Szolnok Megyei Néplap, 1979. október (30. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-14 / 241. szám
1979. október 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 11 CSflLÁDÜllnQNSZABAD IDŐ Kirándul az osztály Nagyszerű őszi kirándulóidő van. A dunakanyari üdülőhelyen most állt meg a hajó, és özönlik róla a sok gyerek. Több osztály szövetkezhetett a közös túrára. Mielőtt a hegyekbe indulnának, pihenőt tartanak a parti vendéglátó pavilonoknál. Nagy pusztítást visznek végbe az üdítőitalokban, kelendő a fagylalt, a jégkrém is. Egy közeli pádon üldögélek, s mellém telepszik néhány kiránduló diák. Odajön egy fiú a pádon ülőkhöz, és megkérdezi: — Nem láttátok a Kocsist? — Megmondom, ha adsz egy forintot — válaszol pajtása. A Kocsist keresőt láthatóan nem csábítja az üzlet, de a többszöri ajánl- gatásra csak átnyújtja a forintot, megkérdezve: — Fagyira kell? — Majd megismétli a kérdést: — most már mondd meg, merre van a Kocsis! A megajándékozott bizonytalanul a part felé int, és elrobog a fagylaltoshoz. A koraősz az iskola kirándulások évadja. Egy-, két-, háromnapos túrára kerekedik fel a kis és nagy diákok csoportja. Ellátásuk előre megszervezett, mégis a zsebpénz szerepet játszik abban, hogy mennyire érzik jól magukat. A fent leírt jelenet nagyon gyakori. Sok gyerek ostromolja pénzéért „módosabb” társát, sőt nemegyszer a kísérő pedagógust is. Ha tapasztalatlan a tanár, szívesen osztogatja a 3—5 forintos kölcsönöket. Ám sok kicsi itt is sokra A zsebpénz fontos szerepet játszik a kiránduláson, ezért helytelen, ha az egyik megy, s a gyerekek elfelejtik megadni a 3—5 forintokat, ennyiért meg röstell a pedagógus a szülőknek szólni. Legközelebb már ő sem ad. gyerek 300, a másik 30 forintot visz magával a kétnapos túrára. Az osztályfőnöknek kell megszabnia a szükséges zsebpénz összegét, s minden szülőnek be kellene tartani a szabályt, hogy nem ad többet mint a megállapodás. így megszüntethető az a keserű egyenlőtlenség hogy az egyik gyerek mértéktelenül költekezik, a másik meg nyeli a nyálát, mert az ő szülei megfogadták az osztályfőnök szavát. Olykor apró lopásokra is csábítja ez a kevesebb pénzűt. Itt kiderül az is, hogy tud-e a gyerek bánni a pénzzel? Elszórja-e az első két órában, vagy okosan be tudja osztani két-három napra? A hátizsák, sporttáska súlya és az időjárás viszon- ' tagságai is befolyásolják a kirándulás sikerét. Csak a lehető legkevesebb holmival indítsuk útnak a gyereket, és lehetőleg hátra akasztható alkalmasságban. Közkedveltségnek örvend a kézi sporttáska, de két-három kilométer után már érzi a hátrányait a gyerek. Menthetetlenül elrontja a kirándulás hangulatát, ha bőrig ázik vagy egész úton vacog a hidegtől a kis turista. Ezért ezekre a lehetőségekre mindig számítani kell, még akkor is, ha csak egy napra indulnak. Reggel sosem lehet biztosan tudni, milyen idő lesz késő délután. Kis és nagy gyerekekről lévén szó, nagyon fontos megtalálni a felfedezés, az ország megismerése és a játék. szórakozás közötti helyes arányt. Azért nem érdemes Miskolcról Nyíregyházára utazni, hogy egy délutánt az erdei tisztáson focizva töltsenek el a tanulók. Viszont egyik múzeumból a másikba rohanni, s reggeltől estig csak a komoly elfoglaltságot hajszolni, szintén olyan módszer, amely érdektelenséghez vezet. A helyes arányok megtalálása biztosítja a kirándulás sikerét. És az, ha vidám önfeledt hangulatú együttlét alakul ki. S ekkor ez a két- három nap valóban összekovácsolja az osztálvt. — A. L. — Ez a vidám turista sok helyét bejárta a világnak. Amerre járt, mindenfelől egy-egy jellegzetes fejrevalót, fejfedőt hozott magának emlékül. Nézzétek meg alaposan a rajzot, és próbáljátok megállapítani, melyik honnan való. Megfejtés: qe.iv '01 'in-iaa 6 uedef g TWIX L ourapsa '9 joSuoi/fl s letpui TuieuiajA 'S lojpxapi z untpui I Pető Sándor: ÁLMODÓ. holdfény szalmán alszik a békakirály betakarják puha nagy tavirózsák álmaiban dudorász csuda nótát holdfény létrán mászik egy békakirály föl az égbe hol nyílik a hold-virág Verböczy Antal; FÜSTÖLGŐ mióta kicsi vagyok Apu csak a konyhában füstölöghet egyedül, de ha nagy leszek kimegyek hozzá cigarettázni vagy rágyújthat ő is a szobában Móra Ferenc Madarak iskolája Egy kisfiú nagyon szeretett volna fecske lenni. Azt hiszitek, talán szúnyogpaprikásra éhezett? Ó, dehogy! Azért, mert azt hitte, hogy akkor nem kell neki tanulni. Nohát, szerettem volna, ha tegnap látta volna ez a kisfiú, amit én láttam. Azt láttam, hogy hogyan tanítja a nagy fecske a picit röpülni. Fecskeanya kiparancsolta a fiókáit a fészekből a tornác párkányára. Ügy gubbaszkodtak ott a buksik, mint az is- 'kolás gyerekek a pádban. Fecskeapa pedig kiült az eperfára, és onnan parancsolgatott: — Gyerekek, csak csi- cseri! Bátran csak, ficse- ri! Hárman szót is fogadtak, és átlibbentek fecskeapához. Hanem a negyedik buksi csak lihegett, pihegett, a szárnyát is megemelte egy kicsit, de aztán csak visszalépett a párkányra. Csicsergett keservesen, hogy a röpü- lés nem neki való tudomány. — Nem szégyelled magad — koppantottá meg fecskeanya a feje búbját. És taszított rajta a szárnyával akkorát, hogy nyaklevesnek is beillett. Erre aztán mégiscsak szárnyra kapott a buksi. — Messze, messze, mesz- sze? — kiabált kétségbeesetten, ahogy a levegőben bukdácsolt. — Erre, erre, erre! — biztatták az apja meg a testvérkéi az eperfáról. Tízezerszer tették meg az utat egy délelőtt a kis- fecskék a tornácról az eperfáig meg vissza. Akkor aztán az öregek azt mondták, hogy elég ennyi tudomány egy napra. Másnap már a háztetőre is kihozták a fiatalokat. Harmadnap pedig már a szomszédban kóstolgatták a legyet, hogy ott jobb ízű-e, mint nálunk. Azt is láttam már, mikor a gólya tanította a fiát békát enni. Az anyagólya röpült előre a békával a csőrében, a fia utána. Kétszer-háromszor megkerülték a kéményt, akkor az anyamadár följebb röppent, és kiejtette csőréből a békát. A gólyafióknak röptében kellett ezt elkapni. Ha nem sikerült neki. akkor az anyja megbúbozta. Tyúkanyónak is sok baja van a csirkéivel, míg kitanítja velük az iskolát, mert a kiscsirkének is nehéz feje van kezdetben. Bizony, bizony, mindenkinek tanulni kell, ha tudni akar! Az ember azt gondolná, hogy nyakkendőt kötni a világ legegyszerűbb dolga. Pedig ez nem így van, hiszen elég megnézni mondjuk 10 férfin a nyakkendőt; legalább ötnek satnya vagy csálé a nyakkendő csomója. Talán nem érdektelen, ha rajzokon mutatjuk be a legújabb divat szerinti nyakkendő-kötési technikát. Tessék tükör elé ülni és szorgalmasan gyakorolni ! 1. Az egyszerű csomózás elsajátítása alapja a bonyolultabbnak látszó megkötésnek is, ezért ezt kell legelőször jól begyakorolni. Az ábra jól érzékelteti a csomózás soron következő fázisait. Ez a csomózás jól érvényesül (szövet, jersey, horgolt, kötött) kelméjű nyakkendőknél. 2. A legújabb divatú nyakkendőket Windsor-csomó- val kötik. Ennek megtanuláhozzáfogunk: a nyakkendő szélesebb — aktív — végét hagyjuk hosszan lógni, mert a tekeréseket ezzel végezzük. A keskenyebbik végét pedig, amit passzívan tartunk csupán, hagyjuk rövi- debbre. A bogokat a rajzon jól látható módon, mindig a nyilat követve tekerjük, kötjük. Ellentétben az előbbi tanáccsal, itt csakis vékonyabb, tehát kifejezetten selyemből készült nyakkendőt lehet szépen megkötni ezzel a módszerrel. 3. A fél-Windsor-csomót nem olyan nehéz megkötni, mint az előbbit, de ez is szép domború csomót ad. A többihez hasonlóan mindig a nyíl irányába haladunk a nyakkendő szélesebbik végével. Ennél a csomózásnál is az első ajánlathoz hasonlóan — jól érvényesül a vastagabb jellegű nyakkendőkelme. B. K. ■ I Tud On nyakkendőt kötni? sa sem ördöngösség. Mielőtt Jó tudni... A mohair-anyagok mosás után elvesztik pelyhes puhaságukat. Hogy ezt elkerüljük, akasszuk egy forró vízzel telt edény fölé a kimosott mohair holmikat. A felszálló gőztől a szálak rugalmasak és puhák lesznek. ____Lakásban,_____ h elyiségek ajtajára Felirat helyett figurák Külföldi ötlet nyomán rajzoltuk le ezeket a tréfás fi- gurájú emblémákat, amelyeket a lakás különböző helyiségeinek ajtajára lehet feltenni. Akik szeretnek barkácsolni, könnyen elkészíthetik akár lombfűrésszel kivágott furnirlapból, akár színes műanyagból, de végső soron kemény karton is megfelel a célnak. Valamennyi embléma alapszíne más és más lehet, piros, kék, zöld, narancssárga stb. Erre kell ceruzával felrajzolni a figurákat. s azokat fehérrel kifesteni. ' B. K. Kistermelők—kiskertek Ültessünk díszfát Díszfát, díszcserjét elsősorban díszitőértékükért telepítünk. Pihenést, megnyugvást adó kert nem is lehet meg nélkülük. MIELŐTT bármibe is fognánk, készítsünk ültetési tervet. Egy kockás papírra méretarányosan felrajzoljuk a telek alaprajzát. Feltüntetjük az esetleg meglévő épületet, kutat, fákat, mindazokat a tárgyakat, amelyekhez a telepítésnél alkalmazkodnunk kell. Ezután a rajzon pontosan kijelöljük, megtervezzük az új fák, bokrok helyét. Kerüljük a merev mértani alakzatokat, inkább igyekezzünk utánozni a természetben kialakult növénycsoportosulásokat. A telek, a nagyobb, összefüggő gyepterület széleire kerüljenek a magasabb díszfák, ezek elé a nagyobb majd az alacsonyabb díszcserjék. Nagy hiba volna már ültetéskor agyonzsúfolni a kertet. Gondoljunk arra, hogy a fák, bokrok nőnek, s 6—10 esztendő múlva is szükségük van fényre, levegőre. Ezért csak olyan termetű és annyi növényt vásároljunk, telepítsünk, amelyek nem növik ki helyüket. Kis üdülőkertekbe illő díszfák ültetési távolsága mintegy 4— 7, a nagyobb termetű cserjéké 2—3 méter, az alacso- nyabbaké pedig 50—80 cm. A FAJTÁKAT lehetőleg úgy válogassuk meg, hogy egészen őszig legyen virágos közöttük. Egy-egy (különleges szép virágú, lombú vagy formájú fát, bokrot önállóan, a teraszról, a pihenőhelyről jól látható helyre telepítsünk. A szükséges dísznövényeket, ha lehetséges, faiskolai lerakatokból vásároljuk. Így biztosabb, hogy a kívánt fajtát, színt kapjuk. Lombhullató díszfákból, cserjékből most elég nagy a választék. A megvásárolt csemetét gondosan, csomagolva szállítsuk, nehogy a gyökerek kiszáradjanak. Legjobb azonnal ültetni, de ha ez nem lehetséges, felhasználásig vermeljük el a növényeket. Tervrajzunk szerint készítsük el az ültetögödröket. Díszfáknak 80x80x80, a díszcserjéknek 60x60x40 cm-es gödröket ássunk. Meghálálják a csemeték, ha a visszakerülő földbe érett trágyát, műtrágyát is keverünk úgy, hogy azok a gyökerekkel közvetlenül ne érintkezzenek. AZ ÜLTETÉSRE kerülő növények gyökereit éles metszőollóval az egészséges részig visszavágjuk, a fák koronáját is alakítjuk. A vezérvesszőt mintegy felére, az oldalvesszőket harmadukra kurtítjuk. A görbe felesleges, sűrűnálló részeket a koronából tőből eltávolítjuk. A cserjéken 2—5 vesszőt hagyunk, s ezeket 15—20 cm-re vágjuk vissza. A fákat, cserjéket úgy ültetjük, hogy gyökereik a gödörben kényelmesen helyezkedjenek el, a gyökérközöket a föld teljesen töltse ki. Ezt többszöri óvatos taposással, alapos beiszapolással érhetjük el. A díszfák — a talaj ülepedése után se kerüljenek mélyebbre, mint ahogyan a faiskolában voltak, a cserjéknek általában kedvezőbb, ha a vesszők alja 5—10 cm- re a talajba kerül. Ültetés után bő vízzel öntözzünk s a fák, cserjék tövét száraz földdel kupacoljuk fel, vagy trágyával, szalmával, fóliával takarjuk a gyors kiszáradás ellen. . HA A TAVASZ és a nyár szárazabb időszakaiban az új ültetést gondosan öntözzük, biztosabb megeredésük. Ne mulasszuk el a károsítok elleni védekezéseket sem. Űjabban elterjedt az edé- nyes, úgynevezett konténeres növények értékesítése. Ezek valamivel drágábbak, de tavasztól késő őszig — nyáron is — bármikor ültethetők, megeredésük csaknem bizonyos, kezdeti fejlődésük is gyorsabb. A megfelelő fajták kiválasztásához segítséget ad Tóth Imre: „Lombhullató díszfák, díszcserjék a kertben” című könyve, a vásárláshoz, ültetéshez pedig Czá- ka Sarolta: „Faiskolai áru vásárlása, ültetése” című munkája. H. L.
