Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
% 1979. november 18. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Segélykérő: a Széchenyi lakótelep Segélynyújtó: az építőipar 004 — 005 — 007 Negyven mázsa kenyér és közel tizenötezer péksütemény készül naponta a Szolnok megyei Sütőipari Vállalat túrkevei sütödéjében. Az üzem péksüteményei Törökszentmiklósra, Kisújszállásra és a kunszentmártoni járásba is eljutnak Kunhegyes! ifjú gépszerelő a legjobbak között A mezőgazdaságban dolgozó ifjú gépszerelők országos szakmai és politikai vetélkedője tegnap befejeződött. A verseny színhélye a Lajta—hansági Állami Gazdaság egyik üzemegysége volt. A versenyen a legjobb eredményt a következők érték el: 1. Tóth Kovács László (Csongrád megye, Üj Élet Tsz, Székkutas), 2. Kiss István (Szolnok megye, Kunság Népe Tsz, Kunhegyes), 3. Csanádi Lajos (Borsod megye, Hegyalja Tsz, Bekecs). A legjobb gyakorlati munkáért Szurofka János (Baranya megye, Vörös Csillag Tsz, Kétújfalu), a legjobb elméleti felkészültségért Csanádi Lajos (Borsod megye, Hegyalja Tsz, Bekecs), a legjobb politikai felkészültségért pedig Demkó László (Tolna megye, Szekszárdi Állami Gazdaság) részesült külön elismerésben. Szemtanúk, átélők mesélték: este kilenc óra lehetett, amikor a nyolcadik hónapban lévő fiatalasszony — aki férjét várta haza — megbotlott a konyhában, és elesett. Tőrdöfést érzett, majd elvesztette az eszméletét. Az időközben hazatérő férj őrjöngve rohant telefonálni, mentőt hívni. Az új lakótelep egyetlen nyilvános telefon- fülkéjében azonban a hallgatón tátongó űr jelezte, vandálok jártak ott... A kislány elgurult labdája után szaladt. A négyéves, szőke tincsű nem nézett szét. Fékcsikorgás, dermedt csend. Rohan az anya a gyerekhez, rohan a szomszéd a telefonhoz. Megvolt a készülék. Csak a vezetéket vágta el valaki. Sorolhatnánk tovább az eseteket, szerencsére — ha nehezen is — de majd mindig találtak együttérző embert, aki személygépkocsival kórházba vitte az éjszaka szülő nőket, a szívrohammal viaskodó középkorú férfit, a karját-törő gyereket. Szolnok, Széchenyi lakótelep. Több ezer ember, köztük sok-sok kisgyerek, szőkébb környezete, a mindenkori honfoglalók hangos örömébe azonban bele-bele vág egy káromkodó férfihang, egy bosszús megjegyzés — amely aztán tekergődzik tovább — miszerint már megint rossz az a nyavalyás, egyetlen nyilvános telefon. (Érdekes mód, szinte mindig őt szidjuk, nem pedig a ron- gálókat). Gyűlik a panasz. Jogosan. Mert ha vége az építőipariak munkaidejének, bezárják az irodákat, honnan lehet mentőt, rendőrt, tűzoltót riasztani? Cseke Zoltán, a Szolnok megyei Távközlési Üzem vezetője mondja: — A városban lévő húsz nyilvános telefonnal nincs annyi gondunk, mint a Szé- chenyin lévővel. Egyik nap szétszerelik a készüléket, másnap elvágják a zsinórt, elvisznek minden mozdítható alkatrészt. Nappal épp’ úgy, mint éjjel. Érthető a tisztességes emberek panasza, bár a vandálok is kerülhetnek olyan helyzetbe, amikor a telefon életszükséglet. Talán javul a helyzet, ugyanis évvégéig újabb két készüléket szerelünk fel. Sajnos, késve kapjuk az adaptert, a fülkét, Ugyanis az eddigi gyártó, egy székesfehérvári cég megszünteti a gyártását. — Meggyőződtem arról, hogy az Állami Építőipari Vállalat ottani főépítésvezetőségén van két önálló vonal. Valamilyen megoldással — csak segélykérésre — nem lehetne legalább az egyik telefon vonalat a bajba jutottak segítségére „kiadni” este, éjszaka? — Amennyiben karos váltóval felszerelnénk, és biztonságba lehetne helyezni, minden további nélkül. Persze, ehhez a vállalat beleegyezése szükséges. Dr. Soós István, az ÁÉV igazgatója nem támaszt akadályt a telefon használata elé. Kikötése: — Amennyiben az épületből esténként kiviszik, reggel visszateszik, minden további nélkül beleegyezünk. Vállaljuk a számlát is, természetesen csak segélykérésről lehet szó. ' Kalácska István, az építőipari vállalat ügyintézője. A telefonpanaszok, ügyek hozzátartoznak. Rendkívül készséges: — Egyeztettünk a főnökséggel, és Cseke elvtársékkal. Felszereljük a karos váltót, kijelölünk egy védett helyet, ahol nincs balesetveszély, (hiszen építési területről ván szó) és a készülék se sínyli meg az időjárás viszontagságait. A távközlési üzem kalkulációja szerint, mintegy 3 ezer forintos munka, mert kábelt is kell fektetni. Máris csinálnánk. Csak egy megrendelő kell a városi tanács műszaki osztályáról, mert ez a hivatali rend. Ügy hiszem, átmenetnek nem rossz megoldás. Egy megrendelő papíron ne múljon! — t. sz. e. — Emberi kapcsolatod A pártélet kollektivizmusa valós igéBizonyos nyékét fejez ki, hogy az utóbbi időben gyakrabban hallani olyan véleményeket: jó lenne közvetlenebbé, bensőségesebbé tenni a pártszervezetek belső életének légkörét, erősíteni a párttagok közötti emberi kapcsolatokat. E vélemények megfogalmazói nemegyszer utalnak a fel- szabadulást megelőző vagy azt közvetlenül követő időszakra, mondván, hogy akkor erőteljesebb volt a kommunisták között az összetartozás érzése, jobban törődtek egymással a párt tagjai. Figyelmet érdemlő, elgondolkodtató észrevételek ezek. S nem tanulság nélkül való a múlttal történő összevetés, a múlt értékes hagyományaira való hivatkozás sem. Ám itt sem hagyható figyelmen kívül munkastílusunk sárka- latos vonása, a konkrét helyzet figyelembevételének lenini lényege. Azokban az időkben az MKP csak egyike volt az ország politikai pártjainak, — ami összekötötte tagjait — a kommunista eszme vállalása —, egyben meg is különböztette őket más politikai irányzatok híveitől. Az összetartozást az azonosság és a különbség egyaránt motiválta. Ma viszont, amikor a közvélemény szinte egyöntetűen elfogadja a párt politikai irányvonalát, amikor a politika lényegbevágó kérdéseiben alapvetően egységes a felfogás, a kommunisták ösz- szetartozása is szükségszerűen más módon jut kifejezésre. Éppen ezért támaszt bennem kételyeket például az az elgondolás, amit egy oktatási intézmény néhány pártaktivistája fejtegetett: a pártélet légkörét tegyük azzal is bensőségesebbé, hogy a hivatalos fórumok mellett szervezünk kötetlenebb találkozási formákat is, s a párttagok rendezzenek időnként közös kirándulásokat, színházlátogatásokat, fehérasztal melletti eszmecseréket. Természetesen ezeknek is lehet létjogosultságuk: magám is hallottam egy-egy pártcsoport jólsikerült összejöveteléről, ami kétségkívül erősítette az adott kollektíván belül a baráti-elvtársi kapcsolatokat. Az ilyesmi azonban — ha rendszeressé válik, intézmé- nyesedik — nemcsak összeköt, de óhatatlanul el is választ. A termelőegységekben a közösségi együttlét effajta kötetlen megnyilvánulásainak ma jó keretét adja a szocialista brigádmozgálom, amely párttagot és pártonkí- vülit egyaránt átfog. De még ahol e mozgalom nincs jelen — iskolákban, hivatalokban stb. — ott is kérdéses a párttagok ilyenfajta rendszeres különösszejöveteleinek politikai célszerűsége. Nem hinném tehát, hogy a párttagok összetartozását, a pártszervezet belső életének légkörét ezen az úton kellene, vagy lehetne fejleszteni. A megoldást nem a szervezeti élet meglevő keretein kívül vagy a keretek bővítésével tudjuk elérni, hanem sokkal inkább ezek jó kitöltésével, tartalmi fejlesztésével. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy a pártszervezetek közösségi szelleme mindenekelőtt és elsősorban a fő feladataik megoldását szolgáló együttes cselekvéssel fejleszthető. a pártszerValamikor .vezetről szólva nemegyszer használtuk a „harci közösség” kifejezést. Ma már kissé idejétmúltnak érezzük, pedig voltaképpen most is kifejezi a dolog lényegét, amennyiben a „harc” szót nem leszűkítve, hanem a maga széles értelmében fogjuk fel. Vagyis nem egyes emberek vagy embercsoportok elleni harcként, hanem mint küzdelmet a párt előtt álló feladatok megvalósításáért, elveinknek és céljainknak a gyakorlatban történő érvényesítéséért. Ebben a küzdelemben formálódhat igazán a kollektíva és alakulhatnak ki és erősödhetnek meg a közösség egyes tagjait összekapcsoló szálak. Valóságos közösségre jellemző légkört azonban csak akkor formál az együttes cselekvés, ha a kollektíva tagjai érdemben részt vesznek a tennivalók kimunkálásában, az elhatározások megformálásában is. Semmi mással nem helyettesíthető szerepe van az együttes cselekvés irányát megjelölő vitáknak, megbeszéléseknek, amelyekben az adott kollektíva minden tagja egyenrangú- ként hallathatja és hallatja is a szavát, ahol minden felelősen elhangzó véleményt felelősen is mérlegelnek, s ahol .a megszületett döntés kiegyensúlyozottan tartalmazza, ami az egyes véleményekből a leginkább megalapozott és előremutató. Bárki tanúsíthatja: ahol meghonosodtak az ilyenféle eszmecserék, ott a pártszervezet, a pártcsoport tagjai valóban harcostársaknak tekintik és érzik egymást, s még á viták során természetszerűen felszikrázó nézetütközések sem gyengítik az elvtársiasság légkörét. A pártszervezetek belső életének atmoszférája tehát — nyugodtan mondhatjuk — a legszorosabban összefügg a. pártdemokrácia érvényesülésével. S ha a múlt tradícióit említjük, hozzátehetjük: érdemes lenné ebből a szempontból is átgondolni á kommunista pártnak, a munkás- mozgalomnak a felszabadulást közvetlenül követő években folytatott tevékenységét, a munkásszervezetek belső demokratizmusának hatását az ott uralkodott — és ma nemegyszer felidézett, emlegetett — légkörre. Nem csekély fontosságú a közös feladatok megoldásában játszott személyes részvétel értékelése sem. Ha minden kommunista tapasztalhatja, hogy a közösségnek fontos az általa végzett tevékenység, hogy számon tartja, megbecsüli, — akkor természetszerűen erőteljesebb lesz belső kötődése e közösséghez. Ilyen összefüggésben még a bírálat, az elmarasztalás sem taszít, ha érződik rajta a „követelünk tőled, mert tisztelünk” makarenkói elve. Az «nlítettek mellett természetesen fontos az is, hogy a közösség törődjék tagjai egyéni életének örömeivel és gondjaival is. Az „egy mindenkiért, mindenki egyért” elve — amit inkább az eljövendő kommunista társadalomra szoktunk vonatkoztatni — a kommunisták közösségeiben már ma is jelen lehet ezen a módon. S hogy erre mekkora az igény, azt mindennél beszédesebben példázta a tagkönyvcsere idején folytatott egyéni beszélgetések hatása. Helyénvaló és üdvös törekvés, hogy a közelgő ötéves számvetés előtt jó jjéhány pártszervezetben meg kívánják e beszélgetéseket ismételni. Az ilyen eszmecsere hatása túlmutat önmagán : kifejeződik benne, hogy a pártszervezet közösségét érdekli az egyének személyes élete, heíyzete, tettei és gondolatai. szellem, a I közösségi légkör fejlesztése, tehát nem valamiféle elkülöníthető feladat, amelyet más teendőktől függetlenül kellene megoldani. Az igazság • bensőséges, elvtársias szellem csak a mindennapi tennivalók megoldásának folyamatában, annak elválaszthatatlan részeként alakítható ki, őrizhető meg és fejleszthető szüntelenül tovább. GY. L. Korszerű szállás juhoknak Mikor az óballai juhhodály a használhatatlanságig megrongálódott, a szövetkezet előtt két lehetőség volt: felszámolják a juhászatot, vagy új szálláshelyet építenek az állatoknak. A törökszentmiklósi Tiszatáj Tsz vezetői az utóbbi Imellett döntöttek. A megfelelő típus kiválasztása után a szövetkezet surjánt kerületében júniusban hozzáfogtak a szakemberek a két ■ egyenként ezer férőhelyes juhhodály építéséhez. A ragasztott faszerkezetű épületek köré télen meleget tartó, nyáron hűvös nádtető kerül. A mintegy 5 millió forintos beruházás lehetővé teszi, hogy a szövetkezet 1500 állattal növelje juhállományát. Felvételeink a surjáni építkezésen készültek. Az egyik hodály műszaki átadása a héten megtörtént A nádtetőt a Hortobágyi Állami Gazdaság szakemberei készítik Ragasztott faszerkezet tartja a tetőt (Fotó: Katona L)
