Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-25 / 250. szám
1979. október 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Szolgálati lakások Megkezdődött a beköltözés a tisza- bői Petőfi termelő- szövetkezet szolgálati lakásaiba, Fegyverneken. A négy, egyenként háromszobás ,'vil- lanyboylerrel, garázzsal, központi fűtéssel ellátott lakás 2 millió forintba került. MÁSHOL ÉDES... Tiszafüreden savanyú az idei szőlő Tiszafüred nagyközség zöldség- és gyümölcsellátását évek óta a Zöldért, azáfész, a Hámán Kató Termelőszövetkezet. valamint az egyéni kistermelők biztosították. Egy gazdával kevesebb A többé-kevésbé bevált kereslet-kínálat egyensúly azonban az árterületi gyümölcsös kiirtásával, illetve a Zöldért Vállalat nyár eleji „kivonulásával” az idén Tiszafüreden felborult. A miérteket Kosik István, a Szolnok megyei Zöldért Vállalat igazgatója magyarázza. — Bolttal, alápincézett épülettel rendelkeztünk Füreden. Kötöttünk egy szerződést a tanáccsal és az áfésszel. miszerint távozásunk után nem lesz fennakadás a zöldárukínálatban. A mi feladatunk egyébként is az árak szabályozása, és a Minisztertanács döntése alapján jelenlétünket inkább a városok, ipari- települések környékére koncentráljuk. Ez volt „eltűnésünk” fő oka. de az igazság kedvéért azt is hozzáfűzöm: nem nagyon marasztaltak bennünket. Szóval, ahogy mondják: egy konkurrenssel kevesebb maradt, és ez sajnos. rányomta bélyegét az idei füredi zöldáru-kínálatra. Az áfésznél kezdve: boltjaiban nem vol': drágaság, a Zöldért megyei árai érvényesültek. (Természetesen a saját felvásárlások kivételével.) így a mennyibe kerül kérdés feszegetésével nem érheti panasz őket. Viszont ami a választékot és a minőséget illeti: itt koránt- sincs minden rendben. A áfész-boltok zömmel ezután is Zöldért-termékeket kínálnak, és mire az áru bárhonnan ideér, keveset szénül az úton. Van viszont a szövetkezet berkeiben egy nyolcvanöt fős zöldségtermelő csoport. tagjai közül tizenhatan fóliával is rendelkeznek. Termelési értékük két év alatt 680 ezer forintról évi 3 millióra emelkedett, de ez a kedvezőnek mutatkozó arány sem nagyon tűnik fel a település forgalmában. Ráadásul egyik-másik üzlet alma-, paprika-, körte-, paradicsom- stb. kínálata — egyhén szólva -nem osztályos — szinte osztályon aluli. Ami a Hámán Kató Termelőszövetkezetet illeti, ez a gazdaság saját kertészettel rendelkezik, és dicséretére legyen mondva: jó néhány terméke szebb, frissebb az áfész áruinál. Itt is van azonban egy de. Fura módon az árak itt talán a legmeredekebbre emelkedtek messze környéken. A sok jelzés és panasz következményeképpen egy július végi árellenőrzés kiderítette: igazak a feltételezések. A megyei Zöldért áraihoz az áfész-árakhoz viszonyítva a közös gazdaság üzleteiben az étkezési paradicsom akkor három és félszer!, a zöldpaprika kétszer volt drágább, mint másutt a megyében. Még a .szolid” különbözeiét mutató színes, nyári burgonyát, valamint a zöld- séggyökeret is ötven százalékkal többért árusították a megyei átlagnál. Az itt felkínált nyolcféle zöldség és gyümölcs kivétel nélkül jóval drágább áron került forgalomba. Három és félszer drágábban Ekkora. 2—300 százalékos eltérés, drágítás semmilyen minőséggel nem magyarázható. Ugyanitt néhány sort érdemel az augusztus közepi dinnyeár is. Húszadika előtt a Zöldért négy napra kedvezményes dinnyevásárt hirdetett a megyében, kilónként 2 forint 50 fillérért. A Hámán Kató Termelőszövetkezetnél sok dohogásra. reklamációra augusztus" 22-től a négy forintról háromra -mérséklődött a kilónkénti ár... A kép nem lenne teljes, ha a körülményeket nem vizsgálnánk. A megyeszékhelytől való nagy távolság, az ártéri gyümölcsös elárasztása — két olyan tényező, amelyik nem javít 'a helyzeten. Mindezek az objektív okok azonban a füredi embereket kevésbé érdeklik. Ök helyben akarnak megfelelő minőségű és árú gyümölcsöt, zöldséget kapni az évszakokhoz és az országos lehetőségekhez viszonyítva hasonló minőségben és áron, mint rpásutt. Igaz, jelentős gyümölcsfatelepítések történtek az elmúlt időszakban a kertes házak körül, de ezek termőre fordulása csak évek múlva tapasztalható. Viszont addig is el kell látni a települést zöldáruval — januártól decemberig. Jobb partnerkapcsolatok Jó jel, hogy már elkezdődtek a tárgyalások az áfész és a termelőszövetkezet illetékesei között a szakosodásról, az ellátás jobb megszervezéséről. Valamit minden valószínűség szerint ez js hoz a „konyhára”, de most is hiányzik a jobb kereskedelmi és partnerkapcsolat, a mozgékonyabb piackutató tevékenység Tiszafüreden. Amíg itt nincs előrelépés, változatlanul feszültségek keletkeznek a járási székhely zöldség- és gyümölcskínálatában. Azaz a közkedvelt szólásmondással élve: újra savanyú lesz a szőlő. D. Szabó Miklós . Kanári a divat Családi mérlegen Kései utódaink történészeink szíves figyelmébe ajánlhatjuk a hálás disszertációtémát: böngésszék át behatóan újságjaink családiháztartási rovatait. Éppenséggel nem csekély hangsúlyváltásokra bukkanhatnak: tavaly még netán ar- róli elmélkedett az újság, miként lehet terméskőből terraszos hétvégi házat építeni lejtős hegyoldalon, manapság pedig inkább arról: hogyan alakítsuk át a megunt pulóvert, s milyen tápláló, ízletes ételek készíthetők hús nélkül is. A mi történész-utódunk csak ámul- hat; mi azonban pontosan értjük e témaátrendezés indítékait. Nos, ezúttal nem is erről az indítékról, hanem a mind jobban kibontakozó hatásairól; magyarán tehát: nem az áremelésekről, hanem tudati kisugárzásairól jegy- zünk ide egyetsmást. Külön aláhúzva az iménti mondatból a tematikai sövényt jelző „tudati” szót — az áremelkedések gazdasági, költségvetési, árszerkezeti következményeit összegezni ugyanis még túlzottan korai lenne. Annyi azonban már most ama júliustól nem nagyon eltávolodva is megjegyezhető, hogy a társadalmi szándék eleve efféle tudati — másszóval: kereslet-mód,osítási, takarékossági — jellegű volt; ezt akkoriban minden kommentáló közlés nyomatékosan aláhúzta. Azt jelenti közelebbről ez a szándék, hogy érvényesüljön a fogyasztás körében is a gazdálkodás egész sor alapelve; az például, hogy takarékosan bánjunk minden gramm anyaggal, csekélynyi energiával; hogy személyesen is érzékeljük azt, amit az ország különben már régen érzékel. Ily- módon korántsem erőltetett, hanem nagyon is természetes az első hetek, hónapok változásait, tapasztalatait éppen tudati oldaról körvonalazni. Különösebb vizsgálódás nélkül, a fogyasztási statisztikák teljes mellőzésével, annyi mindenképpen leszögezhető, hogy lassan-lassan kezdünk családi körben is hozzászokni a szigorúbb mérlegeléshez. számolgatáshoz. Gyorsan tegyük hozzá — mert ez felel meg a társadalmi valóságnak —, hogy bizony sok család, ahol a jövedelmek eddig is alacsonyak voltak, éppenséggel nem most kezd hozzá a gondos beosztáshoz, s ebbéli ismereteit ezután sem kell alapvetően bővítenie. Ám a családi, háztartási mérlegelés átalakulása most társadalmi méretekben, arányokban érzékelhető. Nem ismerem ugyan a kenyérfogyasztás országos adatait, s azt sem, érzékelhető-e, hogy kevesebbet dobunk a szemétbe, annyi azonban csupán a boltokat járva is megfigyelhető, hogy a korábbi őszi hónapokhoz képest óriási a kereslet például ablakszigetelő anyagokból, s alighanem kevésbé fűtjük majd az utcát mint eddig; az is kezd szokássá válni, hogy a húsboltok a kilogramm alatti mennyiségekben is mind gyakrabban szolgálják ki a vevőket. Voltaképpen ugyanezt a változást jelzi a példa is, amire az imént utaltunk, s ami" a családi-háztartási rovatok — olvasói igényeket kielégítő — átalakulásában ölt alakot. Aligha kétséges, hogy sokkal jobb bőségesebben költekezni, mint megnézni a forintokat, nyilvánvaló, hogy az életviszonyoknak a korábbi években szokásos, évről évre gyorsabb javulása, önmagában kedvezőbb, mint az alacsonyabb mérték. Ám túl azon, hogy most nemzetközi méretű folyamatokról, s az országra már régen nehezedő nyomás elháríthatatlan közvetítéséről van szó, a javak takarékosabb felhasználása. a társadalmi pazarlás megszüntetése ettől függetlenül is szükségszerű és igazolható. „Sok mindent jobban meg kell becsülnünk és másképpen kezelnünk — fnondta csepeli beszédében Kádár János. — Nem engedhető meg, hogy az élelem, például a kenyér a szemétbe kerüljön, mivel telik rá. A pénzzel is jól kell gazdálkodni, még a háztartásban is.” Az a bizonyos történészutód ezektől a hetektől számíthatja majd a korszakos változást, amikor ezek a megfontolások országossá, társadalmi méretűvé váltak, méghozzá nem átmeneti „megszorításként”, hanem — amint az iménti gondolatsor folytatásából kitűnik —: „takarékosan keli bánni mindennel azt mondom, hogy addig, amíg a szocializmus építése tart”. Tábori András Vetélkedő szakmunkástanulók Építési engedély Mikor kell és mikor nem? Egységes szerkezetbe foglalták és az Építésügyi Értesítőben most közreadták az építési engedélyezési eljárást szabályozó 1977. évi ÉVM-rendeletet, illetve az azt kiegészítő, egyszerűsítő szeptemberi módosításokat. Az egységes szerkezetű szöveg részletesen foglalkozik az építési engedélyhez kötött, a csupán bejelentés alapján elvégezhető. valamint azokkal az építési munkákkal, amelyekhez építési engedély és bejelentés sem szükséges. Az állampolgárok lakő- és üdülőtelkein a többi között bejelentés alapján, de építési engedély nélkül elvégezhető az országos építésügyi szabályzat szerint elhelyezhető olyan melléképület és melléképítmény építése, bővítése, felújítása, helyreállítása és átalakítása, amelynek következtében nem hoznak létre lakást, üdülőegységet vagy tulajdonszerzési korlátozás alá eső más helyiséget, mint például kiskereskedelmi, kisipari és szolgáltató helyiséget, garázst, műtermet, orvosi rendelőt. Az aláprendeletet kiegészítő módosítás szerint ezeknek az építési engedély nélkül, csupán bejelentés alapján felépíthető melléképületeknek a lebontásához sincs szükség építési engedélyre, s még bejelentést sem kell tenni, ha a bontás a szomszédos ingatlanok állékonyságát nem veszélyezteti. A módosító intézkedés értelmezésében történt félreértések elkerülése végett szükséges hangsúlyozni, hogy nem a felépítés, hanem a lebontás végezhető el építési engedély és bejelentés nélkül a 200 légköbméternél kisebb térfogatú — nem lakás célját szolgáló — épületek. továbbá bármilyen felvonulási és egyéb ideiglenes jellegű épület esetében is, feltéve, hogy azzal nem veszélyeztetik a szomszédos ingatlanokat. Egyebek között nincs szükség engedélyre és bejelentésre az épület homlokzatának, tetőzetének felújításához, a háztartási szükséglet kielégítését szolgáló szabadkemence, húsfüstölő építéséhez, továbbá a helyiségek válaszfalának, osztófalának létesítéséhez, elbontásához, ha ezzel nem változik meg az épület rendeltetése, használatának módja, illetve az épület lakásainak, üdülőegységeinek, vagy — állampolgár építtető esetében — a tulajdonszerzési korlátozás alá eső más helyiségek száma és nagysága (alapterülete, szobaszáma). Október 26—27—28-án Egerben rendezik meg az alföldi megyék ipari szövetkezeteiben dolgozó szakmunkástanulók területi versenyét, amelyen szakmai, elméleti és gyakorlati felkészültségükről adnak számot a fiatalok. Szolnok megyét két kőműves két bútorasztalos, két női szabó két cipőfelsőrész-készítő, két festőmázoló és két autószerelő szakmunkásjelölt képviseli a rangos vetélkedőn. Ha az ember csukott szemmel álldogál néhány percig a kis bolt közepén, és csak a hangokra figyel, képzeletben máris egy sűrű erdőbe kerül: csattogó, csivitelő, krukkogó madarak fecsegnek a fákon, szinte érezni az erdő illatát... — Parancsol valamit...? A kedves női hang viszszazökkent a valóságba, amely korántsincs olyan szép, mint a fantáziaszülte rengeteg, mert a cserfes madarakat szűk kalitkák őrzik. — Nem. semmit. Köszönöm, csak nézelődöm .. Illetve hallgatózom. ön a tulajdonos? — Igen. Kaposvári Imré- né vagyok. Az apró boltocska alig észrevehetően bújik meg a szolnoki mellékutcában. A cégtáblán ez áll: Díszhal- és madárkereskedés. — Mégis vennék valami madarat. Az a pici, sárga, azzal az élénkpiros csőrrel például tetszik. — Káka pinty. 1200 forint. — És az a tarkatollú papagáj? II madárdai télen is tavaszt hoz a szobába — Nimfa. Beszédre is megtanítható. — Hol fogják ezt a sok ritkaságot? — Vesszük a tenyésztőktől. Ajánlhatok például egy szép kanárit? Az most a divat. Igen nótáskedvfl madár, jól bírja a fogságot. — Talán inkább néhány díszhalat veszek ... — Húsz-harminc forint darabja. A tulaj nem veszíti el a türelmét, pedig látja, belőlem nem lesz vásárló. Készségesen magyaráz, míg társa a komoly vevőkkel foglalkozik. — Sok madár van Szolno- kön? Ügy értem, madártulajdonos ...? — Elég sok. Üjra divatba hozták, főleg az énekesmadarak tartását. Sok türelem kell hozzá. — És pénz. 1200 forint egy ilyen kis izéért...! — Hát, nem olcsó hobbi, az igaz. Egy papagáj viszont 180—200 forint csupán, és ha beszélni kezd, kedves családtag lesz belőle. — Működik valami klub a madártulajdonosok számára? — Nem, nincs ilyesmi, noha sokan igényelnék. Középkorú nő papagájt kér. a fiának viszi, ajándékba. — Volt már neki, de megszökött. Most kárpótlásul veszek kettőt a névnapjára. Mondjuk azt a fehéret és azt a sárgát. — Darabja 180 forint. — Igen ... ? Akkor elég egy is. — Melyik a legforgalmasabb hónap? — kérdezem Kaposvárinétól. — Az október. Amikor elszomorodik az idő, az emberek nem járhatnak ki g zöldbe, hát megveszik maguknak a természetet. A madárdal télen is tavaszt visz a szobába. — dó Bútorelemek gyártásán kívül lakossági szolgá Itatásokat is végez a szolnoki Építőipari Szövetkezet nagykörűi asztalos részlege. A műhely 27 dolgozójából három szakmunkás dolgo- • zik a szolgáltatásban
