Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-07 / 209. szám
1979. szeptember 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Hetek óta a készülődés lázában telnek a próbák az Afész Kodály kórusánál, Szolnokon. Hétfőn indulnak ugyanis az olaszországi Pescarába, ahol szeptember 12-én és 13-án lépnek fel a nemzetközi kórusfesztiválon. Legutóbb két éve Goriziában csak hajszálnyi különbséggel kerültek a második helyre, így most is a siker reményében készül a versenyre a vegyeskar. Képünkön Rigó Éva vezényletével gyakorol a vegyeskórus Üj otthonban A fémnyomói-----------------------------------a portás,---------------____________a kazánmester A lakáskiutalás mindig jelentős esemény egy család életében, különösen akkor, ha az ifjú pár az első, önálló és saját fedél boldog birtokosa. Tiszafüreden alig néhány hete huszonnyolc kétszobás, komfortos, tanácsi értékesítésű lakást népesítettek be az új tulajdonosok. * * * Millinkhoffer Györgyéknek ez az első önálló lakásuk. A 26 éves férj az Aluminium- árugyár fémnyomója, a két évvel fiatalabb felesísg pedig az egészségügyi gondnokság alkalmazottja. Három éve házasok, és egy 14 hónapos kislány boldog szülei. — A férjem tíz éve kosarazik, és nem tagadom, ezért is kaptuk a lakást — kezdi az ifjú asszonyka. „Mellesleg” KISZ-titkár is, én pedig a községi csapatban kézilabdázóm. Még egy gyereket vállaltunk, bár a kettőnk összkeresete alig haladja meg az ötezer forintot. Mire minden részletet befizetünk, másfélezer marad a pénztárcában. Ráadásul segítségre egyikőnk szüleitől sem számíthatunk, de nem is igényelnénk ilyesmit. Az új tulajdonosok eddig a szülőknél laktak, és a félig berendezett helyiségeket látva újabb spórolós hónapokra következtetek. De mint mondották megéri: van miért, kiért. Hunyadi András nem éppen ifjú fészekrakó, hiszen életkora egy évvel túlhaladta az ötödik ikszet. A nagyobbik fia katona, a kisebb általános iskolás. Itt is a feleség viszi a szót. — Kócsról költöztünk be, és nagyon örülünk a kiutalásnak, mivel nekünk még ilyen kényelmes, szép lakásunk nem volt. A férjem a Hortobágyi Állami Gazdaság portása, én pedig szakácsnőként dolgozom. Havi összjövedelmünk meghaladja.a hatezret, és mivel berendezési és bútorgondjaink már nincsenek — elégnek bizonyul a kereset. Jól érezzük itt a járási székhelyen magunkat, a lakás minősége ellen nincs kifogásunk. Egyébként András bácsi ébred-az új lakótelepen legkorábban, a negyedik óraütés már mindig talpon éri. * * * A második emelet nyolcas ajtóban a csengetésre nagy darab, félmeztelen férfi nyit ajtót. Elnézést kér a rendhagyó fogadtatásért, de a padlósúrolás ilyen „szerelést” igényel. A házias lakó No- vák István, az MHD harmincötéves kazánmestere. — férfi létemre mosok, főzök, takarítok, egyszóval én vagyok a ház asszonya is. Velem él tizenhároméves fiam, miután tíz éve elváltam a feleségemtől. Eddig az anyámnál kuporogtunk, és nagyon örülök ennek, a tágas, új lakásnak. Tessék, nézzen körül, bár még van kis híja a berendezésnek. A nagyobbik szobában körben ízléses szekrénysor ragyog, rajta tv — igaz itt más nincs. A kisebbikben ágyak, szekrények, asztalka. Való igaz, még foghíjas a bútorzat. — összekuporgattam már a rávalót, azóta meg is vettem volna, de sajnos szemműtétre kell utaznom Moszkvába. Bár fizetik a költség zömét, azért nekem is hozzá kell járulnom némi forinttal az operációhoz. Ami a lakás állapotát illeti, a vakolás simább is lehetett volna. Ezt leszámítva praktikus a beosztás, jó az elrendezés, egyszóval tetszik. * * * Az új, ötszintes épület 28 új tulajdonosa közül néhány örömét, gondját, terveit vetettük papírra. A teljességhez hozzátartozik, hogy nem egy helyütt már a falat is kitapétázták, de a legtöbb helyen a hiányzó háztartási kisgépek, szobai bútorok mihamarabbi pótlása még újabb nadrágszíjszorító időszakot sejtet. Igaz, az új tulajdonosok hasonló jellegű gondjaival soktízezer lakásra váró házaspár, család szívesen cserélne. D. Szabó Miklós IGOZUNKm MUNKÁVAL AKARJUK BIZONYÍTANI „ ... Mondja csak ki bátran, ne féljen a szótól, engem nem zavar. Igen, KISZ alapszervezetünk valamennyi tagja cigány, és mindegyik dolgozik. Azt akartuk, hogy nekünk, cigányfiataloknak is legyen fórumunk, ahol szót érthetünk egymással. A megalakulásról elődöm, az első KISZ-titkár többet tudna mondani, én akkoriban — 1962-ben — még gyerek voltam, a fiúk éppen csak megtűrtek maguk között. Mégis emlékszem arra a cigányan- kétra, aíhol valaki megkérdezte: miért nincs Jászfény - szarun cigányegyüttes? Megszületett a döntés, és néhány nap múlva 115 taggal létrejött az ének-zene és tánccsoport. Közülük került ki egy esztendő múltán az a 67 fiatal, aki megalakította a „Dan- kó Pista” KlSZ-alapszerve- zetet. Régen volt, az alapítók közül sokan kiöregedtek, hozzánk, akik még nem léptük át a korhatárt, fiatalok szegődnek. Jelenleg 28-an vagyunk, engem az idén márciusban — miután hazajöttem a budapesti Kalapgyárból — választottak KISZ-titkárnak.” * * * „Mutatok magának egy akcióprogramot és egy munkatervet — az akkori időkből — első vállalásunk, hogy mindenki dolgozzon, és munkájával, viselkedésével érdemelje meg felvételét valamelyik szocialista brigádba. Aztán jött a nehezebbje, alapszervezetünkben 20 fiatalnak hiányzott az általános iskolai végzettsége. Merész vállalkozás volt munka mellett, előítéletekkel dacolva megszerezni a nyolc osztályt. Tudomásom szerint senkit sem kellett kizárni az alap- szervezetből azért, mert nem teljesítette vállalását. ... Azt hiszem azért volt így, mert megértettük, hogy igazunkat mi is — mint bárki más a világon — becsületes munkával és tanulással tudjuk bizonyítani. Különben is Jászfényszarun nem ritka az olyan cigánycsalád, ahol a családfő 25—30 évet dolgozik egy helyen. Apám 32 évig volt egyfolytában építőipari munkás. Nekem az általános iskolában —, miután kiderült, hogy tanulmányi átlagom sosem volt rosszabb, mint a többi fiúké, Radics Félix, nem pedig „cigány” volt a nevem. A Kalapgyárban szaktársnak hívnak, a Bolyai János Textilipari Szakközépiskola 4. osztályában tőlem is azt várják, mint évfolyamtársaimtól: a jó tanulást.” * * * „Ennyit a múltról, mert jelenünk is van, és remélem még sok izgalmas feladatot tartogató jövőnk. Alapszer- vezetünk szinte mindegyik „EgyUU" Szakmai tájékoztató könyvtárosoknak Honfoglaláskori sirok A szolnoki Lenin Tsz terű. létén útépítési munkálatok közben szerdán régi korokra utaló leleteket fordított ki a földből a munkagép. A bejelentésre helyszínre siető szakemberek, a Damjanich János Múzeum régészei, megállapították, hogy honfoglaláskori temető szélét bolygatták meg. Az egyik sírban hazánkban igen ritka leletet, egy preparált koponyát találtak. A fejtetőn található szabályos kerek lyukból arra lehet következtetni, hogy már a honfoglaláskori őseink betegségeinek gyógyítására is alkalmazták a műtéti beavatkozást, a koponyaléke- lést. A sírban továbbá megleltek egy teljesen ép ezüst hajkarikát is. A másik sírban lovas- temetkezésre utaló jeleket találtak. A felszínre került két vaskengyel egyértelműen igazolja honfoglaláskori származását. Erre a korra ugyanis az a jellemző, hogy a lovas kengyeleket gömbölyűre készítették, mivel őseink puhatalpú lábbelit viseltek s ezzel elkerülték a láb megsérülését. A Szolnok nyugati részén talált leleteket beszállították a múzeumba. A temető további sorsáról, feltárásának idejéről később döntenek. Tizedik évfolyamába lépett az idén a Szolnok megyei könyvtárak híradója, az „Együtt” című kiadványsorozat, amelynek közelmúltban megjelent száma is — híven az előzőekhez — a könyvtári munka aktuális kérdéseiről tájékoztatja a szakembereket és a közművelődés egyéb területein dolgozó érdeklődőket. Első írása az idei ünnepi könyvhét tapasztalatait összegzi. A szerző — Szur- may Ernő, a Verseghy Ferenc megyei Könyvtár igazgatója — elemzi a könyvhét eseményeit, adatokat közöl a könyvforgalomról, az író-olvasó találkozók, irodalmi estek, rendhagyó irodalmárok látogatottságáról. Fontos megállapítása, hogy a könyvhéthez hasonló, nagyszabású közművelődési rendezvények csak a társintézményekkel való együttműködéssel valósíthatók meg sikeresen. A következő írás — szerzői Szabó Vincéné és Víg Márta — a kunhegyesi könyvtár gyermekeknek hirdetett „Móra Ferenc” irodalmi vetélkedőjéről számol be. Az írás a vetélkedő forgatókönyvének, kérdésköreinek ismertetésével a gyermekkönyvtárosok módszertani-munkájához ad segítséget. A könyvtárosi munka jövőjébe enged bepillantást Szabó Sándor cikke, amely egy ma még nem általános, de Törökszentmiklóson már megvalósult technikai megoldásról, a könyvállomány fénylyukkártyán történő feltárásáról számol be, ismertetve az eljárás előnyeit, de nem hallgatva el annak hátrányait sem. A kiadvány a továbbiakban a tanácsi könyvtárak könyvbeszerzési kereteinek ez évi alakulását ismerteti, majd a szervezeti élettel foglalkozik, és híreket közöl a megye könyvtárainak életéből. Külön említést érdemel Korácsony Erzsébet bibliográfiája, amely az 1978. július 1. és december 31. között megjelent, a megye könyvtárairól szóló cikkek jegyzékét közli. A kiadványhoz jól áttekinthető mutató is készült, amely a bibliográfiában feldolgozott cikkek visszakeresését segíti. Koncz Zsuzsa nagylemeze Hódmezővásárhelyen Szolnoki művészek kiállítása Koncz Zsuzsa Valahol című nagylemezén legújabb felvételei közül tizenegyet hallgathatunk meg. A dalok szerzői, kísérői a Fonográf együttes tagjai. Nem tudni, hogy a lemez kissé nosztalgikus hangulata a régi Illés együttes és Koncz Zsuzsa több mint tízéves jó kapcsolatából ered-e, d,e annyi bizonyos, hogy a muzsika, a szöveg a zenészévek múlásának han. gulatát idézi. A Fonográf muzsikusai nem a tizenévesek szimpátiájára törekszenek elsősorban, inkább saját korosztályuk élettapasztalattal telített, „lehiggadt” gondolat- és érzelemvilága tárul elénk. A versek Bródy János szokásos szókimondó, ötletes remekei, melyekben a már elcsépeltnek tűnő általános emberi igazságok is frappánsan fogalmazódnak meg. A zeneszerzésben Tolcsvay László és Szörényi Levente jeleskedett. Muzsikájukból árad a nagy Szakmai biztonság, mely bámulatos könnyedséggel, értő tagja eljáró dolgozó, ez meghatározza, vagy inkább megnehezíti a munkánkat. Rendezvényeinket — jócskán akad belőlük — a hét végén tartjuk meg, vállalásainkat is ünnepnapokon teljesítjük, így igyekszünk hasznos tagjai lenni lakóhelyünknek és a 9 KISZ-alapszervezettel együtt segítői a nagyközség KlSZ-bizottságának. Részt veszünk minden társadalmi munkaakcióban, a sportpálya építésénél 160 óra társadalmi munkával segítettünk, a művelődési ház előtti tér parkosításánál nem számoltuk az időt, csak arra vigyáztunk, hogy minden nagyon szép legyen. Patronáljuk az általános iskola Lenin úttörő raját, felkészítjük a gyerekeket a KISZ- tagságra. Vállaltuk, hogy egy egyedül élő, idős cigányasz- szonynak segítünk háza felújításánál, a tüzelő beszerzésénél. Rendezvényeinket igyekszünk úgy megszervezni, hogy ott a fiatalok kellemesen szórakozzanak és tanuljanak. Ilyen volt az augusztus 4-én megtartott cigányfórum, ilyenek a játékos vetélkedők, a vitakörök. hangszereléssel párosul. Mindez kitűnően „együtt-él” Koncz Zsuzsa előadói egyéniségével, szerénységével. A kiváló összeállítás egyik legsikerültebb szerzeménye A város felett című dal. A válogatásból kissé „kilóg” a Metró című szerzemény, a diszkó ritmusával, zenéjével. Szép lírai duett a „Légy óvatos” refrénű dal. Koncz Zsuzsa és Tolcsvay László hangulatos énekét kiválóan festi alá az akusztikus gitár. Nagyszerű zongorakíséretre épül az album befejező száma, a Véget ért, melyet hallgatva — ha csupán gondolatban is — de tapsolunk az előadóknak a nagyszerű lemezhez. Mindenki elismeri, hogy jó labdarúgócsapatunk van, és sajnálja, hogy a csapatnak nincs felszerelése. Ügy segítettünk magunkon, hogy a legutóbbi cigánybál bevételéből ,felöltöztettük’ a csapatot.” * * * „ ... Terveinkről, jövőnkről ? Szeretnénk, iha úgy mint eddig, a jövőben is bizalommal szólnának — ha szükség Van segítő kezekre — a Dankó Pista KISZ-alapszervezetnek. Részt akarunk vállalni a nagyközség köz- biztonságának. közrendjének további javításából, ezért ifjúgárda rajt hoztunk létre. Szeretnénk segíteni másoknak is, hogy rálépjenek arra az útra, amin mi több mint 15 esztendeje járunk. A társközségben élő barátainkra, a jászfelsőszentgyörgyi cigányfiatalokra gondolunk. Gyakran felkeressük őket. az idén közösen álakítottuk meg a Kilián kört. Reméljük, ahogy nékürnk annak idején a táncegyüttes volt, nekik a Kilián kör lesz a KlSZ-alap- szervezet előiskalája.” A szolnoki művésztelep alkotóinak munkáiból nyílik kiállítás ma délután 3 órakor Hódmezővásárhelyen a Tornyai János Múzeumban. A kiállítás — amelyet Holler Lászlóné, a városi tanács elnökhelyettese nyit meg — viszonzása annak a tárlatnak, amelyet a közelmúltban Szolnokon rendeztek a vásárhelyi művésztelep alkotóinak munkáiból. A szolnoki művésztelep kiállítását október elejéig láthatják az érdeklődők. Hatrészes tévéfilmsorozat Petőfiről Száznyolcvanhárom színészt és mintegy háromezer statisztát szerződtetett a Magyar Televízió szórakoztató dramaturgia osztálya az esztendő legnagyobb vállalkozásához, a „Múltszázadi történet” címet kapott produkcióhoz. A Petőfi Sándor életútját nyomon követő, hatszor 60 percesre tervezett sorozatról a rendező, Horváth Ádám a következőket mondta el az MTI munkatársának: Az ötlet megszületését követően kértük fel Szabó Györgyöt, írja meg forgató- könyvét. .— Filmünk születésétől haláláig követi nyomon Petőfi életútját; a tizennégy éves Petőfi megszemélyesítőjét még keressük, ötéves kori alakítója a filmbeli szereppel egyező életkorú Oláh Kálmán, budapesti kisfiú, aki már többször filmezett. A felnőtt Petőfi szerepének megfomálására Józsa Imrét, a József Attila Színház tagját kértük fel. Petőfi apját Szersén Gyula, anyját Molnár Piroska, Szendrey Júliát Kovács Nóra formálja meg. Fontosabb szerepeket kapott még Vitai András. Dunai Tamás, Tordy Géza, Sztankay István, Lukács Sándor, Sinkovits Imre, Gombos Kati, Győri Emil és Kulka János. A film operatőre Sík Igor, a 40 díszletet Langmár András tervezi. a jelmeztervező Wieber Mariann. A film zenéjét Petrovics Emil* komponálja. A forgatást 1980 márciusában fejezik be, az első kópia a jövő év végére készül el.
