Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-06 / 260. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. november 6. Talán a legtöbb, amit a rádióhallgató egy-egy műsortól kaphat: a felfedezés öröme. Az irodalom iránt fogékony hallgatóknak gyakorta adatik meg az az élmény, hiszen a rádió naponta „ad” — ilyen vagy olyan formában — irodalmat; rajtunk múlik (s persze a szerkesztőkön, rendezőkön), mit fedezünk fel. Mindenesetre alkalom sokszor kínálkozik „rádiós” irodalmi élményekkel való töltekezésre. S vannak a rádiónak olyan műsorai, amelyek — célzatosan és tudatosan — arra vállalkoznak. hogy egy-egy mű. egy írói világ, egy irodalmi korszak titkaiba avassák be a hallgatót. Ilyen a rendszeres időközönként jelentkező „Minden versek titkai”, amely a modern költészet legjavából válogat, az „Olvastam egy novellát” vagy a „világirodalmi dekame- ron”, amely kevésbé ismert remekműveket, gazdag irodalmi korszakokat fedez fel a hallgatóknak. A Világirodalmi dekameron * legutóbbi adása külön is szót érdemel. Mert a műsor tiszta, szép példa volt arra; hogyan lehet a legegyszerűbb eszközökkel, a legszimplább keretek között is irodalmat átplántálni a rádióba, jelentős változtatások, igazítások nélkül. A „kiszemelt” mű — a XIX. századi orosz klasszikus Tur- genyev „Mumu” című novellája — remekmű. Mégpedig a „kényes” mestermunkák közül való, avatatlan kéz érintésére könnyen unalmassá válhat csillogása, vagy semmitmondó lesz, elszürkül. A műsor szerkesztője •— Furkó Zoltán — és rendezője — Vadász Gyula — a remekműveket megillető alázattal „nyúltak” a Turgenyev-novellához — nem dramatizálták a szó szoros értelmében, hanem — mintegy hangokra bontva — patakzott a történet a kitűnő közreműködő ' színészek száján, éppen csak néhány dialógus közbeiktatásával, amelyek megteremtették egy-egy feszült pillanat amtoszféráját. Mindez egy olyan rádiósdarabban, amelynek főszereplője nincs jelen, hisz süketnéma. Így a süketnéma Mumu története a nagyon érzékeny rendezés és a közreműködők jóvoltából, egyfajta bravúros rádiósteljesítménnyé is növekedett. A műsort jól egészítette ki a Turgenyevről és munkásságáról szóló bevezető. Szovjet filmek fesztiválja „Grusa” — Suksinról és önmagáról A szovjet filmek fesztiválja keretében mutatták be a Hívj a messzeségbe című színes filmet. A Vaszi- lij Suksin írta film szolnoki díszbemutatóján — szovjet filmművész-küldöttség tagjaként — részt vett Lidija Fedoszejeva Suksina, a film főszereplője. — Ügy tudjuk, a filmbéli Grusa szerepét Suksin önnek írta. „Ráhibáztunk” tehát, amikor a film bemutatója után azt mondtuk, hogy színési és szerep nagy találkozása az alakítása ... A születésemen kívül életem minden döntő eseménye Suksinhoz fűződik. De úgy is mondhatom: kétszer születtem, először amikor megláttam a napvilágot, másodszor pedig amikor megismerkedtem ' vleje. Grusát, ezt az általam annyira csodált asszonyalakot is tőle kaptam, az ő alkotó képzelete nyomán játszhattam el. Ö sajnos már nem lehetett partnerem ebben a filmben ... — Nem akarjuk fájó emlékeit éleszteni kérdezőskö- désünkkel... — Kérdezzen csak, az élet legfájdalmasabb helyzeteivel is szembe kell néznünk. — Arra gondoltam, milyen Beszélgetés Lidija Fedoszejeva Suksinával csodálatos hagyaték a színésznő számára: játssza e{ a magára maradt asszony küzdelmét ... a további élete harmóniájáért. — Igen, Grusa alakjában nagyon sok az önéletrajzi motiváció. Suksin árván nevelkedett. nővére is magányos asszony, s talán az én sorsom belső megérzései is megjelentek már gondolatiságában, amikor a Hívj a messzeségben! írta. Azért is szeretem Griisa figuráját, mert — a maga gondolatához csatlakozva — a megalkuvás nélküli életet teszi számomra is kötelezővé Suksin irodalmi végrendelete. — Az írót, a filmművészt jól ismeri a magyar közönség. A magánember életéről azonban jóval kevesebbet tudunk. Igaz, a kettő elváldszthatatlan. — Nagyon bonyolult ember volt, az élet neveltje. Igaz. azt mondta, ott a művészet, ahol a szomorúság, mégis derűsen próbált élni. Olyan ember, akire azt szokták mondani: nagy szíve van. Az otthonában, társaságban „elengedte” magát, sohasem húzta magára a művész ilyen vagy olyan álarcát, nem játszotta a világ keservein „szenvedő” zsenit, nem tudálékoskodott műfajokon, elméleteken, nem próbálta magyarázni a műveit, önmagát. Elzárkózott az irodalmi, művészeti vitáktól, azt mondta, az már nem az ő dolga, ha igaz, amit írt, amit eljátszott, a mű, az alakítás úgyis megvédi saját magát. Amilyen felszabadult tudott lenni a magánéletében, olyan szigorú volt önmagához, alkotásaihoz. Az emberekkel szemben elnéző volt, de önmagával szemben soha. Említettem, nem nagyon érdekelte a kritika véleménye, ám munkáinak nagyon szigorú bírálója volt. Magas követelményei voltak alkotóműhelyével szemben. Igazában nagyon tudott hinni, véleményét soha, semmilyen körülmények között sem változtatta meg, akkor sem, amikor élete régebbi szakaszában sok keserűséget okozott számára nézetei rendíthetetlensége. — Korai halála miatt emberi nagyságán és alkotó személyiségén kívül még mivel lettünk szegényebbek? — Élete nagy álma volt a Sztyepan Razin film. Ez a gondolat úgyszólván teljesen betöltötte utolsó éveit. Sajnos ... — S ön, hogyan tovább művészi pályáján? — Életem összeforrt a Suksin-hagyatékkal, számos olyan műve van még, amelyeknek megismertetésében mint színésznő talán a filmművészet segítségére lehetek. — Köszönjük a beszélgetést. Tiszai Lajos Megnyílt a tűri cserép múzeuma Vasárnap Mezőtúron a Damjanich utca 2. szám alatti épületben — ideális helyen, a városközpontban, a kiállítási csarnok közvetlen szomszédságában — megnyitották a fazekastörténeti állandó kiállítást. A megyei és a városi tanács, a Damjanich Múzeum, a fazekas szövetkezet és a mesterek támogatásával létesült túri cserépmúzeum megnyitásán dr. Selmeczi László kandidátus, a megyei múzeumi szervezet igazgatója hangsúlyozta: régi óhaj teljesül a fazekastörténeti állandó kiállítás megnyitásával, s talán ez is egy közelítő lépés a már Móricz Zsigmond által is szorgalmazott mezőtúri múzeum megvalósulásához. A volt lakóépületben két nagyobb és egy kisebb helyiségben kiállított anyag — talán raktára is lesz az új „múzeumnak” — a fekete kerámiától napjainkig mutatja be — amennyire a szűkös hely engedi — a túri cserépművészet útját. A kiállítás rendezői, Gulyás Éva, Horváth Klára, és dr. Szabó László érdeme, hogy a legrégebbi túri mesterek és a mai alkotók munkássága nemcsak egyszerűen kronológiai folyamatként, hanem fejlődéstörténetében látható. Drámatörténeti sorozat Drámatörténeti sorozatot indít Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ. Az első előadásra, amelyen a görög drámákról lesz szó, november 8-án 16 órától kerül sor. A foglalkozást Magyar Fruzsina a Szigligeti Színház dramaturgja vezeti, közreműködnek Fonyó István, Basilides Barna és Eg- ry Kati színművészek. A sorozat következő előadását november 29-én tartják, ekkor Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáját elemzik a résztvevők. A későbbiekben többek között Moliere, Csehov, Ibsen műveivel ismerkednek az előadás-sorozat látogatói. Röviden A szovjet drámák most zajló szemléje alkalmából készített műsort Osgyáni Csaba „Darabválasztás folyamatban” címmel. A műsor gerincét az az időtájt — vagy a közel jövőben — Magyarországon „vendégrendező” és szereplő szovjet művészekkel készített beszélgetések alkották. A műsornak — amely egészében meglehetősen végiggondolatlan, és terjengős volt — akadtak kitűnő részletei, elsősorban éppen a szolnoki színházban rendező Ljubimov feszült beszélgetése az ugyancsak hazánkban „vendégrendező” Jefremawal. A sokak által kedvelt és rendszerint igényes összeállítással jelentkező „Társalgó” ezúttal halványabb volt a szokottnál, különösen gyengén sikerült a „bédekkerízű” andalúziai irodalmi kirándulás. — eszjé — Délutánonként a kunszentmártoni művelődési ház zeneszótól hangos. Közel 130 gyermek tanul itt különféle hangszeren. Képünkön dr. László József gitárórát tart Szültfi munkakttztfsségek és iskolák Javuló együttműködés a nevelésben „Nem tudok segíteni a gyereknek a tanulásban. Régen jártam már iskolába”. — Ilyen, s efféle panaszokat hallani gyakran a szülői értekezleteken, munkáhelye- ken. A segítség sajátos értelmezése ez, arra utal, hogy a szülő nem tudja megoldania gyerekeknek feladott számtan- vagy fizikapéldát. Nem is kéri ezt senki. Nincs olyan pedagógus, aki ezt várná tanítványai szüleitől. Mit segíthet az oktató-nevelő munkában a család az iskolának? Erről a kérdésről tartottak ankétot a közelmúltban a szülői munkaközösségek elnökei Szolnokon. A sok hasznos hozzászólásból egyértelműen igazolódott, hogy a család nagy segítséget nyújthat az iskolának, ha jó együttműködés alakult ki a szülők és a pedagógusok között. A szülői munkaközösségek munkája sokat javult az utóbbi években. Míg korábban elsősorban társadalmi munkával, különféle anyagi eszközökkel támogatták az iskolát, 1970-től — amióta a Hazafias Népfront irányítja ezeket a közösségeket — előtérbe került a nevelés területén való együttműködés. Ez nem jelenti persze azt, hogy csökkent az iskoláért végzett társadalmi munka, a szülők, szocialista brigádok továbbra is-segítik az oktatás-nevelés tárgyi feltételeinek javítását. S mit takar a nevelésben megvalósuló együttműködés? Már hagyomány, hogy a pedagógusok, a szülői értekezleteken ismertetik az új oktatási-nevelési tervek célkitűzéseit, feladatait, az együttműködés lehetőségeit. A szülők azzal segíthetik legjobban a gyerekek munkáját, hogy nyugodt körülményeket teremtenek otthon a tanuláshoz, figyelemmel kísérik a tanulmányi eredményüket, tudatosítják bennük, hogy fontos minden tantárgy anyagának elsajátítása, rendszerességre, alaposságra szoktatják őket. A leghatékonyabb nevelési módszer természetesen a példamutatás. Ha a gyerek mást sem hall otthon, mint a munkahelyre való panaszkodást, szitkozódást, aligha fogja megkedvelni a munkát. S ha nem kell részt vállalnia a házimunkában sem, akkor a pedagógus erőfeszítései szinte hiábavalóak. Az iskola és a család közötti kapcsolat sokat javult az utóbbi években, különösen az általános iskolákban. Érthető, hiszen az általános iskola minden településen helyben van, míg a középiskolákban, szakmunkásképző intézetekben tanuló diákok gyakran távol vannak a szülői, háztól. Nem egy középiskolában a fogadóórákon ki kell írni a pedagógus elé a nevét, hogy a gyermekéről érdeklődő apa, anya azonosítani tudja. Többnyire csak az osztályfőnököt ismerik személyesen. S ha már szóba hoztuk a fogadóórákat, meg kell jegyezni, Hogy a forgalmuk, akárcsak a szülői értekezleteké, igen változó. A szülők gyakran csak akkor mennek el a fogadóórára, ha hivatják őket, vagy ha pályaválasztás előtt áll a gyermekük. Az elsős diákok nyolcvan százalékának szülei általában jelen vannak az első ér-, tekezleten, a következő tanévekben rendszerint csökken a résztvevők , aránya, majd az utolsó évben, amikor a továbbtanulásról kell dönteni, ismét növekszik a számuk. A statisztika azt tükrözi, hogy a szülők többnyire csak gyermekeik sorsfordulóinál kérnek tanácsot a pedagógustól. S vannak, akik még akkor sem, pedig az esetek többségében az ő gyermekeiknek lenne a legnagyobb szüksége az iskola és a család együttműködésére. Ezen a területen van a legtöbb tennivaló, s itt segíthetnek sokat a szülői munka- közösségek. Közreműködésükkel — számtalan példa bizonyítja — sikerül közelebb hozni az iskolához azokat a szülőket, akik addig nem tartottak kapcsolatot gyerekeik tanáraival. Az új oktatási-nevelési tervek, dokumentumok a korábbiakhoz képest többet építenek a családban történő nevelésre, a szülők, pedagógusok együttműködésére. Az iskolai rendtartásban külön fejezet foglalkozik a szülők, s a munkaközösségek feladataival, amelyek valóra váltása nem tűr halasztást, ez az iskolai és iskolán kívüli oktatás-nevelés sikerének alapvető feltétele. A felnövekvő nemzedék nevelésére, alakítására nagyon sok társadalmi tényező hat, de vitathatatlan, hogy valamennyi közül a családban és az iskolában ért hatások a meghatározóak. T.G. Magyar filmhét Rómában November 5-e és 12-e között — a magyar—olasz kulturális munkaterv alapján — magyar filmhetet rendeznek Rómában. Az eseményre Tóth Dezső kulturális miniszterhelyettes vezetésével magyar kulturális delegáció utazott vasárnap az olasz fővárosba. A küldöttség tagjai: Szabó B. István, a Kulturális Minisztérium Filmfoigazgatóságá- naknak vezetője, Jancsó Miklós és Gábor Pál filmrendező, Zsugán István film- kritikus, Pap Vera színművésznő és Dósai István, a HUNGAROFILM vezérigazgatója. „Barátunk a könyv” Verseny úttörőknek A jelentkezési lapok egy- re-másra érkeznek a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülése címére; várhatóan több mint félezer úttörőőrs, gyermekközösség kapcsolódik be az úttörőszövetség „Barátunk a könyv” elnevezésű közművelődési játékába. A pajtások decemberben látnak munkához: érdeklődésük szerint maguk találják ki azt a három feladatot, amelynek teljesítésével a verseny részeseivé válnak, és új könyvélményekkel gazdagodnak. A jövő év április 15-ig kell beszámolniuk vállalkozásaik sikeréről, amely akkor lesz teljes, ha iskolájukban irodalmi délutánokat és más népszerű programokat is szerveznek. A „Könyvbarát őrs” címet elnyerők jutalmakban részesülnek. Egy másik művészeti versenyt is meghirdettek gyerekeknek. „Legyen barátunk a fénykép” — így szól ,a Fotó című lapban közzétett felhívás. A játékba bekapcsolódó gyerekközösségek havonta a lapból értesülnek majd egy-egy feladatról: esetenként fotóesztétikai kérdésre kell válaszolniuk, rejtvényt fejtenek, fényképet készítenek. A feladatojc színvonalas teljesítői, a szakköri kollektívák elnyerik a „Fényképezés ifjú mesterei” címet, s az ezzel járó jutalmakat.
