Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

6 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 7. „Kőolajosok” kitüntetése Bolti bérek — bolti árak Nem tabu a jutalékkulcs O A kereskedő is számít O Várni, de meddig? O Serkentő kevés pénz A Szolnok megyei Ipar­cikk és az Élelmiszer Kis­kereskedelmi . Vállalatnál nem csökkentették a juta­lékkulcsokat a legutóbbi áremelkedések után. Az el­adók az üzlet forgalmának ugyanannyi százalékát kap­ják meg fizetésként, mint tavaly. Még ahol nőtt a be­vétel — mert kevesebb árut értékesítettek, de magasabb áron — tulajdonképpen ott is túlfizették a dolgozókat, ha nem is kerestek többet. Ügy látszik, jól jártak a kereskedők. Csakhát a dolog nem ilyen egyszerű. Miért éppen az eladókat sújtsák, hiszen nem ők döntöttek az árvál­tozásról? Érthető a keres­kedelemben dolgozók szak- szervezeti képviselőinek el­vi álláspontja: a kereslet esetleges csökkentése sem látszhat meg kezdetben a fizetéseken. Az érdekképvi­seleti szerv és a megyei ta­nács kereskedelmi osztályá­nak vezetői ezért inkább a tapasztalatok összegyűjtésé­re, várakozására ösztönöz­ték a vállalatok vezetőit. No, és még egy „apró­ság”: nem biztos, hogy a drágább árukkal, annyival könnyebb azonos szinten tartani a forgalmat, ameny- nyivel az árak emelkedtek. Sok esetben még többet is kell dolgozniuk az eladók­nak. Hányán kifordulnánk az üzletekből, ha a túl drá­gának talált ülőgarnitúra helyett a kereskedők nem ajánlanának olcsóbbat. Azoknak a boltoknak a vá­sárlói ma is üres szatyor­ral hagyják el a helyiséget, ahol a vezető nem rendel a drága tőkehús mellé barom­fit, vagy húskészítményeket. Persze, az eddig mondot­tak ellenére is tagadhatat­lan, hogy.nem egy kereske­dő jól járt a legutóbbi ár­emeléssel. A szolnoki Do- mus Áruház dolgozóinak például csupán azért nem csökkent a keresete, mert drágább bútort árulnak. (Az első kilenc hónapban eb­ben az üzletben a törzsbér 79,57 század százaléka lett a jutaléknak. Tavaly ez az arány valamivel kisebb volt: 75,09 százalék. Valamicskét nőtt a „változó bér” része­sedése, ezt azonban inkább az magyarázza, hogy az el­ső félévben a múlt évinél lényegesen több árut adtak el.) Ma sem kevesebben akarják régi szekrényeiket kicserélni, vagy kevesebben költöznek albérletből saját otthonba. A Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat és az Egyesült Jász­sági Áfész vezetői szerint elvben a negyedévben is leg­alább annyi bútort eladhat­nának, mint egy éve. Csak nincs miért elfogadni a ve­vők pénzét, ugyanis hóna­pok óta lényegesen keve­sebb bútor érkezik a meg­rendeltnél. Főleg a szek­rénysorok hiányoznak. Hiába tudják, hogy üzle­teikben kevesebb munkával jutnak ugyanannyi pénzhez az eladók, a hiányos áruel­látásért nem büntethetik őket a jutalékkulcs, .a for­galomból való részesedés csökkentésével. Persze más fajta eseteket is említhetünk. Például az ÉKV-nak azokban az üzle­teiben is jól jártak, ahol az értékesített áruk mennyisé­gének csökkenésénél kisebb arányban mérséklődött a be­vétel, így az eladók fizetése is. Az ilyen esetek egyértel­műen azt jelzik, hogy a vál­tozatlan jutalékkulcs kés­lelteti a „kényelmeskedő” kereskedők felserkentését. Tudják ezt a vállalat veze­tői is, a „részesedés” ará­nyainak változtatásával azonban még várnak. Állít­ják, várniuk is kell. hiszen üzleteik között óriási a kü­lönbség. Legalább annyi he­lyen esett a forgalom 10—20 százalékkal, mint ahol eny- nyivel nőtt. Előfordult 45— 50 százalékos forgalomnöve­kedés is. az eladók többsé­ge azonban ott dolgozik, ahol az új körülmények kö­zött kevesebbet keresnek. Azért nem mernek a juta- lékkulcsokhoz nyúlni, hogy nehogy őket érje bántódás. Akik az áremeléssel ará­nyosnál jobban növelték üz­letük bevételét, olyan áru­kat tartottak a púitokon, amilyeneket a vevők keres­tek. Kínálatukkal okosan befolyásolták a kereslet szerkezetét. Az ügyes szak­emberek kihasználhatták a kínálkozó előnyöket, hiszen társaik csak náluk lassab­ban alkalmazkodtak és a vállalat bérrendszere — a változatlan keresetek elvé­nek elfogadása után — fő­ként a késlekedő többség ér­dekeit védte. A fürge ki­sebbség így a megérdemelt­nél is több jövedelmet hú­zott . Az áremeléssel magyaráz- hatónál nagyobb forgalom- növekedés — annak ellené­re, hogy a tavalyinál öt­ven százalékkal nagyobb bevétel mögött sokszor egy új, elődjénél agilisabb bolt­vezető munkája rejlett — mindenképpen azt bizonyít­ják. hogy vannak olyan ke­reskedői fogások, amelyeket alkalmazva — ha megválto­zott összetételben is — ugyanannyi árut lehet el­adni. A jutalékkulcsok vál­toztatásával ezeknek a mód­szereknek a megtanulását kellene kicsikarni. A hét kiskereskedelmi vállalatnál sok dolgozó te­hát rosszul járt volna, ha azonnal csökkentik a juta­lékkulcsot. Ám nemcsak a munkavállalók érdekeit véd­ve döntöttek a keresetek „szintentartása” mellett, ha­nem azért is, mert féltek, hogy a kereskedők egy ré­sze a most induló Skálához pártol. Inkább vártak és várnak még ma is: „Nem lehet tudni, mit hoz a jövő.” Az élelmiszerkereskedők például azt remélik, hogy az év utolsó előtti hónapjá­ban már közel annyi árut vesznek tőlük, mint az első félévben. Szeptember 1. és 15. között még 45 százalék­kal kevesebb cukrot, 30 szá­zalékkal kevesebb lisztet ad­tak el, mint egy évvel ko­rábban. Azóta azonban — feltételezik: ahogyan az ott­honi készletek fogynak — ezeket az árukat is többen keresik. Azokból a termié­kekből, amelyeket nem lehet sokáig a lakásban tárolni, már egy hónappal ezelőtt majdnem annyit „árultak” mint régen. Okosabb dolog­nak tartják a vállalat veze­tői megvárni, amíg a vá­sárlók teljesen alkalmazkod­nak az új árrendszerhez. Akkor — ígérik a vállala­toknál — már biztosan meg­mondhatják, hogy a forga­lomnövekedésben hátul kul­logó üzletek dolgozói saját hibájukból maradtak-e le. Az Egyesült Jászsági Áíésznél már nemcsak ter­vezik az új ösztönzési rend­szert. Abban a pillanatban, amikor észrevették, hogy változatlan árumennyiség értékesítésével az előző év hasonló időszakáénál 20—30 százalékkal nagyobb árbe­vételt érnek el üzleteikben, arányosan csökkentették az eladók jutalékát. Jászberényben igen sür­gető feladatnak tartották a gyors beavatkozást, hiszen azoknak az áruknak az el­adói, amelyeknek • az ára emelkedett, a más boltokban dolgozó kollegáknak szánt bért élték volna fel. „Nor­marendezés” nélkül ugyan­is a szövetkezet csak úgy tudta volna az élelmiszer- és húsboltok dolgozóinak húsz százalékos fizetésnöve­kedését finanszírozni, ha máshol megakadályozzák a bérek emelkedését. Az áfésznak is be kellett érnie a számára engedélyezett hat százalékos bérszínvonal-eme­léssel. Az idő sürgeti a két szol­noki vállalatot is. Egy év alatt ők is csak egy meg­határozott összegű bért fizet­hetnek ki óriási adók nél­kül. Az élelmiszerkiskeres­kedelmi vállalat például az idén csak három százalék­kal növelheti dolgozói bér­színvonalát. Hiába álltak a havi keresetek például szep­tember végén a múlt évi szinten. Ha az áruforgalom visszaáll az áremelés előtti mennyiségre, akkor iutalék- kulcs rendezés nélkül az óriási bérfejlesztési adók elapasztják a vállalat része­sedési alapiát. V. Szász József A magyar—szovjet tu­dományos együttműkö­dés 30. évfordulójáról tegnap ünnepi megem­lékezést tartottak Szol­nokon. Az ünnepségen dr. Pál László, az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigaz­gató-helyettese a hazánk és a Szovjetunió közötti mű­szaki-tudományos együttmű­ködés fejlesztésében elért kimagasló eredményeiért át­adta a Nagyalföldi Kőolaj^ és Földgáztermelő Vállalat­nak a Magyar—Szovjet Gaz­dasági és Műszaki Tudomá­nyos Együttműködési Kor­mányközi Bizottság műszaki tudományos együttműködési állandó albizottsága által adományozott díszoklevelet és emlékplakettet. Pápa Ala­dár, a vállalat igazgatója emlékplakett kitüntetésben részesült. Az alföldi olajipari válla­lat szoros baráti kapcsola­tot épített ki a szovjet olaj­ipari szakemberekkel, fo­lyamatosan kihasználja a magyar—szovjet együttmű­ködésben rejlő lehetősége­ket. A kétoldalú együttmű­ködés keretében szakembe­rei rendszeresen tanulmá­nyozzák a szovjet olajipar eredményeit. A szovjet szak­értők közreműködtek az eg­ri üzem termikus művelésé­ben, a pusztaföldvári föld­alatti gáztároló, gázbesajto- ló kompresszorainak telepí­tésében. Szovjet szakértők segítik legújabban a Szput- nyik—B automatikus olaj­mérő állomások üzembe he­lyezését. A Szovjetunió ter­vezte és szállította a szege­di üzem területén működő gázfeldolgozókat is, ame­lyek az első indítási kísérlet óta kifogástalanul üzemel­nek. Az ünnepségen az 1979. évi „Alkotó ifjúság” pályá­zaton a szakdolgozatok ver­senyében helyezést elért ki­lenc fiatal és egy szocialista brigád is átvette a helyezés­sel járó emléklapot és pénz­jutalmat. II tízezredik display A szovjet megrendelésre készült tízezredik Videoton- display-t tegnap ünnepélye­sen átadták Székesfehérvá­ron az „Elektronorgtechni- ka” szovjet külkereskedelmi vállalat budapesti képvise­lőjének. A jubileumi készü­lékhez a számítástechnikai gyár Puskás Tivadar Szoci­alista Brigádja garancialeve­let mellékelt, amelyben a display hibátlan működésé­ért 3 évig felelősséget vállalt. A Videoton gyár 1972-ben kezdte meg a display-k. a képernyős megjelenítők so­rozatgyártását, a Szovjet­unióba ikerült 10 000 készülé­ken kívül még ötezer darab display készült Székesfehér­váron. Az első, VT 340 jelű képernyős megjelenítő óta ennek továbbfejlesztett vál­tozatai, az úgynevezett alfa- numerikus videoterminálok újabb generációi is megje­lentek. Új szövőgépek Huszophat nagy teljesít­ményű szovjet szövőgép pró­bajáratását kezd,ték meg a győri Richards Finomposztó­gyárban. A folyamatban, le­vő, s együttesen csaknem 50 millió forint beruházást igénylő rekonstrukció kere­tében kiegészítő berendezése­ket is beszereznek, s így le­hetőségük lesz a napjaink­ban egyre keresettebb, több színű kártolt szövetek elő­állítására is. A fejlesztéssel egységesítik a szövődéi gépparkot, amely a vállalati gazdálkodás szem­pontjából lényeges, hiszen az azonos típusú gépeknek a karbantartása és az alkat­részellátása is egyszerűbb. Halásztelken a Mezőgazdasági Szakmu.nkásképzö Iskolában pályaválasztási kiállítás nyílt. A kiállításra — amelyen a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztési szakmákat, a növény- védelem eszközeit és vegyszereit, valamint a mezőgazdaság munkagépeit mutatják be az általános iskolák felsőtagozatos, illetve végzős tanulóit várják. Az egy hétig nyitvatartó kiállítás segítséget nyújt a pályaválasztásban Türelmi idő bármennyire Igen, szigorúnak látszanak a januártól érvényes és a sza­bályozórendszert alkotó elő­írások és megkötések, ad­nak türelmi időt, de: csak a jó munkához! Hiszen végte­lenül egyszerű lenne egyet­len tollvonással eltörölni mindenfajta segítséget, amit a termelők eddig a központi forrásokból igényelhettek, kaptak, ámde nem magának a mércének az emelése acél, hanem a magasabb mérce adta ösztönzéssel, kényszerí­téssel elérhető eredmény. S erre az eredményre — a termelő tevékenység bizo­nyos köreiben — várni kell, fokozatosan lehetséges köze­líteni hozzá, éppen a szó- banforgó területek objektív adottságai • miatt. Vannak te­hát olyan feladatcsoportok, amiknél bármennyire is sür- getőek a haladást szolgáló lépések, a szabályozás két, három, négy esztendei tü­relmi — ha így érthetőbben hangzik: nekifutási — idő­szakot kínál fel a végrehaj­tóknak. Tanúi vagyunk annak, mi­ként próbálja föltárni — és sikerrel! — jónéhány ter­melőhely azokat az erőfor­rásokat, amelyek a nehezebb gazdálkodási körülmények között is haladást, gyarapo­dást ígérnek, amelyek ma­gukba foglalják az össztár­sadalmi és a csoportérdeke­ket. Ilyen forrás a termék- szerkezet változtatása — így- a növényvédőszer-gyártás- ban, a híradás- és vákuum- technikai iparban — a ma­gasabb feldolgozottsági fo­kot elérő termékek arányá­nak növelése — egyebek között az alumíniumipar­ban —, az élőmunka ka­matoztatásának javítása a közúti járműiparban és má­sutt. Ugyanakkor annak is tanúi lehetünk, hogy né­mely termelőhely semmi mást nem vél fontosnak, mint azt, hogy valami mó­don szabaduljon a friss kö­vetelményektől, , elfogadtassa azt. ami elfogadhatatlan: nem tud másként termelni, gazdálkodni. Nagy hiba, ha csend öve­zi gazdaságunk objektív adottságainak és mai fejlett­ségi szintjének sokféle fe­szültségét, ellentmondását, hiszen irreális célok, köve­telmények megfogalmazása ugyanolyan tévútnak bizo­nyulna, mint az, ha sike­rülne némelyeknek reális célokról, követelményekről elfogadottan azt állítani: el­érhetetlenek, teljesíthetetle­nek. A kivétel csak szabályt erősíthet a jövőben, s nem mint eddig gyakran, maga válhat szabállyá! Türelmi időt kap a gaz­dálkodás új körülményei kö­zepette — egyebek mellett a nyereségráta alsó határának másoktól eltérő kijelölésé­vel — a könnyűipar. De ez a türelmi idő csak az ágazat objektív helyzetét méltá­nyolja; semmi esetre sem menlevél — még ha akad­nak is, akik ebben remény­kednek — a téves gyárt­mányfejlesztési irányokra, a szervezettség színvonalának lassú javulására, a termelő és a kisegítő létszám egy­máshoz viszonyított arányá­nak kedvezőtlen alakulásá­ra. S arra sem adhat indo­kot a türelem, hogy a szer­ződés szerinti szállítási ha­táridők betartásával, megfe­lelő csomagolással, az elő­írttal egyező minőséggel a könnyűipar több területén — s elsősorban a ruházati iparban — jelentősen növel­ni lehetne a kivitel árszint­jét, ám az ezt célzó törekvé­sek szerények, bátortalanok, ritkák. Jogos állítás: másként'mi­nősíti, értékeli a nemzetközi piac a hazai munkát, mint az évtized elején. Jogos kö- -vetelmény tehát: magunk­nak is másként kell minő­sítenünk. értékelnünk azt, amit csinálunk, amit meg­tehetnénk. de elmulasztot­tunk, amit lehetőségeink kö­zül veszni' hagyunk. Ezt a más minősítést, értékelést a jövő esztendőtől érvényes szabályozók megtestesítik, de ez csupán a keret! bélül a ter­II kereteken melőhe­lyek köte­lessége a megváltozott fel­tételek értelmezése, s annak következtés kutatása: mi­ként előbbre. Ahol várnak, ahol mentséget, s nem a ha­ladás lehetőségét kutatják, ahol a nem indokolható tü­relemben bíznak, ott való­jában, végső soron nem csupán a köz. hanem ma­guk ellen is dolgoznak. L. G. Jobb minőség, kevesebb hulladék Füstölni való új eljárással a szolnoki dohányfermentálóból Évente mintegy hét-nyolc­ezer tonna dohánylevél ér­kezik a szolnoki dohányfer­mentálóba előfeldolgozásra. Az üzem a Dunántúlról, a Duna-Tisza közéről, valamint a Tiszántúl és Észak-Ma- gyarország kisebb területei­ről vásárolja fel a „füstölni valót”. A megnövekedett ter­més feldolgozása és a techno­lógia korszerűsítése érdeké­ben tavaly a dohányipari tröszt új gépsort állított üzembe a szolnoki vállalat­nál. Az új berendezéssel meg­változott a dohány- és ciga­rettakészítés műveleteinek sorrendje is. Korábban az üzemből a fermentálás, a dohánylevelek füllesztése után szállították el az alap­anyagot a feldolgozó gyárak­ba, ahol kocsánytalanították, vagyis a főeret eltávolították a levélből, ami jelentős ve­széllyel járt, hiszen a fer­mentált áru merev volt, könnyen repedt és tört. Az új gép viszont nyers, álla­potban kocsánytalanítja a le­veleket. Az új eljárás tehát a minőségen is javíthat, mert kevesebb szárrész — közis­mertebb nevén' „fináncláb” —• kerül a cigarettába. A berendezés alkalmazásá­val a termelékenység is so­kat javult. Két évvel ezelőtt a vállalatnál még csak két tonna alapanyagot tudtak feldolgozni óránként. Ma már több mint négy tonnát, úgy, hogy közben a munkás­létszám alig változott. Idén már körülbelül hárommillió forint lesz az egy dolgozóra jutó termelési érték, (1977- ben csak két és fél millió volt), így évente mintegy 500 millió értékű terméket állít­hatnak elő. Az új technológiával ex­portra is kedvezőbb feltéte­lekkel szállíthat a vállalat. Korábban csak feldolgozat­lan egész dohányleveleket adtak el a külföldi vevők­nek. Ma viszont kocsányitala- nított, szeletelt árut kínál­nak, amelynek az ára lénye­gesen magasabb. Szolnokon az idén 110 tonna árut ké­szítetitek elő próbaképpen az új módszerrel, s a termék el is kelt. Az új gép és a kapcsoló­dó berendezése^ ötvenmillió forintba kerültek. Az egész rekonstrukcióra azonban 120 milliót költött a dohányipar, ugyanis a felújítás során új épületeket, például konyhát, ebédlőt és öltözőket is építet­tek. Űj raktárakra is szükség volt hiszen a régiek már szűknek bizonyultak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom