Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-05 / 233. szám

1979. október 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Kunszentmártan, Szelevény Naponta a vásárlók mérlegén a kereskedelem Egy a cél: az ellátás javítása Öröm járni a szelevényi szépen berendezett, gazdag kínálatú FORFA ABC-ben (Fotó: Temesközy) FeLmérgeltük az öcsödi háztartási bolt vezetőjét. „Csak mint vásárlók” érdek­lődtünk: van-e a Chemotox, műanyagpadlót tisztító Tabu, vagy egyéb, s kis csomago­lásban festék? A sok nincs miatt maga is bosszankodó boltos megmutatta a meg­rendelőkönyvét. — Ahol kis karika jelzi, abból nem kaptam, hiába rendeltem — mondta nagy sóhajjal. A sóhaj érthető, mert pár oldalon sűrűn lát­tuk a bizonyos kis kariká­kat. Nem jó a boltosnak se, ha kiszolgálás helyett csak kar­ját tárhatja szét. A sok saj­nosból nem lesz áru, s nem lesz bevétel sem. Szelevényen a szép új FORFA ABC-ben kedvtelve jártuk körül a gondolákat. Igazán példás a kínálat, tet­szetős a bolt. A kunszentmártoni Har­mónia áruház csemege osz­tályán is megrakható a be­vásárló kosár. Nincs sok kü­lönbség a városi kínálat, s a községi között. Az utazó ember szívesen, sokfelé bátran betérhet a járás területén a kisvendég­lőkbe, éttermekbe. Jó kony­háról, többségük most is szolid árairól nevezetes. Az áfész szigorú a kereskede­lem, a vendéglátás fegyel­mét illetően. Miközben igyekszik kultúráltabbá, színvonalasabbá tenni a vá­sárlóközönség kiszolgálását, éberen őrzi jó hírét is. Pedig nincs különösen jó helyzet­ben. Egyeki József kereske­delmi osztályvezető pana­szolta: sok erőfeszítéssel ne­velik az utánpótlást. Fia­talok, szakma nélküli — ad­dig többnyire saját háztar­tásában dolgozó — asszo­nyokat próbálnak megnyer­ni a cseppet se könnyű fog­lalkozásnak. Sajnos, a taijult fiatalok hamar „elrepül­nek”, nagyobb helyre, város­ba vágynak. Igyekeznek se­gíteni. irányítani a munkát. A pult mellett azonban sokszor kell gyorsan, felelő­sen dönteni. Mindez —, de még fele is — nehezen mondható el részletesen egy tanácsülésen. Az azonban bizonyos, hogy az áfész jelentése lehetett volna elemzőbb, önkritiku­sabb, s talán lényegre tö­rőbb is. A tanácsülés két év után tárgyalt a kereske­delmi ellátásról. Érdemes lett volna vázolni a két esz­tendő alatt bekövetkezett jó változásokat, s esetleg nem­csak számokkal érzékeltetni a kiskereskedelmi forgalom növekedését. Talán azt is célszerűbb lett volna —, ha nem írásban, legalább élő­szóban .— elmondani, hogy a kereskedelem vezetői milyen erőfeszítéseket tettek a vá­laszték növelése, az alapve­tő élelmiszerek minőségének javítása érdekében, együtt a szállítókkal, az iparral. S egyúttal azt is elismerni, hogy erre továbbra is szük­ség van. Az emberek manapság méginkább nem szeretnek üres kosárral kifordulni egy- egy üzletből. Az ellátás, a bolti beszerzés mindennapos gondjai sokszor messzemenő következtetésekre, s nem megfelelő hangulatra is okot adhatnak. Az árválto­zások után vagyunk. Ahhoz, hogy fegyelmezetten meg­értjük, miért drágább a ke­nyér, a tejl, s a többi, fel­tétlenül a kereskedelem mindennapos helytállása is szükséges. Pénzért a vásárló mindig jót akart venni, több pénzért nyilvánvalóan ez­után még jobbat is. Ebben is. meg a kereskedelem he­lyi gondjainak megértésé­ben is sok segítséget adhat­nak a tanácsok választóik­nak, s az ellátásért felelő­söknek is. Ahhoz azonban, hogy a tanácstagok értősza­vukkal továbbvigyék a ta­nácsülésen hallottakat, őszin­te, alapos tájékoztatásra van szükségük. A kereskedelemnek is megéri: nem árt, ha a vá­sárló nemcsak azt figyeli, mi lehet a pulton túl, hanem tudja is: mekkora felelősség ott állni, nap mint nap az emberekkel foglalkozni. Ezért jó, ha a nyitvatartási időtől kezdve minden ellá­tási ügyben partnernek te­kinti az illetékes tanácsot, reagál a különböző fórumok felvetéseire. A cél ugyanis egy: az ellátás javítása. Ezért javasoljuk a kun­szentmártoni áfésznek: part­nereivel közösen mérje fel a lakosság ellátásának helyze­tét, különösképp a kun­szentmártonit, s a szelevé- nyit is. A tapasztalatok alap­ján bizonyosan tovább javít­hatná eredményes munkáját, S ha a partneri kapcsolatok­ban ezáltal előreléphet, már nem hiábavaló a közös vizsgálódás, gondolkodás. S talán érdemes lenne er­ről a legközelebbi tanács­ülésen tájékoztatni is a tes­tületeket. VÉGE Sóskúti Júlia Illést tartott az SZMT elnöksége Érdekvédelem és munkahelyi demokrácia E két témakörről hallga­tott meg jelentést tegnapi ülésén a Szakszervezetek Szolnok Megyei Tanácsának elnöksége. Barta Pálné a ke­reskedelmi, a pénzügyi és a vendéglátóipari dolgozók kö­rében folyó érdekvédelmi, és érdekképviseleti munka ta­pasztalatairól, Káesor József és Rehák József pedig az üzemi, munkahelyi, vala­mint a szakszervezeti de­mokrácia helyzetéről szá­molt be. 11 versenyjulalom is segít Négyszáz adagos iskolai konyha Régi gondja Jánoshidának, hogy az elavult iskolai konyha — amely az óvoda udvarán egy málladozó, volt gazdasági épületbe van be­zsúfolva, — egyre nehezeb­ben tud eleget tenni a kor­szerű gyermekétkeztetéssel szemben támasztott követel- ményeknék. A községi tanács több éves ésszerű és takarékos gaz­dálkodással teremtette meg egy korszerű, új iskola­konyha építésének feltételeit. Szándékának megvalósításá­ban segítette, hogy az idén harmadik helyezettje lett a megyei tanács által meghir­detett területfejlesztési ver­senynek és megkapta a he­lyezéssel járó pénzjutalmat. Az új létesítmény az álta­lános iskola udvarán épül, egymillió forint költséggel. A korszerűen felszerelt, 400 adagos konyha és a tágas étterem megoldja majd az általános iskolás és az óvo­dás gyerekek étkeztetését, az eddigieknél egészségesebb és kulturáltabb körülmények között. Az alapozási munkát rö­videsen elkezdik, a létesít­mény átadását az 1980—81. tanév elejére tervezik. Üzem­be helyezése után a mostani konyhaépület egyik részének átalakításával bővítik az óvoda szociális helyiségeit, a másik részét lebontják, hogy bővüljön az óvoda udvara. Pályaválasztási tanácsadás a nehéziparban Alkalmasság- és alkalma­zás vizsgálatokkal segíti a pályakezdő fiatalokat a Du­nai Kőolajipari Vállalat pszichológiai laboratóriuma. Erről és a nehéziparban végzett pályaválasztási ta­nácsadás, pályára irányítás helyzetéről, eredményeiről és gondjairól tárgyalt tegnapi ülésén a Munkaügyi Minisz­tériumban az Országos Pá­lyaválasztási Tanács. Hevesi János, a Nehézipari Mi­nisztérium osztályvezetője adott tájékoztatást az ága­zati munkaerőutánpótlást célzó erőfeszítésekről. Egye­bek között hangsúlyozta, hogy a tapasztalatok szerint az alkalmassági vizsgálatok kiterjesztése nemcsak azt se­gítheti, hogy a pályakezdők hamarabb megtalálják ké­pességüknek megfelelő he­lyüket a termelésben, hanem egyúttal jelentősen csökkent- heti a nehéziparban megle­hetősen nagyarányú fluk­tuációt is. Ezért üdvözli a minisztérium azokat a vál­lalatait, melyek megkezd­ték a pályaválasztási-pszi­chológiai laboratóriumok fel­tételeinek megteremtését. Bács-Kiskun megyében elsőként az Izsáki Állami Gazdaság II. számú kerületében kezdő­dött meg a gépi szüret Fórumokká válhatnak Belpolitikai életünk ki­sezik pártunk XII. kongresszusa. Nemcsak a párt belső ügye ez. Fi­gyel rá az egész nép. Ha nem is gondok nélkül, de a párt politikáját követve, an­nak végrehajtásán dolgozva gyarapodik az ország, válto­zik, formálódik az emberek élete, fordul szebbre, jobbra sorsa. És, hogy ezzel min­denki tisztában van, arra egyetlen bizonyíték: a kong­resszus hírére, -hazánk, fel- szabadulásának 35. évfordu­lójára egyre szélesedő mun­kaverseny bontakozik ki az egész országban, amelyben nemcsak a kommunisták, a pártonkívüliek is — hiszen ők vannak az országban többségben — többletválla­lásokat, felajánlásokat tesz­nek társadalomépítő céljaink mielőbbi megvalósulása ér­dekében. Elsősorban azon­ban mégis a párt tagjainak feladata, kötelessége szám­ba venni, hogyan dolgoztak, mit tettek a XI. kongresszus határozatainak -megvalósítá­sáért. Az MSZMP Központi Bi­zottsága 1979. június 29-i határozata szerint a párt- alapszervezeteknek novem­ber 15. és december 15. kö­zött kell megtartaniuk a be­számoló taggyűlésüket, ek­kor kell számot adniok mint­egy öt esztendei munkájuk­ról, önként vállalt közössé­gi és személyes szolgálatuk­ról. Szigorú számadások lesznek ezek a munkaérte­kezletek, mert a kongresszus előkészítésében nagyon fon­tos szerepük van. A kong­resszusi felkészülés sikere ugyanis elsősorban attól függ, hogy a párttagok meny­nyire aktívan, cselekvőén vesznek részt az időszerű feladatok végrehajtásában, milyen alapossággal érté­kelik elvégzett munkájuk tapasztalatait, hogyan hatá­rozzák meg további felada­taikat. Mert a párt politiká­jának helyi megvalósítása, formálása és továbbfejlesz­tése mindenkor a színvona­las, tartalmas alapszervezeti munkán múlt és múlik a jövőben is. Ennek pedig alapja, hogy a legkisebb kommunista közösségek, sej­tek —a pártcsoportok — jól dolgozzanak. Tehát a kong­resszusi felkészülés is csak akkor lesz eredményes, ha a beszámoló taggyűlések elő­készítésében a pártcsoportok elvégzik a rájuk háruló fel­adatokat. Nemcsak arról van szó, hogy mindenütt október 15. és november 15. között ösz- szehívják a pártcsoport­megbeszéléseket, amelyeken közösségük munkáját, a pártmegbízatások teljesítését, a pártalapszervezet vezető­ségének munkáját értékelik, és megvitatják az alapszer­vezet vezetőségének beszá­moló tervezetét. Azt megelő­zően jó, ha személyes be­szélgetésekre is sort keríte­nek. Köztudomású, hogy a párttagsági könyvek cseréjét megelőző egyéni beszélgeté­sek nagyon jó hatással vol­tak minden kommunistára. Az irántuk való fokozott fi­gyelem, megbecsülés jele­ként értékelték. Annak, hogy személyes munkájukra szá­mít a párt, hogy nincs olyan „szürke' párttag”, akinek ne lenne feladata, kötelessége, tennivalója az egész közös­ség érdekében. A párt mun­kastílusának egyik alapve­tő követelménye az ilyen személyes, folyamatos esz­mecsere a párttagsággal. Természetesen most olyan nagy feladatra, hogy min­den párttaggal beszélgesse­nek, nem kell vállalkozniuk a pártcsopontoknak. Azt a helyi igények és lehetőségek döntik el, hogy kivel, hol váltanak szót. Egyéni sze­mélyes találkozáskor, vagy pártcsopont-értekezleten. De arra mindenképpen jó len­ne, ha sort kerítenének, hogy leüljenek beszélgetni pél­dául azokkal, akik pártmeg­bízatásuknak nem, vagy ha­nyagul tesznek eleget, akiknek magatartásában, munkájában jogosan van kifogásolni való, akiknek egészségügyi, csalá­di, vagy anyagi gondjai van­nak. Az okos szó, az ember­séges jóindulat sok bajon segíti át az embert. De keressék fel az idős kommunistákat, akik egész­ségi okok miatt, vagy éppen korukra való tekintettel már mentesítve vannak az aktív pártmunka alól. Ilyen nagy politikai munka során nem szabad figyelmen kívül hagyni az ő véleményüket, javaslataikat sem. Ezek az emberek még ma is hatás­sal vannak környezetükre, ismerik a község-, a város- fejlesztéssel, a lakosság el­látásával, helyzetével össze­függő gondokat, amelyeket jó, ha a pártcsoport, és az ő révükön az alapszervezet vezetősége, végső soron a legfelsőbb pártszervek is megismernek. Vonatkozik ez a gyesen lévő kismamákra is. Kommunista fiatalasszo­nyokra, akik közül sokan addig amíg gyermeküket vi­lágra nem hozták, szocialista brigádtagok, KISZ-vezetők, pártvezetőségi tagok voltak, s becsülettel dolgoztak. És közülük milyen sok ma is a gyermek, a család ellátása melllett tanul, művelődik. Szükséges, hogy a pártcso­portok megismerjék, ők ho­gyan vélekednek dolgokról. Nos, ezekkel a beszélgetések­kel bizony egyelőre adósok a legtöbb közösségben. A következő hetek alkalmasak arra, hogy ezt az adósságot törlesszék. A pártcsoport-értekezletek a forrás szerepét töltik be ezekben a hetekben. Hiszen az ott folytatott eszmecsere révén derül ki például az is, hogy a pártmegbízatásaiknak megfelelően tettek-e eleget a kommunisták? Teljesítet­ték-e azt a pártfeladatot, amelyet a pártcsoporttól kaptak, és amelyet a tag­gyűlés is megerősített. Mert szerencsére egyre kevésbé a pártvezetőség tagjainak dol­ga, hogy mindenkinek fel­adatot adjon. És hogyan áll­nak a felsőbb pártszervek­től kapott megbízatások végrehajtásával a kommu­nisták? Ezt is tudnia kell annak a kis közösségnek, ezért keressék meg a fel­adatot adó pártszerveket és érdeklődjenek, hogyan érté­kelik ők a szóbanforgó kom­munista tevékenységét. A pártcsoportok dolga, hogy véleményt mondjanak az alapszervezet vezetőségé­nek, a titkárnak tevékeny­ségéről is. Következik ez a pártélet demokratizmusából, amely nemcsak jogokat, de kötelességeket is magában foglal. Vagyis az elvégzett munka tapasztalatainak elemzése, a bírálat és az ön­bírálat nemcsak jog, hanem kötelesség is. Mi legyen a megítéléskor a mérce? Az, hogy az országos és a helyi politika követelményeinek hogyan felelt meg az egész alapszervezet, a vezetőség, a titkár. Persze, a pártcsoport ott nehéz helyzetben van, ahol az alapszervezet tagjai a politikai munka végrehaj­tására nem kaptak mérhe­tő, következésképpen érté­kelhető feladatokat, ahol a szervezeti élet nem volt rendszeres, tervszerű, előre­látó. A legfontosabb helyi feladatokhoz mérjék a vég­rehajtást, tegyék meg észre­vételeiket', javaslataikat a további tennivalókra, legyen az a pártépítés, a kommu­nista nevelés, a gazdasági élet, a tömegszervezetek pártirányítása. vagy bár­mely más kérdés. Végső soron a mérce a XI. pártkongresszus határo­zatainak, az V. ötéves terv előirányzatainak teljesítése. Ahol az alapszervezeti veze­tőségek tagjai segítenek a pártcsoport-bizalmiaknak az ülésre való felkészülésben, ahol értelmes, konstruktív vita zajlik majd, e találko­zó fórummá válhat. Nagy társadalompolitikai célkitű­zéseink megoldását segítő fórummá. Varga Viktória emelkedő fon­tosságú ese­ményére ké­szülünk; 1980 tavaszán ülé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom