Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
12 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 2. ••• Í2SHKJ.ÜR3ZAI Modern Idült... Egoista Humor PÁRIZS A bárba belép egy hanyagul öltözött hölgy, odalép a bárpulthoz és megkérdezi: — Mondja, ez jó hely? — Igen, hölgyem, de azért magát is kiszolgáljuk — hangzik a válasz. BUENOS AIRES — Tegnap megsérültem a futballmeccsen. — Te? De hiszen már négy éve nem játszol! — Nem, de a lelátón voltam. . . BÉCS — Mi van veled, mit csinálsz mostanában? — Fellépek a cirkuszban az „Egyedül az oroszlánnal’’ című számbgn. — És nem félsz? — Nem. Ugyanis én vagyok az oroszlán. PRÁGA — Óvatosabban vezess! Nem látod a jelzést,, hogy veszélyes kanyar következik? — Hát éppen azért hajtok olyan gyorsan, hogy minél előbb túllegyünk rajta! Hogy valaki tisztelje önmagát. ehhez nem okvetlenül szükséges, hogy egymagában iszogasson. * * * Az élet apróságai — gyakran nem egyéb, mint visz- szajáró pénz. Még manapság is kevesebb a jó költő, mint a remek suszter. Vajon a féltékenység a jövőben is a múlt csökevé- nye marad,? * * * Akadnak olyan emberek, akikben a negatív jelenségek pozitív érzéseket keltenek. Majd a túlvilágon — Patrick, özvegy Melony- né azt mpndja, hogy elloptad' a legszebb disznóját. — Igenis, főtisztelendő úr. — És mit csináltál úele? — Levágtam és megettem, főtisztelendő úr. — Ö Patrick, Patrick! Amikor elkövetkezik az utolsó Ítélet napja, és szembetalálkozol az özveggyel és a disznójával, az özvegy pedig.tol- vajnak nevez téged — akkor mit válaszolsz majd? — A disznó is ott lesz, azt mondja, fötisztelendő úr? — Hát persze! — Akkor azt mondom: „Mrs. Melony, itt van a disznója”! ■ Póráz Hozzászóló II. Az óvatos Aforizmák Az egyszeres válogatottak országa F arba Ottó a tisza- fütykösi Bányász SC ügyvezető elnöke egy megkontrázott piros negyven-száz ultival elbukta utolsó fillérjét. Pénz híján a kártyázást befejezettnek tekintette. Nem így Kakukk Habakuk a gyúró, aki meglepő, ám előzékeny ajánlattal állt elő. — Ottó bátyám, kártyázzunk csak tovább, de ezután nem húsz-negyvenes, hanem perces-kétperces alapon. — Perces — kétperces alapon? Hogyan? — Nagyon egyszerű. Ha te nyersz, mi, Szike kollégával — intett a csapat csöndesen szundikáló orvosa felé — továbbra is pénzben fizetjük, ha viszont mi, te annyi percre, amennyit nyerünk, beállítasz bennünket holnap a csapatba. Bevallom: régi vágya ez mindkettőnknek. A játékosoknak majd megmagyarázod, hogy régi érdemeinkért, klubhűségünkért jár ez a jutalom. Az ördög bibliája hatalmas szenvedély, így történt, hogy a tiszafütykösi Bányász grönlandi portyájának utolsó, a „Red Escimo Boys” elleni mérkőzésén a csapat piros-fekete, tiszavirág-emblémás mezében pályára lépett az 54 éves orvos és a 63 éves gyúró is. A játékosok udvariasan megmutatták nekik a labdát, majd elfoglalták posztjaikat: Kakukk Habakuk a kapuba, Szike Szilveszter a balszélre állt. A mérkőzés aligha kerül be a csapat gyöngybetűkkel írott krónikájába. A grönlandi együttes, amelyben tizenegy fókabőr-kapucnis, hótalpas eszkimó játszott, az első félidőben — amíg Kakukk és Szike a pályán volt — 13:0 arányú vezetést szerzett. Pedig Grönlandon nagyon gyermekcipőben jár a labdarúgás. A második, félidőben aztán csak az egyenlítésre futotta a fütykösi fiúk erejéből. A csapat hazaérkezése után a szokatlan eredmény oka hamar kitudódott. És olyan következményei lettek, amilyenről az egyesület legrégebbi szurkolói sem álmodtak. (Pedig ők álmodtak egyet s mást a háromfejű zöld denevértől a beszél lajtorjáig mindenről — égi egy alkalmi bankett utá különösképp.) A bajnokság első mérkőzé sén Dürgő Juliska aki a. egyesület mezeit mosta, hús. percet játszott. (Huszonegye zésben nyerte). A közeli biszt ró csaposára idegenben ke, rült sor. Szabályos mozgalon bontakozott ki, néhány má egyesület is követte a tisza fütykösi példát. Felfigyeltel és üzletet szimatoltak a dologban az utazási irodák, i hamarosan ilyen és ehhei hasonló plakátok jelentek meg az utcákon: „Irodánk ajánlata! Társasutazás az Übügfötd—Magyarország vá lógatott mérkőzésre! Rész vételi díjak: 5000 ft ßlap -f- 5 perc játéklehetőség, percenként 200 ft + gatya és dresszmosatás külön.” E zeknek az utaknak a vártnál nagyobb sikerük volt, ami érthető, hisz ki ne vágyna arra, hogy legalább egyszer a válogatott mezében léphessen pályára. Ráadásul nem is kellett érte válogatott teljesítményt nyújtani. Idegenforgalmi szakemberek előrejelzése szerint hamarosan az egyszeres váló gatottak országa leszünk. Szabó János 3) ----/ «./'/ ' Kép a közeljövőből Ezen nevettünk... Borsszem Jankó Az 1867-es kiegyezés után Magyarország legnépszerűbb élclapja a hetenként megjelenő Borsszem Jankó volt. A történelmi sorsfordulókat, korszakokat túlélő sajtó- orgánum 1868-tól 1939-ig, évtizedeken át mulattatta, szórakoztatta olvasóit. Kaszinók, kávéházak, klubok, olvasó- és társaskörök járatták, a közéleti érdeklődésű olvasók tízezrei mosolyogtak tréfáin, rajzain, humoros írásain. Az első lapszámban Gyulai Pált, Vas Gerebent is ott találjuk a szerzők közt, később a jó tollú Dóczy Lajost, Kozma Andort, Somlyó Zoltánt. Babits Mihálynak is megjelent néhány írása a lapban. A Borsszem Jankó alapítója, felelős szerkesztője Csicseri Bors volt. i'alódi nevén Ágai Adolf, aki élete végéig, 1916-ig vezette és irányította a népszerű hetilap munkáját. A legolvasottabb élclap sikerét, népszerűségét évtizedeken át jellemző figuráinak, „odamondogató” szereplőinek köszönhette. akik közül jó néhányat Ágai talált ki, és formált lapszámról lapszámra. Mo- kány Berci, a vidéki földesúr. Mihaszna András közrendőr, Sanyaró Vendel köztisztviselő, az elmaradt vidékieket jelképező mucsaiak „történetei” nevettették meg hétröl-hétre az olvasókat. A Borsszem Jankó szerkesztésének érdekes módját választotta Ágai. A lap nem a szerkesztőségben „született”, hanem Ágainak és barátainak asztaltársasága „hozta össze” hetenként egy belvárosi étterem vacsoraasztalánál. Ott tárgyalták meg a világ dolgait; ötletek villantak, szójátékok perdültek, aztán ebből a nyersanyagból — tréfával fűszerezve, élcekkel tűzdelve — állt össze a következő lapszám humora. A szerzői kollektíva névtelenül dolgozott: a szerkesztő csak az ezredik, jubileumi lapszámban árulta el a kíváncsi közönségnek, kik írták hétröl- hétre a népszerű élclap nevettető cikkeit. Ágai Adolf érdeme, hogy még napjainkban is kellemes, üdítő élmény a Borsszem Jankó elsárgult lapjait forgatni és olvasgatni. Kiss György Mihály A kis Brehm A BÉKA Csecsemő korában bébókának, serdül- tebb korában már csak bókának nevezik. Négy lába van, mint a lónak, de ettől abban különbözik, hogy soha sem botlik meg. Ujjait a gondviselés úszóhártyéval kötötte össze, minél fogva nem bír zongorázni. Aesopus szerint, ha ökröt lát, addig pöffeszkedilk, míg szétpukkant Galvam tőle tanulta az elektromosságot, s híres physiologusokkail ő közölte a vérkeringés rendszerét. Tanítványai közé tartozik Falb. Tudós létére is nagyon kedveli az énekművészetet. Politikai meggyőződésére nézve kétlaki. Rendjelet nem visel. A kígyóval egyetemben sok becsületes emberre kiáltatik rá. Az emberen kívül még csak neki van „vádlija. A LÓ Legpompásabb és legnemesebb állatunk.' Értelmes állat a ló, minélfogva ezzé nem is lehet tenni. Tanulékony, mely tulajdonságánál fogva könnyen lehet öt a lelkes ifjúságtól megkülönböztetni, mely színésznők hintájából szokta kifogni. Nagy feje van, de még vak korában sem búsul, ha Ugrón bőven gondoskodik róla. Megnyergelhető, megzabolható és megzabolázható. de adót mégsem fizet. A gyepen néha veszít, a karámban nyerít. Legújabb faja az Edison-félc ,,halló!”. Húsát, virslinek használják fel, rokkant állapotában az angolok Trans- vaalba viszik. A szamárral való mésallianceának gyümölcse az öszvér, mely csak annviban ló, hogy az anyjához s apjához is hasonló. AZ EMBER Homo sapiens. Született a majomtól. Mivel sokan kételkednek ebben, nemesi oklevélre törekedik. Kezdi a szopáson, nagyrésze azon is végzi. De ilyenkor már a felebarátja vérét szopja. Egymást falja, s e tekintetben előnyösen különbözik a farkastól. Túlságos szaporaságát enyhíti az ínség. Ősi vadságából kivezette a rendjel, mellyel, mint fügefalevéllel, nuditá- sait takarja el. Nősténye takarékos. Amit ruhája végén hosszúra ereszt, azt felső testén gazdál- kodja meg, de nem dajkálási czélból; ezt a cselédjére bízza, vagy Liebigre. Ezt a némel „Mutterliebe” szóbul származtatja. Az emberi hím némelyike sikkaszt, s főkönyvet vakar, minek következtében duel Iái, hogy' becsületességét bebizonyítsa.
