Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-11 / 212. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 11. Külföldi művészek Szolnok zenei programjában Az októberben induló új hangversenyévadra az ének­és zeneművészet hazai és külföldi reprezentánsainak vendégszerepléseivel állított össze színes, változatos zenei programot a szolnoki megyei művelődési és ifjúsági köz­pont, valamint az Országos Filharmónia. A sort a Liszt Ferenc kamarazenekar hang­versenye nyitja meg, majd a Debreceni MÁV filhar­monikusok, a debreceni Ko­dály kórus, a Magyar Álla­mi Operaház művészeinek közreműködésével lépnek fel. Hangversenyt ad a Pos­tás szimfonikus zenekar, a szolnoki szimfonikusok együttese, továbbá a KISZ művészegyüttes akadémiai kamarazenekara. Nagy érdeklődés előzi meg a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának kon­certjét, Erdélyi Miklós ve­zényletével. A Városi Ta­nács dísztermében lép fel a budapesti Madrigálkórus a magyar Barokk Trió közre­működésével, majd Martha Kessler román énekművész­nő ária- és dalestje jelent kellemes zenei élményt. A svéd zenei napok alkalmá­ból a Harpans Kraft ka­maraegyüttes, a svéd zene­művészet egyik jeles tolmá- csolója vonzza majd bizo­nyára a közönséget. Filmsorozat a környezetvédelemről A fejlődő országok kör­nyezetvédelmét elemző film­sorozat forgatását kezdi meg a hónap közepén a Magyar Televízió stábja. Az UNEP, az ENSZ környezetvédelmi program igazgatótanácsa kezdeményezésére készülő 13 részes sorozat egyenként 30 perces epizódjait Argen­tínában, Bolíviában, Ecua­dorban, Egyiptomban, In­diában, Kenyában, Nepál­ban, Pápua—Űj-Guineában, Peruban, Szudánban és Tan­zániában veszik filmszalag­ra a tv munkatársai. A Megye/ Művelődési ás Ifjúsági Központban Fotóakadémiától a dzsessz-balettig Rokonszenvböl magyarul Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ­ban az ősz folyamán több új tanfolyam, szakkör és mű­vészeti csoport kezdi meg munkáját. Szolnok finn testvérváro­sában, Riihimükiben a taka­rékpénztár vezetője Kirsti Katila, aki nem tudott vol­na kellemesebb nyári sza­badságot elképzelni, mint hogy Magyarországra, Szol­nokra utazzék, immáron he­tedszer. Derűsen, mosolyog­va rója az utcákat, meg- megáll a kirakatok előtt, be­tér az üzletekbe, és nincs szüksége segítségre, tolmács­ra, mindenkivel szót ért ma­gyarul. — Nem is érzem, hogy külföldön vagyok, mintha otthon lennék! Ma reggel elsétáltam a Pelikán Szálló elé, elbúcsúzni Olaszország­ba induló barátaimtól, a Ko­dály Kórus tagjaitól, öt éve, amikor nálunk jártak, ak­kor éreztem először, hogy már jól értem, amit mon­dani akarnak, azóta tol- mácskodom. — Szépen beszél magya­rul. Hogyan határozta el, hogy megtanulja a nyelvün­ket? — Amikor először Szolno­kon jártam turistaként a mi kis városunk néptáncegyüt­tesével, akkor ősszel szer­vezett nálunk a Finn—Ma­gyar Baráti Társaság ma­gyar nyelvtanfolyamot. A finn mellett jól beszélek svédül, és biztosan köny- nyebb lett volna angolul vagy németül megtanul­nom, de a magyarhoz ra­gaszkodtam, rokonszenvböl. Most nyaralás közben is gyakorlom a nyelvet, ismer­kedem az itteni emberek szokásaival. Nagyon vendég- szeretőek, barátságosaié. Otthon szívesen kalauzolok egyéni látogatókat, szintén jó nyelvgyakorlás, de a két testvérváros vezetőinek le­velezését is fordítom, ma­gyar csoportokat gardírozok és finn csoportokat kísérek ide. Olykor, ha a riihim'áki vezetők Szolnokra akarnak telefonálni, üzennek ér­tem ... Mindezt társadalmi munkában, mert igaz, a bankban is igen elfoglalt vagyok, a magánéletben úgy­szintén, hiszen nagy a csa­lád, három gyerekem van, azért a testvérbarátság ápo­lására szívesen szakítok időt mindenkor ... Nagyon sok kedves ismerősöm, bará­tom van Szolnokon, de úgy elszaladt ez a hét, hogy már nem lesz alkalmam minden­kivel személyesen találkoz­ni, szerdán indulok haza. — re — A lányok, asszonyok sza­bás-varrás, síkkötő és mak­ramé tanfolyamra jelentkez­hetnek, az elektronika iránt érdeklődők rádió- és tele­víziószerelő tanfolyamon bő­víthetik tudásukat. Bizonyá­ra nagy érdeklődés kísért majd a képesítést adó mű­szaki rajzoló és műszaki rajzmásoló tanfolyamokat. A közeljövőben induló tár­salgási klubok az orosz, az angol és német nyelv gya­korlását teszik lehetővé olyan módon, hogy a klub­tagok megismerkedhetnek a nyelvterületek országainak történelmével, kultúrájával, politikai életével is. Az amatőr fotósok fotóakadé­mián gyarapíthatják tudá­sukat. A tizenöt előadásból álló sorozat — meglevő alapismeretekre építve — betekintést ad a fotózás tör­ténetébe és a fotótechnika újabb eredményeivel is megismerteti hallgatóit. A művelődési és ifjúsági központ művészeti csoport­jai, a Híd irodalmi színpad, a Stúdió Színház és a vers­mondó stúdió továbbra is várja az érdeklődőket. Ugyancsak folytatja mun­káját az amatőr képzőmű­vészeket tömörítő „Szolno­ki műhely”, újdonság vi­szont — a meglevő linó­metsző és textilfestő körök mellett — a gyerekek szá­mára szervezett grafikai kör, valamint a felnőttek bőr­díszműves szakköre, amely a tervek szerint november­ben kezdi meg munkáját. A középiskolások és szakmun­kástanulók festő- és textil­festő körének indítását is tervbe vette a művelődési és ifjúsági központ, az álta­lános iskolák 7—8. osztá­lyos tanulói pedig — közü­lük is elsősorban azok, akik képzőművészeti szakközép- iskolában kívánnak tovább­tanulni — a művelődési és ifjúsági központ rajzisko­lájába jelentkezhetnek. A zenei csoportok, a cite- razenekar, a pávakör, ezen­túl is várja az érdeklődő­ket. A szolnoki fúvósötös­nek és a Szolnoki szimfoni­kus zenekarnak szintén az új művelődési intézmény ad otthont. Ugyancsak itt mű­ködik a Tisza táncegyüttes, amelynek utánpótlására két tánccsoportot is szervez fel­sőtagozatos általános iskolá­sokból — az oktatási intéz­ményekkel közösen — a művelődési és ifjúsági köz­pont. Rendkívül nagy ér­deklődés mutatkozott a ba­lett-tanfolyam iránt, jelen­leg több mint kétszázan lá­togatják a foglalkozásokat, de nem kisebb sikerrel szer­vezték meg a 14—18 éves fiatalok dzsessz-balett tan­folyamát sem. Bizonyára többen látogatják majd — a jövőben havonta egy al­kalommal sorra kerülő — táncházat is. A klubélet új színfoltja lesz a dzsesszklub, vala­mint a szocialista brigádve­zetők klubja, amely elsősor­ban módszertani segítséget kíván nyújtani a brigádok kulturális vállalásaihoz. Is­mét várja az érdeklődőket — a korábban „helyhiány” miatt megszűnt — komoly­zenei klub is, valamint az évekig ugyancsak helyiség­gondokkal küszködő fiatal értelmiségiek klubja. Az egyedül élő, magányos em­berek a „Találkozunk” ne­vet viselő klubban tölthetik szabad idejüket. A művelő­dési és ifjúsági központ ter­vei között szerepel egy, a város középiskolásait és szakmunkástanulóit tömörí­tő diákklub létrehozása, va­lamint az egészségügyi dol­gozók klubjának megalakí­tása is. Az első becsengetés emléke A pályakezdő és a nyugdíjas A szeptemberi első becsen­getés megyénkben száz- nyolcvanegy pedagógusban minden bizonnyal az átla­gosnál is nagyobb szoron­gást, egyszeri és megismé­telhetetlen érzést váltott ki. Közülük száznégy szakkép­zett, pályakezdő huszon- évest élete legelső olyan tanórájára szólította a ber­regő hang, melyre már ok­levéllel a zsebében indulha­tott. Hetvenhét idős nevelőnek viszont valószínű, néhány könnycsepp lopakodott a szemébe, hiszen évtizedek óta ez volt az első csengő­szó, amely már nem az órá­ra hívta őket, A jól ismert hang nekik egy új korszak, a nyugdíjasévek beköszön- tét jelezte. Vajon milyen benyomást váltott ki a tanév kezdetét jelző első nyolcórai csengő- szó egy friss diplomásból, és mire emlékeztette ugyan­ez a hang a nyugdíjba lépő igazgatóhelyettest ? * * * Jánosi Klára nyúlánk ter­metű, hosszú hajú 21 éves diplomás nevelő. Látszik, az első nap élményei még tovább zsongana'k emléke­zetében, tekintete elárulja, régóta készül erre. — Az idén végeztem Jász­berényben, és a kunhegyési Kossuth iskolába kerültem a felső tagozatra éneket taní­tani. Bevallom, tegnap éjjel alig aludtam egy szemer­nyit, hiszen fura érzés, hogy hipp-hopp, és szinte máról holnapra diákból fel­nőtt lettem. Nevelő, akire felnéznek a gyerekek, taní­tó, akitől annyi szépet, jót várnak valamennyien. Rá­adásul az egyik hatodikban osztályfőnökséget is kaptam. Emlékszem az őszi legelső becsengetésre, arra az útra, amíg a nevelői szobából az osztályig jutottam. Eszembe ötlött, vajon leszek-e egy­szer majd olyan osztályfő­nök, mint amilyen a mi gimnáziumi tanárunk, Al- mási Mária volt? Vajon lesz-e elég erőm, energiám, türelmem ugyanúgy megvív­ni a magam harcát a gyere­kekért? Sokmindenben sze­retnék hasonlítani rá, mert érzem, a pedagógus pályán tulajdonképpen ő indított el. * * * Lászlófi Gyula, a kunma- darasi általános iskola igaz­gatóhelyettese otthonában fogadott. — Csak álltam a szobá­ban, és vártam azt a bizo­nyos csengőszót. Elmereng­tem a múltban, eszembe ju­tott a sok kedves diákarc, és valahogy hihetetlennek tűnt, hogy már a hatvana­dik tél kopogtat. Nem di­csekvésképpen mondom, de néhány diplomát szereztem 1941 óta, de ennél sokkal többet jelent a gyermekek szeretete, egy-egy olyan kö­szönés a túloldalról, amely­re gondolkoznom kell: va­jon ki lehetett? Persze dol­gozom tovább: tanácselnök­helyettes vagyok, a járás tanulóinak pályaválasztási tevékenységéből is ki sze­retném venni a részem — ha erőm, egészségem enge­di. A pályán ezek a ke­mény fejű jász és kun gye­rekek tartottak meg. Kitün­tetésekkel alig dicsekedhe- tem, a legjelentősebbet az MHSZ-től kaptam, őszintén szólva nem hiányzik a sok medál, hiszen különb akkor se lennék. Az életem elejé­re visszanézve szívemből kí­vánom az ifjú pályakezdő kartársnőnek, Klárinak és társainak, hogy az apró em­berpalántákban annyi örö­mük legyen, amennyivel en­gem megajándékoztak ta­nítványaim a harmincegy- nehány esztendő alatt. Azt hiszem, ez a legszebb díj hivatásunkban. D. Szabó Miklós R R^DjQ / mik it i thawát 1 A felnőtt ember is szere­ti a mesét: megnyugtatja, szorongását oldja, ha sze­me előtt, füle hallatára győ­zik le a sárkányokat — a mindennapi élet sárkányait is. Borzong, fél a mesében kirajzolódó félelmetes, nyo­masztó élethelyzettől, de legbelül tudja: hamarosan be kell következnie a min­dent megoldó csodának. Lengyel Nagy Anna legutóbbi műsora öt izgalmas, külön­leges találkozást mesélt el. Mesélt — a szó legszoro­sabb értelmében —, s nem anekdotázott, sztorizott a Válogatott embermesák vasárnapi műsora. A nép­szerű színművésznőre — a lakásán, éjfél után — egy fekete álarcos, marcona be­törő támad. S a várható folytatás helyett — bekö­vetkezik a csoda. A gyönge nő — aki nem is fiatal — hirtelen indulattal szájon vágja, majd dühödt küzde­lem után futásra készteti a feltehetően ' mindenre el­szánt (csak épp ilyen ellent­mondásra nem) betörőt. A New Yonk-i Filharmoniku­sokat egy „amatőr” a néző­térről bravúrosan vezényli, a főhercegasszonyt furfan­gosan „eltávolítja” a bálte­remből a zenekar egyik tagja. Csodák — amelyek­nek fedezeté — mint a me­sében is — a főhős ügyes­sége, bátorsága, leleményes­sége. Másképpen — s ne a hétköznapi beidegződések­hez, rideg, sztereotípiákhoz kötve — nézni az életet, az emberi viszonylatokat — erre figyelmeztet Lengyel Nagy Anna részleteiben is alaposan kidolgozott műso­ra. Bolgár hangjátékok Több műsor hangzott el a múlt héten Bulgária nem­zeti ünnepe alkalmából, közte két hangjáték: a tör­ténelmi témát feldolgozó „Orenda” és a „Polipok” című, amelyet Kiril Kame- noo, a Bolgár Rádió főren­dezője rendezett. A „Poli­pok” egy feszült, várakozás­sal teli helyzetben idéz meg — nagyon emberi közelítés­ben — történelmet, sorso­kat. A mába helyezett múlt megjelenítése igazi „hang- játéki keretben”, nagyon is mozgalmas élethelyzetekből szőtt háttér előtt történt — ettől lett érzékletes, kapott drámai töltést az egyébként meglehetősen sok epikus elemet tartalmazó mű. A hangjáték sikeréhez jelen­tősen hozzájárult a két fő­szereplő teljesítménye: Lu­kács Sándoré és Kállai Fe­rencé. Rövldon Fóti Andor egy bűnügyi történetét sugározta szom­bat este a rádió. Az erede­ti történethez — amely szín­telen és ötlettelen — a rá­diófeldolgozás semmit nem tett hozzá, s lett a produk­ció unalmas, izgalommen- tes, ráadásul az első öt perc után sejthető volt a vég­eredmény is. Mindennek — a kriminek különösképp — árt az ilyesmi... Sebestyén János nagysze­rű sorozatában, „A hegedű virtuózaiban” páratlan ér­tékű lemezritkaságokat hall­hattunk. A sorozat ezen a héten folytatódik... — eszjé — Pályázat fiataloknak A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat if­júsági bizottsága kidolgozta és meghirdette az Alkotó ifjúság szakmai versenyé­nek és a műszeres szakmá­ban kiírt Ki minek meste­re? idei országos vetélkedő feltételeit. Az Alkotó ifjúság pályá­zat szakmai vetélkedőjét hét szakmában, nyolcvannégy fiatal közreműködésével rendezik meg. Megkezdődött a tanítás az új szolnoki kisegítő iskolában, a Liget utcában Bronz és beton Fotó: TKL

Next

/
Oldalképek
Tartalom