Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-30 / 229. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 30. A Szolnok megyei AGROKER Vállalat 3 millió forintos költséggel gumiköpeny-tárolót épített. így megóvják a minőségét és könnyebb az anyagmozgatás is _ Tz — A készletgazdálkodás tartalékai Az ELGEP megrendelésére permetezőgép tartályok gyártását kezdte el az Alföldi Szilikátipari Vállalat törökszentmiklósi gyára. Egyelőre 250 poliészter-tartály készül, jövőre azonban újabb tételeket rendel az ÉLGÉP Népgazdaságunkban mind gyakrabban kerül a figyelem középpontjába az anyag- és készletgazdálkodás, az energia felhasználása. Jelentőségét érzékelteti, hogy a vállalatok, szövetkezetek népgazdasági szinten 1978. év végén 450 milliárd forintnyi készletet tároltak, mely értékben csaknem azonos volt az egy évi nemzeti jövedelemmel. A termelés. a forgalom ' biztonsága, folyamatossága miatt bizonyos mértékű tartalékok képzése indokolt, az viszont mindenképpen túlzott, hogy 1978-ban mintegy 35 milliárd forinttal nőttek a készletek. 1979-ben már mérséklődött a készletnövekedés. A vállalatok többségénél a készletgazdálkodási rendszer szervezettsége elmarad a gazdálkodás legtöbb területének fejlődése mögött. Az elmaradás okait elsősorban az anyaggazdálkodás és a termelőeszközforgalom saját vállalaton kívüli szférájában keresik: a nem ütemes ellátásban, a hosszú megrendelési és szállítási határidőkben. a szerződéses fegyelem lazaságaiban. A szállítók viszont igen gyakran saját ellátásuk hátterének problémáira, saját szállítóik mulasztásaira hivatkoznak. A belföldi és külföldi, kereskedelmi vagy kooperáló partnerek nem minden esetben tesznek eleget a szerződésben foglalt kötelezettségeiknek. A megrendelések lökésszerű szállításokkal történő kielégítése általános jelenség. Kis tételeket nem szívesen szállítanak a gyártók. ezért a felhasználók kénytelenek 2—3 évre is elég készletet átvenni. — Emiatt az anyaggazdálkodás bizonytalanná válik, elfekvő készletek keletkeznek. A hosszú előrendelési idők miatt gyakori, hogy az anyagoik megrendelésekor még nincs végleges kivitelezési vagy gyártási program és felesleges beszerzésekre kerül sor. A beszerzés bizonytalansága, a hosszú utánpótlási idő miatt nincs mód arra sem, hogy a vállalatok egyes anyagok készletezéséből származó előnyöket kihasználják. például a taktikai elővásárlás azokból az anyagokból, amelynek drágulása a prognózisok alapján előre látható. A tárolótér és az anyagi erő olyan készletekkel — főleg kohászati termékek, építési anyagok, alkatrészek. villamos szerelési cikkek, kötőelemek, huzalok, kábelek időszakos hiánya miatt — van lekötve, amelyek hosszas tárolására azért van szükség, mert az utánpótlás időtartama bizonytalan. Az anyagkészletek nagyságát vállalaton belüli intézkedések is befolyásolják, például a készletgazdálkodás szervezettsége, az anyagnormák megtartása és folyamatos karbantartása, az elfekvő készletek folyamatos feltárása és értékesítése. A feleslegesen túlzott készletek nem lebecsülendő oka, hogy sok vállalatnál nem eléggé szervezett a készlet- gazdálkodás. Megalapozatlan rendeléseket okoz, hogy a készletekből nem vezetnek naprakész nyilvántartásokat, főként a használati érték szerinti informáltság hiányos. Tárolási szabálytalanságok miatt gyakori az állagromlás, ami új rendeléseket vált ki. Az értékükből veszített készletek leértékelését — a folyó nyereség védelmében — sok helyen nem hajtják végre. A vállalatok egy része szerint a kiutat csak kívülről. illetve felülről jövő intézkedések, a forgalom szabályozásának módosítása teremthetik meg. Ez részben igaz, de rajtunk is sok múlik. Javítani célszerű a készletgazdálkodást. A vállalatok feladata az, hogy a készletek csökkentésére készített ütemterveket hajtsák végre, illetve a készletállomány szinten tartása mellett érjék el a termelés bővítését, a forgási sebesség gyorsításával, a -forgási idő rövidítésével. Az előzőek mellett folyamatos feladattá kell tenni a vállalaton belül a készlet- gazdálkodás korszerűsítését, a készletnormák rendszeres karbantartását. A vállalatok törekvése az, hogy akár árengedmények nyújtásával is megmozdítsák, visszajuttassák az elfekvő anyagokat, készleteik nélkülözhető vagy felesleges részét a termelőeszköz-kereskedelembe. Ez azonban csak akkor kifizetődő, ha az árengedményből adódó veszteség kisebb, mint a készlettartás költsége. A jelenlegi szabályozás szerint a túlságosan nagy árengedmény ugyanis mindenképpen érzékenyen érinti a vállalatokat, a készletérték 7—9 százaléka a készlethitelek kamata. A termelői árak jelentős változása miatt „megéri” készleten tartani azt az anyagot, amelyre folyamatosan szükség van. a várható áremelés kárpótolja a vállalatot az esetleg fizetett kamatokért. A belső tartalékok feltárásának és a szervezési színvonal javításának egyik kulcskérdése az anyag- és készletgazdálkodás normatív alapjainak fejlesztése. — Anyagnormák nélkül ugyanis nenr lehet tervszerű és szervezett anyaggazdálkodás. A normák az anyagszükséglet tervezésének alapjai, de rájuk kell alapozni az üzemek operatív ellátásának megszervezését és az anyagfelhasználás ellenőrzését is. A vállalatok egy részénél az anyagnormázás lassan halad előre. Ebben kétségtelenül szerepet játszik az a körülmény, hogy a műszaki normázás viszonylag munka- igényes feladat, melynek megoldása az egyedi és kis sorozat .gyártásban és különösen ott, ahol a termékválaszték gyorsan változik, szinte megoldhatatlannak tűnik. A készletgazdálkodás terén nem lebecsülendők a tennivalók. A korábbiaknál kedvezőtlenebb feltételek, a népgazdasági célok elérése azonban minden vállalattól átgondoltabb, szervezettebb, ésszerűbb termelést, értékesítést követel. Az olajárak emelkedését követően számos intézkedés előírta a gazdálkodó szerveknek energiatakarékossági terv készítését. Az energia- költségek csökkentését azonban akadályozza, hogy a legnagyobb arányú villamos- energia-költség felhasználásának elemzésére, üzemen- kénti tételes mérésére és elszámoltatására kevés helyen kerül sor. A villamosenergia-veszteség, a túlzott fogyasztás a felhasználással egyidejűleg nem érzékelhető, arra a termelési költségek növekedése figyelmeztet. Az indokolatlan energiafelhasználás úgy válhat ismertté, ha a nagy fogyasztású gépek, motorok egységnyi időre jutó fogyasztását mérik, az úgynevezett üresjáratokat a minimálisra csökkentik. Energiafelhasználási normák kidolgozásának szerepe lehet a termékek önköltségének csökkentésében, a veszteségek feltárásában, és az: energiatakarékossági intézkedések sikeres végrehajtásában. A szervezési eljárásokkal feltárható és mozgósítható tartalékokra, a készleteknek normák alapján történő tervezésére szeretnénk ráirányítani a figyelmet azzal a meggyőződéssel, hogy a gondok megoldása részben a szervezési színvonal emelésétől várható. Másrészt a megfelelő áruválaszték, a lakossági igények mind teljesebb kielégítése érdekében a vállalatok lehetőségeit meghaladó, optimális forgóeszköz finanszírozásához külső segítség nyújtása indokolt. A bank számottevően megszigorította a készletfinanszírozási hitelek feltételeit. A vállalati készletgazdálkodás költségigényességét érdemes, sőt szükséges mérsékelni. Ennek legjárhatóbb útja a vállalati készletszint csökkentése. A termelés zavartalansága érdekében a feladat megoldásához nélkülözhetetlen a műszaki, pénzügyi és kereskedelmi szakemberek egymás munkáját segítő, megértő, szorosabb együttműködése. A vállalatok felügyeletét ■ ellátó szerveknek a gondok megoldása érdekében a vállalati belső források feltárására kell a figyelmet irányítani. Ennek érdekében az irányító és ellenőrző tevékenység során kiemelten szükséges vizsgálni a termékszerkezet gazdaságosságát, a vállalati készlet- gazdálkodás tervszerűségét. A készletgazdálkodás alapvető kérdése kell hogy legyen a műszaki, gazdasági normatívákon alapuló készletszükséglet meghatározása és alkalmazása. Deák Jánosné tásávai nemcsak a „háttéripar”, hanem a késztermék kék termelésének a köre . is szűkült. Érezhető ez a fogyasztási cikkek gyakran fogyatékos választékában és abban, hogy minden igyekezet ellenére újra és újra keletkeznek hiánycikkek. Nem remélhető például gazdag bútor-, cipő-, vagy méteráruválaszték, ha termelésük néhány vállalat kezében összpontosul. Ezek a vállalatok termelésük gazdaságosságát elsősorban azáltal tudják növelni, ha nagy sorozatot és kis választékot termelnék. A kisvállalatok számára azonban a kisebb széria is nagynak számít. A hiánycikkek megoldhatatlannak látszó ügyében akkor várható előrelépés, ha nem a nagyvállalatoktól várjuk, hogy „ezer apró cikket” gyártsanak, hanem lesz egy sor olyan kisvállalat, amelyek egyetlen „profilja” éppen egy-egy hiánycikknek számító termékkör. Technikai fejlesztés Mekkora a kisvállalat? Nálunk egy 500 fős vállalat már inkább kicsi, mint közepes méretű. Valójában azonban a közgazdászok többnyire a 10,—100 fős cégeket szokták ebbe a kategóriába sorolni. Magyarországon • ilyen alig van. Meglevő kisvállalatainkat. kis szövetkezeteinket többnyire „kócerájként” emlegeti a köznyelv. Ebben szerepet játszik a kisvállalatok jelentőségének lebecsülése, az a szemlélet, amely egyedül a nagyüzemet tekinti a szocializmushoz méltó termelési szervezetnek, a szocialista gazdaság jellemzőjének. De sajnos minősíti ez a kifejezés kisvállalataink, kis szövetkezeteink műszaki állapotát is. Pedig a kis méret nem szükségképpen azonos a technikai elmaradottsággal. Szerte a világon léteznek kiválóan felszerelt, korszerűségben élenjáró kisvállalatok, amelyek országon belüli fontos funkcióik mellett még tetemes összegű exportra is képesek. Magyarországon ezt csak akkor érhetjük el, ha a kisvállalatok is elegendő fejlesztési eszközhöz juthatnak, megszűnik hátrányos helyzetük: akkumulációs forrásaik, hiteleik, gépvásárlási, anyagvásárlási, munkaerőfelvételi lehetőségeik megközelítően azonosak lesznek a nagyvállalatokéval. S. I. Összeállította: dr. Végső Zoltán Az utóbbi időben egyre jobban utat tör a felismerés, hogy a magyar vállalatok sorából hiányoznak a korszerű kis- és középvállalatok. Az ipari szervezet már a hetvenes évek elejére is rendkívül erősen központosított volt: az átlagos vállalat 1970-ben a szocialista iparban 1521 munkást foglalkoztatott, ami nemzetközi összehasonlításban kiugróan magas szám. üz összevonások hatása A hagyományokon túl különösen a hatvanas évek elején végbement összevonások hatása tükröződik ebben. A hetvenes években ez a folyamat folytatódott. S bár 1976-ban — a negatív következményeket felismerve — a központi szervek kialakult szervezet változatlanul tartása mellett foglaltak állást, még abban az évben is 17 vállalat szűnt meg összevonással a minisztériumi. 32 a tanácsi, és 40 a szövetkezeti iparban. Sor került ezernél, sőt kétezernél is több munkavállalót foglalkoztató vállalatok egyesítésére is. „Nagyvállalataink tömegesen olvasztották magukba a kisebb, többnyire tanácsi vállalatokat és szövetkezeteket, így szerezve munkaerőt, telephelyet, biztonságot és egyébként laza szerződ,éses kapcsolatok helyett, de sokszor így növelték tekintélyüket, esetleges monopolhelyzetüket is. önkritikusan meg kell mondanunk, hogy ehhez a folyamathoz a központi gazdaságirányítás is hozzájárult az utóbbi évtizedekben azzal, hogy — a köny- nyebb utat választva — túl könnyen elismerte az ágazati és a helyi érdeket.” — mondotta Faluyégi Lajos, pénzügyminiszter az ország- gyűlés idei nyári ülésszakán. Kétségkívül vannak olyan termékek, amelyeket csakis nagyvállalat tud gazdaságosan előállítani, s magától értetődő, hogy a nagyvállalatok éppen ilyen — számukra legalkalmasabb terméket igyekeznék választani. S mivel a nagyvállalatok ezekre a célokra összpontosítanak, nem várható el tőlük, hogy — egyébként más szükséges — termékek ezreire is kiterjedjen figyelmük. A kereslet maradéktalan kielégítése azért megfelelő összetételű vállalati, méretstruktúrát feltételez — sok-sok kisvállalkozással. Kapun belüli háttéripar? A kisvállalatok beolvasztásával a nagyvállalatok gyakran éppen a „háttéripari” szállítások, a termelési kooperációk elégtelenségét akarták orvosolni — „kapun belüli” háttériparral. Felvetődik a kérdés: vajon miért ne épülhetne fel a termelés szervezete úgy, hogy egy-egy végtermék minden alkotóelemét ugyanazon vállalat különböző üzemei állítsák elő? Először is: ez a szervezet nem lenne hatékony. Hiszen ugyanazt a félkészterméket, részegységet, segédanyagot a népgazdaság számos vállalatában sok-sok termékhez fel lehet használni. Nem lenne célszerű, ha az előállításukra alkalmas kapacitások csak egy vállalat, coljait szolgálják: Másodszor: az így felépülő nagy vállalat központja szükségképpen csak a fő termék termelésének fejlesztésére koncentrálna. E zárt vállalati termelési láncban elveszne a specializáció fő előnye: a termékek folyamatos fejlesztése. Az önálló kisvállalat legfőbb erénye, hogy saját kis termékkörében állandóan újra törekszik és azt rugalmasan — a nagy- vállalati szervezetnél sokkal- rugalmasabban — tudja megvalósítani. A vállalati összevonásokkal, a kisvállalatok beolvaszLO Nélkülözhetetlen kisvállalat Az 1980. január 1-én életbe lépő közgazdasági szabályozórendszer többek között az anyag- és energiaárakat a világpiaci (kompetitiv) árakhoz igazitje. Költségérzékenységük megnövekszik, ezért a hatékonyság és az önköltség javításának egyik fontos kritériuma lesz az ezekkel való takarékosság.
