Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-23 / 274. szám

1979. november 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Változatos módszerek, tartalmi gazdagodás Ismeretterjesztés sikerekkel A megye városaiban, községeiben csaknem öt­ezer \TIT-előadás hang­zott el az év eddig el­telt időszakában. ör­vendetes, hogy egyre nagyobb érdeklődés kí- • sérte az aktuális bel- és külpolitikai kérdések­kel, a gazdasági éle­tünkkel, az életszínvo­nal és az életmód ala­kulásával foglalkozó előadásokat. Ez utób­biak száma az elmúlt évhez képest megduplá­zódott. Változatlanul nagy az igény az egészségügyi és jo­gi ismeretterjesztés iránt, s az eddigieknél jóval nagyobb érdeklődés fogadja a peda­gógia és a pszichológia tárgykörébe tartozó előadá­sokat is. Nyilván ebben az is szere­pet játszik, hogy az ismeret- terjesztés szakított hagyo­mányos — elavult — mód­szereivel. Rendezvényeik többségét fórum, illetve an­két formájában tartják meg, amelynek lényege, ho.gv előadó, és közönsége között élő. közvetlen kapcsolat ala­kulhat ki. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kér­dés, a felelet, a vélemény- csere lehetősége egyre több ember számára teszi von­zóbbá az ismeretterjesztő előadásokat. Jó példa erre a Középtiszai Állami Gaz­daság, ahol idén először si­került elérni, hogy az üzem­egységek mindegyikében meghonosodjanak az isme­retterjesztő előadássorozatok, A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat Szolnok me­gyei Szervezete törekszik arra hogy előadásai minél' hatékonyabban töltsék be szerepükét. Egyik fontos esz­köze ennek a szemléltetés, a technika lehetőségeinek ki­használása. Az úgynevezett hagyományos témáikhoz — irodalom, képzőművészet, biológia, földrajz — jól al­kalmazható diasorozatok, filmek állnak az előadók rendelkezésére. Az aktuális témákat — például kül- és belpolitikai, közgazdasági kérdések — még nem min­den esetben tudják a szem­léltető eszközök segítségével érthetőbbé és érzékletesebbé tenni, de már ezen a terüle­ten is történt előrelépés. A környezetvédelem _ na­gyon is időszerű kérdéseit például diasorozat dolgozza fel. A hangos mozgófilmek alkalmazásának általánossá válását hátráltatja hogy a kisebb települések művelő­dési intézményei — ahol az előadások többségét tartják — többnyire nem rendelkez­nek 16 milliméteres filmve­títőkkel. Éppen ezért — de az oktató-nevelő munka szempontjából is — lenne óriási jelentősége annak, ha a falusi művelődési házak és iskolák közös szemlélte­tőeszköz-tárat alakítanának ki. Az anyagi lehetőségek együttes felhasználása ' ezen a téren is eredményes le­hetne. A TIT Szolnok megyei Szervezete az előadások mellett az ismeretterjesztés egyéb formáit is kialakította az évek során. Egyre nép­szerűbbek országjáró ki­rándulásai, tanfolyamai, ba­ráti körei és klubjai. Hasz­nos kezdeményezésnek bi­zonyult például a TIT-elő- adók és pártpropagandisták klubjainak létrehozása. A megye egyre több települé­sén találkozhatunk ma már munkájuk eredményeivel. A gyerekek körében a kis ma­tematikusok, kémikusok ba­ráti körei igen nagy érdek­lődésre italálitak, de úgy tű­nik. hogy — minden nehéz­ség ellenére — a nyelvtan­folyamok is „virágkorukat” élik. A tavalyi tizennégy tan­folyammal szemben idén huszonegyet indított a TIT Szolnok megyei Szervezete, ellenére, csaknem ötszázan s a megnövekedett -tandíjak vesznek részt ezeken. Mind­ez azt is jelzi, hogy a TIT tevékenységét egyre inkább a korszerű művelődési for­mák és módszerek alkalma­zása. a tartalmi gazdagodás jellemzi. T. E. Politikai könyvek vására Kossuth-kiadványok'ból eb­ben az évben negyven ezer forintot forgalmazott a Hű­tőgépgyárban Csák József- né. A könyvhéten, amelyre húszezer forint értékben ér­keztek könyvek, mintegy tízezer forint értékű kelt el. Ha továbbra is ilyen nagy lesz az érdeklődés, az év végéig 80 ezer forint értékű könyv talál gazdára. A túrkevei AFIT pártbi­zottsága tegnap és ma poli­tikai könyvkiállítást rende­zett a Kossuth Kiadó válo­gatott műveiből. A könyvek iránt nagy az érdeklődés, a vállalat munkásai körében. Jubilál a Híd együttes Holnap délután négy órától házi ünnepség színhelye lesz a szolnoki Mini klub. A Híd együt­tes mai és régi tagjai találkoznak, az együt­tes megalakulásának 15. évfordulója alkalmából, hogy felidézzék az el­múlt másfél évtized elő­adásainak emlékeit, s természetesen a csoport előtt álló feladatokról is szó esik majd. Valdo Ratasepp vendégszereplése A Tallinn—Szolnok me­gye kulturális kapcsolatok keretében kerül sor Valdo Ratasepp észt karmester vendégszereplésére. Holnap 17 órától a szolnoki Városi Tanács dísztermében a jász­berényi Palotássy és a szol­noki Kodály-kórus élén lép közönség elé. A hangverse­nyen észt és Kodály. Bár­dos, Balázs Árpád kórus­művek hangzanak el. Élen a munkában, élen a tanulásban A 21 itt is nyerőszám Szép siker egy középiskolának, ha fiai lányai a nyári építötábori mozgósításban száz százalékot érnek el, és a munkában sem adják alább egy fikarcnyival sem. Ezt a „csínyt” követték el az idén a kisújszállási gimnazisták, szakközépiskolások KISZ-esei, és igyekezetük eredményekép­pen a nyári építőtáborok értékelésekor a legjobbaknak bi­zonyultak a megye hasonló jellegű intézményei között. Egy közösség dicsérete A huszonegy nyerőszám, vallják a szerencse szerel­mesei, és úgy tűnik, ez a mennyiség az élet más te­rületén sem hátrány. A si­kerben oroszlánrészt vállalt a 3. b huszonegy tanulója, és nem mindennapi körül­mények között is öregbítette az alma mater hírnevét. Az előzményekhez még csak annyit, hogy az osz­tály lányai Zalaegerszegen töltötték a nyári építőtábor két hetét, ahol egy kör­nyékbeli málnás termését takarították be. Az első hal­lásra irigylésre méltó fel­adat ellenére a rendkívüli helyzetet az okozta, hogy a fogadó gazdaság vezetősége sajátos módon igyekezett csökkenteni a várható ter­mésveszteséget. Ezért tíz­óraira több ízben tejet és joghurtot szállított a diák­ságnak. Lett is akkora fut- kosás. hogy a legfalánkab­bak az Edzett ifjúság előírt távját többször teljesítették. Bár az igazsághoz hozzátar­tozik, hogy volt, aki — tej ide, meg joghurt oda — minden következmény nélkül becsipegetett naponta vagy néev (!) kilő málnát A módszer lényege az, hogy tilos gyorsan enni, habzsolni a szemeket. Helyette las­san, de kitartóan kell bön­gészni a legszebb példányo­kat egy a hasba, öt a ládá­ba alapon, hiszen hosszú a nap. Málnaszedés előtt tej Persze nemcsak munka és evés, hanem szórakozás is akadt bőven. A kisújiak legjobban az uszodát kedvel­ték. Tették ezt annak elle­nére, hogy a zöm az úszás­nemek között még csak a lebegő vagy süllyedő tech­nikát sajátította el. A fiúk Csillebércen szor­goskodtak: takarították, csinosították a tábor környe­zetét, ellátták az ügy eletet. Olyannyira, hogy az első helyet bizonyító zászlóval tértek haza. örülnek a szép eredmé­nyeknek, de a legbüszkéb­bek mégis a Szocialista Osz­tályközösség címre, amely az iskola legjobb kollektívájá­nak dukál. Az elnevezés odaítélése pontozásos ala­pon történik, ahol a legtöbb voksot a tanulmányi mun­ka adja, de fontos a moz­galmi élet, a kulturális te­vékenység, a tömeg- és ver­senysport is. Ami a leckefújást illeti: nem rossz, 4 egész az osz­tályátlag és jelenleg az élen Lérik Éva áll. Szabó Juli, Barabás Rudi. Kertész Csa­ba, Ács Erika a sportban jeleskednek, de a nyolctagú iskolai sakkcsapatból is ha­tan ebbe az osztályba jár­nak. Fazekas Sanyi a Diák­élet oszlopos szerkesztője, Bartucsek Sanyi a Kiváló Ifivezető cím kitüntetettje. Ács Eszter pedig az év ele­je óta a KISZ KB tagja. Kása Csaba is a hírességek közé tartozik, hiszen azóta már rájött, hogy az abszo­lút őszinteség határát súrol­ja, ha az ember a dolgozat­tal a puskát is beadja a ta­nárnak. Bár a kollektíva csaknem fele-fele arányban biológia, illetve matematika tagozatos, ezen kívül a ma­gyar, a zene. a sport és a pedagógia szakköröket is lá­togatják jónéhányan. Fiúkra nincs idő Csinosaik, szépek a lányok, de a fiúzás valahogy gyenge oldaluk. Nincs rá idő — vallják, és ez nem panasz­ként, őszintén hangzik. El­végre mindannyian főisko­lákra, egyetemekre készül­nék, és ez a terv a délelőt­ti ücsörgés után napi 3—4 órai délutáni felkészülést is igényel. Ahogy mondják, a 21 nyerőszám, és ők eddig szinte mindent megnyertek a különböző szintű, rangú versenyeken. Az is igaz, nemcsak szerencsével. hi­szen megdolgoztak érte. D. Szabó Miklós A tánctól a fotózásig Eifert János kiállítása Szolnokon Sáros, törődött kezek kör- beölelnek egy virágpalántáit. A gondoskodás, féltés cso­dás megfogalmazása néhány négyzetcentiméternyi papí­ron. A másik képen egy egész élettörténet kerekedik ki; egy kiállításon az akt mellett egy idős asszonyt kapott lencsevégre a fotós. A harmadikon-negyediken Magyarország, majd tovább a Föld országainak — az Amerikai Egyesült Államok­tól Indiáig — építészeti re­mekeiben, tájaiban gyönyör­ködhetünk. végül portrék s táncot, balettet megörökítő fo'ók zárják a sort. De ez­zel korántsem teljes a lis­ta Eifert János fotóművész kiállításáról, amely tegnap­előtt nyílt meg Szolnokon, a Helyőrségi Művelődési Házban. A kiállításon látható fotók zömének témája a tánc. Nem véletlen, hiszen Eifert János a táncművészettől pártolt át a fötóművészet- hez. — Sokait köszönhetek a táncnak, s annak a műhely­munkának, amely a Néphad­sereg Művészegyüttesében ki­alakult. Bár gyermekkorom óta rendszeres tárlatlátoga­tó vagyok, az együttesben kóstoltam bele igazán a mű­vészet szépségeibe, a tánc segített jobban megérteni egy-egy zenei vagy képző- művészeti alkotást — emlé­kezik vissza a fiatal fotómű­vész — Pár éve hagyta ott a táncot a fotózás kedvéért, s máris több hazai és nemzet­közi pályázaton vívott ki el­ismerést magának, illetve a magyar fotóművészetnek. A cserét bizonyára nem bánta meg, de hogyan kezdődött a tánchoz való „hűtlenség”? — Az együttessel bejártuk a fél világot, s az utazások során kezdtem el fotózni. Viszonylag későn; huszonegy éves voltam, amikor elő­ször vettem a kezembe fény­képezőgépet. A bátyám le­pett meg egy „Zorki”-val. Mielőtt elkattintottam volna az első felvételt, a könyves­boltban megvásároltam több tucat fotózásról szóló szak­könyvet, s valamennyit átta­nulmányoztam. A szakiroda- lom, s a világhírű fotósok képei, írásai a tanítómeste­reim azóta is. — Azt mondják: az igazi, vérbeli fotós nem lép ki az ajtón fényképezőgép nélkül. — Így igaz. De ha mégis, akkor is „nyitott szemmel" jár, figyeli az arcokat, jele­neteket, tájakat, épületeket, vagyis képben gondolkodva lát, néz. Igyekszem fotói­mon a jellemzőt megörökí­teni. legyen az akár portré, akár tájkép, s arra törek­szem, hogy minden egyes kockán az ember legyen je­len, még akkor is, ha nem látható. — A Búvár című folyó­iratnál dolgozik. A szerkesz­tőségi követelmények meny­nyiben segítik vagy gátolják művészi munkáját, törekvé­seit? — Szerencsés vagyok, a folyóiratnál végzett munka egyértelműen segíti elképze­léseim megvalósítását. — A képeit saját kezűleg laborálja? — A fontosabbakat igen. A laboratóriumi munka kü­lön művészet. A kép sikere ezen áll vagy bukik. Jelen­leg éppen egy szolnoki vo­natkozású fotósorozaton dol­gozom. Akkor még mint a Lobogó fotóriportere részt vettem a polgári védelmi gyakorlaton. Úgy tervezem, hogy a felvételekből össze­állítok egy sorozatot, majd a képeket néző gyermekarcok­kal kiegészítem. Ha sikerül, ez lesz a következő kiállí­tásom anyaga. T. G. KÉT NAPON ÁT Háry János a sportcsarnokban Képünkön: a Háry János fináléja Az Országos Filharmónia ifjúsági bérleti hangverseny- sorozatában két napon át — kedden és szerdán — hat előadáson mutatják be Ko­dály Háry János című dal­játékának keresztmetszetét. Az előadásokat nagy érdek­lődés kísérte, a szolnoki sportcsarnokban több ezer diák nézte, hallgatta végig az érdekes szerkesztésű — Bernstein zenetanítására em­lékeztető műsort. Az ismert daljáték ilyen formájú feldolgozása, össze­állítása Pécsi Géza munkája és a zenei ismeretterjesztés jó iskolája. A Tolna megyei fazekasmester történetének főbb mozzanatait emelték ki a műsor szerkesztői, meg­szólaltak a daljáték közked­velt betétszámai, s nem ma­radit él a közös éneklés a közönséggel. Az előadás külön érdekes­sége, hogy az Operaház mű­vészeinek — Jász Klára, Bordás György, Toldi Nagy Miklós — közreműködésével Szolnok művészeti együtte­sei, a szimfonikus zenekar, a Járműjavító férfikara, a Tisza táncegyüttes és a Kas­sai úti Ének-zene Általános Iskola gyermekkórusa mu­tatkozott be a daljáték ke­resztmetszetében. Jó össz­hang valósult meg a művé­szeti csoportok között, ami elsősorban a vezetők, Buday Péter, Rohonczy Andrea, Ba­ll József és Várhelyi Lajos munkáját dicséri. Az egy­szerre több érzékszervre ha­tó előadáson egységben szó­lalt meg a szöveg, a zene. a tánc. A műsor nagyszerű lehetőséget adott arra, hogy az együttesek hasznosítsák repertoárjukat. A népszerű daljáték részletei már eddig is szerepeltek a művészeti csoportok műsoraiban, s a mostani közös előadással szinte „színházat” teremtet­tek a nézőknek. A siker — a sportcsarnok vezetői sterint még a verse­nyéken s a könnyűzenei koncerteken sem volt ennyi érdeklődő — a hagyomány- teremtést sugallja. A művé­szeti együttesek sikeres ösz- szefogása hasonló előadások tartására, a kezdeményezés folytatására ösztönöz. A Há­ry Jánoson kívül van még számtalan olyan mű, amely megszólaltatható ilyen for­mában, s jól szolgálja a fia­talok ének-zenei nevelését. Eifert János tárlatvezetése a megnyitón

Next

/
Oldalképek
Tartalom