Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-03 / 231. szám

1979. október 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 KíPíRnyö ___________előtt A televízió nemcsak éle­tünk tükre; életünk része is. Méghozzá abban az érte­lemben is. hogy nem csupán visszatükrözi azokat a folya­matokat, törekvéseket, ame­lyek meghatározzák életün­ket, hanem bele is szól ezekbe a folyamatokba: cse- lekvőleg. Egy-egy dokumen­tumfilm például a maga va­lóságfeltáró hatásával — ha igaz és meggyőzően érvel — a közös cselekvésre is moz­gósít. Ez az egészséges ..tár­sadalmi” szándék, a beleszó­lás gondolata munkálkodik a műemlékekről készült négyrészes dokumentumfilm­ben is. Jóllehet, alkalomra időzítették — most van a múzeumi hónap —, de a pusztuló értékeinken érzett felelősség hívta életre. Mondhatni azt a nyugtalaní­tó gondolatsort folytatják a film készítői, amelyet már a Nézőpont elkezdett egy ré­gebbi adásában. Tehát lé­nyegében egy mindig idő­szerű problémát feszegetnek, a műemlékek védelmének, megóvásának elodázhatatlan feladatát járják körül. Műemlékeink nyomában A műemlék: nemzeti ér­ték. Egy hajdani középkori kúria, egy múlt századbeli középület, kastély (ebből van talán a legtöbb, és ezek vannak leginkább pusztulás­ra is ítélve, hisz használó­juk még csak akad, de gon­dos gazdájuk aligha) s az egyéb régi építmények, ame­lyekben ott látható a kor lenyomata, emlékezetünknek elidegeníthetetlen tárgyai,. A műemlékek ápolása tehát nemcsak holmi karbantartó feladat, önbecsülésünk, múl­tunk megbecsülésének kérdé­se is. A szombaton este be­mutatkozó film, amelyet Szakály István írt és rende­zett erre a történelmi tuda­tunkat . fémjelző jelenségre oly módon terelte figyelmün­ket, hogy bejárva az orszá­got. csaknem minden zegét és zugát, látleletet készített műemlékeink állapotáról. Tárgyilagosan, de egyben publicisztiikus szenvedélyes­séggel. Amit megmutat, ma­ga a realitás. De a közbe­vetett riportokban, amikor egy-egy felelős személyt hív a kamerák elé, abban már ott lobog a szenvedély is. A film célja tehát az okos cselekvést eredményező gon­dolkodásra indítás. A mű­emlékek gondozása termé­szetesen pénz dolga is; a roskadozó tetőzet helyett, ha új kell, az pénzbe kerül; a vakolat megújítása sem ol­csó játék, és a fenntartó községek, városok kasszájá­ból jól tudjuk, mindenre nem telik, de a társadalom­nak vannak olyan rejtett szellemi és anyagi erőtartalé­kai. s a film főként erre ke­resi a megoldást, amelyek mozgósításával nem egy ma még málló falú elhanyagolt építészeti emlékünk holnap épségre hozható. A műemlé­kekről szóló tévésorozat ezért hasznos film, s ezért is ér­demli meg, hogy még továb­bi három szombat estén ül­jünk oda a képernyő elé, amikor sugározzák. Maholnap Az elmúlt hét egy másik dokumentumfilmje, a Ma­holnap. .. sem fő műsoridő­ben volt látható; sőt nem is a felnőtteknek szánta a tele­vízió, a vasárnap délelőtti gyermekműsorok körébe utalta, mégis számomra em­lékezetes mű. Témája egy­szerű: egy kislány elindul a tanyáról, hogy úji honfogla­lóként helyet keressen magá­nak és találjon is egy új vi­lágban; tanyasi környezeté­ből „kilábol”, egészen pon­tosan kikerékpározik a nép fia. egy pereghalmi tizen­éves. hogy életét tovább él­je az új világot jelentő ti- szakécskei gimnázium kollé­giumában. Egy gyerekem­berről beszél a film. de gon­dolataiban jóval túlmutat a téma jelölte keretein. Talán épp a gyerekek érthették meg legkevésbé a film igazi mélységeit; azok élvezhették igazán ,— mint e sorok író­ja is —, akik maguk is át­élték e jelentős életforma­változással járó feszültsége­ket, a családtól való elsza­kadás könnyes fájdalmait és a tágabb világgal való talál­kozás titokzatos örömeit, az új lehetőségekre rácsodál- kozás szépségeit. Mindezt őszintén tárta fel Rick Nóra és Rozsnyai Aladár, a Ma­holnap. . .-ban. Bár furcsa azt mondani egy dokumen­tumfilmre, mégis ezúttal rá­illik, hogy érzelmes, hogy szívszorongató. Igaz, a ké­pek a valóság ismerős pil­lanatait rögzítik, s a film­ben szereplő apa is inkább csak közhelyeket mond, a nagymama pedig csak sírdo- gál, a kislány is alig beszél valamit, mégis állandóan azt érzi az ember, hogy a lelkűk mélyén valami nagyon lénye­ges és nagyon emberi zaj­lik. Mint a vízben úszó jég­tábla esetében, érezhető, hogy amit látunk és hallunk, az csupán töredéke mind­annak, ami akkor ott ben­nük végbemegy. Volt ebben a filmben kamaszos őszintesé­gén túl valami borzosság, valami megnyerő kócosság is. Még a felvevőgép zaja is rajta maradt a filmen, de ez nem zavart, sőt a „retu- sálatlan” kép azt sugallta, itt minden a valóság, hagyjuk csak áradni ránk, ami tör­ténik, a legkisebb művieske- dés is megzavarná a benső­séges kapcsolatot, ami kiala­kult közöttünk és a filmben szereplő személyek között. Meglehet, az iskolai életbe történő beilleszkedés képso­raiban kissé eltűnt a fősze­replő, túlságosan is előtérbe lépett a formáló közösség, ami még nem is lett volna baj, az viszont már gondot okozott, hogy ezt a miliőt nem mindig a főszereplő szemszögéből mutatta a film. Röviden Szovjet író, Tyimofejev Szokolov művéből született az ítélet után, rendező Mi- hályfi Imre. Érdekes téma — egy diploma nélküli jogász pusztán emberbaráti köteles­ségből arra vállalkozik, hogy egy erőszakoskodásért elítélt földijének (akit nem is is­mer) kiderítse ártatlanságát —. de kevésbé izgalmas fel­dolgozásban. Nem vált javá­ra például (s ez a forgató- könyv negatívuma), hogy a főhős drámáját — azazhogy vállalja-e a reménytelennek látszó feladatot — külön megterhelték a film készítői a feleség szerepének fokozott bekapcsolásával. így a film nem eléggé koncentrált a fő­hős belső drámájának ábrá­zolására, de hozzáteszem, er­re a szerepre Lohinszky Ló- ránd sem ideális színészi al­kat; nemcsak száraz, fakó hangja, de túlságosan is teatrális játékmódja szinte elidegenítette tőlünk a figu­rát, rokonszenv helyett el­lenszenvet ébresztett. A halál fekete angyala — ezzel a sokat sejtető címmel került elénk szombat este egy kabarétréfa több mint fél órára felfújt tévéjáték­ban. Szerzője szerint — Müller Péter, ő írta az elő­zetest is a Rádió és TV-új- ságban, sokkal szellemesebb ez a bevezető, mint maga a mű, — fantázia, őrület, já­tékosság, némi misztikum és írói, dilettantizmus van itt együtt. Tökéletesen igaza van, annyi szépséghibával, hogy a fantázia túlságosan szegényes, a játékosság ol­csó, az őrület közönséges, a misztikum ködösítő, s a di­lettantizmus pedig mérték­telen. Egy úgynevezett szóra­koztató produkciótól, elisme­rem, nem kívánhatunk shakespeare-i mélységeket, d,e azt elvárhatnánk, hogyha több mint fél órán át be-> szélnek hozzánk, valahogy megérthessük, miről is lenne szó. V. M. Húsz éve alapították a kecskeméti Felsőfokú Óvónőképző Intézetet. Nappali és levelező tagozaton az idén kilencszáznegyven fiatal tanul ott, s készül hivatására. Képünkön: ok­tatástechnikai gyakorlat az első éves hallgatók részére Szolnok megyéről Statisztikai évkönyv A Központi Statisztikai Hivatal Szolnok jmegyei Igazgatóságának kiadásában nemrégiben fontos, egyálta­lán nem csupán a szakem­berek érdeklődésére számot tartó könyv jelent meg, Szol­nok megye statisztikai év­könyve — 1978 címmel. A gazdag adattár nemcsak ar­ról számol be részletesen, hogy a múlt évben milyen volt a megye társadalmi, gazdasági, demográfiai, köz- művelődési és egészségügyi helyzete, hanem az utóbbi néhány esztendőben tapasz­talható változásokra is kö­vetkeztethet belőle a figyel­mes olvasó. Az évkönyv első fejezeté­ben számokkal illusztrálva íkeresi meg a megye helyét az országban. Megtudhatjuk, hogy szűkebb hazánk terü­letén az ország népességének 1970-ben 4,3, 1978-ban pedig 4,2 százaléka élt. Hasonló összehasonlításban vizsgál­hatjuk részesedésünket a be­ruházásokból, az ipari és me­zőgazdasági termelésből, az újonnan épült lakásokból, az egészségügyi és oktatási lé­tesítményekből.- A tények összegyűjtői arról is számot adnak, hogy mi rejlik a szá­zalékok mögött, és tíz év alatt mennyit változott mun­kánk és életünk. Az összefoglaló adatokat tartalmazó fejezetet a megye társadalmi és gazdasági szer­kezetének elemzését segítő táblázatok követik. Képet kaphatunk a foglalkoztatot­tak munka- és lakóhely sze­rinti megoszlásáról, iparunk eszköz- és energiaigényéről, a mezőgazdasági termelés szerkezetéről és eredményei­ről. A következő fejezet a népességre és a népmozga­lomra vonatkozó adatokat tartalmazza, majd később a beruházások összefoglaló adatait és szerkezetét ismer­hetjük meg. A negyedik fe­jezetben a foglalkoztatottság­ról, a keresetek ágazaton­kénti változásairól, a mun­kaerőforgalomról kapunk tá­jékoztatást. Az ezután következő hat rész a gazdasági ágak tevé­kenységének elemzését teszi lehetővé. Az iparban, az épí­tőiparban, a mezőgazdaság­ban, a szállításban és a ke­reskedelemben dolgozók munkájáról és helyzetéről a termelékenység, a termelés, a költségek, a technikai fel­szereltség és a bérek átlagos adatainak ismeretében mond­hat véleményt az évkönyv olvasója. Majd a fogyasztás és a szolgáltatások, a lakás­ellátottság, egészségügy és az oktatás helyzetének jel­lemzésére alkalmas adatokat részletezi a kiadvány. apók óta egy papír­ból hajtogatott re­pülőgépet kerget a huzat a lépcsőház­ban. Gazdája nyilván ráunt az igen egyszerű, különösebb dolgokat nem produkáló, kis játékra, de ami elszomorító: a történelmi atlaszt sem be­csülte jobban. A repülőgép ugyanis az atlasz egy lapjá­ból készült; a vadonatúj, szinte még ropogós papíron Magyarország 1914-es térké­pe látható. Alig egy hónap telt el az új tanévből, s lám máris mi­lyen felháborító sorsra ju­tott a többre érdemes törté­nelem atlasz. Elgondolkodta­tó lenne önmagában is a kis repülőgép, de számos más je­lét tapasztalhatjuk annak, hogy diákjaink nem vigyáz­nak eléggé könyveikre s kör­nyezetükre sem. A kifestett, felújított iskolák falain már láthatóak az első foltok, a padokba belevésődtek az újabb „puskáéi’, matemati­kai egyenletek, nyelvtani ra­gozások. A nyáron több mint húsz­millió forintért újították fel vagy bővítették a megye ok­tatási intézményeit. Emellett szinte felbecsülhetetlen, hogy mennyi a szülők, szocialista brigádok társadalmi munká­jának értéke. Nem egy tele­pülésen már hagyomány, hogy az iskolának egy fillé­rébe sem kerül a nyári fel­újítás, festés. Amíg a gyere­kek táboroznak, vakációz­nak, szüleik új köntösbe öl­töztetik az iskolát. S amikor eljön a szeptember, ugyan­azoknak a szülőknek a gyer­mekei szinte hetek alatt „le­lakják” az osztálytermeket, folyosókat. Az otthonokat, a lakáso­kat általában nem festik évente, mégis tiszta marad, mert vigyáznak rá. A gyere­kek is. S az iskolára miért nem vigyáznak, miért nem becsülik meg jobban szüle­ik, a felnőttek munkáját? Lehet ebben is a negatív példákat követik a fiatalok, amelyekből láthatnak éppen eleget munkahelyeken, üze­mekben, vállalatoknál, köz- intézményekben, utcán, lép­csőházakban. A környezet mintha nem lenne fontos a munka, a közérzet szempont­jából. Ezeket a hatásokat aligha tudja az iskola, a pe­dagógus önmagában ellensú­lyozni. Főleg ha még olyan példát is szolgáltatnak, ami­lyent Csépán láthatott egész nyáron az arra utazó. A va­donatúj iskola udvarán nya­kig érő gaz éktelenkedett hó­napokon keresztül. Senkinek nem jutott eszébe, vagy ta­lán nem akadt az egész köz­ségben senki, aki lekaszálta volna? Az utóbbit elképzel­hetetlennek tartom. ermészetesen akad­nak jó példák — s szerencsére ezekből van több, ahol szép, gondozott az iskola udvara és épülete. Nyilván nem vé­letlen, hogy ezekben az ok­tatási intézményekben tisz­tábbak az osztálytermek, s talán nagyobb megbecsülés övezi a „munkaeszközöket”, a tankönyveket, füzeteket is. — tg — 200 ezer lemez talált gazdára Véget ért a Hungaroton hanglemez hetek kéthetes rendezvénysorozata. A nem­zetközi hanglemez-piacon számos elismerést, sikert aratott magyar művészle­mezek hazai népszerűsítését szolgáló eseménysorozat ta­pasztalatairól Bors Jenő, a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat igazgatója nyilatko­zott: ,— A lemezgyűjtők nagy érdeklődéssel fogadták ünne­pi, kiadványainkat és az or­szágszerte megrendezett le­mezbemutatókat, szakmai előadásokat — mondotta. — Ezt igazolja egyebek között hogy amíg tavaly 70 000 pél­dány fogyott el a hangle­mez-heti kiadványainkból — addig most több mint 200 ezret vásároltak meg, az er­re az alkalomra megjelen­tetett 11 lemezújdonságból. Közülük a „Magyar gregori- ánum” sorozat harmadik lemeze, és Mozart „Requi- em”-je bizonyult a legka- pósabbnak. Az előbbiből 22 000-et, az utóbbiból 17 000-et értékesítettek az üz­letek. A korábbinál jóval nagyobb érdeklődés az oka annak is, hogy a „Máté passió”-ból — amelyből 10 000 album fogyott el — akadozott a folyamatos el­látás, s már az első héten teljesen kifogyott az üzletek­ből Shakespeare „Rómeó és Júliájá”-nak Latinovits ZoL- tán és Ruttkai Éva előadá­sában rögzített hanglemez­változata is. ■■ fl bluestól ÖTsessz-rockig Kőszegi­koncert Szolnokon A másfél hónapos őszi nyugat-európai koncertkör- útra készülő Kőszegi Imre és együttese hétfőn este Szol­nokon, a Megyei Művelődé­si és Ifjúsági Központban mutatkozott be a megye- székhely dzsessz kedvelőinek. A zenekar tagjait fél évvel ezelőtt „toborozta” Kőszegi Imre, ami a nagyszerűen összeforrott produkción egy­általán nem érződött. A fia­tal muzsikusok éppoly el­fogódottság nélkül játszot­tak, mint vezetőjük s a dzsessz világban régóta is­mert énekes, Berki Tamás. A koncert felépítése már az európai hangversenyekre való készülést tükrözte, ugyanis a saját számok zö­me angol nyelvre íródott, melyet az énekes szövegrög­tönzései egészítettek ki. Ber­ki Tamás hangja a lírai hangulatú számoknál lágyan zengett, viszont a kemény és az „elvont” zenei részeknél „élt” igazán a pódiumon. A zongorista Gárdonyi László még ismeretlen a hazai dzsesszmuzsikusok között, de szellemes, átgondolt improvi­zációi, színes dinamikai já­téka elegendő ahhoz, hogy hamarosan a legjobb szólis­táink egyikévé váljék. Kom­ponistaként is bemutatko­zott, hiszen Kőszegi Imre szerzeményei mellett Gárdo­nyi-számokat adott elő, a zongora, dob, bőgő, konga és ének összeállítású együttes. A 6aját szerzemények adaptálása nagyobb sikert aratott, mint a feldolgozá­sok. Jobban érződött az együttes alkotásaiban a mu­zsikusok egyénisége. Külön figyelemre méltó volt a kö­zös csapatmunka elsődleges­sége, amely nem minden dzsessz együttesünk erőssé­ge. A koncertek sokszor át­csapnak a szólisták öncélú egyénieskedésébe. Kőszegiék­nél ennek nyoma sem volt. Pontosan kidolgozott vissza­térő részek, gondosan kiszá­mított ritmikai beütések és rövid változatos improvizá­ciók jellemezték a hangver­senyt. A számok között éppúgy megtalálhattuk a bluest, mint a rockot. Egy szerze­ményen belül is változott a stílus, a zenei hangulat. A nagyszerű teljesítmények mellett dicsérni kell a szim­patikus, rokonszenves szín­padi előadást, a kiváló kon­taktusteremtést. A koncert első percétől kezdve a kö­zönség és a zenészek hangu­lata szinkronba emelkedett, és a „ráadás” bluesban Kő­szegi Imre zongorajátékával zárult. — fekete — Atlasz és társai

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom