Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-20 / 246. szám

1979. október BO. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 NSZK-exportra dolgoznak jelenleg a mezőtúri Fonalnemesitő és Szőnyegszövő HSZ nagy­körűi szövőnői. A 2x3 méter méretű torontáli szőnyegekből több mint 200 négyzetmétert ké­szítenek a nyugati vevőnek Ők háromszázezren Bedolgozók és a vállalatok Élnek az országban — óva­tos becslések szerint' is — vagy háromszázezren, akik különböző okok miatt nem vállalhatják a több műszak­ra osztott, kötött munkaidő­ben elvégzendő gyári mun­kát. Vagy azért nem, mert családi kötelezettségeik ezt nem teszik lehetővé, vagy mert betegek — de azért nem tel­jesen munkaképtelenek, vagy Ők háromszázezren mégis­csak munkaerőtartalékként jöhetnek — jöhetnének! — számításba, összehasonlítás­ként: ők háromszázezren — csak a létszámukat tekintve — megoldhatnák az egész szolgáltatóipar létszámgond­ját; nagyrészt pótolhatnák azt a létszámcsökkentést, amivel az iparnak kell szá­molnia, éppen azért, mert a szolgáltatóipar létszámbőví­tése elkerülhetetlen, s e lét­számgyarapítás jószerével csakis az iparban foglalkoz­tatottak csökkenése révén történhet; vagyis ők, három- százezren olyan munkaerő- tömeget jelentenek, amiről lemondani — éppen a mai munkaerőínséges világban A beruházási eszközökkel rendelkező állami nagyipart azonban eddig nem érdekel­te és a jelenlegi tapasztala­tok szerint ma sem érdekli különösebben ez a téma. A szerényebb anyagi eszközök­kel dolgozó szövetkezetek és helyiipari vállalatok pedig csak nagy nehezen tudják nö­velni a bedolgozók számát. En­nek sokáig jogi akadályai vol­tak: hosszú évekig egyetlen miniszteri utasítás próbálta valamelyest rendezni a bedol­gozók jogi helyzetét, és csak 1967-ben született meg az a központi rendelkezés, amely­nek értelmében a bedolgozók sok szempontból azonos elbí­Továbbá-: az említett ren­delet ellenére is fennmarad­tak bizonyos — bedolgozókat hátrányosan érintő — jogi megkülönböztetések, arról nem beszélve, hogy a válla­lati gazdálkodásra általáno­san jellemző szervezetlenség, rendszertelen munkavégzés, a hullámzó termelés, egy sor adminisztratív kötöttség és bonyodalom önmagában is mert a lakóhelytől túlságo­san is messze esik az egyet­len szóbajöhető munkahely, és a mindennapi ingázás ká­rát megintcsak a család szenvedné, vagy egyszerűen csak azért, mert már nincs erő, energia a rendszeres munkavállaláshoz szükséges szakképzettség megszerzésé­hez. — nagy luxus. Nemcsak a népgazdaság érdekei, hanem az ő érdekeik miatt is. Nem munkakép­telenekről, nem munkakerü­lőkről csak — ismétlem — különböző okok miatt speci­ális helyzetben élő, de ter­melőmunkát és keresővi­szonyt többnyire vállalni kész emberekről van szó. Ők, háromszázezren állami vállalatok és szövetkezetek bedolgozói lehetnének. Ám úgy tűnik: épp a legnagyobb létszámhiánnyal küzdő gaz­dálkodó egységek nem tud­nak mit kezdeni velük. Pe­dig: ők háromszázezren, be­dolgozói minőségben, lénye­gesen enyhíthetnék a mun­kaerőgondokat. rálás alá esnekavállalati belső létszámot alkotó dolgozókkal. A helyzet mégsem változott lényegesen, mert a vállalati gazdálkodás általános felté­telrendszere nem kedvez a bedolgozói munka tömeges elterjesztésének. Például a bérszínvonalszabályozás, ami­nek természetéből adódik, hogy bedolgozókkal nem ma­nipulálható. Csakis „belső” dolgozókkal. Márpedig az ef­féle manipulációkról a vál­lalat nem mond'hat le, ugya­nis a bérszínvonal emelésé­nek — sajátságos módon — egyik alapvető feltétele, hogy bizonyos foglalkozási kategó­riákban növeljék a belső lét­számot. megnehezítette a bedolgozói hálózat kiépítését. Időközben — tavaly — megjelent az 1967-es rende­let módosítása abból'a meg­fontolásból, hogy méginkább közelítsék egymáshoz a be­dolgozók és a „bent” dolgo­zók jogviszonyát. És milyen jellemző; a munkaügyi szak­emberek még ma is vitatkoz­nak ezen a módosításon; nem a jogszabály lényegén, ha­nem az értelmezésén, ami megintcsak arra utal: nem biztos, hogy a vállalati gaz­dálkodás feltételei egyértel­műen a bedolgozók foglal­koztatására ösztönözné ’ a gazdálkodó egységeket, külö­nösen az állami iparban. így aztán a bedolgozói munka változatlanul a helyiipari és a szövetkezeti üzemek jelleg­zetessége, de azokban sem tekinthető általánosnak. Egy­re kevesebben szánják el ma­gukat, hogy ily módon léte­sítsenek munkaviszonyt, s a bedolgozók táborában is nagymérvű a fluktuáció, nem utolsósorban a meglehe­tősen alacsony keresetek miatt. Örömmel vállalnák A bedolgozók nagy része időskorú, jóval túl a nyug­díj-korhatáron, akik eleve időszakonkénti pénzkereset­nek tekintik ezt a tevékeny­séget. És közben ott vannak tízezrével a kismamák, akik a gyermekgondozási segély mellett örömmel vállalnának otthoni munkát, különösen akkor, ha gyermekük már kilépett a csecsemő korból. Ott vannak a többnyire nagy családokat ellátó, háztartá­sokban dolgozó nők, akiknek egy része Ily módon bekap­csolható lenne a társadalmi­lag szervezett termelőmun­kába, s akik közül sokan csak azért nem vállalnak munka- viszonyt, mert vagy nincs megfelelő szakképzettségük, vagy megoldatlan gondokat okozna nekik a mindennapi munkábajárás (például a tá­volságok miatt.) S ott van­nak a csökkent munkaképes­ségűek. Hogy nálunk súlyos társadalmi gond a munka­helyi rehabilitáció, az jórészt a bedolgozói rendszer prob­lémáira is visszavezethető. A bedolgozók ma is, és év- ről-évre több száz milliós termelési értéket állítanak elő. Kézi munkával, egysze­rű eszközökkel, minimális anyagi ráfordítással, minden jelentősebb beruházás nél­kül. Miből is az következik, hogy a bedolgozói munka gazdasági ésszerűsége, hasz­na — akárcsak a világ más országaiban — nálunk sem kérdőjelezhető meg. Intézmé­nyes foglalkoztatásuk az ar­ra alkalmas vállalatoknál egyre sürgetőbbé vált. Vértes Csaba Megoldhatnák a szolgáltatóipar gondjait n nagyipart nem érdekli a téma Hátrányos jogi megkülönböztetések Bonyolultabb feladatok Magukért dolgoznak másoknak Eredmények a SZIM karoagi gyárában A Szerszámgépipari Mű­vek karcagi gyárában ma már csak az udvaron talpa­zatra állított Hoffer traktor emlékeztet a múltra. Tíz év­vel ezelőtt itt még gépjaví­tó állomás volt, és ez nem kis gondot okozott az ipar egyik legbonyolultabb fel­adatát megoldó, szerszámgé­peket készítő vállalatnak, a SZIM-nek. Üj, az egész kör­nyéken hagyományok nélkü­li szakmát, a forgácsolókét kellett meghonosítani a gyár­telepen. Az embereket egy más jellegű, sokkal nagyobb Persze ekkora változást nem egy csapásra értek el. Fokozatosan terhelték az új feladataikat próbálgató embereket. Először kizárólag alkatrészeket készítettek Karcagon. így tanulták meg, az esztergályos-, marós fogá­sokat. Ma már a szerszám­gépek komplett részegysé­geinek elkészítésével fog­lalkoznak. és az országos közúti járműprogram sikerre viteléből is kiveszik a részü­ket : a légfék-szerelvények egy részét őtk készítik. Bo­nyolultabb munka ez a ré­ginél, amit az jelez legin­kább, hogy a vállalat egyik marógépének szerszámélező köszörűje tulajdonképpen egy önálló berendezés. Ma már külön is értékesítik, sőt egy újabb változat kiala­kításával foglalkoznak: olyan modul elemeket szeretnének kialakítani, amelyek össze­Szükség is volt a szakmai fejlődésre, Hiszen az volt a feltétele annak, hogy agyár önálló feladatokat kapjon. Ahogy az igazgató, Molnár Ferenc megfogalmazta, bo­nyolult munkákat csak ak­kor lehet erdményesen elvé­gezni, ha nem kell állandóan pontosságot követelő mun­kára kellett szoktatni. Ne­héz feladat volt ez, ám si­keresen megoldották. A gyár 170-nél több forgácso­ló szakmunkása az idén már a 140 millió forintos terme­lési értékből (10 éve még 18 milliós volt ez a szám) több mint 100 millió forintnyit állít elő. Nem is akárhogyan dolgoznak, kell dolgozniuk: a legtöbb munkadarabnál ez- redmilliméternyivel sem térhetnek el a megadott mé­rettől. építésével teljesebben elé­gíthetik ki a különböző szer­számot élezni akaró meg­rendelők igényeit. Tovább fejlesztették egyik gyártmányukat. Nem külön­leges dolog ez Karcagon, más példát is említhetnénk. A náluk készített, lemeze­ket daraboló rezgőollónak nemrégiben készítették el univerzális, a legkülönbö­zőbb lemezalakítási mun­kákra alkalmas változatát. Pedig 10 évvel ezelőtt még nem is gondolhattak komoly műszaki munkára. A gép­javítóban csupán három mérnök dolgozott. Egy kö­zülük az igazgató volt, egy másik pedig a főmérnök. Ma viszont 25 felsőfokú végzettségű dolgozik a gyár­ban. így már érthető, hogy a fejlesztő munka egyre na­gyobb hányadát végzik ma­guk. segítségért rohangálni a központba. Persze az önállóságot nem lehet túlzásba vinni, mert mégis a SZIM egyik gyárá­ban dolgoznak. Első a vál­lalati feladatok megoldása. Hiába hozna a karcagiaknak 2 millió forintot egy „saját” gyártmányra érkezett meg­rendelés elvállalása, mégis egy 200 ezret érő SZIM- kooperáció mellett dönte­nek. Nem kényszerből, nem parancsra, hanem azért mert tudják, hogy a vállalatnak a tőlük kért részegységek be­építésével több mint 10 mil­lió forintos üzlet megköté­sét teszik lehetővé. „Az ér­zelmeket nem tagadhatjuk, egy kicsit jobban szívügyünk a saját gyártmány. Csak azt is tudjuk ám, hogy nyere­ségünk, fejlesztési lehetősé­geink az egész vállalat ered­ményeitől függenek. Együtt sírunk, együtt nevetünk a többi gyárral”. Őrzik a hagyományt is A karcagi gyár sikerei — tavaly elsők lettek a válla­lati munkaversenyben —• leginkább annak köszönhe­tő, hogy jól beilleszkedtek a vállalat szervezetébe. A SZIM nemcsak embereket és épületeket akart szerez­ni, számolt az üzem ha­gyományaival. Még mindig dolgoznak a lakatosműhely­ben és nem is eredményte­lenül. Az itt hagyományos szakma 90 mestere ma a szerszámgépek vezérlőszek­rényeinek tokját készítik. De nemcsak a testvérgyá­rakkal kooperálnak. Hogy termelési lehetőségeiket job­ban kihasználják, áruter­melést is folytatnak. Mert a karcagi gyár csak úgy dol­gozhat eredményesen, ha munkájával minél jobban segíti a vállalat céljainak elérését, és kapacitását tel­jesen leterhelve javítják munkájuk gazdaságosságát. A saját és a „központi” ér­dek ugyanaz, és valóraváltá- sához a karcagiak minden segítséget meg is kapnak. A munkát adó üzleteket Buda­pesten kötik meg. V. Sz. J. Három helyett huszonöt Együtt a többi gyárral A Balázs gyermekbútor egyes elemeit lak­kozzák kézi lakkszóróval Ma Komfort és Marika, lovore: Horizont Tíz év alatt megtízsze­rezte termelési értékét a BUBIV jászberényi 9-es számú gyára, — idei ter­melési tervük meghaladja a 220 millió forintot. A gyár jelenlegi slágertermé­kei a Marika és a Komfort kárpitos garnitúrák, vala­mint a Balázs gyermek­szobabútor, Jövőre új ter­mékkel jelentkeznek a pia­con — elkezdik a Horizont nevű “ifjúsági lakószoba gyártását. Az elemekből összeállítható, sokfélekép­pen variálható bútor való­színűleg elnyeri majd a fia­talok tetszését. Felvétele­ink a jászberényi gyárban készültek. összeszerelés (Fotó: TKL) A kárpitos garnitúrák összeállítására modern tűzőgépeket alkalmaznak

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom