Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-21 / 247. szám

12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. október 21. aiURGÁS^Ti Teljesen tehetségtelen ember S. város tehetségkutató versenyt rendezett, különle­ges képességű emberek szá­mára, Ebből az alkalomból egy menedzsert szerződtet­tek, hogy a pályázók közül kikeresse a legalkalmasab­bat. Amikor egy szép napon kora reggel az íróasztalánál ült, egyszer csak átható zaj hallatszott az ajtó felől. — Szabad! — kiáltotta a menedzser és ásított. Egy férfi lépett a szobá­ba. — Már az ajtóból bátor­kodtam ízelítőt adni rend­kívüli tehetségemből. Én ugyanis úgy kopácsolok, mint a harkály! A menedzser ásított. — De ha úgy kívánja — folytatta a férfi, akkor ká­rogok is, mint a varjú! — Ez minden? — kérdez­te a menedzser és megint ásított. — Csörögni is tudok, mint a szarka! — Es még mit tud? — kérdezte a menedzser és is­mét ásított. —»Madárhangokat is tu­dok utánozni. Tökéletesen, kérem szépen! — No, akkor mutassa be! A férfi úgy trillázott, akár a kanári. — Ez minden? — kérdez­te a menedzser és újfent ásított. A férfi úgy dalolt, mint a pacsirta. A menedzser megint ásí­tott. A férfi csicsergett, mint a cinke. — Ez valóban minden, amit csinálhat? A férfi úgy fütyült, mint a rigó, trillázott, mint a pinty, dalolt, mint a csalo­gány. — Hát ez semmi — jelen­tette ki a menedzser, és ha­talmasat ásított. — Tucatjá­val akadnak ilyen emberek. Mi azonban igazi tehetsége­ket keresünk, akik valóban rendkívüli teljesítményre képesek. Maga azonban tel­jesen tehetségtelen. ,— Kár! — mondta a fér­fi, és kiröppent a nyitott ablakon, s közben harsányan kakukkolt — szakasztott úgy, mint egy igazi kakukk. Harald Budde Izsák Jenő rajzai Játék IpBRKOLBJI DÍJ Mini sztorik X. vidéki kiküldetésre uta­zott. Az e napra szóló ebéd­jegyét azonban nem adta el kollégájának, mert szégyellt érte pénzt kérni, ingyen pe­dig azért nem adta, mert sajnálta. Kollégája nem kér­te el az ebédjegyet, mert szégyellte, pént nem adott érte, mert sajnálta. Az üze­mi étkezdében ezen a napon egy ebéd megmaradt. * * * A közismerten szerény ké­pességű Kisst két évvel nyugdíjazása előtt — a vál­lalat dolgozóinak legnagyobb meglepetésére — kinevez­ték osztályvezetőnek. Egy szűkebb vállalatvezetői ér­tekezleten valaki megjegyez­te, hogy ez a kinevezés koc­kázatos, és veszélyezteti az osztály jó munkáját. A ké­nyelmetlen helyzetbe került igazgató a következőképpen indokolta döntését: — Értsétek meg, hogy nyugdíj előtt áll, és csak így tudtam emelni a fizeté­sét ... * * * Egy nem éppen serény munkájáról híres, de kiváló kritikai érzékkel megáldott hivatalnoktól hallottam az alábbi történetet: — Tavaly kicserélték az irodám ajtaját. Elnéztem a kőművest: három napig szu­szogott ezzel a szerintem egy nap alatt elvégezhető munkával. Ezek után elképzeltem az íróasztalon könyöklő, lusta hivatalnokot és a malteros- ládán gubbasztó kőművest, amint éppen egymás sem­mittevésén háborognak ... * * * Szó szerint idézek egy hi- vatalos(kodó) levélből: .ígé­retemhez képest, ide mellé­kelten ezennel megküldöm felhasználásra, véglegesen a mai napon felvett jegyző­könyv egy példányát.” * * * A munkások produktív aktivitásának objektív és szubjektív komponenseiről T udományos tanácsko­zásunkon föltétlenül foglalkoznunk kell azokkal az objektív és szub­jektív komponensekkel, amelyek hác et nune deter­minálják a munkások pro­duktív aktivitását. A probléma jobb megköze­lítése érdekében természe­tesen fölméréseket végez­tem, amelyek igen érdekes, olykor valósággal forradal­mian új eredményeket hoz­tak. Valamennyi fontosabb ré­teg képviselői jelen voltak a megkérdezettek között: úgymint egy szakmunkás, egy betanított munkás és egy segédmunkás. A fölmérés első meglepő eredménye az volt, hogy a munkások említett rétegei végzettség szerint is elkülö­níthetők. A szakmunkás szakmunkásképzőt, a betaní­tott munkás betanító tanfo­lyamot végzett, a segédmun- ' kasnak pedig nem volt szak­mai végzettsége. A nemek szerinti megosz­lás vizsgálata is érdekes eredményre vezetett. A munkások ilyen szempontból két csoportra oszthatók: 1. férfiakra; 2. nőkre. Felméré­sem szerint a munkások két­harmada férfi, egyharmada pedig nő. A további meg­oszlás alapján kiderült, hogy a szakmunkások és a se­gédmunkások száz százalék­ban férfiak, a betanított munkások pedig ugyancsak száz százalékban nők. Meg kell jegyeznem, hogy ezt az eredményt néhány kollégám fenntartással fogadta, s a vitákban a valóság tényeire hivatkozott. Jelen előadás­ban nincs idő az ilyesféle tu­dománytalan, gyermeteg em­pirikus nézetek bírálatára, ezért csak annyit bocsájtok előre, hogy a felmérésbe be­vont egyedek számbeli meg­oszlása igenis ezt a követ- keztetéstanticipálta, de erről Vázlat egy előadáshoz rövidesen hosszabb tanul­mányban fejtem ki a véle­ményemet. Ami a munkások egészségi állapotát illeti, a megkérde­zett személyek mintegy 33 százaléka távollátónak bizo­nyult, 66 százaléka tizenkét éves koráig átesett a leggya­koribb gyermekbetegségeken, viszont félkezű egy sincs kö­zöttük. Ez utóbbi megállapí­tásomra különös nyomaték­kai fölhívom hallgatóim fi­gyelmét. A válaszokból kitűnik, hogy a munkások néha meg­betegszenek, s ilyen esetben viszonylag nagy százalékban fordulnak orvoshoz. Ez azért is fontos, mert egyértelműen kiderült, hogy azok gyógyul­nak meg hamarabb, akik or­vosságot szednek, sőt bizo­nyos esetekben az orvosság szedése a gyógyulás sine qua nonjának tekinthető. A munkások közérzetét alapvetően három kompo­nens determinálja: a fizetés, az emberi kapcsolatok minő­sége és a közvetlen munka­helyi környezet. Felmérése­im alapján egyértelműen ki­jelenthetem, hogy a munká­sok magas fizetésért, jó munkatársi és vezetői gárdá­val, korszerű munkahelyen dolgoznak a legszívesebben. Ebből következik, hogy ilyen gyárakat és üzemeket kell létrehozni. Remélem, ebből mindenki megérti a reá há­ruló feladatokát. Ugyanakkor az is tény, hogy a munkások közül sen­ki sem dolgozik szívesen olyan munkahelyen, ahol a fizetés alacsony, az emberi kapcsolatok rosszak, a mun­kahely pedig korszerűtlen, Imponáló ez az egység, és jogosan következtethetünk belőle arra, hogy valóban rosszabb az utóbbi munka­helyen dolgozni. Az említett két szélsőség között termé­szetesen átmenetek is van­nak (pl. magas fizetés, rossz emberi kapcsolatok, korszerű mukahely stb.), ezek variá­cióinak és a munkahelyi közérzetnek az összefüggését hamarosan számítógéppel fogom elemezni, s munkám eredményét könyvben tárom majd az érdeklődők elé. Vizsgálataimban kitértem a munkások kulturális ér­deklődésére is, az eredmé­nyekből kívánok a további­akban néhányat (a teljesség igénye nélkül) hallgatóim elé tárni. Megállapítottam például, hogy azok szeretik legkevésbé az irodalmat, akiknek otthon, egyetlen könyvük sincs!, azok szere­tik legkevésbé a színház-, illetve a filmművészetet, akik sohasem j,árnak szín­házba, illetve moziba. A há­zikönyvtárban birtokolt könyvek, illetve a szinház- és mozilátogatások száma egyenesen arányos az iroda­lom, a színház-, illetve a filmművészet iránti érdeklő­déssel. A vizsgálatokat ha­marosan kiterjesztem más művészetekre is, és arneny- nyiben a fontiekhez hasonló összefüggést találok, fölfede­zéseimet és a levonható kö­vetkeztetéseket újabb könyv­ben bocsájtom a szakma és az érdeklődő nagyközönség rendelkezésére. H osszasan sorolhatnám még vizsgálataim eredményeit, de azt hiszem, egyelőre éppen elég gondolatébresztő megállapí­tást hallottak tőlem. Kérem, hogy mindezt gondolják át és próbálják felhasználni mindennapi munkájukban. Eíhhez sok sikert kívánok, és köszönöm a türelmüket. Bistey András A vállalati tervtanácson arról volt szó, hogy a ter­vező milyen helyiségeket ter­vezzen az újonnan épülő hi­vatali épületbe. A lelkese­déstől túlfűtött munkavédel­mi szakember így kezdte hozzászólását: — Elvtársak, ne csinál­junk ebből központi kérdést, hiszen köztudott, hogy a WC legalább úgy kell, mint egy falat kenyér ... Tóth-Piusz István Csúcsforgalomban — Akkor most felolvasom a napiparancsot. Előbb a vágányokhoz cipeljük a bő­röndöket, és amikor a sze­relvény betolat, rohamo­zunk! (SZTRSEL) „Ezen nevettünk” Budapest a 29515. évi nagy földrengés után SZENES BÉLA (1894-1927) Nem tartotta magát nagy drámaírónak, szerényen és okosan úgy határozta meg saját hivatását: a budapesti közönség mulat- tatója. Szenes Béla író, humorista és színpadi szerző. A regényei a nagyvárosi humoros irodalom jellegzetes termékei. Könnyed szel­lemes vígjátékaival gyorsan meghódította közönségét. 1. A föld megnyílt, az ég elborult, zengés, dübörgés, robbanás, sikoltás, jajgatás, átok, zokogás, tűz, víz, füst, falak zuhanása, haldoklók hörgése — ki tudná leírni? — Krisztus után 29515-ben hatalmas földrengés pusztí­totta el Budapestet! Az Ég fekete felhőkbe öl­tözött, egy sötét felhő mé­lyén leereszkedett, és mint egy gyászlobogó lengett a romok fölött, a lenyugvó nap sörösre sírta szemeit, az őszi szél jajveszékelve futkosott a rombadőlt házak között. Ég és Föld gyászolta a halott várost. 2. Első hangok a romok fö­lött, két pesti szép asszony: — Tudtam előre — mond­ja az egyik: — Ilyesmi csak Pesten tör­ténhet meg az emberrel — mondja a másik. 3. A tök ára két koronával emelkedett. 4. Külföldi segítőakciók. Ango­lok. franciák, amerikaiak. — Építeni, építeni! — mondta egy amerikai. — Vajon kit terhel a föld­rengésért a felelősség — tű­nődtek a romokon a még élve maradt pestiek. 5. Egy kiló tök 7 korona. 6. — Építeni — mondja az amerikai. A lakosság csoportokba verődve vitatkozik: Kik le­gyenek a „Várost Űjra Épí­tő Bizottság” tagjai. 7. Megjelenik Senki Péter szenzációs riportfüzete a nagy földrengésről. Lelep­lezések a Városépítő-bizott­ság tagjairól. A Színházi Izé hetilapban: A művésznő nyi­latkozik új szerepéről. A Nagy Orfeum előadja a „Nem akarok földrengést látni” című revüt. Kotta­melléklet: Kóficnak, a híres slágerszerzőnek földrengés- dala. Hirdetés: Földrengés után az újonnan átalakított Csikago-kávéházban találko­zunk. 8. Egy, kiló tök 27 korona. 9. A Városépítő bizottság feloszlott,, de nem sokára újra megalakult. Valaki azt mondja, hogy a földrengést a Tivadar keresztnevű em­berek okozták. Vannak azon­ban olyanok is, akik ezt nem hiszik. 10. A Városépítő Bizottság nem alakult meg. A lakos­ság két részre oszlik: tiva- daristákra és ellentivadaris- tákra. A tivadaristák is ösz- szevesznek. Az igaziak ki­zárják az áltivadaristákat. 11. Egy kiló tök ára 236 ko­rona. 12. Néhány ember összerakha­tó faházakkal és egyéb föld­rengés- k on j un kt ú r a c i kkekb ől milliókat szerez. 13. Remény van arra, hogy a Városépítő-bizottság meg­alakul. 14. A bizottság mégsem ala­kult meg. 15. Türkisz Mór táncintézete megnyílt. 16. Egy kiló tök ára 1919 ko­rona. Tornaórán Kitüntetés (balra)

Next

/
Oldalképek
Tartalom