Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-02 / 257. szám

1979. november 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Otven éve, 1929. november 2-án kezdődött a salgótarjáni medence bányászainak sztrájkja. Ötven év múltán Hajnal Katalinén Jöttek szótlan a föld mé­lyéből. A szemük fénylett, meg a karbidlámpa hunyor­gó lángja. Arcukat agyagos sár lepte, amelyre szénpor ragadt. De jöttek, ha hajlot- tan is és sorakoztak tízen, húszán, százan. Aztán érkez­tek a külszíniek is. Megtelt a szabad ég alatti osztályozó. Jöttek a faluból is, hallani, mit döntenek a baglyasaljai bányászok. És jöttek a csend­őrök is. Tőlük alább, az út mentén sorakoztak, lábuknál puska, annak végén a szu­rony. De a bányászok nem rettentek. Valaki kiáltott: „Beszélj, Jóska!” Felmordult a sáros sereg: „Beszélj, Pot- hornik József,.. !” A ledöntött csillére emel­tek egy, vékony embert. Iz­zóit a szeme, kemény volt a hangja, amikor mondta, hogy a szovjet nép és a béke a munkások legfőbb támasza. Beszéde pillanatnyi szüneté­ben hallatszott a bányászok izgalomtól feszült lélegzete. Megcsikordultak a fogak, forró lett a levegő az akna előtt, és akkor a sort álló csendőrök egyikének kezében eldördült a fegyver. A bá­nyászsereg meglódult felé­jük. A visszafojtott indula­tok vad kiáltozásba csaptak. Valaki rázendített: „Fel, fel ti rabjai...” Adorján István, a bányász az élre ugrott köz­vetlen a csendőrök elé. Szét­tépte mellén a sártól ázott ingét. Verejtékező mellét a szuronyok elé tartotta. Sze­me tágra nyílt, túlkiáltotta a zajt: „Ide lőjetek!...” Még napok múltán is he­vesen vert a szíve, amikor újból és újból átélte a bá­nyászgyűlést. Ott volt a kül­színiekkel. Tudta, hogy tün­tetésre készülnek, mert Ho- ván József már értesítette korábban, hogy a főváros­ban a Központi Bizottság ha­tározott: mozduljon meg a munkásság, és tüntessen az úri rend ellen. Tudta, hiszen a mozgalom embere volt, érezte is minden porcikájá- ban, hogy nincs más út, csak cselekedni ellenükre. Elégté­telt venni a munkásvérért, amit a fehérterror ontott ki. Azért a két emberért is, aki a Sára-aknában fulladt, mert semmi biztonságot nem nyújtottak nekik. A bátyjá­nak leszakított kezéért. Elég­tételt, elégtételt az éhezésért, a fázásért, a könnyekért... Lázongott, de ilyenkor min­dig eszébe jutott Hován in­telme. — Vigyázz Kátai Rezső, nem fej nélkül rohanunk a veszedelembe! Nem halottra, élő emberre van szüksége a mozgalomnak... — hideg, számító nyugalom fogta el. Aztán egy darabig ismét csend lett Baglyasalján. Kint a Brenzen forogtak az ürí­tők, halk kattogással érkez­tek a föld alól a szénnel ra­kott csillék. Ügy tűnt, a Szá- nasin minden nyugovóra for­dult, még a bányászok mun­ka nélkül maradt tartalék serege is összeszorított fogak­kal, zárt ajakkal hallgatott. De a föld alá kényszerített kommunisták dolgoztak. Ká­tai Rezsőt az egyik este ab­lakánál halk kopogtatásával ébresztették. Éjszaka volt Katalinén. Akkor érkezett a fővárosból Kakuk József, a párt baglyasaljai vezetője, akinek utasítására szóbeli felvilágosító munkára kellett indulnia Kátainak is, . és mentek a többi ismeretlenek is. Méntek a tiszti sorról in­dulva, fentről, onnan Albert­ról indultak Karancsaljáról, Lapujtetőre, ki Étesre, fel egészen Rónáig. Szívdobogtató, vért melen­gető utak voltak ezek. Látni az igazság felismerésétől megdöbbent arcokat, a ha­ragtól ökölbe szorult keze­ket, az elszántságot. Kátai vére átmelegedett. Erősnek érezte magát a munkások között*. Az (egyik nap dél­előttjén, amikor gondolatban rendezte a kapott feladatok végrehajtását, Iványi Ferenc állott mögéje. Halk volt a hangja. — Lefogták őket, a csend­őrségen tartják... Tudta, kikről van szó, a mozgalom vezetőiről, Kakuk- ról, Pothornikról, Epichről és a többiekről. A váratlan kapott hír hirtelen haragra gyújtotta, de parancsolt ma­gának. Senki, csak a mun­kások tudják kiszabadítani őket. És akkor útra keltek az agitátorok. Hírül vitték, hogy a csendőrségen mozdulatlan­ságra ítélték a vezetőket. Éheztetik, és családtagjaikat sem engedik a közelükbe. El­jutott a hír a bányák mé­lyére, a kolóniák rejtett szö­gébe, ki a mezőre, az erdő­be és mindenüvé. Üzenet ér­kezett a fővárosból: „Leállni a munkával a fogvatartottak szabadon bocsájtásáig!” Meg­bénultak a bányák. Egy csendőrtiszt érkezett a bag­lyasaljai őrsre. De érkeztek az emberek is tízesével, szá­zasával, hangtalanul, el­szántan. Lent a laktanyában a foglyok előtt a tiszt. — Miért vannak itt? — Nem tudjuk... — Szabadok, indulás! Pot- hornik, maga nyugtassa meg a tömeget f Amikor a foglyok az utcá^ ra léptek, néma csend lett. így indultak a Brenz alá a pályára. Ott álltak meg. Erő volt bennük, keménység, el­szántság. Kiáltottak: „Jóska, beszélj!” Beszélj, Pothor- nik!” — Íme, láthatjátok, milyen erő van az egységben — így a szónok. Ekkor már érződött a munkások minden cseleke­detében, hogy megérett az idő az erő felmutatására. A Központi Bizottság meghozta döntését. Amikor beköszönt a hideg, álljanak le a bányá­szok, hogy kihűljenek a kan­dalok, de a gyárak kemen­céi is. Budapesten, a szak- szervezeti tanácskozáson ket­tészakadt a szakszervezet. Többségbe kerültek, akik el­lenezték a sztrájkot. A nóg­rádi küldöttek úgy határoz­tak, hogy ennek ellenére a sztrájkot lefolytatják. Kérdi Istvánt indították útra, hogy adja hírül: a bányászok áll­janak le. Semmi látható külső jele nem volt, hogy mire készül­nek a bányászok. Reggel le­szálltak a föld alá, este fel­jöttek. Aztán csend lett. Csak az aknabizottságok álltak ké­szenlétben. Kátai Rezső a műhelyben dolgozott. Ö tud­ta, mire készülnek. Nem tu­dott a feszültségtől szabadul­ni. Türelem, türelem, nyug­tatta magát. Aztán az egyik nap délelőttjén Guth László az izgalomtól felhevülten, bekiáltott a műhelybe. — Leállni! Leállni...! Megremegett Kátai Rezső teste. Tehát elérkezett az erőpróba. Vajon mi történik? Leállnak? Mögötte földre zu­hant egy kalapács. Valaki le­dobta. Megkönnyebbült. Ki­nézett a kisvasúira. Akkor állottak meg a csillék, az utolsók neki koccanva az el­sőnek. Sietett a bánya bejá­rata elé. Egymásután érkez­tek a bányászok. Kiléptek a föld alól és elfújták lámpái­kat,- majd elindultak, ki-ki hazafelé. Csend lett, végtelen nagy csend a bánya területén. Ká­tainak úgy tűnt, nem csend ez, hanem kiáltás, hangos, mindennél hangosabb kiál­tás. Indult ő is Katalina fe­lé. Forró volt a teste, akár a könnycsepp, amely végig gürdült az arcán. Bobál Gyula Új tanári szak Üj középiskolai tanári szak létesítése mellett fog­lalt állást legutóbbi ülésén az Országos Oktatási Ta­nács. A középiskolai tanárok várhatóan a jövő év szep­temberétől harmadik szak­jukként választhatják a „yi- láznézetünk alapjai” tanári szakot, s az oklevelet há­rom éves esti vagy levele­ző képzés után szerezhetik meg. A tervek szerint az úji szak az Eötvös Lóránd, a József Attila és a Kossuth Lajos Tudományegyetemen indul, mindenekelőtt a tan­tárgyat a középiskolákban már ma is oktató pedagógu­sok számára. Formálódik már az új egyetemi szak tananyaga, amely a marxizmus három alkotórészén alapul, és szo­rosan kapcsolódik a társa­dalomfejlődés mai problé­máihoz. A szakon külön tantárgyként — klasszikus művek alapján 7- tanítják majd a marxizmus—leniniz- mus történetét és széles kö­rű etikai és esztétikai is­meretekre is szert tesznek. Negyedszázada (törvény biztosítja hazánkban a nemzetiségi óvodák működését. Azóta or­szágszerte sokszáz ilyen óvodát létesítettek. Baranyában kétszáznegyvenhárom működik. Ezek nyelvoktató óvodák, de az idei ősztől - Felsöszentmártonbart és Ófalun - létrehoz­tak olyan óvodát is, ahol a foglalkozások túlnyomórészt anyanyelven - szerb, horvát il­letve német nyelven - folynak Mindenki másképp csinálja Iskolaboltok. ____:_________ ________fliákeladók nélkül S egíthetné a pályaválasztást A „Mindenki másképp csi­nálja” című egykori köz­kedvelt sláger fenti sora il­lik talán legtalálóbban is­kolaboltjainkra: azok ki­Kisújszálláson például a középiskola, a szakmunkás- képző, az Arany János és Sallai telepi általános isko­la rendelkezik diákboltokkal. A slágert a tejen és a ka­kaón kívül a péksütemények jelentik, a szakmunkáskép­zőben már papírzsebkendők, szalvéták is kelletik magu­kat a polcokon. A középis­kolában pedig megalakult az iskolaszövetkezeti csoport, amelynek mintegy negyven tanuló a tagja. A Szövetség Áfész a nyári szünidőben is foglalkoztatja egy részüket, sőt kis boltjukban jelenleg ők az eladók, ami az ottani iskolákra általában nem jel­lemző. Az ellenérv: ez egy­Ugyanis a tizenévesek el­adói beosztása növeli fele­lősségérzetüket, segít a fizi­kai munka megszerettetésé­ben, valamint a pályaorien­tációban, mivel a tapaszta­latok alapján a kis boltosok egy része törvényszerűen „megragad” a pult túlsó ol­dalán. (Egyébként a kunhe- gyesi középiskolában üdítő italokat, és apró iskolai sze­reket is árusítanak.) Ügy tűnik, a környék leg­jobb iskolaboltját napjaink­alakult üzemeltetési szoká­sait, elszámolási, árusítá­si rendszerét, sokrétűségét figyelve. féle szolgáltatás, és kimon­dottan nem tartozik az ok­tató-nevelő munka feladatai közé. Ha mód és lehetőség van rá, meg kell kímélni tő­le a nevelőket, A fenti állítás sok igazsá­got tartalmaz, mégis, egy házzal arrébb. Kunhegyesen teljesen másképpen értel­mezik a diákboltok szerepét, jelentőségét. Itt a Kossuth és Dózsa úti általános isko­lában, valamint a középis­kolában évek óta a tanulók árusítanak. Igaz, akad gond, mert kényes, csúszós jószág a forint, de úgy vallják: ami elmegy a réven, meg­térül a vámon. ban a karcagi középiskola vallhatja magáénak. Itt mintegy ötven diák a tagja az iskolaszövetkezeti cso­portnak, és a főbejárat mel­letti kis bódéban a tejter­mékeken, cukrászipari és péksüteményeken kívül könyvek, ceruzák, vonalzók, radírok, tollbetétek, ragasz­tók, levérpapírok, tasakos kávék stb. várják a vevő­ket. Az apróka pavilon dél­előttönként üzemel, de hét­főn délután a levelező hall­gatóknak is kinyit. Az idei évben a 3. b a gazdája, és a három diákeladó szemé­lye hetenként változik. A napi bevétel az 1 ezer 600 forintot (!) is meghaladja, és persze ebből a jutalék sem lekicsinylendői, hiszen telik belőle a harminc diák nyári kirándulására. Az árusítás — való igaz — sehol se teljesen prob­lémamentes, elvégre gyerek­emberkék vagy se gyerekek, se felnőtt tizenévesek vég­zik a munkát. Egy azonban tény: a diákok minden isko­lában igényelnék a hasonló jellegű miniüzletet, bár a7, is­kolabolt léte rendszerint a tantestület, még inkább az iskolavezetés segítőkészségé­nek függvénye. (Kunhegye­sen például helyiség híján a folyosóról választották le az egyik mellékbejáratot.) Felelősség­vállalás, pontosság A gyerekek szívesen elvál­lalják a „boltosdit”. mivel a pénz- és árukezelés növe­li felelősségérzetüket, önál­lóságra, pontosságra serken­ti őket, és esetenként segít a pályaválasztásban is. Az is vitathatatlan, a fizikai mun­ka megbecsülésére a hasz­nos, folyamatos fizikai mun­ka végzésével lehet legered­ményesebben nevelni á tanu­lókat. Már pedig a bolti árusítás az a javából. D. Szabó Miklós Ahány hál Ami elúszik a réven... Csipkeverés Kunmadarason A Nagykunság régi, ha­gyományos népművészeti ágát, la csipkeverést foly­tatja Váradi Margit Kun­madarason. Pókháló fi­nomságú, négyzetméteren­ként tízezer forint értékű csipkekölteményeit Párizs­tól Moszkváig sokan meg­csodálták már. fl téli hónapokban Családi magazin a tévénézőknek Novembertől megújul az őszi—téli hónapok hétvégi televízió programja. Vasár­nap délelőtt címmel új mű­sort sugároznak. Mint a szerkesztő, Vitray Tamás az adássorozatról elmondta: családi szórakozást ígérő színvonalas magazinnal le­pik meg a nézőket a televí­zió munkatársai. Ebben vál­tozatos tartalomról gondos­kodnak: a művészet, a poli­tika a hasznos tanácsadás mellett rejtvény és játék is szerepel a programok között. A jászberényi főiskolán Pedagógus képzőművészek tárlata-Volt és jelenlegi jászbe­rényi főiskolai tanárok, hall­gatók képzőművészeti alko­tásaiból nyílt kiállítás teg­nap az alma máterban. A tárlat megnyitóján dr. Fábián Zoltán főigazgató megemlékezett a felsőfokú tanítóképzés bevezetésének évfordulójáról, majd a hall­gatók komplex művészeti nevelésének tapasztalatairól szólt. A kiállításon nyolc alko­tó — Dobos István, Korkos Jenő, Marton László. Máté György, Telek Béla, Sáros András, Szabó Béla, Vuics István — festményei, gra­fikái, érméi láthatók. Az összegyűjtött anyag nélkülöz mindenféle tematikus egy­séget, az alkotók maguk vá­logattak ki néhányat mű­veikből a főiskolai tárlatra. Ahány kiállító, annyiféle té­mát. művészi megoldást tük­röznek a rangos alkotások. A Jászság jellegzetes tá­jait, településeit idézik Sá­ros András, Vuics István . festményei, impresszionista megoldásokra emlékeztetnek Dobos István képei. Szabó Béla érmei közül Móriczot és Zrínyit ábrázoló alkotá­sai ragadták meg elsősorban a közönséget, Máté György az érmek mellett egy na­gyobb méretű lemezdomborí­tással jelentkezik a tárlaton. Figyelemre méltóak Telek Béla csendéletei. Korkos Jenő grafikái, Marton Lász­ló konstruktivista megoldás­ba hajló művei.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom