vagy Einstein, amikor rájött, hogy elméletei mé­giscsak relatívek egy kicsit. — Csajt nem fog lármát csapni, hogy a maguk pad­lásán vagyok? — jegyezte meg szerényen az ismeretlen. — Hogyne csapnék — ve­tettem ellen, és máris kezd­tem felvázolni neki a csá-1 bitó perspektívákat: — Leg­először is lefényképezzük, röntgensugarakkal átvilágít­juk. megállapítjuk a nacio- náléját, azonosítjuk... — Minek az a sok faksz- ni? — vágott a szavamba. — Egye fene. a röntgent nem bánom, úgyis régen voltam tüdőszűrésen. De le­fényképezni, meg a nacio- nálémat firtatni nem kell. Személyi igazolvány nélkül is jól ismer minden zsaru a környéken. Én azonban nem zavartat­tam magam, és tovább ecse­teltem az előtte álló ra­gyogó jövőt: — Gondoskodunk megfe­lelő propagandáról, minden újságban benne lesz a neve. A végén pedig az egyik galériában ,fog lógni a főhe­lyen, turisták ezrei özön­lenek majd, hogy lássák. — Mit? Azért a vacak nyloningért, ami a fehérne­műk közül megtetszett ne­kem, képes lenne berakatni az újságokba? — háborodott fel a frissen felfedezett Ru­bens, és meglóbálta a feje felett az ingemet, amelyet eddig a kabátja alatt rejte­getett. — Felakasztatna egy ócska ingért, hogy a turis­ták bámulják a hullámat? Többet úgysem tud rám bi­zonyítani ! Vagy talán még a gatyát is a nyakamba akarja varrni, mi?! Maga Kékszakáll! Ami a következő pillanat­ban történt, még leírni is undorodom. Higgyék el ne­kem. az egyszerűen méltat­lan volt az atomkorszak embereihez. Ezt még most is állítom, noha már majd­nem teljesen eltűnt a kék folt a szemem alól. Azóta nem hiszek az ilyesfajta szerencsés leletek­ben. Most is olvasom, hogy valaki állítólag tíz ismeret­len Leonardo da Vincit ta­lált a pincéjében. Bizonyára gyenge fickók voltak, ha megengedték neki. hogy ki­szerkessze őket az újságok­ban! A cikkekben arról is szó esik. mit kappjt a sze­rencsés felfedező. Hát én a padláson a magam egyetlen ismeretlen RubensétőL akko­rát kaptam, de akkorát... Ráadásul még az ingemet is elvitte, állítólag emlékül. M ostanában már böl- csebb vagyok. Ha a padláson ismeretlent találok, legyen az Pál mes­ter, vagy Chagall, Picasso, vagy Goya, levett kalappal némán fogom üdvözölni. Csak nem fogok egy idegen­nel beszédbe elegyedni! Hogy őszinte legyek, különb társaságom is van azoknál, akiket hol a padlásokon, hol a pincékben lehet felfe­dezni. Fordította: Zahemszky László Aapeli: Jó tanácsok házaspároknak Ne csodálkozzanak azon, hogy annyira iparkodom jó tanácsokat adni a házaspároknak. Nős ember vagyok, már­pedig minden férfi, miután férj lett, mint ismeretes, szíve­sen osztogat ilyen tanácsokat. Ez az egyik azon kevés örö­mök között, amely a férjek számára megmaradt. JÖ TANÁCSOK FÉRJEKNEK Sohase gondolkozzon, kü­lönösképpen, amikor a neje megkérdi, hogy mit akar. Jegyezze meg jól: ha kiejti száján az,; akarom” szót, ez csupán akkor kelt érdeklő­dést szíve hölgyében, ami­kor a házassági szertartás közben éppen azt kérdi a férfitól az anyakönyvvezető, vajon feleségül akarja-e venni választottját. Sohase vitatkozzon fele­ségével azon, milyen nevet adjanak a gyereknek. Hi­szen még ha ki is tart ál­láspontja mellett, később akkor is alaposan megbán­hatja. Az asszonyok mint is­meretes, makacs teremtések, és képesek egészen addig folytatni a gyermekszülést, amíg a kedves férjük bele nem egyezik abba, hogy az újszülöttet például Tódor­nak nevezzék el. JÓ TANÁCSOK FELESÉGEKNEK A jó feleségnek minden­kor szem előtt kell tartania azt, hogy a férje rendsze­rint művészlélek, és rend­kívül sértődős természetű. Ha például éjszaka három órakor tér haza, és heves csuklás közepette közli, •hogy mostanáig az utcán sétált s a csillagokban gyö­nyörködött — akkor az asszony sohase próbálja két­ségbe vonni ezt. Különben a férjét sértett szerzői hiú­sága arra késztetheti, hogy amúgy igazában megsértőd­jön. AJÁNDÉKOK A férjet megajándékozni gyerekjáték. Ajánlatos el­csenni egy régi nyakkendő­jét, a tisztítóba adni, és azután celofánba csoma­golva ünnepélyesen átnyúj­tani. A feleséget megajándé­kozni még könnyebb. Egyik jó ismerősöm az ajándéko­zás szempontjából szóba jöhető napokon azt szokta tenni, hogy kedves nejét egy igen messzi országba küldi társasutazásra, és még a pontos rendeltetési helyet sem közli, csupán azt mond­ja, hogy „jó messzire”. Az okos asszony mérget vesz arra, hogy a férjeura sohasem fut más nők után. Ha például férje zsebében női hajtűt, vagy mondjuk harisnyát talál — akkor csupán elneveti, magát és így szól: — Milyen • bizalmatlan vagy, drágám! Folyton elle­nőrizni akarod, nem va­gyok-e féltékeny. Én bez­zeg tudom: tréfa az egész! De térjünk rá a gyere­kekre. Amikor kedves fiuk tizenhat esztendős lesz, s hosszabb időre kimaradozik, és elcseni a szülők cigaret­táját — akkor legyenek fi­gyelmesek iránta. Egy szép napon közli majd, hogy fe­leségül veszi a szomszédos kávéház pincérnőjét. Ne iz­guljanak, mert egy hét múl­va a pincérnő már egy má­sik fiatalember iránt ér­deklődik, s akkor a kedves fiú kijelenti, hogy csalódott az emberiségben, és kétke­déssel tekint a civilizáció fejlődésére. Ha viszont a kedves lá­nyuk egy szép reggel közli, hogy hamarosan férjhez megy Ottóhoz — akkor ké­szüljenek fel arra, hogy ha­marosan megjelenik a ház­ban egy hosszú sörényű fiatalember. Semmi értelme halogatni a beleegyezést a házasságba, mivel az önök beleegyezésétől függetlenül is hamarosan pelenkára lesz szükség. Tehát a tapintat és a kölcsönös megértés révén a házaspár eljut az ezüst- és az aranylakodalomig. Ezen az ünnepségen a házaspár megcsókolja egymást, és mindketten azt mondják a másiknak, hogy sohasem látszott még fiatalabbnak. Magában pedig ki-ki gú­nyosan mosolyog, mert tud­ja, hogy ez nem egészen így van. de hát lehet-e bol­dog az olyan házasság, ami­kor mindketten csak iga­zat mondanak egymásnak? (Fordította: Gellert György) Kép szöveg nélkül Csápok

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom