Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

Közös ünnepünkön Fock lenö köszöntője Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének 62. évfordulóját köszöntjük. Ez az ünnep közös ün­nepe a világ haladó többségének, közöttük a Ma­gyar Népköztársaság szocializmust építő állampol­gárainak. Valamennyi embernek, akikben nemcsak ■vágyak, hanem tettek is feszülnek, akik a Nagy Október pél­dáján tudatosan küzdenek a világ olyan átalakításáért, amely­nek eredményeként nemcsak joga van mindenkinek, hanem egyenlően is élhet mindazzal, amit a szabad munka létrehoz­hat ezen a földön. A győztes szocialista forradalom kezdettől fogva nem különleges orosz jelenség, nem kelet-európai ügy, hanem a világ fejlődésének egyedüli lehetséges útja. Ennek az útnak a kezdetén ott van a cári Oroszország él­nyomott harcos proletariátusa, amely végrehajtotta a XX. század legnagyobb történelmi tettét. Ezt a tettet olyan párat­lanul hatékony és tudatos szervezet vezetésével hajtotta vég­re, mint a kommunista párt, és amelynek élén olyan géniusz állt, mint Lenin, aki alkalmazva és továbbfejlesztve a marx­izmust, Oroszországot a világfejlődés élvonalába emelte. Nyomában és hatására, példáját követve indultak el a század forradalmi, nagy társadalmi átalakulásai és váltak sokszínű, de irányát tekintve egységes folyamattá. Élő folyamat ez, amelyben szinte lehetetlen kategorikusan osztályozni úgy, hogy melyik nép hol tart, és mikor hová ér. Nem egyszer mondjuk, hogy a mai Európa — melynek területéről két világháború indult ki —, történelmének leg­hosszabb békeidejét éli. Nem tesszük hozzá minden esetben, hogy ez az állapot mindenekelőtt a létező szocialista világ- rendszernek köszönhető. Annak a világerőnek, amely a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme, a Szovjetunió ere­jének példátlan mértékű növekedése nyomán alakulhatott ki. Népünk átérzi azt a roppant felelősséget, amelyet a Szov­jetunió vállalt magára az emberiség érdekében, s amely na­ponta megnyilvánul a nemzetközi enyhülés eredményeinek megszilárdításáért, a tartós béke megteremtéséért tett erő­feszítéseiben. Ezek az erőfeszítések összetalálkoznak az em­berek száz- és százmillióinak aktív cselekedetekben is meg­nyilvánuló békeakaratával, az egész emberiség legelemibb érdekével, a békés élet vágyával. A magyar nép, amikor, ere­jéhez mérten segíti ezt a harcot, egyben építőmunkájának, nyugodt életének legfőbb nemzetközi feltételeinek biztosítá­sához járul hozzá. Az enyhülés, a békés egymás mellett élés a legfontosab­bat biztosítja az emberiség számára, a világméretű atom- konfliktus veszélyének elhárítását. A szocializmus világának nemcsak létérdekéből, lényegéből fakadó óhaja a béke fenn­tartása, hanem meghatározó befolyása is van a világhelyzet ilyen irányú alakulására. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmének évfordulója a beteljesedés, egyszersmind a soha meg nem elégedés ünnepe is. A forradalmak — amint Marx mondta — a történelem ünnepnapjai, az emberek tömegeinek igazi ün­nepei. A forradalom felemeli és megtisztítja az embereket, megnyitja az utat, megadja a lehetőséget ahhoz, hogy a dol­gozó nép a rajta uralkodó viszonyok fölé kerekedve önmaga életének szerzője és rendezője legyen. A forradalmak nehéz, keményszavú ünnepek, testvérei a hétköznapoknak, a munka napjainak. Nagy hibát követnénk el, ha forradalmunkat ro- \ mantizálnánk, ha elfeledkeznénk arról, hogy a szocialista forradalom' hatalmat teremtő győzelme utón következik a ne­hezebb, a bonyolultabb munka, az építés, a forradalmi józan­ság, a forradalmi türelem korszaka. Ezzel a tartalommal, és ezzel az intő törvényszerűséggel tartjuk a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalmat legbensőbb nemzeti ügyünknek, további előrehaladásunk internacionalista létfeltételének. Tudatában vagyunk annak, hogy 1917 világraszóló, vi­lágot formáló eseménye nélkül nem kerülhetett volna sor 1945-ben hazánk felszabadulására, mely lehetővé tette szá­munkra az élet gyökeres megújulását. Á magyar felszabadu­lástól eltelt harmincnégy év történelmünk legátfogóbb, leg­mélyebben szántó fordulatát jelenti, olyan minőségi változá­sokkal, amelyek horderejét, nagyságát ma még fel sem tud­juk mérni. Népünk nemzeti kötelességgel és felelősséggel munkálkodik a fejlett szocializmus építésén, töretlen egyet­értésben és közösségben a Szovjetunióval, ä testvéri szocia­lista országokkal. Őrizzük, fenntarjuk és a változó körülmé­nyeknek megfelelően szakadatlanul frissítjük forradalmi te­vékenységünk folyamatosságát, hogy méltóak legyünk azok­hoz az elődeinkhez, akik 1919-ben először követték október példáját. Ebben az évben ünnepeltük a Magyar Tanácsköz­társaság 60. évfordulóját és elevenítettük fel tanulságait, amelyek soha el nem évülnek számunkra. A szocializmus építése során történelmi eredményeket értünk el. Megszün­tettük az embert emberi mivoltában mélyen megalázó ki­zsákmányolást és a nyomában keletkező munkanélküliséget. Nehéz körülmények közepette, nagy megpróbáltatásokat kiállva végeztük munkánkat az elmúlt három évtizedben. Az elvszerű, forradalmi magatartás arra kötelez ben­nünket, hogy gondjainkat, örömeinket a munkásosztállyal, dolgozó népünkkel megosztva, tőlük soha el nem szakadva haladjunk előre. Ez a magatartás jellemezte pártunkat az elmúlt két évtizedben. Meggyőződéssel vallhatjuk, hogy ez lesz a meghatározó a párt és a dolgozó nép kapcsolatában a jövőben is. Hazánkban szocialista nemzeti egység, szilárd népi hatalom van. Pártunk egységes, a pártonkívüliek köré­ben erős a szövetségi táborunk. Kiegyensúlyozott, konszoli­dált viszonyok között élünk, úgy, ahogy még soha nem él­hetett népünk. Ezekre gondolva bizakodással tekinthetünk a jövőbe. A jövőbeni még nagyobb eredmények eléréséhez azon­ban minden helyen forradalmi tettekre van szükség, hogy tovább erősödjenek társadalmunk szocialista vonásai, hogy korszerű és alkalmas gazdasággal rendelkezzünk, hogy a kultúra és a közösségi morál általános legyen. Legfontosabb feladatunk megszilárdítani elért eredményeinket, hogy biz­tonságosan továbbléphessünk, a soron következő XII. kong­resszus iránymutatásával pedig még eredményesebben foly­tathassuk munkánkat. Október nagy ünnepén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a magyar kommunisták, a szocializmus építésén dolgozó magyar nép nevében tisztelettel emlékezünk a szovjet forradalmárokra, akik 1917-ben vezették és győze­lemre vitték a forradalom ügyét. orró testvéri szeretettel üdvözöljük a Nagy Októ­beri Szocialista Forradalom útján töretlenül haladó Szovjetunió Kommunista Pártját, a Szovjet Szocia­lista Köztársaságok Szövetségét, a szovjet népet, a szovjet embereket, akik azóta is a legtöbb és a leg­nagyobb áldozatot hozzák az emberiség ügyéért. Köszöntjük a testvéri szocialista országokat, akikkel együtt küzdünk. Kö- szöntjük mindazokat a kommunista pártokat, haladó embereket, akik ma még az elnyomás, a kapitalizmus viszonyai között foly- “ tátják az 1917-ben megkezdett harcot. Szívből minden jót j: kívánok önöknek, mindazoknak, akik ma és a holnapokban, ■ itthon munkájukkal, emberségükkel, öntudatos helytállásuk- ; kai napról napra valósítják meg a jövőt, a szocializmust. rock Jenőnek, az MSZMP Politikai Bizottsága tagjának ünnepi köszöntője elhangzott tegnap este a rádióban és a televízióban. <.„* ...SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulóján Koszorúzások Budapesten és Szolnokon A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsa a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 62. év­fordulója alkalmából tegnap köszorúzási ünnepséget ren­dezett a szovjet hősök Sza­badság téri emlékművénél. A- magyar, szovjet és vörös zászlókkal díszített téren több száz fővárosi lakos gyűlt össze az ünnepi ése- ményre. Az emlékművel szemben a néphadsereg dísz­zászlóalja sorakozott fel csa­patzászlóval. Kürtszó jelezte az ünnepség kezdetét, majd a díszzászlóalj parancsnoka jelentést tett Czinege Lajos hadserégtábornok, honvédel­mi miniszternek, aki ezután ellépett a katonák sorfala előtt. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében Kádár János, a Köz­ponti Bizottság első titkára és Németh Károly, a Köz­ponti Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai he­lyeztek koszorút az emlékmű talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorú­ját Trautmann Rezső helyet­tes elnök és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára; a kormány koszorúját Aczél György és Huszár István, a Az MSZMP KB nevében Kádár János és Németh Károly koszorúzott JVlinisztertanács elnöikhelyet- tesei, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai helyez­ték el. A Szovjetunió magyaror­szági nagykövetsége nevében Vlagyimir Pavlov nagykövet, Valerij Muszatov követtaná­csos és Anatolij Popov ve­zérőrnagy, a katonai és lég­ügyi attasé koszorúzott. Ezután a budapesti diplo­máciai testület, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, a Szakszervezeték Országos Tanácsa, a fegyveres erők, az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet Déli Had,- seregcsoport, a Magyar Par­tizán Szövetség, a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség, a Magyar—Szovjet Ba­ráti Társaság, a Fővárosi Tanács nevében helyeztek el koszorúkat. A koszorúzási ünnepségen részt vettek: Benke Valéria, Biszku Béla, Fock Jenő, Ne­mes Dezső, Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Brutyó János, (Folytatás a 2. oldalon) Diszünnepség a Szigligeti Színházban A hagyományokhoz híven a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulója tisz­teletére tegnap este a szol­noki Szigligeti Színházban díszünnepséget rendezett a Magyar Szocialista Munkás­párt Szolnok megyei és vá­rosi Bizottsága, a megyei és a városi tanács. A díszünnepség elnökségé­ben helyet foglalt: Andrikó Miklós, a megyei pártbizott­ság első titkára, Barta Lász­ló, a megyei tanács elnöke, Jarosik Anatolij Pavlpvics alezredes, Mohamed Aszha- bovics Szultigov őrnagy, az ideiglenesen hazánkban ál­lomásozó szovjet alakula­tok képviselői. Árvái Ist­ván, az SZMT veze­tő titkára, Baksai Endre, a Palotási Állami Gazdaság pártbizottságának titkára, Bereczki Lajos, a megyei ta­nács általános elnökhelyet­tese, Brassói Tivadar vfezér- őrnagy, a Kilián György Re­pülő Műszáki Főiskola pa­rancsnoka, • Csáki István nyugdíjas, dr. Csépányi At­tila, a Hetényi Géza kórház főigazgató főorvosa, Fábián Márton, a karcagi Május 1. Tsz. elnöke, Garamvölgyi Mihály, ’ a Vörös Csillag Ru­haipari Szövetkezet elnöke, Iványi József, a Szigligeti Színház Jászai-díjas érde­mes művésze, Kiss Imre, a MÁV Járműjavító szocialis­ta brigádvezetője, Kiss Jó- zsefné, a Baromfikeltető Vállalat szakmunkása. Kukri Béla, Szolnok város Taná­csának elnöke, Nagy Anna, a Nyomda Vállalat gépsze­dője, Nádas József, a szol­noki járási pártbizottság el­ső titkára, Nyitrai István, a KISZ megyei bizottságának (Folytatás a 3. oldalon.) A diszünnepség elnöksége

Next

/
Oldalképek
Tartalom