Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-01 / 204. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 1. | tudomány Különös növények A műanyagkémiával „jegyezte el” magát Bemutatjuk Tüdős Ferenc akadémikust A „Self-made man” angol kifejezés, erőltetett fordítása: „Magacsinálta ember”. Fontosabban csak körülírni lehet: olyan ember, aki a maga erejéből, emberségéből ér el mesz- sziről indulva nagyon magasra. Ha valakire, akkor Tüdős Ferenc akadémikusra mindez elmondható. „Igazolásul” néhány részlet életrajzából: 1931-ben, Szuhakállón született, egy Albert-telepi bányász gyermekeként. Születésekor édesapja a válság miatt munka nélkül maradt, tehát a nélkülözést már szinte veleszületett tényként ismerte meg. Tanítói javasolták szüleinek: a jó eszű kisfiú tanuljon tovább. Miskolcon járt középiskolába, ott fordult az érdeklődése végképpen a kémia felé: egyik iskolatársának édesapja vegyész volt, és néha megengedte, hogy laboratóriumában felkeressék a gyerekek. 14 éves korában már tudta: vegyész akar lenni. De nem volt' könnyű az út az egyetemi felvételig. Különösen a háború évei alatt nem, amikor édesapját a Don-kanyarba vitték két- százezredmagával idegen érdekekért harcolni, és a középiskolás fiú volt a család- fenntartó. A hadisegély mellett tanárai szereztek neki óraadási lehetőségeket, hogy édesanyjával együtt legyen miből élniük... Amikor a felszabadulás után, 1949-ben a középiskoláit elvégezte, és egyetemre jelentkezett, majdnem megtréfálta a sors. Miskolci diák létére a Budapesti Műegyetemen próbálkozott a vegyészkaron, kiváló felvételi eredménnyel. De mert nem volt diákszálló, közölték vele: Miskolcra veszik fel kohásznak. Fellebbezett. — hiába... Végül is baráti segítség, összeköttetés révén került csak, kitűnő felvételije ellenére, a szegedi egyetem természettudományi karának vegyészkarára. 1953- ban végzett Szegeden, tanulmányi érdeméremmel. (Ez jelentette akkor a mai Nén- köztársasági Aranygyűrűt, amelvet azok kannak, akik mindvégig tanulmányaik során kitűnő rendűek voltak.) Szinte szégyenlős mosoly- lyal említi: — Nem azért tanultam olyan jól mindvégig. mert afféle stréber gve- rek voltam, hanem azért, mert nem engedhettem meg magamnak, hogy ne legyek tandíjmentes... témakör is hasonló volt, de természetesen magasabb fokon feldolgozva. 1970-ben választatták meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává. Székfoglalójának témája a „ferro-gyök” elmélet volt, amelyet ő dolgozott ki. Ennek — persze, nagyon leegyszerűsített — lényege, hogy a műanyagkémiában alkalmazott polimerizáció során, (ilyenkor „ötvöződik” a kiindulási anyag sok molekulája egy óriásmolekulává) az úgynevezett Maxwell- Boltzmann energia eloszlási görbe segítségével mutatható ki: egy adott anyagmennyiségben mekkora hányadot képviselnek a nagyobb energiatartalmú, ezért könnyebben reagáló molekulák. Ha a kémiai reakció hőtermelő, akkor a képződő gyökök e görbét a magasabb energia- tartalmú részecskék irányába „tolják el”, és a reakciósebesség növekszik, mert több a reakcióképes molekula. Ä Központi Kémiai Kutató Intézetben végzett munkája során „jegyezte el magát” hosszútávra a műanyagkémiával, 1960-tól a makromolekuláris kémiai osztály vezetője, emellett 1973-tól az Eötvös Lóránd Tudomány Egyetemen a kémiai technológiai tanszék vezetője is. A tudományos közéletben elfoglalt súlyát jelzi, hogy tagja a Tudományos Minősítő Bizottságnak, az Akadémián pedig a Kémiai Osztály Makromolekuláris Kémiai Bizottságának elnöke. A nemzetközi tudományos közéletben is tisztelik, ..jegyzik”, alapításától szerkesztő bizottsági tagja az European Polimer Journal-nak, és több más, amerikai, európai vagy KGST-szakfolyóiratnak. Államunk többször is elismerte munkásságát: előbb Munka Érdemrend ezüst fokozattal, majd 1978-ban munkatársaival, Kelen Tiborral és Földes Péternével együtt állami díjjal tüntették ki, a műanyagkémia terén elért eredményeiért. , Amikor aktuális kutatási témájára kerülne sor, a bőség zavarával küszködünk: melyiket is vegyük előre? A Chinoinnal karöltve végzett vizsgálatokat, a biológiailag aktív .polimerekkel kapcsolatban, a ciklodextrint (több szőlőcukor-molekulából felépített koszorú formájú, nagy molekulájú vegyület, amelybe mintegy „csomagolni lehet” más anyagokat, molekulákat, így a szervezetbe bejuttatandó gyógyszereket). Áz ún. intermedierek kutatásában elért eredményeket-e, vagy a petrolké- miai kutatásokat? Sokat és sok irányban dolgozik, kutat, nem pihen az állami díj „babérain”. És Tüdős Ferenc, a magánember? Mindenekelőtt a családról beszél: felesége szintén kutatóvegyész, mi több, három lánya közül kettő máris valamilyen vonatkozásban követi a pályán: a legidősebb biológia—kémia szakos egyetemista, a középső pedig felvételire készül a vegyészkarra. Benne inkább megvannak az apa kutatási területe iránti vonzalmak... Hobbi, időtöltés? Mi sem természetesebb, mint hogy a bő humorérzékű, mindig cselekvéskész tudósnak ebből is többféle van. Az egyik az elektronika, egyenáramútól 500 megahertzig sokféle készüléket barkácsolt már otthon. Szenvedélye a televíziótáv vétel. a monoszkóp-vadászat, nyáridőben fogott már 3 ezer kilométerről sugárzó arab adót is. De ha kell, asztalos és lakatos szakmunkásnak sem utolsó. Nemrég építkeztek, családi házat, az ilyen munkára nem kellett mestert fogadnia, elvégezte maga. Általában, mint mond- ia: inkább az alkotó, mint a javító munkát szereti. Nem ta«adia meg indulását, in- d,-'itatását: a tudomány magas színvonalú kéDviselőie, az egykori bányászgyerek örömet talál a fizikai munkában is, ma is. Mert így teljes ember! Szatmári Jenő István Egy nyugatnémet kutató Trinidadban folytat kísérleteket: eddig kevéssé vagy egyáltalán nem hasznosított tropikus és szubtrópikus növényekből értékes kultúrnövényeket akar ki- p alakítani. Szenzációszámba megy a kó- ttuszpálmákon végrehajtott keresztezés. A kókuszpálma a föld minden tizedik lakosának legfontosabb zsír- és fehérjeforrása. Gyümölcsét, a diókat, emberemlékezet óla kézzel kellett leszedni a Itt—::n méter magas pálmák koronáiról. Az életszínvonal emelkedésével egyre inkább csökken azoknak a száma, akik hajlandóak a szédítő magasságban elvégzendő gyümölcs- szedésre. Venezuela már például kénytelen Polinéziából beszerezni a szárított kókuszdióbelet. Húsz esztendei munka után a kutatóknak sikerült lörpepálmát kitenyészteniük, amelynek gyümölcsét a földön állva is kényelmesen el lehet érni és le lehet szedni. A törpepálma további előnye, hogy a trópusi viharokkal és egy kipusztulással járó kókuszpálma-betcgségekkcl szemben ellenálló. A kutató egyéb lehetőségek megvalósítását is mérlegeli. így i például nemesíteni akarja egy olajat adó brazíliai vadpálmának az egyik fajtáját. Továbbá venezuelai munkatársaival sugarakkal kezdte cl kezelni az egyik fehérjében gazdag mérgező növényt és olyan hajtásokra tett szert, amelyek már tnéreg- telenek lettek. Különösen sokat ígérő eredményeket ért el egy ugyancsak fehérjében gazdag, az idegrendszerre ható mérget tartalmazó borsófajla mércgtele- ní (lésében is, amelyet többek között^ Indiában is termesztenek. Lehetőnek tartja azt is, hogy bizonyos növényeket az emberre ártalmas vírusoktól, némely gyümölcsöt pedig a zavarólag ható, túlzott mennyiségű magjától szabadítson meg. Az epilepszia és a fény Bizonyos környezeti ingerek — például a tv-lcészülékek vagy esetleg a házi mozik világító fénye — néha kisebb epilepsziás rohamokat váltanak ki. Ezért a kutatók, akik aggódva figyelik, hogy az ilyen rohamok száma — különösen a fiatalok között — újabban no. óva intenek többek között a fényjátékokkal összekötött zeneelőadásoktól is. Megállapították, hogy az epilepsziában szenvedő betegek tiO— 70 százaléka fényérzékeny, és közülük körülbelül minden második görcsrohammal reagál a itmikus fény ingerek re. A görcsrohamhoz esetleg egy napsütötte fasoron való áthaladás, vagy egv fényes macskaköves útburkolat látványa is elegendő. Az úgynevezett Iv-epilcpszia mar mintegy 15 éve ismeretes. Főleg képzavarok esetén lép fel a többnyire enyhe roham. Philadelphiai orvosok megállapították. hogy ezeknek a környezet által kiváltott epilepsziás rohamoknak a száma a modern életfeltételek melleli növekszik, s a nők között gyakoribbak, mint a férfiak között. Érdekes, hogy mind több olyan gyerek kerül orvosi kezelésbe, aki epilepsziás rohamait tudatosan idc- zi elő oly módon, hogy például a fénybe néz, és eközben a kezét a szeme előtt ide-oda lengeti. XJgy látszik, kellemesnek érzik az álomszerű öntudatzavart. A modern életkörülmények ingeráradata sok esetben egyenesen provokálja az epilepsziás rohamot. Ez a betegség ma már gyógyszerekkel és megfelelő életmóddal leküzdhető. A fény- érzékenységgel kapcsolatos epilepszia kezelésére különböző különleges szemüvegeket is készítettek. A borsodi bányászgyerek, a miskolci, majd szegedi diák 1953-ban, jó eredményei elismeréséül Leningrád- ba szovjet aspirantúrára került. , Ott is bizonyított: 1956 decemberében megvédett kandidátusi értekezése, amely a műgumigyártás technológiájának egyik részkérdésével foglalkozott, any- nyira jól sikerült, hogy javasolták: ennek alapján soron kívül pályázza meg a tudományok doktora fokozatot! A lehetőséget azonban nem használta ki. Hogy miért? 1957 januárja volt. Itthon, az ellenforradalom után szétzilálódott tudományos élet várta. A Központi Kémiai Kutató Intézetbe került tudományos munkatársnak. Sokkal fontosabb feladatai voltak, mint a doktori értekezés soronkívüli védése. Előbb az ehhez szükséges kutatási körülményeket kellett biztosítania, majd csoportvezető lett, a hozzátartozó még fiatalabb kutatókat is segítenie kellett, így végül 1964-ben jutott el a nagydoktori fokozat megszerzéséig. Ezt is, mint kandidátusi értekezését. Leni ngrádban védte meg. a Technológiai Intézetben, a Légvezeték vagy kábel? A légvezetékeken a villamos energiát igen nagy feszültséggel és aránylag kis áramerősséggel továbbítják, hogy a veszteségeket korlátok között tartsák. Olyan vezetékek, amelyek használatba vételükkor talán még túlméretezettnek tűnnek, rövidesen nem tudnak eleget tenni a követelményeknek. Ez a magyarázata annak, hogy egyre nagyobb feszültségű és kapacitású távvezetékeket építenek világszerte. Az 500 kilovoltos légvezetékeket napjainkban 750 kilovoltosokkal egészítik ki, azután pedig az 1150 kilovoltosok következnek majd. A váltóáramú légvezetékes átvitel technikai és gazdaságossági határa 1500—2000 kilovoltnál van. E határon túl a tartóoszlopok olyan óriási méretűek lennének, a nagyfeszültségű vezetékek szövevénye olyannyira veszélyes és zavaró lenne, hogy valami más megoldást kell keresni a légvezetékek helyett. A méretek nagymérvű növelését ugyanis az átütési veszély csökkentése tenné szükségessé. A légtérbe magasan felnyúló, azt behálózó füegő kábelek részint nagyobb támadási felülettel szolgálnának a téli veszélyek számára (zúzmara- és jéglerakódások, szélviharok stb.). A jövőkutatók úgy vélik, hogy néhány évtized múlva a villamos energia szállítására már csak földalatti kábeleket fognak lefektetni. A gyártómű udvarára kitett', műanyag- lemezből vákuumformázással kialakított félgömböket láthatunk, amelyeket párosával összeerősitve a nagyfeszültségű villamos légvezetékek párhuzamosan futó sodronyvezetékein helyeznek el, figyelmeztetőül a repülőgépek számára Félmilliószoros nagyítás A nyugatnémet Siemens-cég Elmiskop-102 típusú átvilágító elektronmikroszkópja, amelynek ötszázezerszeres a legnagyobb nagyítása Amikor a hagyományos mikroszkópok felbontóképességét már nem lehetett tovább növelni, mert a fénysugarak nem adtak hírt újabb részletekről, a 0,02 mikronnál kisebb méretek tartományáról, új segítőtárs jelent meg a mikroszkópiában: az elektronsugár. Hullámhossza sokkal rövidebb, mint a fényé, és mágneslencsékkel a fényhez hasonlóan összpontosítható (fókuszálható). Az első elektronmikroszkópok a hatvanas években jelentek meg és léptek a tudomány szolgálatába. Az elektronmikroszkópban nagy villamos feszültséggel gyorsítják fel az elektronok mozgását. Kezdetben 100—- 150 kilovoltos gyorsítófeszültséggel dolgoztak a mikrovilágba bepillantást engedő elektronmikroszkópok, a mai típusok gyorsítófeszültsége viszont már nem ritkán 1—3 millió volt. Az elektron- mikroszkópoknál is van egy „bűvös határ”, a 2 angstrom (húszmilliomod milliméter), amit sokáig nem tudtak túllépni a hagyományosnak tekinthető mágnesoptikákkal, ugyanis már nem sikerült tovább fokozni a nagyítást. Csak a szupravezetőkből készített mágnestekercsekkel lehetett azután elérni — tetemes kutatómunka révén és nagy erőfeszítések árán — az 1 angstrom felbontóképességet. De a sikeres vizsgálatokhoz nemcsak jó mikroszkópra van szükség, hanem a vizsgálati darab tökéletes előkészítésére is. A biológiai szövetmetszeteket például ma már világszerte gyémántkéssel vágják elképzelhetetlenül vékonyra, és a mikroszkópban egy fémrúd hőtágulása segítségével mozgatják a tárgyat. Annak ellenére, hogy az elektronmikroszkóp drága berendezés, állandóan növekszik a kereslet iránta: a tudomány és a technika számára nélkülözhetetlen munkaeszközzé vált. Hö ellen védő munkaruha Az emberi test hőmérséklet-kiegyenlítését a ruházat nagy mértékben befolyásolja, mivel rendszerint a test 90 százalékát fedi. A hőszigetelés a textilanyag vastagságától és a szövetben levő levegőtől függ. A nedvesség (verejték) szállítását a textilszálak gőzáteresztő képessége, azaz a felvevő- és vezetőképessége szabályozza. A ruházat szellőzését a szabás formájával befolyásolják. Vas- és acélipari munkahelyeken a munkaruhának védenie kell hősugárzás, szúróláng, kirepülő szikrák, kifröccsenő fém és salak ellen, emellett mozgási lehetőséget kell biztosítania, hogy a dolgozó gyorsan elhagyhassa a nagy hősugárzású területeket. Ma még világszerte folyik a vita, hogy a gyapjú, gyapot és műszálas anyagú védőruhák közül melyiket részesítsék előnyben. Sokan a gyapot mellett szavaznak, mivel könnyebben tisztítható és kevésbé súlyos, mint a gyapjú, bár a gyapjú jó védelmet nyújt a kifröccsenő fém és salakolvadék ellen, és bizonyos mértékben „éghetetlen” is. A gyakorlatban meleg munkahelyeken valamennyi felsorolt anyagból készített ruhadarabokat használnak, a lényeg az, hogy a ruha védőhatása megbízható legyen. A textilanyagok védőhatása függ a szövet négyzetmétersúlyától is. A vas- és acélipari nagy hőterhelésű munkahelyeknél a négyzetméterenkénti 420—450 gramm súlyú szövetekből készült munkaruhák viselése ajánlatos. v Képünkön: A pyrovatex anyagból készült munkaruha. Az öltözék anyaga pamutot, gyapjút és műszálat egyaránt tartalmaz. Láng hatására nem fog tüzet, hanem szene- sedik, és éppen ez a szenes réteg jelent védelmet. Abban a pillanatban azonban, ahogy a lángtól megtámadott személy a tűztől eltávolodik, a szenesedési folyamat megszűnik. A még ennél is melegebb munkahelyeken dolgozók számára 10 százalék nylonból és 90 százalék gyapjúból álló öltözéket javasolnak a ruhák norvég előállítói.
