Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-28 / 253. szám
««SZOLNOK MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! Változó piacokon, de külföldre Termékeinek több mint felét exportálja a Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet Vegyünk onnan, ahol van! Panaszkodnak a vállalatok, hogy kevés a pénzük, nem jut fejlesztésre, sőt: sok helyen a szállítók számláit sem. tudják idejében kifizetni. Az igazság viszont az, hogy a vállalatoknak, rengeteg a pénzük, csak nem ott „keresik”, ahol van, ahova tették. A vállalati mérlegek tanúsága szerint ugyanis százmilliárdok állnak a raktárakban kész és félkész árukba, nyersanyagba, alkatrészbe fagyasztva. Igaz-e, hogy a vállalatok- . nál nincs kiút a saját, s ezen keresztül a népgazdaság készletekkel lekötött jövedelmeinek felszabadítására? A termelők ugyanis azt hangoztatják, hogy a készletezés még mindig olcsóbb, mintha bizonyos anyagok hiánya miatt leállna, akadozna a termelés. Mi tagadás: a vállalatok egy részénél még ez is igaz! Mégis hiba lenne azon az állásponton maradni, hogy amíg szervezettebbé nem válik a piac, nincs értelme a vállalatokon belüli ésszerűbb készletezésért bármit is tenni, mert az úgysem látszana meg különösebben az eredményekben. Drága tévedés: a vállalatoknál a készletekben fekvő pénz a fejlesztési és a részesedési alapot mindenképpen megrövidíti. A hitelekért fizetett kamatok az eredményt mindenképpen soványítják. E kieséseket pedig egyre kevésbé lehetséges egyszerűen a termelés mennyiségi növelésével ellensúlyozni: ennek az anyag és energia drágulása. a munkaerőhiány is gátat vet. A továbbiakban a módszerek változtatásával — a ráfordítások csökkentése révén — lehet a legbiztonságosabban nagyobb jövedelemhez jutni. Ezt megfogalmazhatjuk úgy is, hogy vállalaton kívül, ingyen, nem lehet többé pénzre számítani. Onnan kell szerezni tehát, ahol van. Ma például a gyárak’ olyasmiből is bőségesen rendelnek. ami ütemes szállítási határidőben is kapható, tehát nem hiánycikk. Az utóbbi években fellazultak az anyagnormák is. Az anyagszükségleti terveket gyakran becsléssel készítik, ha nem éppen „hasra ütve”. Olykor egyszerűen lemásolják az előző időszak terveit, s ennek alapján kezdődik el; az anyagok beszerzése. Év közben aztán kiderül, hogy ezt vagy azt már nem kellett volna megrendelni, mert új termék gyártása indul s ahhoz már más kell. A napi termelés, a gyártásprogramozás és az anyag- beszerzés közötti operatív kapcsolatot javítaná, ha például napra kész lenne a raktár-nyilvántartás (tehát ha nemcsak a félév, vagy az év végén . mérnék fel a leltárakkal, hogy mi van a raktárakban). Pontos. folyamatos nyilvántartás mellett könnyedén ellenőrizhetnék, hogy amit sürgősen meg akarnak rendelni, abból van-e házon, belül is. A nyilvántartások pontosságával, a műszakiak és a könyvelők kapcsolatának javításával, jobb anyagnormákkal azonnal több tízmil- liárd forintot takaríthatnának meg országosan, a készletekre fordított kiadásokból. Nem kis összeg. Éppen ezért fölösleges tovább várakozni a gyárkapun kívüli (egyébként előkészítés alatt álló) intézkedésekre. — G. F. — A Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezét szolnoki, kunszentmártoni és tiszaföldvá- ri üzemében az idén 62 ezer férfiöltönyt és 240 ezer nadrágot készítettek. Körülbelül 10 évvel ezelőtt a szövetkezet termelésének még csak 20 százalékát exportálta. A Szovjetunió és az NDK üzleteibe jutott él a határokon túlra eladott gyártmányaik zöme. A 70-es évek elejétől kezdtek komolyan foglalkozni a nyugati üzlet gondolatával. Hetvenháromban kooperációs szerződést kötöttek az NSZK-beli Brühl céggel. A német partner a szövetkezet kunszentmártoni üzemének kidolgozta a nadrágkészítés korszerű technológiáját, modem gépeket ajánlott és segített a munkafolyamatot úgy megszervezni, hogy ma már 41 perc alatt készíthetnek el egy-egy pantallót. A támogatás nem volt önzetlen, a szövetkezet sem véletlenül választotta a nyugatnémetekkel való együttműködést. Az első ö,t évre szóló kooperációs szerződés meghosszabbítása után ma is 200 ezer pantallót varrTegnap Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese az Országházban fogadta Christoph A. van der Klaauwot, a hivatalos látogatáson hazánkban tartózkodó holland külügyminisztert. A találkozón részt vett Púja Frigyes külügyminiszter. Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára az MSZMP KB székházában fogadta Christoph A. van der Klaauwot. A szívélyes légkörű eszmecserén részt vett Púja Frigyes. Christoph A. van der Klaauw a Hilton Szállóban nak bérmunkával évente partnerüknek. Biztos piaca van a kunszentmártoni árunak, ám. a Vörös Csillagban készülő többi ruhadarab sem eladhatatlan. Mindig van mit csinálniuk a dolgozóknak, azonban munkájukat nem mindig ugyanazok a vásárlók veszik meg. A szövetkezetnek alkalmazkodnia kell, és alkalmazkodik is a változó érétkesítési feltételekhez. Az idén a közel-keletiek helyett — az előnytelen piacot megszüntették — inkább az Egyesült Államok üzleteibe szállítanak 15 ezer Izakót. Nem volt nehéz megrendelőt találni, hiszen közismerten, jó minőségű ruhadarabok kerülnek le varrógéeikről. Mégis féltek kissé, hiszen a gyártási programot szinte a New Yorkba induló repülőgépek menetrendjéhez ' kellett igazítani. Az amerikai megrendelőket nem elégíti ki a kiváló minőségű munka, ugyanilyen fontosnak tartják a szállítási határidő betartását. A ruhák várható betegnap nemzetközi sajtókonferenciát tartott. Meleg szavakkal méltatta az élet minden területére jellemző, kiemelkedő magyarországi fejlődést, majd a továbbiakban a kölcsönös érdeklődésre számottartó nemzetközi kérdésekről szólt. Aláhúzta: a megbeszéléseken megkülönböztetett figyelmet szenteltek az enyhülés, az európai biztonság kérdéseinek. Teljes volt a nézetazonosság abban, hogy a nemzetközi kapcsolatok negatív időszakát jelentő hidegháborús korszaknak vége! A holland külügyminiszter tegnap elutazott hazánkból. érkezéséhez idomítják ugyanis propagandamunkájukat. Az év eleji próbarendelés és az első széria elkészítése után a tengerentúli megrendelők elégedettek voltak. Ezt az bizonyítja leginkább, hogy az idei 15 ezer helyett' jövőre már 45 ezer zakót kértek. A magyar munkáért jelentős összegű valutát kap az ország, azonban az üzlet lehetne előnyösebb is. A szövetkezet partnere ugyanis Európában ‘ vásárolja, az alapanyagot. Szívesen vett volna magyar szövetet is, azonban túl drágának találta. Így csak az amerikai export egyik haszna a miénk. A Vörös Csillag Ruhaipari Szövetkezet idei termelésének már 65 százalékát exportra gyártja. Jövőre sem lesz kisebb ez az arány, hiszen a 200 ezer kunszentmártoni nadrágot biztosan megveszik az Elbán túl, és a szolnoki üzem kapacitásának legnagyobb részét is lekötötték a külföldi vevők. Egyelőre nem tudnak .több, a határon túlra szánt ruhadarabot készíteni, hiszen a hazai kereskedők is számítanak rájuk. Föld alatti gáztároló épül Kellő ütemben haladnak a munkák a Nasvalföldi kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat haidúszoboszlói beruházásánál. A földalatti gáztárolóval — amelynek költsége több mint 800 millió forint — a téli gázellátás csúcsigényeit oldják meg. A tervek sprint az idén 276 millió forintot kell „elkölteni”, beépíteni a kivitelezőknek. A napokban meggyújtott fáklvg. amely a gáz visszasajto'.ásának kezdetét jelzi, arról is tanúskodik, hogy a tervből valóság lesz. A tárolóba egyébként a Szojuz — Orenburg; — gerincvezetéken érkező gáz egy részét táplálják be. Megszokott látvány Szolnok utcáin: éjjel-nappal szállítják a répát a cukorgyárba Kádár János fogadta a holland külügyminisztert B TURULOMBÓL: Mesterszállás, ahonnan út sehová sem vezet Hála és pénz Technika az iskolában Nem mellékes a melléktermék Mezőtúron hasznosítási terv készül Az állattenyésztési ágazatok hozamainak növelése, a tej és a hús gazdaságosabb előállítása érdekében a mezőgazdasági nagyüzemek mindinkább szorgalmazzák— örvendetesen egyre több gazdaságban számottevő eredménnyel — a növénytermesztési melléktermékek hasznosítását. Jelentős értékeket mentettek meg az idén Simongáti Endre termelés- irányító főagronómus tájékoztatása szerint a mezőtúri Magyar—Mongol Barátság Tsz-ben is. A korábbi években nagy mennyiségű, 280—300 vagon, a kombájnok által összezúzott kukoricaszár ment veszendőbe a gazdaság földjein. Ennek beszántása, felégetése sokszor hátráltatta az őszi talajmunkákat, és 30—40 forintos mázsánkénti silótakarmány értéket számolva, az „ablakon kidobott” pénz ösz- szege is tetemes volt. Az idén a tavalyinál 400 hektárral nagyobb területen, összesen 1140 hektáron termesztett takarmánykukorica betakarításánál jelentkező mellékterméket már tervszerűen hasznosították. Amint a kombájnok bevégezték a munkát a kukoricatáblákon, járva- szecskázóval felaprították a kukoricaszárat, amit aztán melasz és szárazszelet hozzáadásával közvetlen takarmányozásra használtak, illetve használnak fel. Eddig mintegy 2000 mázsa ilyen, kukoricaszárból készített takarmányt etettek fel az állatokkal a téesz szarvasmarhagondozói. Ezenkívül más módot is találtak a Magyar—Mongolban a mellék- termék talán még az előbbinél is gazdaságosabb hasznosítására. Az állattenyésztési telepekhez közelebb eső kukoricatáblákon 1500 juhot és 200 növendéküszőt legeltetnek. Így tulajdonképpen költség nélkül juttathatják értékes táplálékhoz a jószágokat, megmentve mintegy 300 hektárnyi kukoricaszárat. A tápértékben hasznos kukoricaszár szecskájának etetésével, a közvetlen legeltetéssel jelentős mennyiségű silót takaríthatnak meg, legalább két hónappal később kell megbontaniuk a télire szánt, tartósított tömegtakar- mány-kazlakat. A szárpellet készítésével pedig felszabadul, azaz értékesíthető mintegy húsz vagon kukorica, húsz nappal kitolhatják a szárítóüzem munkáját, és mintegy 800 ezer forinttal növelhetik termelési értékét. A téesz szakembereinek számítása szerint — takarmányszalma értékben kalkulálva — az 1140 hektárnyi kukoricaterületről megmentettek legalább félmillió forint értéket. Az idei tapasztalatok alapján jövőre már intézkedési tervet készítenek a mezőtúri téeszben a betakarítás melléktermékeinek hasznosítására. A kukorica, a napraforgó, és a cukorrépa vetésterületeket már úgy határozzák meg, hogy azok közelebb essenek a gazdaság három, szaktelepéhez. T. F.
