Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-16 / 268. szám
1979. november 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ft Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat tiszaföldvári raktárában közel 1300 vagon búzát és kukoricát tárolnak. A gabona rakodását, mozgatását erre a célra kialakított gépek segítik KUNHEGYESEN Felkészültek a télre a ruházati üzletek Zöldség, gyümölcs Kielégítő ellátás a Jászságban Néhány késő őszi zöldségfajta kivételével befejezték a folyamatos ellátást szolgáló beszerzést zöldség-gyümölcsből a Jászapáti és Vidéke Áfész felvásárlói. Az áfész ellátási körzetéhez tartozó községekben a zöldség- gyümölcstermesztő szakcsoportoktól október elejéig 110 vagon zöldséget vettek át. Zöldpaprikából 700, paradicsomból 1500, uborkából több mint 400 mázsát vásároltak fel. A gyenge termés ellenére a tavalyinál többet, összesen 11 vagon gyümölcsöt vettek át az áfész felvásárlói. Az idén ritkaságnak számító meggyből például több mint 350 mázsa került az áfész- boltokba. Sárga- és görög* dinnyéből is a szokottnál nagyobb mennyiséget, csaknem 1000 mázsát vettek meg. * Befejezéséhez közeledik a késő őszi termékek, a burgonya, a káposzta, a gyökér és sárgarépa felvásárlása. Az áfész saját tározóinak feltöltése mellett megállapodott a Zöldért-tel, hogy a téli hónapokban is folyamatosan szállítson a fogyasztási szövetkezetnek burgonyát, almát és egyéb keresett zöldségfélét. Mindez azt jelenti, hogy az áfész ellátási körzetéhez tartozó községekben zöldség gyümölcsből a télen is kielégítő lesz az ellátás. Kunhegyesen meleg ruhaneműt, cipőt három helyen kaphatnak a vásárlók. A kulturcikk üzlet — annak ellenére, hogy nem ez a fő profilja —, sokféle gyermek- és tinédzserpulóvert kínál a tizenéveseknek. Az őszi hónapokban mintegy nyolcvanezer forint értékű sport,pulóver talált vevőre, és még mindig jónéhány változat között válogathatnak a vásárlók. A 'leértékelt áruk boltja egyre népszerűbb. Havi bevétele meghaladja a 170 ezer forintot, bár az áruk 40—50 százalékkal olcsóbban kerülnek a vevőkhöz. November első heteiben a forgalom zömét a téli ruhaneműk, a kilós méteráruik, valamint a téli férficipők alkották. Az áfész ruházati szaküzletének hat osztályán októberben „csúcsforgalmat” bonyolítottak le. A konfekció osztályon különösen a bőr, műbőr nasykabátokból, irhabundákból, téliesített férfiöltönyökből akadt bőséges választék. (Nemcsak helyi gond, hogy kevés a megfelelő színű és minőségű bár- sonynadrág, különösen a fiatalok álltai igényelt 28, 29, 30-as méretekből.) A cipő- részleg ötvenezer forintos napi bevétele sem lekicsiny- lendő, habár a legkeresettebb méretekből: a 37—38- as számú női cipőkből1, szinte soha sincs elegendő. A kötöttáruosztályon szépek a vastag férfi pulóverek, kardigánok. Gyermek- és bakfis- méretekből is akad megfelelő választék. Ugyanakkor ott jártunkkor női prémes és nyúlszőrsapkákból még szerény volt a kínálat. A méteráru osztályon sokan vásárolják a sporfszöveteket, de a flanel!, ruhaanyagok sem „melegednek” sokáig a polcokon. A divatosztály napi forgalma is eléri a 25 ezer forintot és úgy tűnik, hogy a női fehérneműk, alsóruhák kereslete szinte minden évszakban azonos színtű. Az idén 18 százalékkal emelkedett az áfész ruházati szaküzletének forgalma, és ebből az összegből, mimdösz- sze 3—4 százalék írható az áremelkedések — cipők, csizmák — számlájára. A többletbevétel sokkal inkább azzal magyarázható, hogy a választékbővítés érdekében jónak bizonyult a júliusi elővásárlás, amikor a kun- hegyesi ruházati szaküzlet mintegy három és fél1 millió forint értékű őszi és téli ruhaneműt kötött 'le. D. Szabó Miklós Túl a város határán — Amikor összefutunk, barátaim is kérdezik, hogyan jutott eszembe ilyen szakmát választani, hol szedtem a bátorságot, egy szál nő létemre elvállalni a telep vezetését, túl a város határán. egy pusztára épült munkahelyen, kemény munkához és daróc beszédhez szokott férfiak között. Az élcelődésből is kijut, van aki az iránt érdeklődik, hogy vajon a munkahelyen is aranyos-e az Aranka? Hozzászoktam az ilyesfajta érdeklődésihez, a választ sem tartom már fontosnak, különben is ezek a kérdések otthon és a munkahelyen is rég lekerülitek a napirendről. ... Nem mondom, hogy mindig így volt. Néhány évvel ezelőtt, amikor érettségi után a Hűtőgépgyárba kerültem. a világ sorsát vállukon cipelő ismerősök azon csodálkoztak, hogy a jász- boldogházd Berkó Aranka nem a' könyvelésen, vagy egy írógép mellett, hanem a műszaki osztályon vállalt munkát. — Kell ez neked lányom ? — értetlenkedtek sokan, amikor felvették levelező hallgatónak a kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolára. — Mire mész most véle? — kérdezték 1975-ben, friss üzemmérnöki diplomámra gondolva. Tavaly, amikor megbíztak a jászberényi lies számú vízmű tisztító-telepének vezetésével, megnyugodtak a kedélyek, addig is csak a mindent jobban tudó ismerősöknek, a kívülállóknak volt szenzáció a falusi lány „megtévelyedése”. A munkahelyen egyszerűen tudomásul vették, hogy ezt a pályáit választottam, ezt akarom csinálni, annyit vártak tőlem, mint bármelyik pályakezdőtől... hogy bizonyítsak. Sikerült a bizonyítás? Szerencsém is volt; nagyszerű kollékitívába kerültem, újonnan avatott munkahelyre, ahol a maga módján mindenki pályakezdő volt, és mindenki egyet akart, hogy jól, zökkenőmentesen haladjon a gépezet. Mindenki áitérzi, milyen nagy felelőséggel jár a város ivóvíz- ellátásában döntő szerepet betöltő, 60 millió forint költséggel épült víztisztítómű- telep kezelése. Együtt, tanultuk meg, mit ér a Kessener kefesorokból álló gáztaJaní- tó-berendezés, és tudjuk: pontos és jól összehangolt munkával ,lehet „engedelmességre bírni” a 12 mély- fúratú, gazdag vízhozamú kutat, a szivattyúkat, a vas- talanító szűrőtomyot. Ez. volt a beilleszkedés, és örülök, hogy jól sikerült, mert .ez a biztosítéka annak, hogy a folytatás is jó lesz. Folyamatosan, üzemelő telep a miénk, éjjel-nappal talpon kell lenni, és szerszámot kell ragadni az időszakos munkáknál, az őszi, tavaszi karbantartásnál, az időnként előforduló üzemzavar esetén. Említettem, nagyszerű kollektívában, dolgozom, ha szükség van rá, mindenki — az üzemmérnök, a főgépész és a segédmunkás — felhúzza a gumicsizmát, megfogja a lapátnyelét, és munkához lát. Amikor túl vagyunk a nehezén együtt örülünk, és tréfálkozunk, hogy lóm mégsem hal szómjan a város. Illés Antal A Minisztertanács megtárgyalta Munka és védelem fejlődik, A technika mind bonyolultabbá válik — a mezőgazdaságban immár nem lovakkal, hanem lóerőkkel: fejlett műszaki ismereteket igénylő gépekkel dolgoznak —, s az emberek szakértelme (hozzátehetjük: fegyelme) mintha nem lenne képes hasonló léptékváltásra. Az iparban például — 1966—1977 átlagában — az üzemi balesetek 39,1 százaléka vezethető vissza a dolgozók szakképzetlenségére, gyakorlatlanságára, 17 százaléka pedig a munka, a munkamenet helytelen szervezésére, a felügyelet hiányára. E kedvezőtlen irányzat is indokolta, hogy a Minisztertanács napirendre tűzze a munkavédelem helyzetét, ám az elsődleges ok mégsem ez volt. Sokkal inkább az, hogy mindmáig nem volt olyan jellegű, átfogó jogszabály, mint amilyent legutóbbi ülésén a kormány elfogadott. Hadd utaljunk az eddigi gyakorlatra: a munkavédelemről a munka törvény- könyve tartalmazott elvi jelentőségű szabályokat (ez a jövőben, az 1980. január 1-én hatályba lépő, új munka törvénykönyvében is ekként lesz). Részletesebb rendelkezéseket a törvénykönyv végrehajtásáról szóló minisztertanácsi rendelet tar-' talmazott (az új munka törvénykönyve végrehajtására vonatkozó kormányrendelet ezt mellőzni fogja). A minisztériumok és az országos hatáskörű szervek önálló rendeleteket-utasítá- sokat adtak ki (volt olyan tárca, amelyik egyazon tárgyban tízet is), s ezzel még korántsem véges a sor. A munkavédelem országos irányítása a SZOT feladata. A szaktanács szabályzataként jelent meg 1965-ben az ÁBEO (Általános Balesetelhárító és Egészségvédő Övórendszabály), amely az ágazatokra is vonatkozik. Ennek ismeretében a minisztériumok száznál több ágazati jellegű BEO-t hoztak, ráadásul még olyan szabványok is voltak, amelyek speciális jogszabálynak nevezhetők. Az 1965 után sorra kiadott BEO-k után, a hetvenes években megjelentek a munkavédelmi tárgyú szabványok. Mindez átfedésekhez, ellentmondásokhoz vezetett, a munkavédelem egész rendszere bonyolulttá- áttekinthetetlenné vált, s szakember legyen a talpán, aki eme útvesztőben töprengés nélkül eligazodott.!. A SZOT — törvényes jogának és kötelességének megfelelően — kimunkálta azt az előterjesztést, amelynek alapján a Minisztertanács rendeletet alkotott. Ez a munkavédelem valameny- nyi kérdését átfogóan — egységes logikai rendben — szabályozza. Lényegére sűrítve öt részre bontható. A minisztertől a munkapadok mellett dolgozókig megszabja a munkavód,elemmel kapcsolatos jogokat és kötelmeket. A népgazdaság egészére érvényes, tehát nemcsak az állami vállalatokra, hanem a szövetkezetekre, a szakmunkás tanulókra, sőt a kisiparosokra, a magánkereskedőkre, a javító-nevelő munkára ítéltekre is. Vagyis egységes követelmény-rendszer. Külön témakör taglalja a beruházásokat, a felújításokat, a bővítéseket. A jogszabály tételesen rögzíti a tervező, a beruházó és a kivitelező feladatait (vagyis: miként teremthetők meg az (egészséges munkakörülmények) ; s bár elkülöníti egymástól a feladatokat, egyszersmind kötelezően előírja az együttműködés területeit. A munkahelyre vonatkozó követelmények egyik újdonsága, hogy megszűnik az ÁBEO (követelményrendszere viszont — az eddigieknél lényegesen rugalmasabb keretek között — megmarad). A konkrét műszaki előírásokat-paramétereket a jövőben szabványok tartalmazzák. A rendelet megfogalmazza a munkafolyamatokra vonatkozó követelményeket, végül pedig szabályozza a munkavédelmi oktatást, az ellenőrzés rendjét. .. „ jogszabály célja AZ Új egyértelmű: áttekinthetőbbé teszi a munkavédelem egész rendszerét. Ám hangsúlyozzuk : ez csak egyik eszköze annak, hogy a népgazdaságban — az üzem) balesetek számához hasonlóan — csökkenjen a súlyos munkahelyi szerencsétlenségek száma.' F. T. Újjászületik a Nyugati pályaudvar A Pest—váczi vasútvonal egykori indóháza a múlt század hetvenes éveiben teljesen átépült, megszületett a XIX. század egyik legszebb hazai műszaki alkotása; a Nyugati pályaudvar. Vasszerkezetét a híres francia mérnök, Gustave Eiffel irodájában tervezték. 1874—77 között épült fel a gyorsan fejlődő fővárosban az első igazi nagy pályaudvar (a Keletit néhány évvel későbben építették), és 100 évig az eredeti vasszerkezet tartotta a csarnok hatalmas tetőzetét. Több mint 80 évig gőzmozdonyok füstje marta az acélt, amelyen végülis győzött az idő: évről évre gyorsabban rozsdásodott, fáradt az anyag. A MÁV egy korszerű, modern pályaudvar tervét vetette fel, de a fővárosi tanács és az Országos Műemlékfelügyelőség (a Nyugati pályaudvar 1952 óta ipari műemlék) úgy döntött, hogy eredeti formájában kell felújítani a csarnok tetőszerkezetét. A legfőbb gondot az okozta, hogy nemi akadt az országban egyetlen vállalat sem, amely vállalkozott volna a hatalmas acél főtartók gyártására. Az idő sürgetett, a csarnokban sebtében felállított, ideiglenes perontetők nem adtak elég védelmet az utasoknak. Végül a MÁV Szombathelyi Járműjavítója pácsonyi üzemének feladata lett az acél főtartók gyártása. A munkások és mérnökök összefogása számtalan akadályon győzött: az eredetiekhez megtévesztésig hasonló, de sokkal nagyobb teherbírású főtartók milliméteres pontossággal, határidőre elkészültek. A munkálatokat összehangolták a Marx téren folyó metróépítéssel, a pályaudvar alatt keresztben egy utasaluljárót is építettek. A csarnok óriási függönyfalán már az új tetőszerkezetet festik, tisztogatják. A tetőn a bádogosok kalapácsa csattog, és néhány hét múlva, december 17-én begördül az első vonat a Nyugati pályaudvar új csarnokába. A régi öt vágány helyett csak négy létesül, a széles, biztonságos peronok a kényelmesebb le- és felszállást biztosítják. A munka ezzel még nem ér véget. Ha a metró elkészül, az említett aluljáró egy földalatti pénztárcsarnokba nyílik majd, amely része lesz a Marx téri aluljáró rendszernek. Az elavult régi pénztárak, folyosók teljes felújítása még két évet vesz igénybe. Jövőre a Lenin körúti homlokzatot újítják fel. Korszerűbb lesz