Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 7. Megoldás Szöveg nélkül \: a 3 ..-----, V. •*> ( \ !i y \y- „ . . . 'A\ :: ■; : ■ / >\ V\ : : • \ ,5\ N? ; J i N /VT-** , :• : • 1., ; »*• * • "*•**! W-V \ : ■ M * V i: \ . \-M. í 5 í \ tr ; V.!í v. • : •* *\ :: *, A \ Vv ___/ • *• Ködben- Ogy látom, a szomszéd leszüretelte a hobbiszőlőjét Ezen nevet... Az énekesnőjelölt izgatot­tan kéri a tanárt: — Mester, a teljes igazsá­got akarom tudni. Mit gon­dol, használható lesz vala­mikor az én hangom? — Persze, miért ne? Pél­dául tűzvész esetén. * * * Az orvos azt kérdezi a páciens feleségétől: — Valóban megissza a férje a napi egy pohárka vörösbort, ahogy javasol­tam? — Persze, doktor úr, sőt már egy fél évvel előre tel­jesítette a tervet. Vádlott, miért hamisítot­ta erre az iratra a más alá­írását? — Azért), kérem szépem, mert én nagyon vigyázok a saját becsületes nevemre, és nem akartam kompromit­tálni! * * * Párbeszéd a házaspár kö­zött: Férj (amikor késő éjjel hazaér): — Kitalálod, drágám, hol voltam? Feleség: — Kitalálom. De előbb mondd el a magad meséjét! * * * — Tegnap a második fel­vonás után elmenekültem a színházból, szörnyen unal­mas volt a darab. — De miért nem mentél el az első felvonás után? — Hát mert akkor óriási sor állt a ruhatárban! * * * A gazdag embernek halála után özvegye síremléket ál­líttatott, ezzel a felirattal: „Nyugodj békében!” Nemso­kára kihirdették a végren­deletet, és kiderült, hogy az asszony nem szerepel az örökösök között. Ekkor a bús özvegy megparancsolta, hogy a síremléken levő feliratot a következő szavakkal egé­szítsék ki: „Amíg utánad nem jövök”. * * * — Hallottam, hogy a fe­leséged ikreket szült. Kis­fiúk vagy kislányok? — Szerintem az egyik fiú, a másik lány — de az is lehet, hogy fordítva! Lefekvés előtt... Helyzetkép Jó ötlet — Mit vágsz ki az újság­ból? — Egy rövid cikket egy férfiról, aki azért akart el­válni, mert a felesége foly­ton a zsebeiben turkált. — No és mit csinálsz ez­zel a kivágással? — Hát a zsebembe du­gom! z oroszlán ma­gához rendelte a vadon közép­vezetőit 5 a med­vét, a farkast és a kígyót. — Fiúk! — kezdte szokatlan nyájas­sággal az oroszlán. — Azért kértelek bennete­ket erre a kis beszélge­tésre, mert egy fontos kérdésben kell határoz­nom, és tudjátok, a sors­döntő lépéseim előtt mindig meghallgatom a ti véleményeteket is. Röviden tehát arról van szó, hogy a vadon leg­felsőbb vezetője, Nyuszi elvtárs nemrégiben az erdő legnagyobb tisztá­sán járt és szomorúan tapasztalta, hogy a fű alaposan megritkult, sőt valaki elfelejtett káposz­tát ültetni a réten, pedig köztudott, a káposztát mindannyian nagyon szeretjük. Határoznunk kell, ültessünk-e oda káposztát. Várom a vé­leményeteket. Az oroszlán szavait zavart csend fogadta. Végül a kígyó megszó­lalt: — Szszszerintem .. — Nem szívesen sza­kítalak félbe — mordult az oroszlán — de mi­előtt bármit is monda­nál, szeretnélek emlé­keztetni a múltkori ese­Úgy legyen tedre, amely csak azért nem vont maga után fegyelmit, mert Nyuszi elvtárs irántad táplált bizalma határtalan. — Folytasd, kérlek. A kígyó csomót kö­tött magára és nem szólt többet. — Ha szabadna meg­jegyeznem ... — köszö­rülte torkát a medve — nem tudom, mennyire fontos... — Bocsáss meg. med­ve koma a közbeszó­lásért — mondta az oroszlán —, de azt hi­szem, nem árt, ha eszed­be juttatom, hogy a ta­valyi mézfelhasználásod túllépte a megengedett keretet, és csak Nyuszi elvtárs jószívén múlott, hogy még mindig kö­zépvezető vagy, nem pe­dig éjjeliőr. Parancsolj, hallgatlak. — Brumm — sum­mázta bólogatva véle­ményét a medve. — Helyes — ásított nagyot az oroszlán. Az­tán a farkashoz fordult: — Neked mi a véle­ményed ? Ültessünk ká­posztát vagy se? Persze, mielőtt döntenél, meg­jegyzem, hogy tegnap többen is látták, amint az őzikék lakhelye körül ólálkodtál és csörgött a nyálad, holott Nyuszi elvtárs határozottan megtiltotta a húsevést. Nos? — Tulajdonképpen ... — húzta be a farkát a farkas. — Köszönöm, fiúk. Tudtam, hogy megegye­zünk, és mostmár el­árulhatom, a tisztáson tegnap megkezdték a ká­posztamagok vetését. Kívánjuk, mielőbb kel­jenek ki a magok mind­annyiunk, de elsősorban Nyuszi elvtárs nagy- nagy örömére. — Ügy legyen! — só­hajtottak egyszerre a lesoványodott középveze­tők. _________________— dó S zórakoztató műsor Televízió Magyarország egyik nagyhatalma, ezért nem csoda, hogy Küszvágó Ottó szerkesztő így szólt Napos Kelemen szerkesztőhöz: — Te Kelemen, a kedves közönség már nem nevet a képernyő előtt a ka­baré jeleneteken és a szakállas vic­cekén! — Akkor most mit csináljunk? — kérdezte Kelemen. — Van egy nagyszerű ötletem! — mondta Ottó. És kezdetét vette az új szórakoztató műsor. Egyik riporter: (Közvetlenül az ille­tékeshez.) Ügy tudom, hogy önöknél gyesre ment a hatékonyság, csütörtököt mondott az export, táppénzes állomány­ban van az üzemi demokrácia, félhalott a minőség, sikkasztott a főkönyvelő, korróziót kapott az alapanyag, rubeolát a vállalati gazdaságszervező, bőrege­rek költöztek a gyárkéménybe, és gyú­lékony anyag mellett szivarozott az éj­jeliőr! Válasz: Úgy érzem, hogy önkritikát kell gyakorolnunk, de azért még nem állunk rosszul, mert a szomszédos Fő­tengely Gyárban egy huszonnyolcmillió forintos francia célgépre esik az udva­ron az eső. He, he... Kommentátor: Mit fűzzek ehhez kedves nézőink? Kell ennél még több vicc?! Másik riporter: (Közvetlenül az ille­tékes háta mögött.) Úgy tudom, hogy a kacsaúsztató lecsapolására felvettek állami hitelt, hogy silótornyot építenek a helyére, de nem silótornyot, hanem idegenforgalmi kilátótornyot építettek, ahol harminc forint egy féldeci tör­köly, és ahonnan a munkaegységből élő helyi lakosság nem látja, hogy merre- felé kell hazamenni. Válasz: Én ebben nem látok nagy problémát, de azért fel fogjuk hívni a tagság figyelmét, hogy a saját földün­kön, saját kamatlábunkon álló kilátó- toronyban ne foglalják el a helyet a turisták elől, vagy csak kemény valu­táért igyák a törkölyt, mert az adós­ság minket is kötelez. Kommentátor: Mit fűzzek ehhez ked­ves nézőink? Kell ennél még több vicc?! Harmadik riporter: (Közvetlenül az illetékes szárnysegédjéhez.) Ügy tudom, hogy az OPEC tudta nélkül, itt a Ve­lencei-tónál is megkezdődött az olaj­csata. Már hétszáz motorcsónakos hor­gászt kitiltottak a tó területéről, mert napi tizenhét liter motorolajjal szeny- nyezték a vizet. A napi nyolcezeröt- százhatvankét fürdőző viszont százhúsz liter napolajjal szennyez, ha bekenve magát bemegy fürdeni. Nincs itt vala­mi ellentmondás?’ Válasz: Nincs. Persze, ha ki tudnánk tiltani a fürdőzőket és .a nyaralókat is a Velencei-tó környékéről, akkor sokat tehetnénk a környezetvédelemért, mert visszaállna természetes állapotába a szamárkóró, a nadálypióca és a nádi poszáta. Kommentátor: Mit fűzzek ehhez ked­ves nézőink? Kell ennél még több vicc?! Negyedik riporter: (Közvetlenül egy illetéktelen emberhez.) Ügy tudom, hogy maga gyújtotta fel ezt a sok bü­dös műanyag hulladékot itt a lakó­telep szomszédságában!? Válasz: Én hát! De parancsra tet­tem! A főnökeim ugyanis egy másik la­kótelepen laknak, és azt monták, gyújt­sa fel ezeket a bakelit pityorkákat Jó­zsi bácsi, mert kell a fenének. Fel is gyújtottam, mint a tavalyi avart. És ez a bakelitpityorka-hulladék ötven tonna kérem! Mégsem vihetem át a hátamon máshol felgyújtani! Sokkal egyszerűbb, ha kiköltöztetik a lakótelepet, amíg én égek. ommentátor: Mit fűzzek ehhez kedves nézőink? Kell ennél még több vicc? Kell ennél jobb szóra­koztató műsor?! Ugye nem?! Ezért a jövő havi riportjainkban beszámolunk önöknek, hogy a kisbarcsai tehénistálló tetejét grízestésztából csinálták, hogy Budapesten is lehet kétmilliót lopni, hogy a Tisza gondatlanság miatt visz- szafelé folyik, és hogy egy-két üzemünk fejes helyén fejetlenség uralkodik. Re­mélem, jól szórakoztak, a viszont lá­tásra! Tormai László

Next

/
Oldalképek
Tartalom