Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-11 / 212. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 11. Külföldi művészek Szolnok zenei programjában Az októberben induló új hangversenyévadra az énekés zeneművészet hazai és külföldi reprezentánsainak vendégszerepléseivel állított össze színes, változatos zenei programot a szolnoki megyei művelődési és ifjúsági központ, valamint az Országos Filharmónia. A sort a Liszt Ferenc kamarazenekar hangversenye nyitja meg, majd a Debreceni MÁV filharmonikusok, a debreceni Kodály kórus, a Magyar Állami Operaház művészeinek közreműködésével lépnek fel. Hangversenyt ad a Postás szimfonikus zenekar, a szolnoki szimfonikusok együttese, továbbá a KISZ művészegyüttes akadémiai kamarazenekara. Nagy érdeklődés előzi meg a Budapesti Filharmóniai Társaság zenekarának koncertjét, Erdélyi Miklós vezényletével. A Városi Tanács dísztermében lép fel a budapesti Madrigálkórus a magyar Barokk Trió közreműködésével, majd Martha Kessler román énekművésznő ária- és dalestje jelent kellemes zenei élményt. A svéd zenei napok alkalmából a Harpans Kraft kamaraegyüttes, a svéd zeneművészet egyik jeles tolmá- csolója vonzza majd bizonyára a közönséget. Filmsorozat a környezetvédelemről A fejlődő országok környezetvédelmét elemző filmsorozat forgatását kezdi meg a hónap közepén a Magyar Televízió stábja. Az UNEP, az ENSZ környezetvédelmi program igazgatótanácsa kezdeményezésére készülő 13 részes sorozat egyenként 30 perces epizódjait Argentínában, Bolíviában, Ecuadorban, Egyiptomban, Indiában, Kenyában, Nepálban, Pápua—Űj-Guineában, Peruban, Szudánban és Tanzániában veszik filmszalagra a tv munkatársai. A Megye/ Művelődési ás Ifjúsági Központban Fotóakadémiától a dzsessz-balettig Rokonszenvböl magyarul Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban az ősz folyamán több új tanfolyam, szakkör és művészeti csoport kezdi meg munkáját. Szolnok finn testvérvárosában, Riihimükiben a takarékpénztár vezetője Kirsti Katila, aki nem tudott volna kellemesebb nyári szabadságot elképzelni, mint hogy Magyarországra, Szolnokra utazzék, immáron hetedszer. Derűsen, mosolyogva rója az utcákat, meg- megáll a kirakatok előtt, betér az üzletekbe, és nincs szüksége segítségre, tolmácsra, mindenkivel szót ért magyarul. — Nem is érzem, hogy külföldön vagyok, mintha otthon lennék! Ma reggel elsétáltam a Pelikán Szálló elé, elbúcsúzni Olaszországba induló barátaimtól, a Kodály Kórus tagjaitól, öt éve, amikor nálunk jártak, akkor éreztem először, hogy már jól értem, amit mondani akarnak, azóta tol- mácskodom. — Szépen beszél magyarul. Hogyan határozta el, hogy megtanulja a nyelvünket? — Amikor először Szolnokon jártam turistaként a mi kis városunk néptáncegyüttesével, akkor ősszel szervezett nálunk a Finn—Magyar Baráti Társaság magyar nyelvtanfolyamot. A finn mellett jól beszélek svédül, és biztosan köny- nyebb lett volna angolul vagy németül megtanulnom, de a magyarhoz ragaszkodtam, rokonszenvböl. Most nyaralás közben is gyakorlom a nyelvet, ismerkedem az itteni emberek szokásaival. Nagyon vendég- szeretőek, barátságosaié. Otthon szívesen kalauzolok egyéni látogatókat, szintén jó nyelvgyakorlás, de a két testvérváros vezetőinek levelezését is fordítom, magyar csoportokat gardírozok és finn csoportokat kísérek ide. Olykor, ha a riihim'áki vezetők Szolnokra akarnak telefonálni, üzennek értem ... Mindezt társadalmi munkában, mert igaz, a bankban is igen elfoglalt vagyok, a magánéletben úgyszintén, hiszen nagy a család, három gyerekem van, azért a testvérbarátság ápolására szívesen szakítok időt mindenkor ... Nagyon sok kedves ismerősöm, barátom van Szolnokon, de úgy elszaladt ez a hét, hogy már nem lesz alkalmam mindenkivel személyesen találkozni, szerdán indulok haza. — re — A lányok, asszonyok szabás-varrás, síkkötő és makramé tanfolyamra jelentkezhetnek, az elektronika iránt érdeklődők rádió- és televíziószerelő tanfolyamon bővíthetik tudásukat. Bizonyára nagy érdeklődés kísért majd a képesítést adó műszaki rajzoló és műszaki rajzmásoló tanfolyamokat. A közeljövőben induló társalgási klubok az orosz, az angol és német nyelv gyakorlását teszik lehetővé olyan módon, hogy a klubtagok megismerkedhetnek a nyelvterületek országainak történelmével, kultúrájával, politikai életével is. Az amatőr fotósok fotóakadémián gyarapíthatják tudásukat. A tizenöt előadásból álló sorozat — meglevő alapismeretekre építve — betekintést ad a fotózás történetébe és a fotótechnika újabb eredményeivel is megismerteti hallgatóit. A művelődési és ifjúsági központ művészeti csoportjai, a Híd irodalmi színpad, a Stúdió Színház és a versmondó stúdió továbbra is várja az érdeklődőket. Ugyancsak folytatja munkáját az amatőr képzőművészeket tömörítő „Szolnoki műhely”, újdonság viszont — a meglevő linómetsző és textilfestő körök mellett — a gyerekek számára szervezett grafikai kör, valamint a felnőttek bőrdíszműves szakköre, amely a tervek szerint novemberben kezdi meg munkáját. A középiskolások és szakmunkástanulók festő- és textilfestő körének indítását is tervbe vette a művelődési és ifjúsági központ, az általános iskolák 7—8. osztályos tanulói pedig — közülük is elsősorban azok, akik képzőművészeti szakközép- iskolában kívánnak továbbtanulni — a művelődési és ifjúsági központ rajziskolájába jelentkezhetnek. A zenei csoportok, a cite- razenekar, a pávakör, ezentúl is várja az érdeklődőket. A szolnoki fúvósötösnek és a Szolnoki szimfonikus zenekarnak szintén az új művelődési intézmény ad otthont. Ugyancsak itt működik a Tisza táncegyüttes, amelynek utánpótlására két tánccsoportot is szervez felsőtagozatos általános iskolásokból — az oktatási intézményekkel közösen — a művelődési és ifjúsági központ. Rendkívül nagy érdeklődés mutatkozott a balett-tanfolyam iránt, jelenleg több mint kétszázan látogatják a foglalkozásokat, de nem kisebb sikerrel szervezték meg a 14—18 éves fiatalok dzsessz-balett tanfolyamát sem. Bizonyára többen látogatják majd — a jövőben havonta egy alkalommal sorra kerülő — táncházat is. A klubélet új színfoltja lesz a dzsesszklub, valamint a szocialista brigádvezetők klubja, amely elsősorban módszertani segítséget kíván nyújtani a brigádok kulturális vállalásaihoz. Ismét várja az érdeklődőket — a korábban „helyhiány” miatt megszűnt — komolyzenei klub is, valamint az évekig ugyancsak helyiséggondokkal küszködő fiatal értelmiségiek klubja. Az egyedül élő, magányos emberek a „Találkozunk” nevet viselő klubban tölthetik szabad idejüket. A művelődési és ifjúsági központ tervei között szerepel egy, a város középiskolásait és szakmunkástanulóit tömörítő diákklub létrehozása, valamint az egészségügyi dolgozók klubjának megalakítása is. Az első becsengetés emléke A pályakezdő és a nyugdíjas A szeptemberi első becsengetés megyénkben száz- nyolcvanegy pedagógusban minden bizonnyal az átlagosnál is nagyobb szorongást, egyszeri és megismételhetetlen érzést váltott ki. Közülük száznégy szakképzett, pályakezdő huszon- évest élete legelső olyan tanórájára szólította a berregő hang, melyre már oklevéllel a zsebében indulhatott. Hetvenhét idős nevelőnek viszont valószínű, néhány könnycsepp lopakodott a szemébe, hiszen évtizedek óta ez volt az első csengőszó, amely már nem az órára hívta őket, A jól ismert hang nekik egy új korszak, a nyugdíjasévek beköszön- tét jelezte. Vajon milyen benyomást váltott ki a tanév kezdetét jelző első nyolcórai csengő- szó egy friss diplomásból, és mire emlékeztette ugyanez a hang a nyugdíjba lépő igazgatóhelyettest ? * * * Jánosi Klára nyúlánk termetű, hosszú hajú 21 éves diplomás nevelő. Látszik, az első nap élményei még tovább zsongana'k emlékezetében, tekintete elárulja, régóta készül erre. — Az idén végeztem Jászberényben, és a kunhegyési Kossuth iskolába kerültem a felső tagozatra éneket tanítani. Bevallom, tegnap éjjel alig aludtam egy szemernyit, hiszen fura érzés, hogy hipp-hopp, és szinte máról holnapra diákból felnőtt lettem. Nevelő, akire felnéznek a gyerekek, tanító, akitől annyi szépet, jót várnak valamennyien. Ráadásul az egyik hatodikban osztályfőnökséget is kaptam. Emlékszem az őszi legelső becsengetésre, arra az útra, amíg a nevelői szobából az osztályig jutottam. Eszembe ötlött, vajon leszek-e egyszer majd olyan osztályfőnök, mint amilyen a mi gimnáziumi tanárunk, Al- mási Mária volt? Vajon lesz-e elég erőm, energiám, türelmem ugyanúgy megvívni a magam harcát a gyerekekért? Sokmindenben szeretnék hasonlítani rá, mert érzem, a pedagógus pályán tulajdonképpen ő indított el. * * * Lászlófi Gyula, a kunma- darasi általános iskola igazgatóhelyettese otthonában fogadott. — Csak álltam a szobában, és vártam azt a bizonyos csengőszót. Elmerengtem a múltban, eszembe jutott a sok kedves diákarc, és valahogy hihetetlennek tűnt, hogy már a hatvanadik tél kopogtat. Nem dicsekvésképpen mondom, de néhány diplomát szereztem 1941 óta, de ennél sokkal többet jelent a gyermekek szeretete, egy-egy olyan köszönés a túloldalról, amelyre gondolkoznom kell: vajon ki lehetett? Persze dolgozom tovább: tanácselnökhelyettes vagyok, a járás tanulóinak pályaválasztási tevékenységéből is ki szeretném venni a részem — ha erőm, egészségem engedi. A pályán ezek a kemény fejű jász és kun gyerekek tartottak meg. Kitüntetésekkel alig dicsekedhe- tem, a legjelentősebbet az MHSZ-től kaptam, őszintén szólva nem hiányzik a sok medál, hiszen különb akkor se lennék. Az életem elejére visszanézve szívemből kívánom az ifjú pályakezdő kartársnőnek, Klárinak és társainak, hogy az apró emberpalántákban annyi örömük legyen, amennyivel engem megajándékoztak tanítványaim a harmincegy- nehány esztendő alatt. Azt hiszem, ez a legszebb díj hivatásunkban. D. Szabó Miklós R R^DjQ / mik it i thawát 1 A felnőtt ember is szereti a mesét: megnyugtatja, szorongását oldja, ha szeme előtt, füle hallatára győzik le a sárkányokat — a mindennapi élet sárkányait is. Borzong, fél a mesében kirajzolódó félelmetes, nyomasztó élethelyzettől, de legbelül tudja: hamarosan be kell következnie a mindent megoldó csodának. Lengyel Nagy Anna legutóbbi műsora öt izgalmas, különleges találkozást mesélt el. Mesélt — a szó legszorosabb értelmében —, s nem anekdotázott, sztorizott a Válogatott embermesák vasárnapi műsora. A népszerű színművésznőre — a lakásán, éjfél után — egy fekete álarcos, marcona betörő támad. S a várható folytatás helyett — bekövetkezik a csoda. A gyönge nő — aki nem is fiatal — hirtelen indulattal szájon vágja, majd dühödt küzdelem után futásra készteti a feltehetően ' mindenre elszánt (csak épp ilyen ellentmondásra nem) betörőt. A New Yonk-i Filharmonikusokat egy „amatőr” a nézőtérről bravúrosan vezényli, a főhercegasszonyt furfangosan „eltávolítja” a bálteremből a zenekar egyik tagja. Csodák — amelyeknek fedezeté — mint a mesében is — a főhős ügyessége, bátorsága, leleményessége. Másképpen — s ne a hétköznapi beidegződésekhez, rideg, sztereotípiákhoz kötve — nézni az életet, az emberi viszonylatokat — erre figyelmeztet Lengyel Nagy Anna részleteiben is alaposan kidolgozott műsora. Bolgár hangjátékok Több műsor hangzott el a múlt héten Bulgária nemzeti ünnepe alkalmából, közte két hangjáték: a történelmi témát feldolgozó „Orenda” és a „Polipok” című, amelyet Kiril Kame- noo, a Bolgár Rádió főrendezője rendezett. A „Polipok” egy feszült, várakozással teli helyzetben idéz meg — nagyon emberi közelítésben — történelmet, sorsokat. A mába helyezett múlt megjelenítése igazi „hang- játéki keretben”, nagyon is mozgalmas élethelyzetekből szőtt háttér előtt történt — ettől lett érzékletes, kapott drámai töltést az egyébként meglehetősen sok epikus elemet tartalmazó mű. A hangjáték sikeréhez jelentősen hozzájárult a két főszereplő teljesítménye: Lukács Sándoré és Kállai Ferencé. Rövldon Fóti Andor egy bűnügyi történetét sugározta szombat este a rádió. Az eredeti történethez — amely színtelen és ötlettelen — a rádiófeldolgozás semmit nem tett hozzá, s lett a produkció unalmas, izgalommen- tes, ráadásul az első öt perc után sejthető volt a végeredmény is. Mindennek — a kriminek különösképp — árt az ilyesmi... Sebestyén János nagyszerű sorozatában, „A hegedű virtuózaiban” páratlan értékű lemezritkaságokat hallhattunk. A sorozat ezen a héten folytatódik... — eszjé — Pályázat fiataloknak A Nagyalföldi Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat ifjúsági bizottsága kidolgozta és meghirdette az Alkotó ifjúság szakmai versenyének és a műszeres szakmában kiírt Ki minek mestere? idei országos vetélkedő feltételeit. Az Alkotó ifjúság pályázat szakmai vetélkedőjét hét szakmában, nyolcvannégy fiatal közreműködésével rendezik meg. Megkezdődött a tanítás az új szolnoki kisegítő iskolában, a Liget utcában Bronz és beton Fotó: TKL
