Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-20 / 246. szám
1979. október SO. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 í; A hónap végéig tart nyitva a karcagi Déryné Művelődési Központban a berekfürdői nyári alkotótábor anyagából nyilt kiállítás. A tárlat megtekintésére o karcagi általános iskolák csoportos látogatásokat szerveztek Emlékező falu MEGYEI VONATKOZÁSÚ TÖRTÉNETEKKEL A Kossuth Könyvkiadó legújabb könyvsikerének története 1977-re nyúlik visz- sza. Ekkor hirdetett a Mező- gazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a Magyar Írók Szövetsége a fenti címmel pályázatot olyan emlékezetes históriák leírására, amelyek a felszabadulás utáni falu életéből merítik témájukat. A felhívásra közel másfélezer pályamű érkezett, s ezekből mintegy 130 jelent meg az Emlékező falu című kötetben. A kollektív emlékezet mozgósítása azonban nemcsak a leírt pályaművek mennyiségét, hanem a visz- szaemlékezések minőségét, újszerű tartalmát tekintve is váratlan sikert hozott. Ugyanis a többnyire rövid, csattanós történetek az elmúlt harminc esztendőnek, a szocialista falu és mezőgazdaság kialakulásának, fejlődésének igaz dokumentumai. Különösen azzá válnak e jól szerkesztett gyűjteményben. ugyanis a szerkesztő a történeteket cselekményeik laza időrendjében közli, így az olvasó máig eleven történelmi eseményekről kap, az ország különböző részein megőrzött, egymást kiegészítő sajátos tudósításokat. A történetek, visszaemlékezések tematikailag legnagyobb csomópontjai így a felszabadulás, a földosztás, majd a „Földet vissza nem adunk” mozgalom eseményei, a termelőszövetkezetek első, majd 1958-ban újrainduló szervezése. Mindezekről elsősorban jóízű adományokat, a megőrzés és továbbmon- dás során nyelvileg is kimunkált kerek elbeszéléseket olvashatunk. A leleményes, céljait tekervényes utakon is megvalósító vagy megvalósítani akaró .hősök mulattató történetei során azonban kiérezzük az egyéni sorok, életek drámaiságát is. Különösen akkor, ha a visszaemlékező (például Ho- gyor József egykori szövetkezeti vezető) saját magával megtörtént emlékezetes eseményeket villant fel. Befejezésül itt kell szót ejtenünk arról, hogy a kötet számos helyi vonatkozású visszaemlékezést közöl. Például a jászapáti Urbán István a tiszasülyd földosztásról és a jásziványi termelőszövetkezet megalakulásáról mond el érdekes történeteket, míg a jászszentand- rási Molnár István — aki községe szellemi hagyományait eddig is terjedelmes kéziratokban dolgozta fel — helyi anekdotákat közöl. — Mindkettőjük — akár a szolnoki Gyorgyai Mihály — ezúttal az „Emlékező falu” pályázat díjazott szerzői is. A. A. Megkezdődtek az országos ifjúmunkás napok Péntektől a nagymúltú munkáskerület, Csepel ad otthont az idei országos ifjúmunkás, inapok,szakmai, politikai, kulturális és sport- rendezvényeinek. A Csepel Vas- és Fémművek munkás- otthonában több mint 500 dolgozó ifjú kommunista jelenlétében nyitotta meg a háromnapos rendezvénysorozatot Juhász András, a KISZ Központi Bizottságának titkára. Az ünnepség részvevői megtekintették az Alkotó ifjúság pályázatra és kiállításra küldött legsikerültebb pályamunkákat: a munkás- otthonban a kohó- és gépipar, a nehézipar, a könnyűipar, az építőipar és a KPM területén dolgozó fiatalok egyéni és kollektív munkával készült pályaműveit szemlélhették meg. Az országos ifjúmunkás napok résztvevőit Csepel nagyvállalatai látták vendégül. — A nap eseményeit szakmai-politikai vetélkedő is gazdagította. Megkezdődött az ifjú ezermesterek vetélkedőjének döntője. — Rajthoz álltak a középfokú oktatási intézmények diákjai, hogy bizonyítsák: a háztartásokban előforduló egyszerűbb javítási és karbantartási munkák nem ör- döngösek. A helyi erőpróbák legjobbjai négy választott szakterületen — az építő-javítómunkában, a festésben, mázolásban, ' a híradástechnikában, a villany- és vízvezetékszerelésben — mutatták be jártasságukat, természetesen „barkács”- szinten. A SAJTÓ NAPJÁT IS KÉRDEZTÉK Magyarítani kellett a szöveget A neves professzor, dr. Schnitzler József, a debreceni klinika igazgató-főorvosa a közelmúltban az ország- gyűlés egészségügyi bizottságának ülésén csak felsőfokban beszélt róluk. Véleményét egy későbbi beszélgetésen a magnószalag is megőrizte: „Tizenhat év alatt kitűnően dolgozott, eredményes munkát végzett a jászberényi orvoscsoport. Igen nagy feltűnést keltettek szakmai berkekben... Nincs olyan gyomorbélgyógyászati ülés ma a világon, ahová ne kapnának meghívást... Publikálnak hazai, külföldi és nemzetközi szaklapokban ... Az ismeretlenség homályából törtek fel. Ma Magyarországon gastroenterológiában az egyik legeredményesebb, legnagyobb tapasztalattal rendelkező orvosi közösség Jászberényben van. Mindenféle szempontból ők a legjobbak.” Szakmai tekintély Ahonnan a szakmai tekintélyre, a jó hírnévre szert tettek, első látásra úgy tűnik, mintha a jászberényi városi kórház melléképülete lenne. A földszintes, hosszú, szürke, régimódi (már lebontásra ítélt) építmény szerényen húzódik meg hátul, az emeletes pavilonok mögött. Kopottas, de tisztára súrolt kórházi bútorok a váróban, a keskeny folyosóról nyíló kórtermekben. Puritán orvosi szoba. Dr. Figus Albert, a kórház igazgató-főorvosa, és egy cseppet sem mellékesen, a gastroenterológia megszállottja, úgy vélte, kár szót vesztegetni a külcsínre. — Ennél sokkal fontosabb, hogy gyógyítani tudunk, mert a legszükségesebb műszereink megvannak hozzá, s ez a lényeg. Ami igaz, az igaz, már ezek is kissé kopottak, — mutatta a vizsgáló egyik szekrényében a fekete „gumicsöves” műszereket — de még nagyszerűen szolgálnak. Különösen jók a japán műszerek. Nem véletlen, hogy ők szerkesztették a legtökéletesebbeket, hiszen a világon Japánban él a legtöbb gyomorrákos. — Hogyan kezdődött? Mi ösztönözte vagy késztette Önöket arra, hogy gyomor- bélgyógyászatra is specializálódjanak akkor, amikor még gyerekcipőben járt, amikor még bizonytalanul mondták ki a világban itt is, ott is, hogy a gyomorrák nem egyenlő a halállal. — Miért? Mert sok a gyomorbeteg. Elhatározásunkat megelőzte egy felmérés a Jászságban. Kiderült,'hogy a körzeti orvosakhoz forduló betegek 30 százalékának gyomorpanaszai vannak. A hatvanas évek elején csak a Jászságban ötvenen-hatva- nan haltak meg gyomorrákban. És legalább ugyaneny- nyi új betegre bukkantunk évről évre. Hát ezért izgatott, érdekelt és próbáltunk valamit tenni, hogy ne így legyen. 1965-ben hoztuk létre (és tartjuk azóta is) a rendelőintézet keretében a napi kétórás gastroenterológiai szakrendelést. Előbb csak röntgenvizsgálat volt. Később egyre tökéletesedő műszerekkel már gyomortükrözés. Aztán a szegedi Orvostudományi Egyetem kórbonctani intézetével együttműködve a sejttani vizsgálatok feltétele is megteremtődött. És hát most már 11 éve annak, hogy létrejött a röntgenhez csatolva a 25 ágyas osztály. Az akkori viszonyokhoz képest igen korszerű eszközeink is lettek. Elsősorban a Hűtőgépgyárnak köszönhetjük, hogy hozzájutottunk a képerősítővel és tévélánccal rendelkező röntgenkészülékhez. Most már együttműködünk a ME- DIKOR-ral is a szűrések és a gastroenterológiai vizsgálatok végzésére alkalmas, korszerű röntgenkészülékek továbbfejlesztése érdekében. — Mennyi szűrést csinálnak évente? — Több mint háromezret. A Jászságon túl a nagykátai és a hevesi rendelőintézet röntgenvizsgálatait is mi végezzük. — Hallottam jónéhány olyan vizsgáló- és terápiás eljárásról, amelynek kidolgozása és alkalmazása az Önök érdeme. Regianális központ — Szívesen beszélnék erről, de attól tartok, hogy olyan szűkkörű szakmai problémákat feszegetnénk, amely a nagyközönséget nem érdekli. Ámbár nyilvánvaló, hogy mindaz, amit tettünk, a betegek érdekében történt. Nem akartunk mást, mint a gyakorlati betegellátást tőlünk telhetőén a lehető legszínvonalasabbá tenni. Jól csinálni azt, amiért vagyunk, amire esküt tettünk. — Miközben szép csöndesen kinőtték magukat, s megalkották egy regionális központ modelljét. — Talán. Azért mondom így, mert való igaz, hogy spontán kifejlődött, több egészségügyi intézmény által támogatott, de hivatalosan nem megszervezett (el sem ismert) gastroenterológiai hálózat. A gyomorbélgyógyászati ellátás használható modellje alakult itt ki tudatosan, de sajnos, nem hivata- losaft. — Az ország minden tájáA tiszafüredi járás harmincöt évnél fiatalabb tanácsi alkalmazottjainak járási szintű államigazgatási, jogi vetélkedőjén Járdán Józsefné végzett az első helyen. A filigrán, határozott fiatalasszony tíz éve a tiszafüredi nagyközség Közös Tanácsa alkalmazottja, jelenleg a titkárság vezetője. A selejtezőben építésügyi, szabálysértési feladványok, a tanácsülés, a vb jogkörét érintő kérdések szertepeltek. A döntőbe kilencen kerültünk, és itt már húzni kellett a cetliket. Én többek között a helyi pénzügyi alap részeiről, az adónemekről, azok esetleges mérsékléséről beszéltem, majd politikai kérdések következtek, ahol a sajtó napját is kérdezték. Még nem volt vége- a „nyúzásnak” —, hanem sorsolás útján folyt továbbá verseny. A legérdekesebb feladvány egy bürokratikus szöveg magyarítása volt. íme nagyjából az anyag: „Tisztelt Ügyfelünk! A hozzánk benyújtott panaszával kapcsolatban a mindenre kiterjedő körültekintésünk során figyelembe vettük, illetve bevontunk többekét. amelyek után közölhetem, hogy visszaszármaztatom a benyújtott beadványt...” — stb. szóval nem folytatom. Sikerült nyernem, és az első helyért egy Miska kancsót kaptam oklevéllel, és majd valamikor a megyei döntőben én vezetem a füredi járás fiatal tanácsi dolgozóinak csapatát. Egyébként tavaly végeztem el a tanácsakadémiát, és az idén lettem párttag. Jelenlegi beosztásomban a testületek, bizottságok — tanácsülés, vb stb. — kiszolgálása, segítése a legfontosabb. Örülök, ha valakit a jogerdő paragrafusaiban eligazíthatok, hiszen mindenkinek a saját ügye a legfontosabb. Ezért a titkársági munka tapintatot, sok türelmet igényel. Az ügyfél lehet ideges — én azonban nem. Járdán Józsefné lelkiismeretesen készül az eggyel magasabb szintű tanácsi erőpróbára. A szakirodalom lapozgatásán túl munkája, a napi 40—50 ügyfél és érdeklődő aíapos „tréninget” biztosít a következő fordulóra is. D. Szabó Miklós Déryné-ház Miskolcon Szinészrelikviákat őriz a diósgyőri vár tövében a Déryné-ház. A szinészmúze- umnak berendezett épületben élte élete utolsó éveit Déryné Széppataki Rázó, vándorszinészetünk nagy alakja. Az újjárendezett kiállítás most a miskolci színészet történetét mutatja be a hőskortól napjainkig Alkotói: lelkes orvosok ról jönnek Önökhöz a betegek. Még egyik-másik klinikáról is ide küldik a súlyosabb eseteket. — Tulajdonképpen szabálytalanságot követünk el, amikor meggyógyítjuk őket. — A megye egyik orvos országgyűlési képviselője így fogalmazott: „Igazságtalanság lenne, ha csak a jászsági emberek privilégiumává válna, hogy korai stádiumban felfedezzék és meggyógyítsák a gyomorbajukat, s ugyanakkor másokat megfosztanának ettől a lehetőségtől. Csupán azért, mert nem ott élnek, ahol lelkes, tehetséges, kitartó orvosok kidolgozták a betegség ragyogó diagnosztizálását és terápiás kezelését.” — Ez már az egészségügyi szervezés asztala. A jászberényi kórház hatásköre a Jászságban élő százezer embert öleli fel. A mi osztályunk a spontán kiterebélyesedett hatósugarával kilóg az egyébként ésszerűen és pontosan körülhatárolt szervezeti rendszerből. De erről nem én vagyok hivatott véleményt mondani. — De arról, úgy gondolom, igen, hogy az osztály négy orvosa, az asszisztensek és a nővérek hogyan győzik a megfeszített munkát. Hosszitott műszakokban — Nem panaszkodnak, pedig a kislétszámú csoport emberfeletti tempóban és napról napra hosszitott műszakban dolgozik. Egyszerűbb volna, ha elküldenénk a beteget azzal: sajnáljuk, nem a mi körzetünkhöz tartozik. Ha ezt tennénk, akkor is ugyanennyi lenne a fizetésünk. — Számtalan nemzetközi kongresszuson elhangzott előadásuk, újabb és újabb eredményeikről beszámoló publikációik, széles körű külföldi munkakapcsolataik (az észtekkel, a csehekkel, a ju- goszlávokkal és japánokkal és sorolhatnánk) fémjelzi hírüket a világban, és bizonyítja egyben azt is, hogy volt még energiájuk arra is, hogy közkinccsé tegyék tapasztalataikat, belekapcsolódjanak a hogyan tovább világméretű töprengésbe. — Igyekszünk jelen lenni a szakmában, kölcsönösen érdeklődünk egymás eredményei iránt. Mi is megyünk, s tömegével jönnek hozzánk is a szakmabéliek. Szívesen megmutatjuk, mi hogyan csináljuk. Kapcsolatok külfölddel — Hat éve a jászberényiek voltak a házigazdái a Magyar Gastroenterológiai Tátsaság ülésének, amelyre világhírű szakemberek is eljöttek. Később az ülés anyagát az Akadémiai Könyvkiadó angol nyelven meg is jelentette. Azután Magyarországon tartották az európai kongresszust, önnek könyvei jelentek meg. Kandidátusi disszertációjának témája a gyómorrák. Felkeresik önt a világ minden részéről, most éppen a tallinni Központi Onkológiai Intézet két neves orvosa, Vaino sebészfőorvos és Viirma doktor jött tapasztalatcserére. Egyszóval innen, Jászberényből, ebből a szürke, öreg épületből kivívták az országban s a világban a szakma elismerését. — Fontos ez is, de egy orvost az effajta sikereken túl sokkal inkább az élteti, hogy gyógyítani tud. Hogy elmondhatja, száz gyomorrákosból kilencvenkettő életben marad. Nem mellékes ez egy olyan országban, ahol 25 ezerre becsülik a gyomorrákosok számát, ahol évente ötezren ebben a betegségben halnak meg, s nagyjából ugyanennyi új beteget fel is fedeznek minden esztendőben. Kovács Katalin az életmentő műtétekig Neve: gastroenterológia — Helye: Jászberény —
