Szolnok Megyei Néplap, 1979. november (30. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-15 / 267. szám
1979. november 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Körmenden az egykori Batthyány kastélyban helyreállították a XIII. században épült lovardát és négyszázötven férőhelyes színházat alakítottak ki benne. Az ugyancsak átalakított, felújított barokk kocsiszínben pedig Olcsói Kiss Zoltán Kossuth-dijas szobrászművész állandó kiállítása kapott helyet Megértette az idők szavát a Kisker II szakboltoké a jövő Közismert tény, hogy az utóbbi években megnőtt a vásárlóknak a kereskedelemmel szemben támasztott igénye. A vevő már nem elégszik meg azzal, ha „csak” megkapja az árut, amit keres, az sem mindegy, milyen körülmények között jut hozzá. Szeret mindent tudni arról a cikkről, amelyet meg akar venni. Ehhez viszont széles körű tájékozottsággal rendelkező eladókra van szükség, akik kulturáltan, udvariasan és szakszerűen tájékoztatják a vásárlót. Egy olyan boltban, ahol mindent tartanak a szögtől a hűtőgépig, ezt az igényt képtelenek kielégíteni, hiszen a kereskedőtől sem lehet elvárni, hogy mindenhez értsen. Ezért vált szükségessé a boltok árukörének szűkítése, pontosabban a szakosítás. A Szolnok megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat is hallgatott az idő szavára, és néhány éve modernizálni kezdte boltjait. Egységeiben profiltisztítást hajtott végre, és fokozatosan áttért a szakbolthálózat kiépítésére. A szolnoki rádió- tv boltból például „kivonta” a kávéfőzőt, a hajsütőt, a csillárt, a kávédarálót, hogy úgynevezett akusztikus áruinak nagyobb helyet adhasson. (A kivont cikkeket máshová csoportosítja.) Átalakította két, cipőboltját — a megyeszékhelyen — önkiszolgáló rendszerűvé, és azóta a Kristály és a Tip- Top forgalma 25—30 százalékkal növekedett. A Kristály cipőbolt egyébként közös a Corso Cipőnagykereskedelmi Vállalattal, amely biztosítja, hogy a legújabb divat szerint készült lábbelik mielőbb a boltba kerüljenek. Ugyancsak nagyobb forgalma van a felújítás óta a Dáma női- és gyermek felsőruházati szaküzletnek, valamint az üveg- porcelán boltnak. A szakboltok vezetői —ez saját érdekük is — arra törekszenek, hogy új beszerzési forrásokat .kutassanak fel. Lehetőségük van közvetlen kapcsolatba lépni az iparral, így a termék útja a gyártótól a vevőig lényegesen lerövidül. Az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat szeretné megnyerni magának a környék ipari szövetkezeteit és tanácsi vállalatait, hogy segítsék mind jobban kibontakozni ezt a kereskedelmi formát. Az idén például sikerült megegyezniük a szarvasi bútoripari szövetkezettel, amely az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat tervei alapján Szolnok fantázia nevű szekrénysort készít. Az id.ei forgalmi tervük 1.4 milliárd forint, amelyet időarányosan teljesítettek. Ehhez nagymértékben hozzájárult a szakosítás is, amelyet nem tekintenek befejezettnek. Még ebben az évben tisztítják a Domus Áruház profilját, és külön tapétaosztályt nyitnak, amelynek folyamatos áruellátását a PIÉRT Nagykereskedelmi Vállalat biztosítja. A Véső utcában november közepe táján háztartási és vegyiáruszakboltot nyitnak, amelyet a Füszért „patronál”. Novemberben még egy üzlet nyílik, villamossági bolt néven, amelyben az eléktromos háztartási gépek kapnak legnagyobb helyet. Miután azonban a megye tizenegy helységében tartanak fenn üzleteket, természetesen nemcsak a megye- székhely szakbolthálózatát építik, ki. Jövőre Jászberényben a GELKA régi helyére költözik, és önkiszolgáló rendszerű lesz a sportbolt, amely helyett bővítik a vasboltot, és elsősorban edényekkel, lakásfelszerelési cikkekkel töltik meg a polcait. A meglevő konfekcióbolt helyiségében bútorbemutató-termet alakítanak ki, és megszervezik a minta utáni értékesítést. Törökszentmiklóson profilrendezés után — a csarnok épületének korszerűsítésével — nagy konfekció-, villamossági, cipő- és divatáru- szakboltot nyitnak. A két város szakbolthálózatának kialakítására négymillió forintot szánnak. És hogy a korszerű boltokba megfelelő kereskedői utánpótlás kerüljön, évente 35—40 szakmunkástanulót képeznek ki. — bendó — Brigitta Brigitta nagyon csúnya kislány volt. Vörös haja mintha sose látott volna fésűt, előneugró felső fogsora — szabálytalan lapátfogak — keményen mélyedt az ajkába, emiatt „f-nek” mondta az „s”-t. Hirtelen megnyúlt alakja kérdőjelhez hasonlított, hosszú karjai tétován lógtak sovány csípője mellett. Brigitta elsősorban a nevét utálta. Éles, csipogó hangon gyakran szidta az anyját, amiért annak pont ez az undok név jutott eszébe a szülés utáni fólál ómban. De Brigitta mást is utált: a világot. Mindenestől. Velünk, idétlenül gúnyolódó kamaszokkal, a türelmetlen ás pofozkodó tanárokkal. a külváros részeg botrányhőseivel és a napköziben mindennapos babfőzelékkel együtt. Brigitta számára a világ két részre oszlott: azokra, akiket gyűlölt, és azokra, akiket még annál is’ jobban gyűlölt. Iparitanulónak jelentkezett, hegesztőnek. Amikor nyolcadikban kitöltötte a jelentkezési lapot, az osztály- főnökünk többször is megkérdezte, komolyan gondolta-e. hogy ezt a férfiak száméra fenntartott szakmát választja. Brigitta dühösen bólogatott: „Minek ezen csodálkozni? Az apám is hegesztő, a bátyám is, én meg úgyse számítok lánynak, miért ne lehetnék hegesztő?!” Persze nagyot röhögtünk, egyáltalában nem fogtuk fel szavainak keserűségét. Hosszú évekig nem hallottam róla. Aztán hirtelen felbukkant. Egy nyáron újdonsült ismerősömhöz utaztam az ország távoli csücskébe. Friss ismeretség volt a miénk, valami fesztiválon akadtunk össze. A közös érdeklődési kör éjszakába nyúló beszélgetésre ösztönzött bennünket. Meghívott magukhoz, elmondta, hogy gyönyörű felesége és két kislánya van, ideális családi életet élnek, •nagyon jól fogom érezni magam náluk. A neje egyébként a munkahelyi főnöike. Ezek után gondolom, nem nehéz kitalálni, ki volt a feleség. Igen, Brigitta. A randa kis Brigittából sudár-szép asszony lett. Lángoló vörös haja lágy hullámokban omlott a vállára, szabálytalan fogait megiga- zíttatta, kedves mosolyát lehetetlen volt nem viszonozni. Bár mintha a tekintete elutasító lett volna, mintha nem nagyon örülne nekem, aki talán egy keserű emléket juttattam eszébe. — A délutánt átcsevegtük — majdnem lekéstem az utolsó vonatom — az egykori csúf és vilóg'gyűlölő kislányról azonban nem esett szó. Brigitta rajongással csüggött a férjén, és az viszonozta imádatát. Ha itt befejeződne a történet, szót se érdemelne. Ócska mese a megszépült, révbe jutott csúnya lányról. De Brigitta története nem itt és nem így ér véget. Legutóbbi találkozásunk óta több mint nyolc év telt el, lassacskán elmaradoztak a levelek, csaknem elfelejtettem a szép vörös asszonyt és lelkes-rajongó férjét, A „fekete krónikában” találkoztam -ismét a nevükkel.- Brigitta meg akarta ölni imádott házastársát. A dühtől szerencsére reszketett a keze, elvétette a szúrást. A bíróság előtt azt vallotta, hogy a férje megtalált valahol a szekrény mélyén egy kopott fényképet amelyen néhány üde arcú vidáman nevető gyerek között egy kócos hajú előreugró fogsorú, hajlott hátú', gyűlölködő tekintetű kislánv volt látható. A férj csúfondáros-tréfá- san megjegyezte, hogy az a pocsék kis béka, ott a fényképen, gyönyörű feleségére emlékezteti. És Brigitta akkor kapta fel a kést... Valamiül a gyermekélelmezésről Körülbelüli egy évvel ezelőtt a megyei Népi Ellenőrzési Bizottság széles körű vizsgálatot folytatott a megyében, hogy megállapítsa: a gyermekélelmezés érdekében a tanácsok és az intézmények vezetői megtettek-e mindent, ami szükséges;milyen eredményekkel jártak az étkeztetés fejlesztésére, a Akkor a tapasztalatok birtokában a NEB több javaslatot tett az illetékeseknek. Így például a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya vezetőjének figyelmét felhívta arra: tegyék meg a szükséges intézkedéseket a tanulók életkori sajátosságainak * megfelelő étkeztetés biztosítására, mintaétlap- _ tervezetek összeállítására. A szakácsok, az élelmezésvezetők részére szervezzenek szakmai képesítést nyújtó és továbbképző tanfolyamot. Az új beruházásoknál koordináljanak az oktatási és a kereskedelmi szervek. E vonatkozásban fokozott figyelmet fordítsanak a szolnoki Széchenyi Ilakótélep közétkeztetési — ezen belül gyermekétkeztetési -— gondjainak megoldásálra. Ugyanakkor közölték az osztályvezetővel, hogy 1979. év vége felé tájékoztatást kérnek tőle arról, hogy a vizsgálat nyomán milyen intézkedéseket tett a helyzet javításéra. A tájékoztatás a közelmúltban megtörtént, de ezúttal a téma NEB-vizsgála- tának vezetője és előadója szintén készített egy jelentést. mintegy szembesítésként. A tájékoztatás, a jelentés, a NEB-ülésen elhangzott vita ismeretében a már szállóigévé vált mondás jut az ember eszébe: „valami van, de nem az igazi.. A megyében, ma körülbelül 48 ezer általános iskolás és kilencezer középiskolás van. Az általános iskolások mintegy 41—42 százaléka kap napközis ellátást, míg az étkezésben részesülő gyerekek aránya összesen 48— 49 százalék. A középiskolásoknak pedig mintegy 76 százaléka részesül diákétkeztetésben. Ha önmagukban nézzük ezeket az arányokat; akkor van ok az elégedettségre — Ám ha azt nézzük, hogy még így is nagyon sok gyerek marad ki ebből1 az ellátásból, akA megyei tanács vb egészségügyi és a KÖJÁL élelmezésegészségügyi osztálya kiadványt készített, amely összesen több mint százhúsz ajánlott étrendet tartalmaz külön a 3—6, a 7—14 és a 15—18 éves korosztályok számára. A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya ezeket az étrendeket megküldte az iskolai konyhákkapacitás növelésére, a személyi és a tárgyi feltételek biztosítására tett intézkedések; milyenek az ellátás körülményei, az ételválaszték megfelel-e a korszerű egészségügyi és higiéniai követelményeknek; a rendelkezésre álló anyagi eszközök biztosítják-e az étkeztetés fej lesztésének f eltétéleit ? kor már bőven van tennivalónk. Hiszen a NEB megállapítása szerint az oktatási Intézményekben nem is kérhet minden tanuló napközis vagy menzai ellátást a felső tagozatosok pedig eleve nem is jelentkezhetnek. Ezért nincs adat arra, hogy hányán maradnak ki a szervezett ebédeltetésből. A felmérés az iskolákban most van folyamatban. „Azzal, hogy a nem iskolákban étkezők hol, hogyan, mit esznek, csak nagyon kevés helyen törődnek az oktatási intézmények. Persze ettől eltérő tapasztalatunk is van: a jászberényi Kőhidi vendéglőbe nyugdíjas pedagógusok kísérik el az ott étkezőket.” A gyermekélelmezés szervezett biztosítása fontos társadalompolitikai feladat. Mivel az iskolai konyhák, — de főkénít az étkezők — nem bővíthetők, más -megoldást kellett és kell keresni. így történt, hogy a megyében mind a vendéglátó vállalat, mind az áfészek bevezették a diákmenük árusítását jó néhány üzletükben. Szolnokon a Centrum, a Múzeum, a Tallinn étteremben, Jászberényben a Kőhiidii, Törökiszentmikilóson az Ezerjó és' a Szerb, Karcagon a Búzakalász, Tiszafüreden a Vadász vendéglőben és másutt ma már hétezer gyermek étkezik. Abád- szalókon, Tiszaderzsan, Ti- szaszentimrén a helyi étterem teljes egészében átvette az általános iskolai napközis étkeztetést. Elhangzott olyan vélemény is, hogy az áfészek — amelyek napjainkban háromezer gyerek ebédeltetéséit oldják meg, — még további csaknem háromezer gyereket tudnának ellátni. Feltétlenül meg kelil jegyezni, hogy az éttermekben a menük összeállítása megfelel a gyermekek életkori sajátosságainak, az étkeztetés kultúrált. nak. Használják is, de nem. rendszeresen mert a felsorolt alapanyagokat csak részben, vagy kevés helyen tudják beszerezni. Főként a kisebb településeken gond továbbra is a folyamatos, életkor szerinti differenciált étkeztetés biztosítása. Ezzel függhet össze a NEB megállapítása: „a megküldött étlaptervezetek 'gyakorlati hasznosítása rendkívül változó. Többségében nem annak alapján állítják össze az étrendeket az élelr mezésvezetők”. . Ide tartozik ugyanakkor, hogy az oktatási intézményekben dolgozó élelmezés- vezetők szakmai képzéséről, továbbképzéséről intézkedett a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya. E feládat- tal a Pedagógus Továbbképző Intézetet bízták meg. Sajnos még mindig sok felnőtt étkezik az iskolai konyhákról. Csupán két példa erre a NEB vizsgálatából: Zagyvarékason az összes étkező — 413 — 23 százaléka, Jászalsószenitgyörgyön — 553 — 28,5 százaléka felnőtt. Ezekben az oktatási intézményekben étkeznek a pedagógusokon kívül az orvosok, a tanácsi' dolgozók, az öregek napközi otthonának lakói. De hasonló az arány a többi oktatási intézményben is. Egyhelyben topogunk Az egy évvel ezelőtti alap- vizsgálat óta nem történt előrelépés tanácsi, vendéglátó és áfész közös beruházások megvalósítására. Az új oktatási intézmények továbbra is önálló konyhával, étteremmel épülnek, konzerválva ezzel egy olyan helyzetet, amikor az iskola vezetőjének nemcsak pedagógusnak, iskolaigazgatónak, hanem jó „gazdaasszonynak” is kell lennie. Mert a másik javaslat, hogy a gyermekélelmezést szakvállalat vegye át a megyében, egyelőre csak javaslat maradt. Egyhelyben topogás jellemzi e vonatkozásokban a megyét. A megfontolt, előrelátó mérlegelést és döntést helyeselni lehet, de úgy néz ki, hogy nálunk egy kicsit többet mérlegelnek a kelleténél. Jászberény egyik általános iskolájának igazgatója kérte a vendéglátó vállalatot, vegye át két iskolai konyhájukat, mivel sok gondja, baja van velük, sok olyan időt. rabol el tőle. amelyet az oktatás érdekében tudna hasznosítani. A megyei tanács vb művelődésügyi osztálya ehhez nem járult hozzá. Miért? Az osztály véleménye, hogy így sokkal többe kerül az étkeztetés és erre a többletre nincs pénzük. A vendéglátó viszont váltig hangoztatja, hogy a művelődésügyi osztály számításai tévesek, ök olcsóbban adnak egy ebédet, mint azt az osztály állítja. Vajon ezt a vitát egy év alatt nem lehetett volna tisztázni ? A NEB-ülésen elhangzott, hogy egy év alatt sokat változott a helyzet, több gyermek étkezhet, de még mindig sok a tennivaló. — V — Segítenek a vendéglátó konyhák Felnőttek az iskolai étkezdékben A martfűi növény olajgyárnál végez partvédelmi munkákat a Tiszán a KOTIVIZIG szolnoki szakaszmérnöksége. Az épülő gyár szennyvizlevezető- jének védelmében 100 méteres szakaszon műanyagfóliát helyeznek a mederbe, amelyet rőzse- kötegekkel és kövekkel rögzítenek. Képünkön: készül a rőzseköteq — B —
