Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-31 / 255. szám

1979. október 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Ameddig a takaró ér Ember ember hátán. La- ikásra ikuporgatók, autóra gyűjtők, pénzüket otthon féltők hozzák fillérjeiket, vaskos kötegeiket. Ök a rá­menősebbek. magabiztosan, türelmetlenül topognak, ha néhány percig várniuk kell. A hitelt kérők szerényebbek. Az első csoportnál a csa­lás kizárva. Az OTP jó gaz­da, az állam szavatolja a betétek visszafizetését. A hitelt kérők közé viszont besettenkednek a fondorla­tos emberek. Kezeseik húz­zák aztán a rövidebbet. — Volt olyan öreg, aki azt sem tudta, hogy kezes­séget vállalt. Az utcán kér­te meg egy ismeretlen, hogy legyen már a „tanúja” — mondja Bata Attiláné, az OTP Szolnok megyei igaz­gatóságának hitelosztály ve­zetője. A Szolnok megyei adósok többsége becsületes. Létszá­muknak mindössze három- négy százalékát teszi ki az a réteg, amelynél fizetésle­tiltásra, pereskedésre kell sort keríteni. Nagy ritkán az OTP még így is hiába fut a pénze után. Van pedig egyéb dolga bőven. A szolnoki igazgató­ságon például sok száz em­ber fordul meg naponta. Ügyeik intézése még akkor is nagy erőfeszítést igé­nyel, ha figyelembe vesszük Tóth Lajos igazgatóhelyettes szavait: — A könyvelés hetven százalékát a legmodernebb technikával végezzük. íróasztal a tömegben A temérdek munkát nem győznék másként. Így is csak példás önfegyelemmel és nagy akaraterővel. — Az a baj, hogy „ügyfél téren” dolgozunk, — magya­rázza dr. Lévai Zoltánné, a lakásépítési és értékesítési osztály vezetője. — Csupán egy pult választ el bennün­ket az ügyfelek zajongó tö­megétől. Jelentős szerződé­seket előkészíteni hallatla­nul nehéz ilyen körülmé­nyek között. Még az a szerencse, hogy az osztály dolgozóinak több­sége tapasztalt, segítőkész, és ért az ügyfelek nyelvén. Körülményeik is változnak rövidesen, mivel néhány hónapon belül átadják a vasútállomásnál épülő új körzeti OTP-fiókot. Ez az osztály talán a leg­érzékenyebb területe az OTP-nek, hiszen a telekügy, a lakásépítés és értékesítés, a tatarozás, a lakáskorszerű­sítés adja fő profilját. — A saját beruházású la­kásépítésben november el­sején jubilálunk — örven­dezik Lévainé. — Akkor ad­juk át az ötezredik ilyen lakást. A tények azt bizonyítják, az OTP Szolnok megyei igaz­gatósága a köz javára ka­matoztatja a rábízott forin­tokat. Az idén például át­adott már 324 saját beru­házású társasházban épült és 196 tanácsi értékesítésű szövetkezeti lakást. Segíti a családi ház építőket is. Ilyen célra például Törökszentmik- lóson most alakítanak ki telket a város belterületén. Október végéig 1647 esetben folyósított építési kölcsönt. Az áremelések után az építők póthitelt igényelhet­nek. A megyében négyszá­zan tartottak erre igényt. Amennyiben igaz az a mondás, hogy kétszer ad, ki gyorsan ad, akkor az OTP esetenként háromszorosan ad. Fiatal házasoknak pél­dául úgy folyósít, 36 hónap alatt törlesztendő 30 ezer fo­rintot bútor és háztartási gép vásárlására, hogy ahhoz saját erőből nem kell hoz­zájárulni. A háztáji gazdaságok fej­lesztéséhez is jelentősen hoz­zájárul az OTP. öt évi tör­lesztésre (20 százalék saját részvállalás mellett) ötven­ezer forint hitelt is nyújt. Az emberek egyéb gond­jaik megoldásában is szí­vesen támaszkodnak az OTP segítségére. Erre vall: az év első -kilenc hónapjában 45 600 esetben, összesen 299 millió forint értékben fo­lyósított hitelt a takarék- pénztár. Hegedűs Kálmánnak: Ráfi­zetéses üzletág ez. Sokkal népszerűbb a most 25. jubileumát ünneplő KST. A betétosztály vezetője elé­gedetten summázza. — Száz millió forint a visszafizetési összeg. Valutának nincs szaga Viszonylag szűk körben is­mert, hogy az OTP valuta­ügyekkel is foglalkozik. — Nemcsak a kívánt valutában elégíti ki a külföldre utazók igényeit, hanem szabadon, útiokmányok bemutatása nélkül vásárol is valutát. — Tehát ha valaki levél­ben — egyébkéint teljesen szabálytalanul — kap mond­juk száz dollárt, akkor nem kell a feketepiacon értékesí­tenie? — Hozzávetőlegesen mi is adunk érte annyit, és nem keressük a valuta eredetét. Mivel a külföldi pénzt a legtöbbünknek nem hoz a postás, maradjunk a forint­nál. Hogy alakul a megyében a betétállomány? — Jelenleg 4.3 milliárdra tehető, az idén 200 millióval nőtt. Ismeretes, hogy november végéig a gépkocsi-igénylés összegét ki kell egészíteni, mert különben az igénylők elvesztik jogosultságukat.* Megyénkben tizenegyezer ember még habozik. Hegedűs Kálmán azt mondja erre: — Jó lenne, ha mielőbb döntenének, mert ha min­denki az utolsó napokban jön. nem biztos, hogy az OTP biztosítani tudja a tőle meg­szokott gyors ügyintézést. A takarékpénztártól bú­csúzóban Szűcs Ferenc igaz­gatónak szegezem a kérdést: —• Amióta bankigazgató; volt-e anyagi gondja? — Nem volt. Nemcsak hir­detem, vallom is: addig nyúj­tózkodj, ameddig a takaró ér. Simon Béla Tunéziába Luxus moturvunatok Befejeződtek a futópróbák az első négy tunéziai meg­rendelésre készült, háromré­szes luxus motorvonatokkal. A következő napokban a Ganz MÁVAG telephelyén már a befejező munkálato­kat végzik a vonatokon, be­állítják az automatikákat, festik a kocsikat, majd cso­magolják és útnak indítjuk a szerelvényeket. A luxusvo­natok november első felében Rijekába mennek, majd on­nan hajón szállítják Tuné­ziába. A tunéziai vasúti társaság összesen húsz motorvonatot rendelt a Ganz MÁVAG-tól, keskeny, illetve normál nyomtávú pályatestekre. Még ebben az évben valamennyi keskeny nyomtávú, összesen 13 szerelvény készül el, s in­dul útnak az afrikai ország­ba. Jövőre a normál nyom- távúakat szállítják. »» „Dranycímkés palackok „Aranycímkés” évjáratként került be az idei szőlőszüret a nagymúltú baranyai bor- gazdálkodás történetébe. Ré­gi hagyomány ugyanis ezen a vidéken, hogy a kiemelke­dően jó minőségű évjáratok borait aranyszegélyes címké­vel látják el a gazdák és so­káig megőriznek belőle né­hány palack bort. A nagy­üzemi gazdaságok bormúzeu­maiban pedig a szokottnál is több 1979-es bormintát tartanak majd fenn az utó­kor számára. A remek minő­ség, egyebek között annak köszönhető, hogy sok év óta nem volt olyan magas a nap­fényes órák száma a villá­nyi, siklósi, pécsi és mohá­csi dombokon, mint az idén. Baranyában — az ország legdélibb borvidékén — most ért véget a szüret: nyolcezer hektárról került a szőlő a feldolgozókba, illetve a pin­cékbe. Az ügyfélnek van igaza Javul a Holt-Tisza halállománya Az OTP megyei igazgató­sága a városi-járási fiók feladatának ellátása mellett irányítja a megyei hálóza­tot. Kettős feladat hárul ebből adódóan minden osz­tályra. Az ügyfél mégsem érezheti ennek a tehernek hátrányát. Szűcs Ferenc igazgató minden lehetséges módon ezt akarja elérni: — Nagy gondot okoz, hogy minden dolgozónkkal elfogadtassam: mindig az ügyfélnek van igaza. Az ügy­felek egy százalékának adu ez. A többség azonban meg­értő, segítőkész. Azt mondják, a lónak négy lába v.an, mégis megbotlik. Erre gondolva kérdem Szűcs Ferenctől: — Dolgozóik közül nem kísértett meg senkit az álta­luk kezelt pénz? — A pénz nem. A hitel- felvételi lehetőség igen. Két esetben fordult elő — igaz régen történt —, hogy ké.t dolgozónk hozzátartozói, ba­rátai közreműködésével jog­talan hitelhez jutott. Elbo- csájtottuk őket. Akit a pénz talán legjob­ban megkísérthetne, az a pénztáros, Szabó Istvánná. Naponta 4—5 millió megy ált a kezén. — Milyen érzés ez? — Száraz dolog a pénz, de összefügg .emberi sorsokkal. Ügy vélem, egy mosoly is adhat biztatást nehezebb helyzetben. A pénztárból nézve az emberek igazi arca látszik. — Ha hagy örökség ma­rad, közelharcot vív a csa­lád. Válás1 idején meg le­tiltják egyrnág elől a betétet a házastársak. — Egyébként az ügyfelek? — Sokan vannak, ezért nagy a hajtás. A bankosok meg kevesen. Az OTP megyei hálózatában mindössze háromszáznegy- venöten dolgoznak. Azok kö­zül is negyvenen-ötvenen ál­landóan gyesen vannak. Ért­hető, hiszen többségük nő. Aa hogy a takarékpénztár ilyen körülmények között is el tudja látni feladatát, Tóth Lajos igazgatóhelyettes sze­rint annak köszönhető hogy jó szakmai felkészültséggel rendelkező dolgozóik vannak, olyanok, akik tudnak és akarnak is az emberek gond- ján-baján segíteni. Érthető, hogy az állandó ügyfelek és az ügyintézők között szinte személyes kapcsolat alakul ki. A takarékoskodás előnyeit a fiatal munkaerők magatar­tásában egyre több vállalat ismeri fel. — Ezért fizetik a fiatal dolgozóik nevére szóló ifjú­sági takarékbetét esedékes részleteit, ha azok meghatá­rozott időre szóló munkavi­szonyt vállalnak, — magya­rázza Hegedűs Kálmán, a betétosztály vezetője. — így, vállalati segítséggel, kony- nyebben jutnak lakáshoz a fiatalok. A takarékpénztár egyéb­ként minden rétegnél igyek­szik erősíteni a takarékos- , Ságra való törekvést. Az ez­zel a gondolattal való meg- barátkozás már az iskolában kezdődik — (intézetenként nagyon is eltérő eredmény­nyel. — A szülők anyagi helyze­te másodrendű ebben — vé­lekedik Hegedűs Kálmán. — A pedagógusok erre irányu­ló figyelmén múlik minden. Meg az időn is. Rohanó világban élünk, mindenkiriek kevés az ideje. Ezért érthe­tetlen, hogy a megyében mindössze kilencezer átuta­lási betét van. Az OTP egy- egy forintért intéz el villany, gáz, és egyéb számlát, nem kell otthon várni a pénzbe­szedőt. A lakosság érdekét szolgálja ez nem a takarék- pénztárét, hiszen igaza van Halászok a horgászok „felségvizein” Mintegy háromezer, a te­rületre szóló engedéllyel rendelkező horgász kedvenc helye az 1975 óta a MOHOSZ Szolnok megyei in­tézőbizottságának kezelésé­ben levő alcsiszigeti Holt- Tisza-ág. Halászati törvény írja elő, hogy a 16 kilomé­ternyi hosszan húzódó, csak­nem 160 hektárnyi vízterü­leten hálóval tilos a hal­fogás, a Holt-Tisza kizárólag a „csendes sport” kedvelői­nek hasznos időtöltésére, ki- kapcsolódására szolgál. Ért­hető hát a horgászok meg­lepődése azon, hogy egy hét óta halászok húzzák a kerí­tőhálót az ő „felségvizü­kön”. — Mi történik tulajdon­képpen a szolnoki horgász­paradicsomban? — kérdez­tük a holbtiszai halászást megtekintő Bíró Boldizsárt, a MOHOSZ megyei intéző- bizottságának elnökét. — Szó sincs a vízterület­tel kapcsolatos rendelkezé­sek megsértéséről. A MO­HOSZ együttműködési meg­állapodást kötött a Felsza­badulás Halászati Terme­lőszövetkezettel a holtág horgász- és népgazdasági ér­dekeket egyaránt jól szolgá­ló kettős hasznosítására. Ennek egyik művelete ez az őszi szelektáló lehalászás, amelynek során a szövetke­zeti halászok az apró fe­hérhúsú halakat, növényevő­ket és nagytestű fajták tíz kilón felüli példányait távo- lítják el. — Miért van erre szük­ség? — A halállomány bioló­giai életfeltételeinek iavítá- sa érdekében A horgászok által is csak szeméthalnak mondott aoró keszegfélék, törpeharcsák tömegesen rontják a víz biológiai ér­tékét, ugyanúgy a kiörege­dett nagy halak is, amelyek horoggal alig-alig foghatók, továbbtenyésztésre se na­gyon alkalmasaik már. — Kifogják a kis halakat. A horgászok többségének a tenyérnyi keszeg, a sűrű ka­pás is élményt jelent. — Csak az ötven dekán aluli példányokat viszik el a halászok. A ragadozó fajták­ból is. amint említettem, a tíz kilón felülieket szelek­táljuk ki, a kisebbeket meg­hagyjuk, hogy pusztítsák az életképtelen ikrákat, a sze­méthalakat. Nem tűrünk meg viszont egyetlen szürke­harcsát sem, azok ugyanis tetemes pusztítást vihetnek végbe a horogra érett ne­meshalak között is. A hálót húzó ladikok köz­ben egyre közelítenek a parttól-partig kifeszített őr­hálóhoz. Körülöttünk sűrűn csobban a víz, némelyik ha­talmas busa vagy amúr del­fineket meghazudtoló ug­rással veti át magát az egy­re szűkülő parafagyűrűn. Tárnái Istvánt, a halászati termelőszövetkezet elnökét kérdeztük: — Mi hasznát látja a MOHOSZ-szal kötött együtt­működésnek? — A horgászterületről ki­fogott apró halakból a tíz- d.ekásnál nagyobbakat étke­zésre értékesítjük, az arra még alkalmas nagytestű pél­dányokat is feldolgozzuk. Ezenkívül más módon is szolgálja az együttműködés és a víz kettős hasznosítása áruhaltermelésünk növelését. Növényevő halak ivadékait telepítjük a vízbe, azok úgymind karbantartják majd Gyorsított ütemben épülnek a belvízelvezető csatornák fl téli és a tavaszi vízkárok elhárításáról tárgyalt az Országos Vízgazdálkodási Bizottság Befejeződött a több mint 4000 kilométer hosszú fővé­delmi töltések, az árvédeke­zési anyagok, gépek fölsze­relések szokásos őszi felül­vizsgálata. A vízügyi igazga­tóságok az előírt terveknek megfelelően készültek fel és folytatják tovább a még hátralevő munkálatokat, amelyek a téli-tavaszi ár­víz- és belvízvédekezéshez, a vízkárok gyors és biztonsá­gos elhárításához szüksége­sek. Erről számolt be előter­jesztésében Vincze József, az Országos Vízügyi Hivatal el­nökhelyettese az Országos Vízgazdálkodási Bizottság tegnapi ülésén. Az előterjesztésből kitűnt, hogy a Duna és a Tisza, va­lamint a mellékfolyók men­tén az idén elvégzett gáterő­sítési munkák eredménye­ként újabb 40 kilométer hosz- szú töltésszakaszon teremtet­ték meg a kívánatos árvízvé­delmi biztonság feltételeit". Egyebek között az év végéig befejezik a Bodrog, a Fehér- és a Kettős-Körös bal part­ján, továbbá a Mura mentén egy-egy fontos töltésszakasz erősítését. A Dunán Baja és Dunapataj között, a Tiszán Leninváros térségében kor­szerűsítik a töltéseket. A hidrometeorológiai elő­rejelzések szerint december­ben még nem várható jég a Dunán, a Felső-Tiszán pedig csak a hónap utolsó harma­dában kell számolni vékony jégtakaróval. A jégtörő hajó­kat azonban november első felében felülvizsgálják, és el­végzik a szükséges javításo­kat. A vízügyi igazgatóságok megszervezték a földi és a légi jégfigyelő szolgálatot. Ideiglenes repülőtereket ren­deztek be, s üzemképesen várja a startjelet a vízügyi szolgálat három repülőgépe is. At esetleg szükségessé vá­ló jégrobbantások ellátására az ÉVM és a KPM közremű­ködésével összesen 24 polgá­ri jégrobbantó csoportot ké­szítettek föl, de szükség sze­rint segítséget nyújthat a honvédség és a határőrség is. Kedvezőtlen időjárás ese­tén az átlagosnál nagyobb té­li-tavaszi belvízzel kell szá­molni, különösen a Tiszán­túlon, ahol a talajvíz szintje általában fél-egy méterrel meghaladja a sokévi átlagot, tehát ha nem fagy meg a ta­laj, akkor is kevesebb vizet képes befogadni. Ezért fon­tos, hogy a belvízelvezető csatornák, a települések csa­padékvíz-elvezető hálózata és a nagyüzemi gazdaságok te­rületén az üzemi csatornák karbantartása és tisztítása az év végéig mindenütt befeje­ződjék. A vízügyi igazgatóságok a Tiszántúlon, Békés, Csong- rád, Szolnok, Borsod és Sza- bolcs-Szatmár megye egyes területein — amelyeket a legjobban veszélyeztet a bel­víz — az idén gyorsított ütemben folytatták a belvíz- védelmi főművek kiépítését. A belvízszivattyú-telepek üzemképesek, de néhánynak az üzembiztonsága nem ki­elégítő. Ezeknél szükség ese­tén szállítható szivattyúkkal kell ellátni a védelmi felada­tokat. A vízügyi igazgatósá­gok és az árvíz- és belvíz- védelmi központi szervezet szállítható szivattyúinak szá­ma meghaladja a 900-at, s együttvéve másodpercenként 222 köbméter belvizet szi­vattyúzhatnak. A belvízvé­delmi szervezet és felszerelé­se tehát alkalmas egy eset­leges téli-tavaszi belvízvéde­kezés vagy helyi vízkárelhá­rítás sikeres elvégzésére. A tíz kilón felüli nagytestű halakkal gyorsan telik a halászok ladikja a Holt-Tisza növényvilágát. Két év múlva azutáni visz- szahalásszulk a megnőtt amúrokat, busákat. Ezeket a lehalászásokat úgy szervez­zük majd, hogy ne hábor­gassuk a sporthorgászokat, lehetőleg a mostanihoz ha­sonlóan, az őszi csukafogá­si szezon előtt szelektálunk. Összeértek a halászladi­kok. a halászok már a zsák­mányt szedik ki a hálóból. A parton kíváncsiskodó hor­gászok között biztosan akad, aki a nyáron, több órai hiá­bavaló mad,zsagáztatás után így bosszankodott: „— nincs is tán hal ebben a Holt-Ti- szában!” — Hát itt most láthatunk olyan példányokat — mu­tatja Kúkri Sándor. a MOHOSZ megyei intézőbi­zottságának egyik vezetője — amilyeneket talán sose fognánk ki horoggal se itt. se másutt. Egy 45 kilósra tehető harcsa az eddigi leg­nagyobb fogás, az első héten 32 mázsa keszegfélét, 24 má­zsa busát és nagytestű ha­lat szállítanak el a halá­szok. — Több horgászt hallot­tunk méltatlankodni a par­ton: mi marad nekik? — A ‘kiszelektált áruhalak ellenértékét úgynevezett ha- lasításra fordítja a MOHOSZ jut belőle Szolnokra is. Most, a napi három húzás­sal előreláthatóan két hétig tartó szelektáló lehalászást követően 130 mázsa ponty- ivadékot helyezünk ki. A ha­liászok is becsülettel visz- szadobják az ötven dekánál nagyobb nemes és fehérhú­sú halakat, a tíz kilónál ki­sebb ragadozókat. Szóval van is. lesz is hal a Holt- Tiszában. Persze meg kell mondjam — hisz magam is a csend.es sport rabja va­gyok —, hogy ez nekünk nem elég. Kell hozzá hor­gászszerencse is! T. F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom