Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-09 / 211. szám

1979. szeptember 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 M mtj l ae -ssaazzx ■■i -m A Magyar Hajó és Oarugyár balatonfüredi gyáregysége húsz önjáró uszályt készít jugosz­láv megrendelésre. Az új típusú hétszázötven tonnás vízi járművek ömlesztett áruk és kon­ténerek szállítására is alkalmasak. A balatonfüredi gyárban már vízre bocsátották a tizen­ötödik uszályt A bázis haszna nem frázis Bedolgoztak, de megérte Lapunkban többször szóltunk már a szolnoki MÁV Jár­műjavító Üzem rekonstrukciójáról. A kezdetben igen nehezen induló munkálatok - hiszen 1969-'től 1973-ig csupán 70 millió forintot „költöttek el" a majd' egymilliárd forintos keretből - lassan befejeződésükhöz közelednek. Körültekintéssel\ a tényezők összehangolásával A végeredménytől függ a kereset Bizonyíték az Öltözőben A rekonstrukcióval jelen­tősen módosul a Járműjaví­tó arculata, technológiája, hiszen fokozatosan átveszi más felújító üzemektől «* a Diesel-mozdonyok javítását, a kéttengelyes személyko­csik helyett a terep a négy- tengelyeseké, a teherkocsik pedig csak futó vizsgálatra érkeznek ide. Változtak a munkakörülmények, ékes bi­zonyíték erre a szociális épület, de elég csak körül­nézni az óriási csarnokban^ ahol szervezetten. világos, tágas hajókban reparálják a mozdonyokat, azok motorja­it. Ez az úgynevezett Diesel­csarnok a rekonstrukció legnagyobb, s legtöbb beru­házási költséggel iáró léte­sítménye. Hét hajóban dol­goznak itt a munkások. — most már úgyszólván mind­annyian végleges helyükön. A 330 millió forintos csar­noknak igaz, tavaly októ­berben megtörtént a műsza­ki átadása, de a költözködés még nem fejeződött be. Van­nak, akiknek munkáját aka­dályozza az úgynevezett nyugati tolópad hiánya. E berendezésnek az elkészíté­se október második felére várható. Az említett csarnokba be­került úgyszólván minden különleges, a munkát köny- nyítő, annak szervezettségét elősegítő berendezés. Így például az INTRÄSZMAS raktára — amely, mint a szakemberek mondják, egye­dülálló az országban. Vi­szonylag kis területen, mint­egy 650 tonnányi alkatrészt és segédanyagot tudnak vele tárolni. A 14 szintes raktár fakkjaiból programozható, távirányítású emelők veszik le a kívánt cikkeket. Ugyan­így a csarnok érdekessége a mágneses repedésvizsgáló. Elkészülte példázza, hogy esetenként összefogással, töprengéssel megtakarítható tetemes mennyiségű deviza. Ezt a berendezést ugyanis a tefvek szerint az NSZK- ból vették volna meg. Az üzem szakemberei 670 ezer forintból „kihozták” — s a készítmény többet tud kül­földi hasonmásához képest. A motorok szerelése tehát megkezdődött a csarnokban. Jelentősen hátráltatta a munkát, s meghosszabbítot­ta az úgynevezett átfutási időt a próbaállomás hiá­nya. Erről a létesítményről a későbbiekben szólunk, most csak annyit, hogy a kész masinákat próbapado­kon állítják be, ezeken de­rülhetnek ki egyébként a javítási hiányosságok. Ko­rábban Budapestre „cipel­ték” a késznek hitt gyárt­mányokat, amelyeket érthe­tően nem mindig a Jármű­javító Üzem szájaíze sze­rint soroltak be próbákra. Ha esetleg felbukkant a hiba. hozták vissza ismét javításra Szolnokra, Ezeken a gondo­kon segítettek az üzem szak­emberei egy úgynevezett mobil próbaállomás kialakí­tásával. A saját kivitelezé­sükben elkészült mérőpad segítségével teljessé vált a javítási technológia, mér­séklődtek az említett prob­lémák. A rekonstrukcióban utol­sónak felépülő motorpróba- állomás szerkezetén már dolgoznak a KÉV METRÓ munkásai. Lényegében nem­sokára kész a betonváz, de a munkák java még ezután következik. A kivitelezők csúsztak a közbenső részha­táridőkkel, a csehszlovák szerelőknek már régen dol­gozniuk kellene — ők a zaj elleni szigetelést építik be — de munkaterület híján csak októberben kezdhetik a ténykedésüket. Kérdés: ez az időpont nekik megfelel-e? Ha igen, úgy kellő időben, 1980-ban kész az állomás. A létesítmény fontossága mellett szólnak a tények: az ideiglenes,, mozgatható ellen­őrző padok csupán 25 mo­tor javítását tudják kiszol­gálni. a Járműjavító a ter­melés felfutása után viszont évente ötszáz motort újít fel. Mint egy minta Határidőkről eddig alig- alig esett szó. A kezdeti 1969-től 1973-ig tartó tétova lépések után jelentősen fel­gyorsult a beruházás építé­sének üteme. Talán ennek, és a Járműjavító közremű­ködésének — itt-ott a kivi­telező munkákban is — kö­szönhető, hogy a Diesel-csar­nok mintaszerűen a megsza­bott határidő előtt készült el, úgy hogy a kijelölt költ­ségeket nem lépték túl. (Nemi mondható el ez az említett motorpróba-úllo- másról.) Az üzem KISZ-esei védnökséggel, szocialista bri­gádjaik pedig vállalásaik teljesítésével segítették és segítik a költözködést, léte­sítményeik megvalósulását. (Például takarítottak, por­mentes padlózatot készítet­tek, ezekre a munkákra ugyanis nehezen találtak ki­vitelezőt.) Most öt óra Kérdezhetjük: igen, elké­szült, de mindezeknek mi a haszna? A megváltozott munkakörülmények önma­gukért beszélnek, de a re­konstrukció sziükségességét bizonyítja a termelés néhány mutatója is. , A fényezés a régi módszerekkel 14 óráig tartott, most öt órát igényel. Az idén 900 négytengelyes személykocsit újítanak fel a tervek szerint. A beruházás előtti ■ .„kiszabás” 400—500 kéttengelyes kocsi volt. S még annyit: az üzem terme­lékenysége tavaly és az idén nyolc százalékkal nőtt. H. J. „Figyelemre méltó ered­ményeket érnek el a korsze­rű bérezési formák, műszaki normák és a teljesítménybé­rek alkalmazásával a mező- gazdasági nagyüzemek” — ez derül ki az MTI egy koráb­ban közölt anyagából. „A gazdaságok kétharmad ré­szében az alapvető munkákat teljes egészében a mért tel­jesítmények ismeretében fi­zetik. Az időbér főleg a gép­műhelyekbe, valamint a ki­szolgáló munkákra szorul vissza. Az állattenyésztésben a hozamok határozzák meg a jövedelmet, a növényter­mesztésben pedig a sajátos „darabbérezés” pyert létjo­gosultságot. Érdekes, hogy mind több helyen a minősé­gi bérezést is helyesen alkal­mazzák, mégpedig — a hibás munkánál — negatív „előjel­lel”. A bérezésbe, a teljesít­ménydíjazás jóvoltából, egy­re jobban beépülnek a gaz­daságosság és a piaci érték­ítélet szempontjai.” Hz alapoknál kezdték Az említett írás példákat is közöl. Az Izsáki Állami Gazdaság kertészetében eny­hültek a munkaerőgondok, miután a dolgozók érdekel­tebbé váltak a munkaidő ki­töltésében. A szegedi Új Élet Tsz paprikás gazdái a telje­sítménybérben ápolt ültetvé­nyeken tíz-tizenöt százalék­kal magasabb hozamot, és legalább ennyivel jobb mi­nőségű fűszernövényt takarí­tottak be. Hasonló változáso­kat hozott a módszer az ál­lattenyésztésben is, ám erre nézzünk talán „hazai” pél­dát, s ezzel párhuzamosan kövessük végig a folyamatot is. A cibakházi Vörös Csillag Termelőszövetkezet tehené­szete éveken keresztül a leg­rosszabbak közé tartozott, az idén viszont elmozdult a mélypontról. Hogyan? Ter­mészetesen úgy, hogy a szak­emberek először az alapokat teremtették meg, — takar­mánybázis, állategészségügy és így tovább —, s csak ez­után léptek fel minőségi kö­vetelményekkel. Korábban például a gondozókat egyál­talán nem „büntették”, illet­ve dotálták azért, hogy el­hullik vagy megmarad a bor­jú — s így az állatok csak­nem úgy pusztultak, mintha vész aratott volna a gazda­ságban. A követelményrend­szer megváltoztatása után szinte egycsapásra teljesen megszűnt a borjúelhullás, és a súlygyarapodással, vala­mint az e célból felhasznált takarmány mennyiségével sincs baj. Nem minden furfang nélkül A gondozók fizetésének mintegy hetven százaléka a megfelelő minőségi követel­ményekkel párosuló mennyi­ségi mutatóktól, tehát a ki­fejt tejtől, az egészségesen megszületett, felnevelt bor­jak számától, a súlygyarapo­dástól függ. Persze a még mindig meglehetősen ala­csony hozamok arra kénysze­rítik az üzem vezetőit, hogy változatlanul jelentős ösz- szeggel egészítsék ki a telje­sítménybért, s itt az arányok megtalálása a legfontosabb. Tudniillik ha teljesíthetetlen követelmények elé állítják a dolgozókat, ugyanúgy nem juthatnak előre, mintha az előbb említett kiegészítés túl nagyra sikerül, ugyanis eb­ben az esetben a teljesít­ménybérezés tökéletesen el­veszti jelentőségét. Az ada­tok viszont azt bizonyítják, hogy a szakemberek jól kom­bináltak, hiszen az ötszáz te­hén napi tejtermelése janu­árban 1900 literről indult, és mostanra, egyenletes emelke­dés után, megközelítette a háromezer litert. A végtermék-bérezés tehát nagy-nagy körültekintést igé­nyel, és csak akkor éri el cél­ját, ha valamennyi tényezőt sikerül kellően összehangol­ni. S bizony ember legyen a talpán, aki néha el nem ke­veredik az útvesztőkben, mint ahogy ezt a cibakházi- ak másik példája is igazolja. A termelőszövetkezet lucer­naszárító üzemében már jó ideje teljesítménybérezés volt, és ment. is volna min­den a maga • módján, ha a munkások át nem esnek a ló túlsó oldalára. Az történt ugyanis, hogy nem kímélték a berendezést, gyakori volt a leállás, és a javítási költség nem egyszer a háromezer fo­rintot is fölözte. Föltűnt vi­szont a vezetőknek, hogy éj­szakánként szinte soha, va­sárnap pedig egyáltalán nem romlanak el a gépek. Miért? Azért, mert ilyenkor jár az éjszakai, illetve az ünnepna­pi pótlék. Mit tettek erre a szakemberek? Lecsökkentet­ték a javítás idejére adandó órabért, célprémiumot tűztek ki a huzamosabb ideig hiba nélkül dolgozó brigádoknak, s csodák csodájára azóta va­lahogy minden simán megy. flz eredmény Igazolt Ezek persze a kezdeti lépé­sek, és ha túljutnak rajtuk a gazdaságok, akkor egészen kiváló eredmények is szület­hetnek. A tiszaföldvári Lenin Termelőszövetkezetnek jó 15—20 évvel ezelőtt ugyan­olyan nehézségei voltak az állatgondozók teljesítmény­bérezésével, mint amilyenek­kel a mai kezdők találkoz­nak, ám az elhatározás kö­vetkezetés végrehajtása meg­hozta gyümölcsét. A szövet­kezet azóta már ott tart, hogy évről évre nagy bizton­sággal megszabhatja a fejlő­dés ütemét, és jó előre kö­zölheti a gondozókkal, hogy az adott teljesítményért mi­lyen juttatás jár. Az embe­rek akár napra kiszámíthat­ják a keresetüket, és előre láthatják, hogy ha lazítanak, akkor vékonyabb, ha ráhaj­tanak, vastagabb boríték lesz a hó végén. Itt sincs gond a munkaerővel, ha valaki va­lamiért nem jön be, a többi­ek elvégeznek helyette, de ha ez alapos indok nélkül több­ször is előfordul, akkor az il­letőnek a brigád kiadja az útját. S a végtermék-bérezés lét- jogosultságát taián mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a Lenin Tsz szarvas­marha-telepén 1100 tehén át­lagában több mint 4200 liter a hozam, a sertéstelepen pe­dig kevesebb, mint 1200 ko­ca után tavaly 26 ezer 200 mázsa húst értékesítettek. És ez mindkettő kiváló ered­mény. B. Á. A Magyar Hajó és Darugyár kazán gyáregységében épül a 2. sz. óriás hőerőmű kazán. A kétszázhuszonöt négyzetméter alapterületű acélkolosszust a harmadik 'negyedév végén ve­hetik át o görög megrendelők. Képünkön az egyik gőzelve- zetö cső hegesztését végzik A fűtési szezon előtt Tüzelőből kiegyensúlyozott az ellátás Átmeneti gondok a választékkal Bár még kellemes nyár­végi időjárás, a naptár mégis figyelmeztet arra, hogy a fűtési idény alig több mint egy hónap múl­va megkezdődik. A szezon előkészületeiről, a tüzelő­ellátás jelenlegi és várha­tó helyzetéről a Belkeres­kedelmi Minisztériumban tájékoztatták az MTI mun­katársát. Az 1979,80-as fűtési év­adra a felkészülés az idén 'korán, az április 2-án in­dult kedvezményes tüzelő­vásárral kezdődött. Az ak­cióban 266 ezer tonna hazai brikettet és 831 ezer tonna hazai szenet vásároltak — 113 millió forinttal olcsób­ban — így több mint egy­millió tonna szilárd tüzelő­anyag már a lakosság pin­céjében van. A kereskedelem a terme­lőkkel és a szállítókkal kö­zösen nagy erőfeszítéseket tett a rendkívül magas ke­reslet zavartalan kielégíté­sére. Az árváltozás miatti elő­vásárlások, a termelők el­maradása az elégtelen fuvar- kapacitás miatt a megren­delt tüzelő szállítását *a ke­reskedelem csak késedelem­mel tudta vállalni. Július végén például országosan mintegy 275 ezer tonna hát­ralékban voltak a tüzép vállalatok, amelyek a koráb­bi megrendeléseket még a régi áron teljesítik. A válla­latok most arra törekednek, hogy a szállítókkal együtt­működve az eddig nem tel­jesített tételek a fűtési sze­zon kezdetére eljussanak a megrendelőkhöz. Az év hátrelevő részében — amennyiben a termelők hiánytalanul teljesítik köte­lezettségeiket — szilárd tü­zelőanyagból mennyiségben az igények szerinti kiegyen­súlyozott ellátás várható. Ugyanez nem mondható el a választékról, miután az im­port késedelme miatt a jobb minőségű külföldi szenek kí­nálata elmarad a kereslettől. Az idei zavartalan ellá­táshoz a kereskedelem csak­nem 6,5 millió tonna szi­lárd tüzelőanyag szállításá­ra szerződött a termelőkkel. Ebből a második félévre 3,3 millió tonna jut, csaknem százezer tonnával több. mint amennyit tavaly forgalmaz­tak. Ez a mennyiség min­denképpen elegendő az igé­nyek kielégítésére, annál is inkább, mert augusztusban már erősen csökkent a tü­zelővásárlás, mely több mint 30 százalékkal kevesebb a tavalyinál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom