Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-05 / 233. szám

1979. október 5.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

5

Jóllakott fekete macska alszik az öreg szőlő tövében. A nyitott, oszlopos gang szélében, a szegélyen kukoricaszemek, vizes tollak, a gazdaasszony csirkét vágott. Befalazott vége van a gangnak, falához szorosan rakták a nagy sport. Izzó platniján leves fő, s a pörkölt szagára legyek, darazsak dünnyögnek. A vékonycsontú, barna asszony közéjük vág a légycsapóval, kóstolja a levest, fölemeli a pörkölt fedőjét. Két lépésnyire a kis kertben „hosszúlábúra” nőtt a csípős, méreg zöld paprika. Letör egyet, vizet loccsant rá, s rábízza a pörköltre, szívja meg magát ízével.

A csend, a koraőszi napsütés, az édes szőlőfürtök bája elbűvölő. A kerten túl, az udvaron kacsacsapat csámborog a csobolyóhoz, libák próbálgatják sziszegve szárnyukat. Ülünk, csipegetjük a szőlőt. Mintha megállt volna az idő. Hogy mégis halad, egy-egy távoli vonatfütty tanúsítja.

— Volt itt kaszinó is, iskola is hajdanán — mondja az asszony. — Az iskolások már Kétpóra járnak, csak hét végén jönnek haza. Jobb is az. Amikor én jártam! Hiába lettem iskola- köteles korú, szegény anyám megvárta, amíg a húgom is odaér. Ketten mentünk a pusztaságba. A legkisebb húgom egyszer magányosan a nagy télben be is szakadt a kubikgödörbe. Egy jó ember, csugari vasutas szaladt anyámhoz, jöjjön gyorsan, csuromvizes a gyerek!

— Nagy tanyavilág volt ez valaha. Még vasúti megállót is csináltak Csugarnak.

— Most is vonaton utazunk be Túrra. Nincs már itt se messzeség. A tanya, az ember persze kevesebb. A fiatalja mind városra vágyik.

Rissz-rossz, rozzant falú tanyánál időztünk az előbb. Ott mondta, messzire réve- . dő szemekkel egy asszony, mennek már, mennének, költöznének a városba, ott az új házuk.

— Az én párom el nem menne. Mindig azt mondja, innét őt csak vihetik a végsőre. Jól elvagyunk mi itt. — Szemével a táskarádióra pillant. Tévét is néznek, ha akkumulátorral is. Bár, ha villany lenne, ugye a fájós, csuklóig fáslizott kezével csak nem mosna tovább a régi módon.

Aliig hallik ide a déli harangszó. A vonatfütty annál inkább. Az asszony rábólint:

— Rögtön itt lesz a párom, ezzel jött.

öszhajú, napszítta arcú ember Kovács István. Láthatóan jó szívvel fogadja az idegent. A gádorról a hűs konyhába vezet. A falak friss festésről tanúskodnak, a rend, a tisztaság városi házban se különb.

Alig ülünk le, ebéddel baj- molódó felesége kint a rakott spóron kávét főzött. Erős szaga megtölti a vastagfalú házat. Kovács István kavargat egyet-kettőt a beszélgetés közben.

let a kivételnek, például a magáénak — a tanyák, mint a lakóik is. Üjak, fiatalok, városiak hogy is jönnének?

— A Magyar—Mongol Barátság Tsz II. kerülete ez hivatalosan. Vagy négy fiatal házaspár lakik itt, az életüket alapozzák. Állatot tartanak, pénzmagot gyűjtenek és mennek városra.

Kovács István is ment egyszer. Másképp, mint a maiak. A fényes szellők szólították el. Az egykori csugari juttatott földes gazdák első szövetkezetének első elnöke magas hivatalokban dolgozott. A város első házáig is eljutott.

— És ahogy elfáradtam, jöttem is vissza. Méghozzá szabados növendékmarhát gondozni! Hatvanas gulyám volt. Az tényleg szabados élet volt, a puszta csöndjében, de szerettem!

— Most is csöndes az élete.

— Az, ha meg akarom, 3,70-ért elvisz oda-vissza a vonat Mezőtúrig. Ha bajban vagyok, akkor is a vasúiig szaladok. Nemrég operálták a feleségem. Hogy rosszul lett, csak szóltam nekik, mire visszaérkeztem, már vitte is a mentő. Nem a világ vége Csugar.

— De már alig Csugar.

— Mezőtúr, Felsőrészi tanya a pontos címem. Csak a kismegállóban áll még a Csugar tábla. — Nagyot nevet. — Meg az Űri muriban, tudja-e? „Ég Csugar!” No, abban van valami, a leszármazottakat, a kisasszonyokat ismertem még.

Ismer itt mindenki mindenkit. Már az öregek egymást. A gyerekeket, a felnőtt fiakat, lányokat alig. Született itt, nevelkedett majdan magas rangú katonatiszt, mérnök, ápolónő. Mind messzire ért, s talán ritkán néz vissza.

— Azért — komolyodik meg a szava — csak járom a tanácsházát. A villany már nagyon kellene. Elhiszem én, nem lesz tartósan kinek bevezetni. Déhát öregségünkre boldogíthatna még egy keveset bennünket. Ez a 25— 30 család nagyra értékelné.

Nem mintha annyira messze lenne a világ. Tudok minden dolgáról, a rádióból, tévéből. A pártszervezetemből is. Itt van közel, a tsz-kerületben.

A két kutya húzza-vonja a láncot, hangos csaholással kíséri az idegent. A jóllakottan lustálkodó libák fölrebbennek, a kacsák összébb bújnak. A napsütéses csendes tanyai világba hirtelen beleront az autó motorja. Verebek repülnek föl, a fekete macska hátát gömbölyíti a tőkék alatt.

Messziről látni már a bontott falú tanyát, odébb, amelyik összedőlt. Mögöttünk mind kisebbre zsugorodik a kis- állomás, s növendék erdők takarják a csugari tanyákat.

Hat-hét kilométer után a városba, Mezőtúrra érünk. Igaz, Csugar nem a világ vége.

Érthető, hogy vannak, akik ragaszkodnak hozzá, miként az is természetes, hogy mások meg elvágyakoznak tőle.

Sóskúti Júlia

— Itt születtem, itt akarom végezni is. Nekefn ez a szülőföldem. A tanya, a nyolcszáz négyszögöles udvar, amiből láthatja, vagy kétszázat feltúrtam. Szőlő, gyümölcs, zöldségféle megterem a jó földben.

— A jó, csugari földben. A túriak azt mondják, ez a legjobb föld a környéken, jól terem rajta minden. <— Jól bizony, szomorkod- tam is, amikor 45-ben jóval a földosztás után kerültem haza a háborúból. Nyolc holdat juttattak nekem, de már csak a kétpói határban. Ezt elkapkodták.

Csak úgy ömlik a szava. A sorsáról, a csugari tanyások, cselédek életéről sokat tud. Maga is az volt.

— Amikor már dolgos lettem, András napig kanász- kodtam. Akkor behajtottuk az állatot, én meg menteni újra iskolába. Ez 1925-ben volt, a tulahéki részen kis- cselédeskedtem.

Mutatja az okmányt. Pontosan 45 év és 76 munkában töltött idő után számolják a nyugdíját.

— Láttam csupasz falakat, szétbontott tanyákat az úton.

— Van olyan is. Amit érdemes, elhord belőlük anyagot a gazdája, felhasználja. Egy magatehetetlen öregasszonyé meg összedőlt. Azt mondta, akkor se megy el. Ragaszkodó. Pedig a tanya a múlt, húzzák, bontják, rontják, s fölötte lassan elsimul a föld is. Mint az öregek fölött a kapa föld. Látja, ez a szomszéd is itt, a következő bokorban, árulná a magáét. Tán tízezret se adnak érte.

— Elöregedtek — tiszteA szolnoki Számítástechnika és Ügyvitelszervező Vállalat havonta több ezer anyagot dolgoz fel. Képünk az R-20-as számítóközpontban készült, ahol az operátor kapcsolattartása Consol írógépen történik. Ezen keresztül ellenőrzi, illetve utasításokat továbbít a gép felé

Ma este!

a Szigligeti Színházban

LA MANCHA LOVAGJA

A szolnoki Szigligeti Színházban ma este 7 órai kezdettel lesz a „La Mancha lovagja” című kétrészes musical bemutató előadása, amelynek hőseit Cervantes Dpn Quijote című halhatatlan könyve alapján teremtette a ipusical szövegírója, Dale Wassermann. A különös, sok költői elemet hordozó játék zenéjét Mitch Leigh szerezte.

A szolnoki színház előadását Kerényi Imre rendezte, díszlettervezője Szlávik István. A főbb szereplőket a főpróbán készült képeinken mutatjuk be.

A lovaggá ütés „ceremóniája": a fogadós, a karddal - Katona János, a kép jobb oldalán Kishont! Ildikó Aldonza-Dulcinea szerepében

Don Quijote és hű szolgája Sancho Panza - Hollay Kálmán és Csák György

<

Akiknek méggyónni valójuk van: Sebestyén Éva (balra) és Egry Kati, a lelkész: Ivánka Csaba

Megjelent az Édes BnyanveWiink

Ezekben a napokban került az utcai árusokhoz és az előfizetőkhöz az Édes ^Anyanyelvűnk Jegújabb 3. száma. Űj köntösben, színes, fényképes címlappal, húsz oldalon, gazdag tartalommal. A vezércikket Deme László nyelvész írta köz- életiségünk nyelvi gondjairól. Lőrincze Lajos a nyelvbéli ízléstelenségeket ostorozza. Cikkek sora irányítja a figyelmet anyanyelvűnk érdekességeire és hibáira is. Az Egy kis alkímia, Hátra van még a feketeleves. A patvaristától a focistáig, a Délutáni párbeszéd, a Tulajdonképpen itt, tulajdonképpen ott, Mi az epizód, a Centírozás, a Nyílt vagy nyitott cikkekre gondolunk többek között. Nyelvünk világának különösen érdekes nyelvészeti „nyomozásához” vezet az Űj tudományág született című tudósítás. A stílus problémáira, az írók stílusának elemzésére figyelmeztet Móra Ferenc, meg az ami, „Az ő fogatuk nem az ön temploma felé tart” című írás. Sok sok érdekes írás, cikk, nyelvi játék egészíti ki az Édes Anyanyelvűnk 3. számát. Bár a lap minden sora a diákokhoz is szól, sőt elsősorban hozzájuk, had,d hívjuk fel mégis a szülők figyelmét a „Diákkör” tartalmára. A Postaláda kérdéseket közöl feleletekkel, tanácsokkal, anyanyelvűnk művelésének klasz- szikusaitól származó bölcs szavakat. Illusztrációk, karikatúrák teszik még gazdagabbá az Édes Anyanyelvűnk új formában megjelent 3. számát.

Az egyik film szerzi a másikat. Pedig című filmjét két évvel ezelőtt készítette Csőke József. Rácz Mariról, a cigánylányból lett orvosnőről szólt a film. Amikor elkészült, levetítették a filmet a faluban. Egy esős áprilisi szombat délután. A művelődési ház előtt feketébe öltözött emberek álltak. Először azt hitték a filmesek, valami ünnepre érkeztek. De kiderült, a filmnek szól a tisztelgés. S olyan sokan gyűltek össze, hogy háromszor kellett levetíteniük a filmet, míg mindenki megnézhette.

Ez a film aztán nagydíjat nyert a miskolci fesztiválon.

Ezt a filmet aztán háromszor sugározta a televízió.

Ezt a filmet nézte meg Bözsike néni egy jászsági faluban. S elhatározta, felkeresi bajaival a közeli faluban a doktornőt.

A doktornő ellátta tanácsaival az asszonyt. De mivel jó pszichológus is, felfigyelt a jászdózsai védőnő különös sorsára. S elmondta Csőke József rendezőnek, milyen szokatlan jelenséget tapasztalt ebben a faluban, ahol még a gyerekes családok is magukhoz vesznek néhány állami gondozott gyereket — nem azért, hogy dolgoztassák, hanem, hogy meleg családi otthonokban neveljék őket.

A védőnőt az egész falu csak így szólítja: Bözsike néni. Ha bemegy az óvodába, az iskolába, körülrajongják a gyerekek. Most a kis Misi nála ismerkedik e szó jelentésével: Anyuka. Csőke ezzel a címmel filmet forgatott Jászdózsán. Megható és derűs filmet.

Nagyon sok sportfilm fűződik Csőke József nevéhez.

A hatperces Mozgás, gyerekek elnyerte az OTSH Ezüstgerely-díját. amelyet az év legjobb sport témájú művészeti alkotásának ítélnek. (Csőke már öt filmjéért kapott Ezüstgerely-díjat). A kisfilmnek nincs szövege — és arról szól, hogyan lehet játékosan, ügyesen mozgásterhelni a gyerekeket.

— A televízió megjelenésekor néhányan, filmesek, felismertük, hogy a híradó- és dokumentumfilmben nem a pillanat aktualitására kell törekednünk. Ebben az elsőség a televízióé. Nekünk a tartós aktualitást kell megtalálnunk. Az első kísérletem erre a Mai Herkulesek című film volt, amely a budapesti súlyemelő Európa- bajnokságról szólt, de amelyben a küzdőtér csak apropó volt, s túl az eseményeken a sportág történetéről, népszerűségéről is elmondhatunk egyet s mást.

1970-ben a 25 év legjobb sportfilmje címet Margitka című alkotásával nyerte el.

— Margitka, az akarat, a küzdeni tudás diadala. Egy féllábú kajakozólány sikereinek és kudarcainak története. A társak segítsége s a lány mindennél erősebb akaratereje meghozza a sikert, amikor is két mankóval, magyar címeres mezben felállhat a dobogóra.

— Hogy születnek a filmjei?

— Hiszek a hír műfajában. S ezt azzal is bizonyíthatom, hogy legtöbb filmem hírből, riportból született. Találkozom a hírrel, a ténnyel, s ebből bontom ki a filmtörténetet.

Egyik legnagyobb sikere, a Torna mesterei, először 3 perces riportfilm volt, aztán ugyanezt a témát más variációban fogalmazta meg bővebben.

— Témában az eredményességet szeretem. Formában a tények kendőzetlen megjelenítéseit. S híve vagyok a rövidségnek, tömör megfogalmazásnak. Az ilyen film legyen 15 perces vagy még rövidebb, hiszen ennyi idő alatt is nagyon sokat lehet mondani.

— KM —

Don Quijote, a búsképű lovag szerepében Hollay . Kálmán