Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-07 / 209. szám

1979. szeptember 7.

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

3

Útjára indult az első évfolyam

Az első évfolyam hallgatóinak eskütétele

(Folytatás az 1. oldalról.)

az első pillanattól kezdve ismerkedjenek a gyakorlati élettel, tapasztalataikat rendszerezzék, kísérjék figyelemmel a gazdasági élet és a kereskedelempolitika időszerű kérdéseit is, hogy friss ismeretekkel — és kellő lelkesedéssel — kapcsolódhassanak be majd a munkába.

Ezután a Belkereskedelmi Minisztérium nevében köszönetét mondott a megyei párt- bizottságnak, a megyei tanácsnak, a város párt- és állami testületéinek, hogy lehetővé tették a főiskola bővítését, helyet adtak a nappali tagozatnak Szolnokon, megteremtették a felsőfokú szakemberképzés feltételeit.

— Az illetékes kormány- szervek — mondotta — a főiskolai tagozat létrehozásának jóváhagyásánál azt is figyelembe vették, hogy az országnak ez a régiója imponáló fejlődést ért el az iparban, a mezőgazdaságban, a lakosság életkörülményeinek javításában, a kereskedelem, az oktatás, a művelődésügy és az egészségügy fejlesztése területén. Biztosítva van tehát a kellő gazdasági, társadalmi, szellemi háttér.

A megye és a város kereskedelmi és vendéglátó hálózata — különösen az utóbbi években — lendületesen fejlődött.

Végezetül arról szólt; a főiskolai tagozat munkájának egyik fontos feltétele, hogy a megye oktatásügyi intézményei a fiatalok felkészítésével, a kereskedelmi pálya iránti érdeklődés felkeltésével is segítsék a fiatalok pályaválasztását. A kereskedelemnek — a főiskolások mellett — szüksége van szakmunkástanulókra és középiskolásokra is.

— Biztosan eljön az az idő, amikor a főiskola nemcsak kap, hanem adni is tud majd a megyének, a városnak. Köszönettel tartozunk az oktatási kormányzatnak, hogy aktuálisnak ítélte azt a törekvésünket, amely a feladatokkal jobban arányban álló főiskolai helyek megteremtését célozza, és jóváhagyta a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskola oktatási bázisának szolnoki bővítését.

Sok sikert kívánok az új intézmény oktatóinak, hallgatóinak, és a tagozat első tanévét megnyitom — fejezte be beszédét Juhár Zoltán.

Ezt követően az elsőévesek letették az esküt, majd Bar- ta László, a megyei tanács elnöke, a megye s a város párt- és állami szervei nevében köszöntötte a tagozat oktatóit, hallgatóit. Ezután a „gólyákhoz” szólt Kanyó Sándornak, a KISZ szolnoki bizottsága első titkárának köszöntője.

A tanévnyitó utolsó akkordjaként Andrikó Miklósné, a főiskola főigazgatóhelyettese, a szolnoki tagozat vezetője mondott zárszót.

— Ügy gondolom, az, hogy hallgatóink fogadalmuknak megfelelően tudjanak tanulni, dolgozni és élni, ránk, a tagozat vezetőire, oktatóira, de minden dolgozójára nagy felelősséget hárít. Nagyrészt a munkánkon, emberformáló erőnkön múlik, hogy a főiskolai hallgatók a három év alatt hogyan készülnek fel a kereskedelem és vendéglátás egyre növekvő feladataira, hogyan segítsük elő személyiségük kibontakozását, hogyan alakítjuk világnézetüket. Minden törekvésünk és szándékunk az, hogy e követelményeknek megfeleljünk, munkánkat, módszereinket úgy alakítsuk, hogy tagozatunk valódi bázisa legyen a kereskedelmi felsőoktatásnak.

A tagozat vezetője az oktatók és a hallgatók nevében végül köszönetét mondott mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy megindulhat Szolnokon a nappali tagozatos üzemgazdász képzés.

— Azt kérem, most tekintsük igazán közös ügyünknek a főiskolai tagozat munkájának kibontakoztatását, mert az iskola önmagában nem lehet meg és nem fejlődhet a társadalom állandó érdeklődő, támogató, észrevételező segítsége nélkül — fejezte be zárszavát.

T. G.

Hétezer szalmaszecskázó az NSZK-ba

CSINÁLD MAGAD

Kiállítás az őszi BMV-n

Az alapozástól kezdve a legfontosabb kőműves, ács, asztalos, bádogos és lakatos munkákon át a befejező festés-mázolásig, a villany- és vízvezetékszerelésig, a házépítés, a lakáskarbantartás

— felújítás és korszerűsítés rejtelmeibe vezeti be a látogatókat az őszi BNV-n megrendezett csináld magad barkácskiállítás.

A Belkereskedelmi Minisztérium az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériummal közösen nagyszabású bemutatót szervez a vásárváros 16-os és 17-es pavilonjában, ahol mintegy 1500 négyzetméteren — és 200 négyzetméteres szabad területen — 24 hazai kereskedelmi és ipari vállalat, valamint öt külföldi, cég mutatja be azokat a gépeket, eszközöket, technológiákat — köztük sok-sok újdonságot

— amelyek megkönnyítik a házban, a házkörül, a kertekben és a kisgazdaságokban az ezermesterek, a kertész- kedők munkáját.

A kiállításon a barkács- mozgalom egyik védnöke, a KISZ is részt vesz, amely ugyancsak látványosnak ígérkező eseményt szervez. A 16-os pavilonban bonyolítják le ugyanis a korábban meghirdetett ezermester vetélkedő budapesti és Pest megyei döntőjét. A kiállítás időtartama alatt a megyei vetélkedőkön legjobb eredményt elért fiatalok folyamatosan nyilvános bemutatókat tartanak

A szolnoki Mezőgép Vállalat és az NSZK-beli Claas cég termelési kooperációjában elkészült a hétezredik szalmaszecskázó adapter a nyugatnémet partner megrendelésére. A szolnoki székhelyű vállalat évek óta gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn a világhírű mezőgazdasági gépgyártó céggel. Az igényes német fél jó partnernek tartja a szolnokiakat, elégedett a magyar termékek jó minőségével, a versenyképes árszínvonallal és a szállítási határidők betartásával, ezért évről-évre újabb megrendelésekkel jelentkezik. Míg az elmúlt években két-háromezer szalmaszecskázó gyártására kötött szerződést, ebben az évben már négyezer komplex részegység exportjára jelentett be igényt.

A szalmaszecskázók mellett az idén először vásárol nagyobb mennyiségű rotáciÉvi többszáz millió forint veszteségtől menti meg népgazdaságunkat az új gyümölcstárolási technológia, amelyhez a hazai alkalmazás feltételeit a Kertészeti Egyetem irányításával, több esztendős munkával dolgozták ki a kutatók. Az új tárolási módszer lényegesen meghosszabítja a gyümölcsök fogyaszthatósági idejét, s számottevően csökkenti a

ós fűkaszát, háromezerötszáz darabos mennyiségben. Kétezer fűkaszát még az év első felében leszállított a vállalat, és a hátralévő mennyiséget is folyamatosan exportálja az év végéig. A magyar—NSZK együttműködés keretében jelenleg már a szalmaszecskázó gépek tízféle típusát gyártják, így lehetőség van arra, hogy a kifejlesztett adaptereket más piacokon is értékesíthessék. A Komplex Külkereskedelmi Vállalat piackutatást végez annak érdekében, hogy a Nyugat-Európában felhasznált más típusú kombájnokat is szolnoki részegységekkel szereljék fel. A vállalat idei NSZK-exportjának értéke eléri az ötmillió dollárt. A termelési kooperációt és a műszaki együttműködést a jövőben továbbfejlesztik, ennek érdekében jelenleg is folytatnak tárgyalásokat.

tárolás során keletkező veszteségeket.

A magyar viszonyokra adaptált eljárást elsőnek az alma tárolásával kapcsolatban alkalmazták. A szabályozott légterű tárolás technológia jól vizsgázott: csaknem három hónappal sikerült meghoszabbítani ,e keresett gyümölcs „raktározási” idejét.

Tovább friss marad a gyümölcs

Ülésezett az SZMT elnöksége

Ülést tartott tegnap Szolnokon a Szakszervezetek Megyei Tanácsának Elnöksége. Simon József a lakosság áruellátásának helyzetéről adott tájékoztatót, majd az elnökség megtárgyalta a Szolnok megye üzemegészségügyi helyzetéről szóló jelentést.

Sor került az elnökség 1979. második félévi munkatervének kiegészítésére, és meghallgatták a „Munkahelyi olimpia” elnevezésű tömegsportmozgalom bevezetésének megyei végrehajtási tervezetét.

Magyar

küldöttség

Moszkvában

Világkonferencia a gyermekekért

Szűcs Istvánnénak,a Magyar Űttörők Szövetsége főtitkárának vezetésével tegnap küldöttség utazott Moszkvába. A delegáció a nemzetközi gyermekév egyik legkiemelkedőbb. nem kormányközi szintű eseményén „a gyermekek békés, biztonságos jövőjéért” elnevezéssel összehívott világkonferencián vesz részt. Az ötnapos konferencián a nemzetközi és nemzeti nő, ifjúsági, diák és gyermekszervezetek képviselői találkoznak. A rendezvényt az ENSZ Nők Évtizede Nemzetközi Bizottságának Végrehajtóbizottsága kezdeményezte.

Oroszlányban

Fiatalok

találkozója

Háromnapos találkozó kéz. dőd,ött tegnap Oroszlányban kilenc szocialista város — Ajka, Dunaújváros, Lenin- város, Oroszlány, Százhalombatta, Kazincbarcika, Komló, Várpalota és Tatabánya — ifjúsági vezetőinek részvételével. A szocialista városokban élő és dolgozó sok tízezer fiatalt képviselő KISZ-esek minden évben kicserélik tapasztalataikat — mindig más város a vendéglátójuk. Az oroszlányi találkozón azokat a módszereket vizsgálják. vitatják meg, amelyek alkalmasabbak arra, hogy felkeltsék a fiatalok érdeklődését a KISZ különböző akciói iránt.

ÉRTEKEZLET PESTEN

egjött a telexértesítés, hogy másnap három osztály- vezető jelenjék meg a vállalati központban, fontos megbeszélésen. Az érintettek, legyen bármi más lényeges dolguk, félretehetik azt, s vághatnak neki az útnak hajnalok hajnalán, lévén a központ a fővárosban, ők meg onnét kétszáz kilométerre. Persze, a vállalati működésnek ilyesfajta vonásai is természetesek, mi több, szükségesek, ha... Ha a megbeszélés valóban fontos témát ölel fel, ha nélkülözhetetlen a személyes jelenlét, ha ráadásul a három ember jelenléte elengedhetetlen. Sajnos, a szóban- forgó értekezleten — ahol a vállalat hat gyárát tizennyolc fő képviselte, s a központot majdnem ugyanennyien — rövid félóra alatt kiderült: fölöslegesen szólt a gyülekezőt hirdető trombita. Az előadó tudniillik azt tudatta a megjelentekkel, hogy ha majd lesz elektronikus kisszámítógépe a vállalatnak

— mostani állapot: megrendelték —, akkor miként „viszik gépre” az anyagnyilvántartást, de csak úgy, ha a gyárak... S itt hosszú fölsorolás következett, mi mindent kell majd a gyáraknak megtenniük, akkor, ha — a vállalati központ elkészíti a nyilvántartás fölállításának rendező elveit, egységes módszertanát. Addig viszont a vállalatok semmit nem tehetnek, így az értekezés egyetlen értelme: most már tudják, majd lesz valami...

Példa ez persze, s talán — reménykedjünk — nem is tipikus eset. Az azonban bizonyos, hogy miközben — a Minisztertanács két egymást követő határozata alapján — az államigazgatásban lényeges erőfeszítésekre kényszerülnek az ügyviteli költségek csökkentése érdekében, a vállalati szervezetnél alig tapasztalható annak érzékelése, hogy új szelek fújnak a gazdálkodásnak ezen, a sokáig mellékesen kezelt terepén is. Amit az is bizonyít, hogy az úgynevezett vállalati általános költségek a legutóbbi esztendőkben minden más költségfajtánál gyorsabban növekedtek! S emögött nemcsak fölösleges kiadások húzódnak meg, hanem — és elsősorban, döntő fontossággal — az is ott áll, hogy a lehetségesnél jóval kisebb a gyárak, gyáregységek, telephelyek önállósága, hatásköre. Olyasmiben is a vállalati központ dirigál, amiben ez szükségtelen, amit a helyiek sokkal jobban tudnak, ismernek. S nemcsak a több telephelyű vállalatoknál divat a túl gyakori berendelés gyakorlata, hanem a különféle irányító szervek munkastílusára is; persze, a főváros említése a címben pusztán jelkép, hiszen akkor sem más a helyzet, amikor megyéket szel át, s vezet más közigazgatási egységbe — legtöbbször jó távolra — az útirány.

Némi képet kaphatunk e közpénzű utaztatás lehetőségeiről, ha leírjuk: a szocialista iparban 1413 cég — vállalat és szövetkezet — tevékenykedik, ezek azonban 9430 ipartelep birtokosai. Mégha tudomásul vesszük is, hogy a telepek egy része ugyanazon a földrajzi helyen található, mint a vállalati központ, akkor sem zsugorodik kicsinnyé az előbbi számadat. Ráadásul nemcsak az utazásokról van szó, hanem a sürgősre, meg azonnalra kért telefonok tömegéről, a papírhegyekről — hiszen „jó az, ha papír van róla” —, s mindezek okán arról, hogy az indokolt értekezés, az indokolt papír rangja is devalválódik, s már arra sem figyelnek az érintettek, amire kellene. Az előbbiekben említett 9430 ipartelep mindössze tizenkét százalékában foglalkoztatnak háromszáznál több munkást, azaz meglehetősen kicsiny, áttekinthető termelőhelyek ezek, ahol nincs szükség a vállalati központ adta napi, operatív beavatkozásra, még kevésbé diktátumra.

Elkerülve a félreértéseket: a nagyvállalati szervezetben sokféle előny rejlik, különösen, ha a tevékenység valóban azt fogja át, amit a termelés technikai, technológiai színvonala indokol, tehát például a fejlesztést, az értékesítés stratégiáját, a bérpolitika egységes elveit s így tovább. A tapasztalatok azonban nyomatékosan arra figyelmeztetnek, hogy miközben sok fölös, párhuzamos tevékenység foglalja le a vállalati központok apparátusát, a tényleges központi feladatoknak csak töredékét látják el, azzal érvelve, mentve, magyarázva a helyzetet, hogy nincs idő, erő rá... !

ünet az értekezlet Pesten — vagy bárhol másutt —, ha nem szolgál mást, mint a központ fontosságát tudatni azokkal, akik „valahol lent a gyárban, gyáregységben” tevékenykednek. Tünet, mert a szervezet működésének formális elemeit helyezi a középpontba, az alá- és fölérendeltséget, a hierarchiát testesíti meg a feladatok rangsorolásában, s nem a feladatok súlyát, szerepét véli elsődlegesnek. S ezért az igazán nagy veszteség — bár ez sem lebecsülhető — nem csupán az utazások ideje, költsége, a papírhegyek előállításának ára — munkabérben, írógépkopásban, sokszorosítópapírban és festékben, postai díjban

— s nem is a telefonálgatások, a telexezések forintjai a vészesek, hanem az, ami belőlük következik. A kezdeményezőkészség lehűtése, az egymást keresztező intézkedések okozta zűrzavar, az a távolság, amely a működés lehetséges és tényleges eredményeit elválasztja telephelyeken, gyáregységekben, vállalatoknál.

L. G.

Hidraulikus tápegységek sorozatgyártását kezdte meg a DANUVIA nagyatádi telepe. Szovjet exportra ebben az évben 1250 berendezést szállítanak, mintegy 30 millió forint értékben