Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-27 / 252. szám

1979. október 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Az Univerzól Ipari Szövetkezet csákvári fazekas részlegében évente egymillió forint érték­ben készítenek dísztárgyakat. A nagy fazekas hagyományokkal rendelkező helység üzemé­ben a régi csákvári népi motívumokat alkalmazzák nmenR Kínai negyed ELSŐ LÄTÄSRA tökéletes krimi. Jóképű és fürge észjárá­sú magánnyomozó (a zseniá­lis Jack Nickolson), vele ri­valizáló, mindig késve érke­ző, ügyefogyott rendőrök, fölöttébb vonzó feleség (Faye Dunaway) — később öz­vegy ... —, rejtélyes gyil­kosság (hogy kerülhetett sós víz az áldozat tüdejébe, ha egy tóban találták?)... együtt minden szükséges kellék. De ehhez még nincs szükség Roman Polanskira, a lengyel származású. Ame­rikában élő, híres-hírhedt rendezőre. Ezeket az eleme­ket a tévé futószalagjáról fogyasztó általános iskolás is játszva összeszedi, sőt, ha fantáziáját visszafogja, el is tudja készíteni a mindig al­kalmazható séma ikszedik darabját. Az egyedi darabhoz kell Polanski. Az ő bámulatos igényessége, rutinja, csava­ros logikája, furcsa egyéni­sége és szerencsés színészvá­lasztása kell ahhoz, hogy a Kínai negyed a sémára épít­kezve is megőrizze másságát és szülessen egy emlékezetes film. Valódi izgalmakkal és borzalmakkal fűszerezett lo­gikai játékban veszünk részt. Minőségileg különbözik ez egy kaptafára készülő tár­saitól. Az átlagkrimi nem igényli a nézőt. Didaktikus gügyögéssel szerkeszt egy történetet, amiben már min­denki leleplezte a gyilkost, csak a felügyelő nem. Vagy egy időben produkált gyil­kossággal próbál egy-másfél órás unalmat doppingolni, hogy aztán minden indok nélkül rábökjön valamelyik gyanútlan statisztára: íme a gyilkos. A néző feltételezett igényei kielégítve, a világ tökéletes rendje sértetlen, ismét diadalmaskodott az igazság. A Kínai negyed felnőtt­ként, partnerként kezeli a nézőt. Itt nincsen mindent- tudó. kártyalapjait az utol­só pillanatban felfedő, ti­tokzatosan mosolygó fel­ügyelő. Mi is tudjuk, amit Gittis, ez a jóravaló nyo­mozó tud. Dolgozhatunk, gondolkodhatunk vele, egvütt nverhetünk vagy veszíthe­tünk. — A férjem valószínűleg megcsal — kezdi a szokásos mondattal az irodájába be­lépő hölgy. Gittis unott ru­tinnal vállalja a megbízatást. Bizonvítékot kell szereznie a félrelépésről. Egy a sok száz eset közül. Szemmel tartia. kocsin követi ügyfelét, elké­szíti a kompromittáló fény­képeket. Korrekt magánzó. aki egykedvű közönnyel és szakértelemmel végzi a dol­gát. Mint a Magánbeszélge­tés lehallgatóspecialistája és a Nagyítás fotósa. Mindhármukkal ugyanaz történik, napi rutinmunká­juk falán repedés támad, és ők véletlenül észreveszik ezt. A jelentéktelen szerelmi há­romszög mögött szemérmet­lenül felvillan Gittis-Polans- ki Amerikájának félelmetes világa. A detektív fényké­peit tudtán kívül közlik az újságok, leleplezett férjet pedig már csak a boncaszta­lon látjuk viszont. Mégsem egy eset a sok közül. Aböles ilyenkor félreáll. De Gittis a látvány foglya marad. Éb­redő erkölcsi igényessége, nyomozói ösztöne, személyes bosszúja, a kisember előtt felcsillanó lehetőség nem engedi, hogy elfelejtse, amit látott. Gittis (Polanski ?) egyetlen bűnügy szálán akarja fel­göngyölíteni a világot. És ez már nem egy krimi, főbb annál. Több azzal, hogy nem a gyilkos személye a fontos. Mindegy, ki ölte meg a jám­bor és tisztességes férjet. Az a felismerés lényeges, amit a film kezdettől su­gall: leleplezheti a tettest, de ettől még nem igazodik el jobban a világban. Leg­feljebb azt ismeri fel, hogy helyzete változatlan. Magán­zó marad és továbbra is iro­dájában fogadhatja megcsalt ügyfeleit. A gyilkos lelepleződött, de semmi nem változott. A ke­délyes maigret-i pipázás happy-endje helyett szomo­rú diadal részesei vagyunk. A rendőrség serénykedik, a kínai negyed leküzdött bor­zongással gyűlik a véres és megbilincselt áldozatok kö­ré, Gittis fogja a kalapját és összetörtén elballag. Ve­szített. Polanski pedig becsa­pott bennünket. Végigjátsz­hattunk egy nyomozást, le­leplezhettük a gyilkost, az­tán mégis a vert hadban kell elvonulnunk. Észre kel­lett volna vennünk, hogy a vesztesre fogadtunk. A BEFEJEZŐ KÉPSOROK láttán elbizonytalanodunk, tálán nem is krimit láttunk. Jogos ez a kétely, hiszen maga a rendező sem döntöt­te el. mit tart igazán fon­tosnak. Meg-megragad a részletek érdekességeinél, humorizál, rejtélyeskedik, el- borzaszt. Nverünk ezzel egy jó krimit és veszítünk egy nagy filmet. De még így is jól jártunk. Bérezés László November 2-lttl Politikai könyvnapok Immár 18. alkalommal rendezi meg a Kossuth Könyvkiadó a pártszerveze­tekkel közösen a politikai könyvnapokat. Kulturális életünk e jelentős eseményé­nek ünnepélyes megnyitóját november 2-án Salgótarján­ban a József Attila Műve­lődési Központban tartják, ahol kiállítás is nyílik az elmúlt években kiadott és az ez alkalomra napvilágot lá­tott politikai művekből. A politikai könyvek idei seregszemléjére 23 könyv jelenik meg. Csaknem egy­millió példányban. Az új­donságok mellett gazdag vá­lasztékban kínálják a párt kiadójának idén közreadott egyéb köteteit is. A Kossuth Kiadó vezetői elmondták, hogy a könyvműhelyekből több mint 250 kötet jut el ez évben az olvasókhoz. A gazdag kínálat közép­pontjában az MSZMP veze­tő személyiségeinek frissen közreadott művei állnak. Így megtalálják majd az érdek­lődők Kádár Jánosnak Cse­pelen, a budapesti pártaktí­ván elmondott füzetalakban megjelentetett beszédét. Válo­gatást adnak közre Németh Károly utóbbi 5 évben el­hangzott beszédeiből, meg­jelent cikkeiből. A kötetben közölt írások többsége az ötödik ötéves terv teljesíté­séhez kapcsolódik. „Forradalmak és Tanács- köztársaság Magyarorszá­gon” címmel hagyja el a nyomdát Nemes Dezsőnek, a Tanácsköztársaság 60. évfor­dulója alkalmából írt tanul­mányait tartalmazó kötet. Mai életünket megvilágító, elemző írásokat közöl Aczél Györgynek már korábban megjelent műve, amelyben kulturális életünk időszerű kérdéseiről írott tanulmá­nyait gyűjtötték össze. A nemzetközi munkásmoz­galomról, a testvéri szocia­lista országok fejlődéséről adnak képet a kommunista pártok vezetőinek beszédeit, cikkeit tartalmazó kötetek. A politikai könyvnapok idején az ország megyéiben, s a főváros kerületeiben több mint 5 ezer rendezvé­nyen. köztük kiállításokon, író-olvasó találkozókon nép­szerűsítik a politikai irodal­mat. II szolnoki Galériában Chiovini Ferenc kiállítása Chiovini Ferenc festőmű­vész, érdemes művész alkotá­saiból gyűjteményes kiállítás nyílik a szolnoki Galériában lolnap délelőtt 11 órakor. A mondókától az operáig Zenei oktatás a tiszaföidvári szakközépiskolában Nem is gondolják a „jó hangúak”, milyen nagy kincs birtokosai — mondta keserűen egy „fahangú” ismerősöm, aki nagy zenerajongó, de képtelen két hangot tisztán éne­kelni. Ha valakinek hiányzik az adottsága, bármennyire szeretné, soha nem tud szépen nótázni, még akkor sem, ha kitartóan gyakorol. Azok viszont, akik „megáldottak” a jó hallással, megfelelő frányitás hiányában alkalmi „botfülűekké” válhatnak. Éppen ezért fontos, hogy már a legkisebb gyermekek zenei oktatását — a szülői daltani- táson túl — jól képzett óvónők, pedagógusok irányítsák. Vajon a három-hat­éves kisgyermekekkel foglal­kozó óvónők, mennyire felké­szültek a dalok tanítására, a zenei alapok lerakására? A kérdésre választ keresve ko­pogtattunk be a tiszaföidvári Hajnóczi József Gimnázium és Óvónőképző Szakközépis­kola igazgatójának ajtaján. — Az intézményünkbe je­lentkező diákok alkalmassági vizsgán bizonyítják ráter­mettségüket — mondja Hu­szár László. — A vizsga -so­rán számot adnak a magyar­irodalmi, nyelvtani ismere­teikből, amellett a készség- tárgyakból — rajz, testneve­lés, ének — osztályozzuk a lányokat. Énekből alapvető követelmény a biztos hallás, a tiszta énekhang. Ha valaki játszik hangszeren is, annak örülünk, de ez nem szüksé­ges. A középiskolai évek alatt viszont mindenkinek kötelező hangszer a furulya. — A tanulók különböző zenei felkészültséggel érkez­nek, ami valószínűleg meg­nehezíti az első énekórákat. — Bizony nem csak az el­ső foglalkozásokat de az el­ső félévet, — kapcsolódik a beszélgetésbe Váczi Márta tanárnő. — Akad a lányok között, aki zenei tagozatos általános iskolából érkezett, komoly tudással, míg mások az alapvető ritmusjeleket sem ismerik, nem is szólva a szolmizálásról, a hiányos ze­netörténeti ismeretekről. Ezek a problémák arra ve­zethetők vissza, hogy az álta­lános iskolákban kevés ének­szakos tanár dolgozik. Sajnos az első hónapokban rengeteg időt, energiát rabol el a fel­zárkóztatás. A szintrehozást viszont könnyíti, hogy kis létszámú csoportokkal dolgo­zunk. Aki nem tud lépést tartani a többiekkel, az isme­reteket nem képes elsajátí­tani, attól meg kell válnunk. Más profilú középiskolákban megállhatja helyét, de egy óvónő nem létezhet biztos énekhang nélkül. — Négy év alatt milyen zenei szintre jutnak el az „óvónénik”? — A legfontosabb az, hogy a tantervben szereplő gyer­mekdalokat népdalokat, já­tékokat elsajátítsák, s ezt az ovisokkal jól megtanítsák. A zenei ismeretek állandó bő­vítésének alapja, hogy önál­lóan tudjanak ismeretlen dalt kotta alapján feldolgoz­ni. Minden bizonnyal hasz­nos segítséget nyújt majd munkájukban a furulya, me­lyen negyedik év végén már ügyesen játszanak. Nagyon lényeges mind­emellett, hogy megszeressék a muzsikát, s a későbbiekben is járjanak hangversenyre, hallgassanak komolyzenét. Az intézmény diákjai közül ötvenen járnak Szolnokra operaelőadásokra, 300 filhar­móniai bérlet talált gazdára. A kórusmuzsikát szinte vala­mennyien megkedvelték, szorgalmasan járnak a pró­bákra. A nagy énekkar mel­lett kamarakórust is alakí­tottunk. A közeljövőben kgz- di meg munkáját a népzenei szakkör. Az iskola portájának üveg­kalitkájában Papp Zita és Kolcsu Ágnes üldögél, ök az ügyeletesek, mindketten a tanév végén érettségiznek. Ágnes tanult furulyázni álta­lános iskolában, de Zita csu­pán a „félig komolyan vett” énekórákról megmaradt is­meretekkel kezdte az óvónő­képzőt. — Eleinte nagy szorongás­sal vártam az énekórákat — mondja Papp Zita. — Nem szívesen énekeltem mert a hangom bizonytalan volt. Sokat gyakoroltunk a cső-, porttársakkal, a szolmizációt, a ritmusképieteket, hogy utolérjük a többieket. A szo­rongás már régen elmúlt, s örülök ha énekórára csönget­nek. A zenét is másképp hallgatom, sokkal jobban szeretem mint régen. Az egy­szerű mondökákból a népda­lokon át szerettem meg a hangszeres zenét. Váltottam operabérletet, s járok a fil­harmóniai koncertekre is. — fekete — Maratoni koncért csöndes nosztalgiával Örömzene és szervezési hibák Fent a Cé-Có, alatta a Fantom együttes Nosztalgiakoncert a nem­zetközi gyermekév javára — hirdették a plakátok. A köz• raműködők a jórészt már felbomlott, s a még aktívan muzsikáló szolnoki beatzene­karok. A huszonévesek és a harmincasok — a „diszkó korosztálynál’’ idősebbek — szívesen gondolnak vissza azokra a „bulikra”. ame­lyen az Integrál, a Fantom vagy a Fornax zenéjére fór­ró hangulatban az éjféli órá­kig ropták,, s a rock and rollban új figurákat alkot­va a megszokott partnerrel összeesésig táncoltak. A ze­nekarok — örültek, hogy muzsikálhattak — lelkesen játszották az Elvis Presley, a Cream, a Creedence és Led Zeppelin slágereket. A csütörtök esti hangversenyen ezek a 10—15 éves dalok, éledtek újjá az „öreg mu­zsikusok” előadásában. A kissé döcögős . kezdés után — negyedórás késés, rossz hangszer — a Fornax együttes lépett először szín­padra. „Minden rendben van” — énekelték a Free népszerű slágerét. A lassan felengedő hangulatot a Fan­tom első gárdája pillanatok alatt feldobta, ami alapján joggal várták a nézők a tü­zes folytatást. Helyette hi­degzuhany zúdult nyakukba a Strings együttes „jóvoltá­ból”, (Eleve érthetetlen, hogy a két éve alakult zenekar miért került a hangverseny programjába. Az öregfiúk meccsen nem szokás labda­szedőket szerepeltetni. (Az óriási hangzavar, amit elő­idéztek, a beatzene s egyál­talán a zene megcsúfolása volt. Többen — teljes jog­gal .— felálltak, kimentek a teremből. A földig rom­bolt hangulatot igen nehe­zen sikerült újra „feldobni”. Az est kedves színfoltja volt a country trió műsora. Sajnos, a nem megfelelő hangosítás miatt nem hall­hatta tisztán a közönség a muzsikát, az éneket. A Cé- Có együttes kemény rock­muzsikája siker£ aratott, de előadásuk hosszúra nyúlt. A befejező részben az újabb Fantom mutatkozott be. Kel­lemes. jól kidolgozott dalaik­kal felpezsdítették a koncert fáradó közönségét. A nosz­talgia hangverseny záróak­kordjaként a ’71-ben felbom­lott Integrált láthatták, hall­Fotó- Dede hatták a széksorokban ülők. Az együttes — bár tagjai nyolc éve nem muzsikáltak — könnyed hangszerjáték­kal, szép kórushangzással szólaltatta meg az „őszülő” nótákat. Kár, hogy' a zene­kar énekese nem vette elég komolyan az előadást. En­nek ellenére az együttes sa­ját száma, a „Ne bánd’* most is nagy sikert aratott- 1 — f —

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom