Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-25 / 276. szám

1979. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Újabb magyar gólok Diósgyőrben Magyarország—Csehszlovákia 3:0 Tegnap kora délután a magyar olimpiai labdarúgó válogatott „saját pályáján”, Diósgyőrött került sor az év utolsó nemzetek közötti mérkőzésére, a csehszlovákok elleni döntő jelentőségű olimpiai selejtezőre. A két csapat az aflábfoi összeállí­tásban kezdett: Magyarország: Veréb — Szántó, Salamon, Baranyi, Kutasi — Oláh, Tatár, Kar­sai — Borostyáin, Kiss, Fe­kete. Csehszlovákia: Sémán — Mazura, Radimec, Nacht- mann, Rygel — Sreiner, Vadavicek, Berger — Ja- necka, Herd'a, Licka. A magyar válogatott kezd­te a játékot és azonnal he­ves rohamok következtek. A 20. percben már gól után tombolt a közönség. Mint már többször. Szántó és Oláh hozta fel a labdát a jobboldalon, Kiss kapta, megfordult, 12 méteres lövé­sét Tatár mellel még meg­toldotta és a labda a telhe­tetlen kapus mellett a kapu közepébe gurult (1:0). To­vább rohamozott a magyar válogatott és a 25. perc meg­hozta a második gólt. A 16-os előtt Kisst választották el szabálytalanul a labdától, a szabadrúgást Karsai a kapu jobb oldalába lőtte (2:0). A 39. percben Kiss kapott jó labdát, remek csel­lel két csehszlovák védőt „elfektetett”, majd látta, hogy Sémán kicsit kint áll a kapujából, és 15 méterről ügyesen a bal felső sarokba emelt (3:0). A második félidőre cserél­tek a vendégek, Nach t­mann helyére Rótt állt. A 60. percben Feketét Pogány váltotta fel. Mind a két csapatban újabb cserék kö­vetkeztek, Herdát Kloucek váltotta fel (66. p). majd Pásztor állt be Karsai he­lyére (75. p). A magyar labdarúgó vá­logatott a nagy jelentőségű Csehszlovákia elleni olim­piai selejtező mérkőzésen remek első félidei teljesít­ménnyel kiütötte azt a cseh­szlovák együttest, amely megelőzően a lengyeleket kétszer is legyőzte és pozí­cióelőnyben volt. A magyar válogatott az újabb diósgyőri 3:0 arányú győzelemmel nagyot lépett a moszkvai olimpiai döntő felé, de még mindig óriási feladat vár rá, a csehszlo­vákiai, tavaszi visszavágón legalább döntetlen eredmény jelentheti a továbbjutást. UPIZÓ előtt a Győzelemben bíznak a szolnokiak, a Lehel SC helycserére számít, Mezőtúron szoros küzdelem várható Az elmúlt fordulóban el­szenvedett vereség után mindenki azt reméli, hogy a szolnoki piros-kékek most kiköszörülik a csorbát, s folytatják sikersorozatukat. A Békéscsabai TASK egy­séges, jó középcsapatnak számít. Pontjaik 90 százalé­kát otthonukban szerezték, s ez egyúttal azt is jelzi, hogy hazai pályán képesek a jobb teljesítményre. Ide­gen játéktéren elsősorban a védekezésre ügye'nek, de persze megpróbálkoznak az ellentámadásokkal is. Ügyes középpályásaik már sok kel­lemetlen percet szereztek az elenfeleknek. A találkozó bizonyos értelemben presz­tízsmérkőzésnek ígérkezik, hiszen a békéscsabaiaknál több egykori Szolnok me­gyei játékos is található, így Magyar József (SZMTE), Hegyesi (Jb. Vasas) és Je- gyinák (Honvéd Kilián FSE), akik nyilvánvalóan ki akar­nak tenni magukért. Az eddig lejátszott mér­kőzések alapján a mérleg nyelve feltétlenül a hazaiak javára billen, akik a mai összecsapáson is feltétlenül bíznak a két pont megszer­zésében. Himer István vezetőedző rendelkezésére a következők állnak készenlétben (Kolláth egyhetes eltiltást kapott a múlt vasárnapi kiállítás mi­att): Szendrei, Kábák, Se­bők, Hegedűs, Tóth, Por- handa, Lódi, Földesi, Kán­tor, Szatmári, Zakar, Su­lyok, László, Nász. A . hódmezővásárhelyiek elleni mérleg kedvező a Le­hel SC számára: a két csa­pat eddig 13 alkalommal lépett pályára egymás el­len, s ezek során hét jász­berényi, négy HMSE győ­zelem született, s csak két­szer játszottak döntetlenül. A legnagyobb arányú győ­zelmet 1961. április 23-án aratták a hűtőgépgyáriak, amikoris 10:2 arányban dia­dalmaskodtak Ezen a talál­kozón Nagy II. József egy­Ma: Szolnoki MÁV MTE -Békéscsabai TASK, Szol­nok, Véső út 13, Pádár, Lehel SC-Hódmezövásár- helyi MSE, Jászberény 13, Győri, Mezőtúri Honvéd -Debreceni USE, Mezőtúr 13, Koródi. maga öt gólt szerzett. A csa­patban játszott Fortuna László is, aki úgy véli, hogy egykori csapata mindkét pontot otthon tarthatja, ha Bálint doktort, a vendégek gólzsákját sikerül kikapcsol­ni a játékból. — Ezzel a feladattal min­den bizonnyal Lakatos La­jos lesz megbízva — mond­ta Lugosi József, a második csapat edzője. — Az együt­tes mindent elkövet a győ­zelemért, mert így helyet cserélhet a vendégekkel és a táblázaton a harmadik helyre kerülhet. Egyébként a játékosok legtöbbje a totón — kellő önbizalommal — fix egyest játszott meg. A HMSE el­leni keret: László, Czigány, Kirchner, Lakatos, Török, Lukácsi, Fejes, Szívós, Se­bestyén, Váczi, Bacher, őszi. Postás, Pecha. A mezőtúriaknak szinte sorsdöntő lehet a mai talál­kozó. Amennyiben nem győz a Honvéd együttes, úgy igen veszélyes helyzetbe kerülhet, ha viszont nyer, akár három hellyel is előbb­re léphet. A hazai közönség minden bizonnyal nagy küz­delmet láthat, s remélhe­tően győzelemnek örülhet. A csapatban Kelemen lesze­relés előtt áll, Czankát csa­ládi gyász érte, így játékuk bizonytalan. Bencsik Gyula vezetőedző csak a mérkőzés előtt jelöli ki a pályára lé­pő tizenegyet a következő keretből: Boros. Anger, Szi­lágyi, Papp, Dávid, Herédi, Mohácsi., Czikora, Cserháti, Kakas, Fodor, Homonnai, Széli, Kelemen, Czanka. SPORT O SPORT O SPORT Tovább gondolva a sportaktíva témáit Mi lesz a társközségek sportjával? Kosárlabda NB I. Hői Ma: Szolnoki MÁV MTE —BSE, Szolnok, tiszaligeti sportcsarnok 14.30, Bolgár, Simő, Ismét nagy erőpróba előtt áll­nak a szolnoki nők: ezúttal a bajnokság első helyezettjét, a többszörös kupagyőztest fogad­ják. A válogatottakkal felálló vendégek magassági és techni­kai fölényt élveznek, s minden­képpen a találkozó esélyesei. A hazai gárda csak tisztes helyt­állásban bízik, s inkább a za­laegerszegiek és a diósgyőriek kisebb játékerőt képviselő együttesei ellen próbálja meg kiharcolni a győzelmet. A TFSE csapatával vivott mérkőzés azt bizonyitja, hogy a szolnokiak kikerültek a hullámvölgyből, formájuk felfelé ível. s ez min­den bizonnyal ponterősséggel is párosulni fog. Mivel az NB I-es bajnokság­ból hárman esnek ki, így a csapat pillanatnyilag a 13., te­hát a bentmaradást jelentő he­lyen áll. Ezt a helyezést feltét­lenül meg kell tartani — s a 'szegedi ráj úszásnál megpró­bálni előbbre lépni — de mind­ez egyáltalán nem lesz könnyű. A feladatra felkészült az együt­tes, bírja a sportegyesület tá­mogatását is. így remélhetően a szolnoki közönség a jövőben is láthat NB I-es női kosárlab­da-mérkőzéseket a megyeszék­helyen. Események Asztalitenisz. Megyei ifjúsági és serdülő fiúk Tízek bajnok­sága, Szolnok, Kilián főiskola tornacsarnoka 9.30. Birkózás. Országos serdülő szabadfogású bajnokság. Szol­nok, tiszaligeti sportcsarnok 9. Kézilabda. Téli terembajnok­ság. Törökszentmiklós. Bercsé­nyi Gimnázium 8. Kosárlabda. NB II. Női: Kar­cagi SZSE—MEAFC. Túrkeve, sportcsarnok 11. Megyei bajnok­ság, férfi: Lehel SC—Mezőtúri Főiskola 10. Alföldi Olajbányász —Tiszafüredi VSZSE. közgazda- sági 10. Női: Kisújszállási MÁV Egyetértés—Szolnoki MÁV MTE n. 10.45. Sakk. OB II: Szolnoki ME­ZŐGÉP—Salgótarján, Szolnok. Tanácsköztársaság úti ÁÉV munkásszálló 10. Vívás. Városi úttörő csapat- bajnokság. Szolnok, Véső úti tornacsarnok. 8.30. Labdarúgás. Megyei bajnok­ság: Tisza Cipő SE—Szászberek 13 (Hajdú megyéből). Tiszabura —Besenyszög 13. Tóvízi, Üj- szász—Túrkeve 13. Hagyó, Rá- kóczifalva—Jászberényi Vasas 13, Mák. Szolnoki Cukorgyár— Abádszalók 10, Inges. Kunszent- márton—Jászkisér 13. Pajkos, Karcag—Jászjákóhalma (Bé­kés megyéből). ’ Jászárokszállás —Kunhegyes 13. (Heves megyé­ből) . Törökszentmiklós—Szolno­ki Vegyiművek 13. Sándor. Idegenben szerepel: i\ férfi teke NB I-ben a Szolnoki MÁV MTE Budapesten, a BKV Előre ellen. A napokban megtartott megyei spontaktíván jelen­tőségének megfelelően sok szó esett a testedzés tanácsi irányításáról. A nagy tapasz­talattal, szervezettséggel rendelkező, összekovácsolt államigazgatási apparátus a sportban is kellő felelősség­gel munkálkodik a sikere­ken. Hogy gondjaik is tá­madnak, ez elsősorban abból ered, hogy kevés volt a fél évtizednyi tanulóidő, úgy hogy közben a tanácsi irá­nyítási rendszert érintő mó­dosításokra is sor került. Kisebb (települések váltak társközséggé a tanácsháza két-három falu egyikébe költözött, innen kellene hát nagy fogékonysággal és hoz­záértéssel úgy szervezni a sportéletet, hogy ennek egyik „testvér” se lássa ká­rát. Csakhogy számos gond vetődött fel: centralizálni — egy községre építeni a sportmozgalmat? Avagy tá­mogatni külön-külön a fal­vakban a szerénynek is alig nevezhető kezdeményezése­ket? Jó, legyen központosí­tás — de akkor mi legyen az apró falvakban meggyö­keresedett hagyományokkal? Meg aztán: miként kerüljön felosztásra a sportra szánt pénz? Az egyébként is szű­kös szakértelemnek hol üs­senek tanyát? Alighanem országosan megoldásra váró problémasor ez. Tiszaörs, Tiszaigar és Nagyiván társközségek szék­helye Tiszaörs. A közös ta­nács elnöke Bordás Imre lett, aki nemrég még vb-tit­kárként tevékenykedett Abádszalókon — mellesleg a serdülő csapat edzője is volt —, és nem kis érdemei vannak abban, hogy a nagy­községben ma már pezsgő a sportélet. Talán mondani sem kell, hogy új munkahe­lyén sem állította a sor vé­gére a sport problémáinak megoldását. Kifejezetten jó volt vele eszmét cserélni: töprleng, konzulitól, miként lehetne a három falu sport mozgalmát közös nevezőre hozni úgy, hogy egyik tele­pülés se szenvedjen hiányt. Amint elmondta, Abádsza­lókon viszonylag könnyű hely­zetben volt, mert a tsz mel­lett kisebb-nagyobb üzemek is segítettek anyagiakkal, szállító járművekkel. Őrsön, Ivánon és Igaron csak a termelőszövetkezetre tá­maszkodhatnak. A három faluban egj^-egy szakosztály vegetál. összevonni őket? Külön-külön segíteni — még azt a nagyiváni fut­ballcsapatot is, amely játé­kosok híján olykor kiállni is képtelen 11 fővel? „ — Bármelyik utat válasz­tom, — balszerencsés dön­tés lesz — mondta. Aztán statisztikai adatok­hoz nyúlt, amely a sportak­tíva tanulságaival kiegészítve véleményem szerint megol­dást sugall. Azon kesergett a tanácselnök, hogy a terü­leti labdarúgó bajnokságban is ificsapatot kell állítania. De kikből? Tavaly a nyol­cadikosok a három faluban ötvenhármán voltak — va­lamennyien továbbtanultak. Az idén mindössze egyetlen fiatal nem választotta a to­vábbtanulás útját. A három községből egy egész korosz­tály hiányzik — kik vegyék hát magukra az ifik mezét? Ha lehetne az ifjúsági csa­pat helyett serdülő, vagy kölyökegyüttest indítani, mindjárt más lenne, hiszen támaszkodhatnának az álta­lános iskolákra — morfondí­rozott. Aztán egyre nyilvánvalóbb lett a végeredmény, melyre a megyei sportaktíva is utalt: az iskolai sportot kell szorgalmazni a falvakban! A felismerés után az ötle­tek egymás után sorjáztak: nem elképzelhetetlen, hogy valamelyik községben torna­terem épül. Hozzáértő szak­emberrel, akár tagozatos osztállyal is. Merész elkép- .zelés, — de mellé szerény kollégium, ahol a másik két falu legtehetségesebb ifjú sportolói kapnának helyet. Aztán a sportban is jártas nyolcadikosok olyan közép­iskolában tanulhatnának to­vább, amelyben az emberi kiteljesedésük mellett a sportbeli jártasságuk sem szenvedne csorbát. A túrke- vei Ványai Ambrus Gimná­zium és Szakközépiskolában vagy a törökszentmiklósi Székács Elemér Mezőgazda- sági Szakközépiskolában ki­alakított kapcsolat szakem­bergondokat is megoldana a termelőszövetkezetben, rá­adásul az ott végzettek kü­lönböző sportágaknak ültet­hetnék el a csíráit... Persze, hogy nem spanyol- viasz mindez, amit leírtunk, melyet egy tenni vágyó ta­nácsi vezető hipp-hoppra feltalált. De a sportban a jövő tervezését ott, ahol a „nincs” vagy a „valami van...” a jellemző, az ala­poknál kell kezdeni. Támaszul a sportaktíván elhangzott ötletek végiggon­dolásra érdemesek. Palágyi Béla Szolnoki cselgáncsreménységek Jobb feltételeket az utánpótlás neveléséhez! Az utóbbi időben kevés ba­bér termett a megye csel­gáncs sportjában. Az idén az­tán biztató eredményekkel hívták fel magukra a figyel­met a sportág megyei képvi­selői: az országos bajnoksá­gon a serdülők egy arany- és egy ezüstérmet nyertek, a kisdobosok három bronzér­met, az úttörők csapatverse­nyén pedig az ötödik helyet szerezték meg a szolnokiak, akiket csak egyetlen kokéval előztek meg az „A” kategó­riás szakosztályok. Az orszá­gos bajnokságokon való rész­vétel jogát a három korcso­portban összesen huszonhár­mán harcolták ki a Honvéd Kilián FSE versenyzői közül. Azaz, a mintegy 55 utánpót­lást jelentős cselgáncsozónak csaknem a fele. Ötvenötén vannak — Az idei eredmények je­lentik bizonyítékát utánpót­lás-nevelő munkánknak — mondja Kertész Lóránt, a MÉM öntözési Szolgálat 29 éves mérnöke. — Három év­vel ezelőtt vettük át Milotta Lászlóval a Szolnoki MTE szakosztályának irányítását, mint segédedzők, de társa­dalmi munkában már 1976 előtt is segítettünk Biber Pál edzőnek. Negyven gyerekkel dolgoztunk, a szakosztályt az idén január 1-én vette át a Honvéd Kilián FSE. A két fiatal, agilis segéd­edző mellett az egykori vá­logatott cselgáncsozó, Török Ferenc edző foglalkozik a legifjabbakkal. Sajnos, nem a legjobb körülmények kö­zött dolgoznak. A tiszaligeti sportcsarnok galériájában zajlanak az edzések, novem­ber 1 óta azonban kedden és szerdán a játéktérre vonul­nak le a versenyzők — ott is csak a kapuk mögött gya­korolhatnak. A galériát ugyanis ebben az időpontban a MÁV MTE tornászai bir­tokolják. A rendelkezésre ál­ló szőnyegek közül jónéhány- ról hiányzik a védőburok, lassan szétporladnak — így lesz drága, ami a vásárlás­kor még olcsó volt. Munkakedv, tetterő A tetterővel, a munkakedv­vel nincs baj. A cselgáncs­palánták jókedvűen, lelkesen gyakorolnak, s ürűn puffan­nak az ellenfelek a tatamin, ahol aztán önfeledten gyűrik egymást. A 14 éves Szűcs Jenő, (képünkön) a 605-ös Ipari Szakmunkásképző In­tézet tanulója 1976 őszén je­gyezte el magát a sportággal. — Tömzsi, pocakos srác volt, — emlékszik vissza ed­zője, Kertész Lóránt. — Fo­cistának készült, de Kovács Sándor, testnevelő tanára a Mátyás király úti iskolában, nem találta erre alkalmas­nak, így aztán én hívtam hozzánk. Abból a társaságból végül is csak ő maradt meg. — Egy percig sem bántam meg, hogy a szakosztály tag­ja lettem — így a kemény­kötésű Jenő. — Nagyon meg­szerettem a cselgáncsot, fő­leg az tetszik, hogy egyéni sportág, tehát a legtöbb raj­tam múlik.' Jó a társaság is, sok barátom van a fiúk kö­zött. Anyám szörnyen aggó­dott kezdetben, hogy mi lesz velem, hogy összetörnek, apám viszont nem ellenezte — ő is sportolt, ökölvívó volt. Az első sikerélmény a második versenyemhez fűző­dik, ekkor bronzérmet nyer­tem. Ebben az évben az orszá­gos serdülőbajnokságon már a dobogó legmagasabb fokára állhatott a 64 kg-osok súly­csoportjában, s a ranglistán — amelyet addig is veze­tett — behozhatatlan előnyre tett szert. Korosztályában el­sősorban erejével tűnik ki, technikai tudását még csi­szolni kell. — Szeretnék bekerülni az ifjúsági válogatottba — mondja terveiről — s meg­szerezni a zöld színű övét. Ranglistán Az ugyancsak 14 éves Ká­dár András, a szandaszőlősi iskola tanulója az országos ranglista második helyezett­je, aki ugyanezen a viada­lon hajszállal szorult le a do­bogó legmagasabb fokáról a 41 kg-osok küzdelmében, így vall önmagáról: — Én 1974-ben kezdtem sportolni, s két évvel később igazoltak le. A szüleim örül­nek, hogy sportolok, min­dent megtesznek, hogy mi­nél jobban menjen. Eleinte a földharc volt az erősségem, most már inkább az álló- technika. A befordulásokban, a dobások előkészítésében kell fejlődnöm. Mivel ebben az évben nem tudtam elérni az aranyjelvényes minősítést, így 1980-ban igyekszem megszerezni. Egyébként ta­valy óta az öcsém is csel- gáncsozik. Mindkét ígéretes ifjú saját nevelésű versenyzője a szak­osztálynak. Elszántságuk és szorgalmuk a hosszú követ­kezetes munka után most már kiemelkedő eredmé­nyekkel is párosul. A megye visszaesett cselgáncs-sportjá­nak sok hozzájuk hasonló te­hetségre van szüksége, ám ahhoz, hogy a szakosztály más reménységei is minél előbb szárnyat bontsanak, feltétlenül jobb körülménye­ket kell teremteni az után­pótlásnevelés számára. Constantin Lajos

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom