Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
1979. november 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Négy és fél millió forint értékű munkát végeznek - többek között Span-deck födém vasszerkezeteket készítenek és panelgyártó eszközök sablonjait javítják - a BVM szolnoki gyárának megrendelésére a tiszaföldvári Építő- Vasipari és Szolgáltató Szövetkezet rákó- czifalvi kirendeltségén (T. F.) „Százezres” példák Tószegről és Nagyrévről A felhasználás állandó növekedése, a nagymértékű világpiaci áremelkedés racionálisabb energiagazdálkodást követel a mezőgazdasági ágazattól is. Számos jó példa, többek között a nagyré- vi és a tószegi téeszé is biA nagyrévi Tiszazug Termelőszövetkezet vezetősége idén januártól teremtette meg a hatékony energiagazdálkodás személyi feltételeit. A gazdaság energetikusát, Szűcs Gábort az eltelt tizenegy hónap tapasztalatairól kérdeztük. — Megítélésünk szerint — összegezte az energiagazdálkodás szerteágazó műszaki-gazdasági tevékenységében részt vevő munkatársai véleményét is — reális felhasználási tervet készítettünk, amikor a 63 erőgépünk, 13 kombájnunk és 85 szállítójárművünk részére hétmillió forint értékű üzem- és kenőanyagköltséget, a gazdaságnak egymillió forintnak megfelelő villamosáramfogyasztást határoztunk meg erre az évre. Üzemgazdasági csoportunk még most értékeli a háromnegyedévi teljesítéseket, de az esztendő első felére szóló adatok birtokában már elmondhatom, hogy a szövetkezet tagjai takarékosabban gazdálkodnak az energiahordozókkal. Júliusig az időarányosan tervezett üzemanyagnak a 31 százalékát, a villamos energiának a 47 százalékát használtuk el. Takarékossági intézkedéseinknek tehát megvan a látszata. — A korábbi évekhez hasonlítva mi az újszerű ezekben az intézkedésekben? — Ideiglenes telephelyeket jelöltünk ki néldául a nagyteljesítményű gépeknek. Mert ha egy traktoros az MTZ- vel hazamegy ebédelni a 20 Földi Antal, a tószegi Petőfi Tsz fiatal energetikusa elmondta, hogy a várható áremelkedések ellenére a tavalyi 9,2 millió forintos üzem- és kenőanyagfelhasználást tervezték erre az évre is. — Bíztunk abban. hogy zonyítja, hogy a megye termelőszövetkezetei jó úton járnak az energiatakarékosabb technológiák bevezetésében, az energiagazdálkodás hatékonyságát, fokozó üzem- és munkaszervezés megvalósításában. kilométerre levő bogarasi földekről, máris 250—300 forint kára van a közösnek. Ha viszont reggel az ideiglenes telephelyre, este onnan haza, vagy délben az étkezőhelyekre kis busszal elviszünk nyolc-tíz traktorost, mindössze öt-hat liter benzin bánja. Üzemanyag; kiadó helyeinken folyamatosan felszámoljuk a hordós- vödrös tankolást. A közeljövőben a bogarasi kerületben, később a gépműhelynél helyezünk üzembe hiteles mérőberendezéssel felszerelt gázolajtárolót. — Villamos energiából is kevesebbet fogyasztottak. Mi eredményezte a megtakarítást? — Többek között az is, hogy a legtöbb áramot fogyasztó szárítóüzemnél, a borsófejtőnél és az állattenyésztési épületekben minimálisra csökkentettük a csúcsidei fogyasztást. Dolgozóink ugyanis a TITÁSZ által kijelölt csúcsidőre szervezik a műszakváltásokat, a napi karbantartást, a takarítást. Tavaly még nagyon primitív módszerrel, a kazlakba dugott vasrúd tapintásával mértük a széna hőmérsékletét. Űjabban egy speciális hőmérővel ellenőrizzük a hevülést, és ha nem kell. feleslegesen nem járatjuk a ventillátorok motorjait. Érdemes volt minderre odafigyelhi. mert üzemanyagból és villamos áramból az idén várhatóan megtakarított félmillió forint két pótkocsis teherautó ára. nem fognak az idén se pazarolni a téesztagok. biztosíték volt erre a 64 erőgépet, a húsz szállítój árművet kezelő, a szárítóüzemben és a Hűtött gazdasági létesítményekben dolgozó szocialista »brigádok hozzáállása. Az öt kollektíva mintegy száz tagja két és fél százalékos energiamegtakarítást vállalt. A gázolajra, kenőanyagokra, villanyáramra és tüzelőolajra tervezett 9,2 millióból tíz hónap alatt csak 7,3 millió forintot költöttek el, ami időarányosan 79 százalékos felhasználást jelent. A brigádtagok szívesen elmondják, mit tesznek a költségek csökkentéséért. Az állattenyésztésben dolgozó traktoros brigád vezetője, Balogh Mihály szerint a legtöbb az emberen múlik. — Tizenkilenc erő- és szállítógépen dolgozik a brigádunk. Mindannyian tudjuk, rajtunk, a gépek kezelőin áll, mennyit fogyaszt a masina. Vigyázunk, hogy mindig a terhelésnek legmegfelelőbb sebességet válasszuk meg. Egy pótkocsi defektje miatt nem visszük a traktort a javítóműhelybe. Az üzemóra számlálója minden gépnek egyformán jár, fölöslegesen egy métert se teszünk, nem engedjük tenni egymásnak se. Az eredmény? Itt van például Eszes Pista bátyám, a Rétparti tehenészeti telep ellátó traktorosa. Háromnegyedév alatt 1117 liter olajat takarított meg, ez testvérek között is majd ötezer forint. Takarékos traktorosok Mondják, hogy a nyugdíj előtt álló Eszes István hét évet dolgozott egy MTZ- vel motorcserés nagy javítás nélkül, és a mostani gépét is öt éve nyüstöli. Akad azért jó traktoros a fiatalok között is, például Sző- nyi László, a T—100-as brigádban : — A négy lánctalpasnak 7200 hektár talaj,munka elvégzésére 411 ezer forintértékű üzemanyag-felhasználást terveztek az idén. A háromnegyed évben 4070 liter gázolajat takarított meg a brigád,, azaz több mint tizenötezer forintot. Ebből 4600-at most visszakapunk, mert, az idén először 30 százalékkal premizálja a téesz az üzemanyag-megtakarítást. A traktorosnak is zsebére megy. hogyan tartja karban a gépét, mennyit furikázik üresjáratban, szóval kevesebb üzemanyagot használ-e a kelleténél. T. F. II kazlak melege A legtöbb az emberen múlik Ami már eddig megjelent írásainkból kiderült: a gazdálkodás nyereségérdekeltségű marad. A vállalatok érdekeltségének középpontjában változatlanul a nyereség áll. Szintén láttuk azt, hogy 1980. január 1-től az árakon keresztül a nyereség jobban kifejezi majd a gazdálkodás hatékonyság-különbségeit. Ez egyben azt is lehetővé teszi, hogy a vállalati tevékenység elbírálásában a nyereségnek főszerepet teremtsünk. Másként fogalmazva: a vállalati nyereséghez szorosabban kötődik a vállalati és az egyéni érdekeltség. így nincs arra szükség, hogy a szabályozás a gazdálkodós erdeményeit a jövedelmek elvonásával befolyásolja. A módosuló jövedelemsza- bályozás feladata, hogy a népgazdasági tervvel összhangban (s az egyensúlyjavítás igényei szerint) jobban központosítsa a jövedelmeket, egyszersmind tegye lehetővé az önálló gazdálkodásihoz szükséges vállalati források képződését. A szabályozás abból indul ki, hogy a termelői árrendezés hatására javuló piaci egyensúly mellett nő a vállalatok érzékenysége költségeink alakulásával szemben. (Jobban kibontakoznak a termelési tényezőkkel való ésszerűbb gazdálkodás iránti belső igények.) A vállalatok továbbra is önállóan dönthetnek — az adózás után — alapjaik felosztásáról, fel- használásáról. Változik a tiszta jövedelem szerkezete Nézzük meg mindezt közelebbről is. Mint tudjuk — a jövedelemszabályozás szorosan összefügg az árrendszer refio rmjával. vagyis alapvetően megváltozik a gazdasági tevékenység révén keletkező tiszta jövedelem szerkezete. Legszembetűnőbb változás: megszűnik az eszközlekötési járulék, mérséklődik a bér járulék. Ugyanekkor növekszik a forgalmi adók és a különbözeti termelői forgalmi adók szerepe — súlya. Mindez — s az árakkal együtt — határozza meg egy vállalatnál, hogy milyen mértékű lesz a nyereség. A nyereségből a következő terheket kell leszámítani, illetve az 1980. január 1. után a következő elvonások érvényesülnek: Városi, községi hozzájárulás 10 százalék Általános nyereségadó 45 százalék Az adók ilyen megállapítását az kényszeríti ki, hogy az állami bevételeket —éppen az egyensúly javítása érdekében — növelni kellett. A jövedelemelosztás új szabályának azonban van ezzel egyenrangúan fontos, másik feladata is: a vállalati jövedelmeket a hatékonyság szerint elosztani. Megszűnik az általánosan működő termelési adórendszer, szűk körre szorulnak vissza a támogatások, lényegében, megszűnnek a nyereségadó-kedvezmények. (Bizonyos pénzügyi támogatások fennmaradnak meghatározott ideig, hiszen a zavartalan átmenet ezt megköveteli.) Ezzel is azok a tendenciák erősödnek,- amelyekre már utaltunk: erőteljesebben differenciálódnak a vállalatok — tehát megbízhatóbban kiderül. hogy melyik milyen hatékonysággal dolgozik — népgazdasági mércével mérve. Egységes követelmény a gazdálkodók számára S itt kap szerepet a nor- mativitás, amely leegyszerűsítve stabil, mindenkire egyaránt normaként érvényesülő szabályozást jelent. Ez másként kifejezve azt jelenti, hogy a szabályozás a gazdálkodók számára egységes követelményeket támaszt. Azonos feltételek között teszi lehetővé a jövedelemképződést és a jövedelem felhasználását. (Egységes mérce: ez a lényege a normativitásnalk.) E fontos célt szolgálja <az is, hogy a vállalatok mérlegükben el kell, hogy különítsék január 1. után a mérleg szerinti és az érdekeltség alapjául szolgáló eredményt. (Ez utóbbi a támogatásokat és az elvonásokat is tartalmazza.) A szabályozás célja világos: a gazdaságirányítás olyan vállalati mérlegekre kíváncsi, amelyekből kiderül, hogy a vál; lalati jövedelmezőségnek mi a forrása. Másrészt, kiderüljenek azok a tevékenységek, ahol célszerűtlen, méltánytalan a nyereségérdekeltség fenntartása. Ismételten szükséges hangsúlyozni — az adózásnak e rendszere tudatosan hat a differenciálódás irányába. Ezt még az is szolgálja, hogy a jövedelmezően gazdálkodók azonos . nyereségtömeg és részesedési alap mellett nagyobb fejlesztési alapot képezhetnek, mint a kevésbé jövedelmező vállalatok. Egyszóval a differenciálás — alapmotívuma az új szabályozórendszernek. Vajon miért? — nézzük meg az adózás, a jövedelemelvonás- oldaláról. Eddig az a gyakorlat érvényesült, hogy a különböző hatékonyságú vállalatok feltételeit a szabályozó rendszer tulajdonképpen az adókkal — támogatásokkal, elvonásokkal mintegy közös nevezőre hozta. Bebizonyosodott, hogy ez nem járható út tovább, mert ellene hat a hatékonyság javításának. A külső nivellál ás helyett most normatív, egységes kö- vef élményekkel találkoznak a vállalatok; s e követelményeket azok fogják jól, jobban teljesíteni, ahol egyébként is gazdaságos az értékképző folyamat. De — s ez a lényeg — ehhez fűződik a népgazdaság érdeke is, hiszen a nemzeti jövedelem termelése itt a leggazdasá- 'gosabb. Itt szükséges zöld utat nyitni a fejlesztésnek jobban megfizetni az alkotó tevékenységet, s ezért érdemes vállalni a differenciálás miatt származó nehézségeket, esetleges kedvezőtlen hatásokat is. Azt nevezete-, sen, hogy az egységes követelményekkel nem mindenütt tudnak majd megbirkózni vagy könnyen megbirkózni. A szabályozók csak a feltételeket teremtik meg A fent leírtakhoz, a differenciálódást erősítő ösztöft- zőkihöz számos fontos gazdasági érdekünk fűződik: a termékszerkezet gyorsabb átalakítása, a veszteséges tevékenységek fölszámolása, illetve a szelektív fejlesztés fölgyorsítása — összességében a népgazdasági teljesítmény javítása. Ám éhhez önmagukban a szabályozók: csak a feltételeket — láthatóan az eddigieknél sokkal jobb feltételeket — teremtik meg. Szükséges a köz- megítélés, a szemlélet átállítása is a megszokott nivel- lálás irányából az egységes követelményrendszer tiszteletére). Azaz: elkerülhetetlen annak elfogadása, hogy erőforrásainkat, tehetségűn^ két, minden rendelkezésre álló eszközünket a társadalmi érdek szerint kell fölhasználni. E tekintetben pedig az a célszerű, ha nem a gyenge eredményt elérők veszteségeinek pótlására használjuk, emésztjük fel a hatékonyan dolgozók hasznát. Hanem e hasznot ott fektetjük be. ahol az a leg' inkább kamatozhat — a jövedelemelosztás új szabályai is ezt szolgálják. Matkó István (FOLYTATJUK) Alkalmi ruhák Debrecenből A debreceni Minőségi Szabó Ipari Szövetkezetben kis szériában alkalmi ruhákat varrnak exportra. Nagy pontosságot igényel ez a munka, mert egy- egy modellből csupán 4- 500 darabos széria készül. Egy év alatt 150 fazonból hatvan-hetven ezer alkalmi ruhát varrnak H -f-™ mo tu JL JL a! I Ia ifeii-i 55 A 1 r ■ Rájöttek: kevesebb is elég Energia a mezőgazdaságban