Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-29 / 228. szám

■ 2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 29. Gromiko és Vance újabb találkozója Vance amerikai külügyminiszterrel folytatott tárgyalásait be­fejezve, hazautazott az Egyesült Államokból A. A. Gromiko szovjet külügyminiszter, aki országa küldöttségét vezette az ENSZ közgyűlés 34. ülésszakán (Telefotó - KS) Kommentárunk Lángoló dzsungelfalvak H a a klasszikus — vagy éppen az új-gyarma- tosítós gátlástalan bru­talitásáról hall — és sajnos gyakran hall — az ember, lángoló őserdei falvak eleve­nednek meg előtte. Olyan te­lepülések, amelyeken, éppen a kolonialista örökség miatt, még „normális” körülmé­nyek között is nagyon nehéz az élet. Nos. az elmúlt huszonnégy órában kélti. egymással nyil­vánvalóan összefüggő jelen­tés is bizonyítja, hogy mind­ez nemcsak a múlt, hanem a jelen szomorú valósága is. A dél-afrikai légierő Mi­rage típusú repülőgépei két hullámban hajtottak végre támadást a dél-angolai Hu­lla tartomány ellen, majd Cunene tartományban vá­lasztottak hasonló „stratégi­ái célpontokat” hogy bom­bákkal, géppuska-sorozatok­kal pusztítsanak, öljenek. A másik hír szerint köz­vetlenül a dél-afrikai, Ango­la ellen irányuló agresszió után rhodeSiai csapatok lép­ték át Umtali határváros térségében a mozambiki ha­tárt és mintegy ötven kilo­méterre behatoltak az or­szág területére. A megfigye­lők emlékeztetnek arra hogy ebben a térségben Ian Smith telepes-kormánya évek óta rendszeresen indít ilyen ex­pedíciókat, de a választási komédia óta két hete indí­totta az „új” Muzorewa-re- zsim az első ilyen akciót, — ezzel is érzékeltetve, hogy a némileg „átszínezett” ka­binet igenis folytatja a legrosszabb Smith-féle ha­gyományokat. Az angolai Cunene-kor- mány Namíbia szomszédsá­gában van. New Yorkban, az ENSZ-közgyűlés üléssza­kán pedig a Namíbia-Uíma ezúttal is reflektorfényben áll. Ami Rhodesiát illeti, Londonban folyik a Zimbab- we-konferencia és Muzore- wáékat rémülettel tölti el, hogy a brit kormány a jelek szerint komolyan tárgyal a hazafias front képviselőivel. Mind a pretoriai, mind a salisbury-i rendszer tisztá­ban van azzal, hogy a világ népei —• és a kormányok el­söprő többsége is — elítéli politikájukat — de azzal is, hogy a kulisszák mögött számíthatnak bizonyos nyu­gati pártfogók segítségére. Érvek ihíján mindkettőjük számára csak a rezsim lé­nyege, az erőszak, a katonai erőfitogtatás maradt. Ez az erődemonstráció csa^ az egyik angolai körzetben hat­vankét halottat jelentett. n z ENSZ-palotában is, másutt is mind erő­sebb és felháborodot- tabb a kérdezők hangja: meddig lángolhatnak még védtelen dzsungelfalvak a fekete kontinens déli ré­szén? Andrej Gromiko szovjet és Cyrus Vance amerikai kül­ügyminiszter csütörtökön több mint háromórás ta­nácskozást folytatott. A két külügyminiszter eheti máso­dik találkozója után Andrej Gromiko a sajtó előtt kije­lentette: „komoly jellegű” tárgyalások folytak, amelyek mind a kétoldalú kapcsola­tokra, mind a nemzetközi helyzetre kiterjedtek. Cyrus Vance hasonlóan rövid nyilatkozatában közöl­te, hogy egyetért megbeszé­léseik Gromiko-adta jellem­zésével. Azok tartalmi kérdé­seiről ő sem kíván szólni, je­lentést fog tenni Carter el­nöknek. Vance közölte, hogy nem vették tervbe az elnök és Gromiko találkozóját, s újabb külügyminiszteri ta­nácskozás sem szerepel napi­renden. Megfigyelők szerint a hosz- szúra nyúlt New York-i tár­EHSZ-kSzgyOlés Folytatódik a Daniel Ortega Saavedrat, a nicaraguai kormány tag­ját az ENSZ-küldöttek je­lentős többsége megjelené­sekor, majd beszéde után meleg ünneplésben részesí­tette. Ortega beszédében élesen bírálta az amerikai és a kínai politikát. Az Egyesült Államok legreakciósabb kö­rei — és velük a latin-ame­rikai reakciósok — most azt állítják, hogy Nicaragua „fe­nyegeti” El Salvadort. „Ez provokáció. A kambodzsai Pol Pót rendszert jó viszony fűzte a Somoza-diktatúrához ,— han­goztatta. „Ki ne tudná, hogy a kínai vezetők brutális terjeszkedése vezetett a dél­kelet-ázsiai válsághoz. Ag­ressziót követtek el Vietnam gyalás, a mértéktartó hang­nemű nyilatkozatok arra utalnak: a ikét nagyhatalom között változatlanul jelentős nézeteltérések vannak az úgynevezett „kubai kérdés­ben”. Gromiko szovjet kül­ügyminiszter legutóbb ked­den, az ENSZ közgyűlésen mondott beszédében utasítot­ta vissza az amerikai állítá­sokat arról, hogy szovjet „harci egységek” lennének Kubában. Vance ezek után még csütörtökön, a Gromikó- val való tanácskozás előtt tartott New York-i előadásá­ban is megismételte az ame­rikai állításokat. Carter elnök már koráb­ban jelezte, hogy ha a „ku­bai kérdés” nem rendeződik a washingtoni elgondolások­nak megfelelően, „ellenintéz­kedéseket” tesz. A sajtó ezek között említette például azt, hogy növelik az amerikai ka­tonai jelenlétet a Karib-ten- ger térségében. politikai vita ellen, és most is támadás­sal fenyegetik. „Akik Pol Pót képviselőit támogatták az ENSZ-ben, közvetve a kínai vezetés ter­jeszkedő politikáját is tá­mogatták” — mondotta a nicaraguai szónok. Púja Frigyes külügymi­niszter, az ENSZ-közgyűlés 34. ülésszakán részt vevő magyar küldöttség vezetője csütörtökön New Yorkban találkozott Hans Dietrich Genscherrel, az NSZK al- kancellárjával és külügymi­niszterével, majd Jean Fran­cois Poncet francia külügy­miniszterrel. A megbeszélé­seken a kétoldalú kapcsola­tokkal összefüggő kérdések­ről. valamint az ENSZ-köz­gyűlés napirendjén szereplő egyes témákról volt szó. TELEXEN ~~~^érkezett MOSZKVA Moszkvában pénteken újabb előzetes találkozót tartott a Szovjetunió és a Kínai Nép- köztársaság kormányküldött­sége. MÜNCHEN A jövő évben megtartandó NSZK-beli választások jegyé­ben nyílt meg pénteken Münchenben a Bajor Keresz­tényszociális Unió (CSU) kongresszusa. Franz Josef Strauss pártelnök, aki jövő­re a jobboldal kancellárje­löltje lesz. pártja egység-de­monstrációjával igyekszik erősíteni pozícióit a CDU— CSU unión belül. BANGUI Üjabb francia katonai egy­ségek érkeznek Banguiba, a Közép-afrikai Köztársaság fővárosába, ahol az elmúlt héten buktatták meg Bokas- sa császár véres uralmát. Franciaország egyben felújít­ja azt a segélyt is, amelyet korábban nyújtott az or­szágnak. és amelyet akkor szüntetett meg. amikor fény derült Bokassa rémtetteine. SALISBURY A Zimbabwe—rhodesiai fegyveres erők pénteken foly­tatták a mozambiki terüle­tek ellen csütörtökön indított támadásaikat — közölte a Salisburvban a katonai fő­hadiszállás egyik szóvivője. MADRID Pénteken délelőtt egy mad­ridi szálloda nagytermében Federico de Carvajal. az ügy­vezető bizottság elnöke meg­nyitotta a Spanyol Szocia­lista Munkáspárt rendkívüli kongresszusát. A kongresszus napirendjén a párt politikai irányvonalának meghatáro­zása és a vezető szervek meg­választása szerepel. RÓMA Az Olasz Kommunista Párt parlamenti képviselői inter­pellációt intéztek az olasz külügyminiszterhez és a had­ügyminiszterhez kötelezve, hogy a két tárca valljon színt: megfelel-e a valóság­nak, hogy a NATO-tagorszá- gok külügy- és hadügymi­nisztereinek soron következő tanácskozásán, sajtóértesülé­sek szerint, döntést hoznak a Pershing—2 rakéta és a nuk­leáris robbanófejekkel ellá­tott cirkáló szárny asrakéta kifejlesztésének programjá­ról. Ezeket a fegyvereket 1982-ben kívánják a nyugat­európai tagországok területé­re telepíteni. SAN SEBASTIAN Tegnap a spanyolországi San Sebastian egyik elővá­rosában, a nyílt utcán agyonlőtték Tomas Albát. a Városi Tanács tagját, az ETA-hoz közel álló Herri Batasuna (Népi Egység) baszk nacionalista pártszö- veltség volt tagját. Czinege Lajost az Októberi Forradalom Érdemrenddel tüntették ki A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának Elnöksége az Októberi Forradalom Érdem­renddel tüntette ki Czinege Lajos hadseregtábornokot a Magyar Népköztársaság hon­védelmi miniszterét. A kitüntetésről szóló ren­delet, amelyet Leonyid Brezsnyev írt alá azt han­goztatja, hogy a Legfelsőbb Tanács a kitüntetést a szov­jet fegyveres erők és a Ma­gyar Néphadsereg közötti baráti kapcsolatok fejlesz­tése és erősítése terén szer­zett érdemeiért adományozta Czinege Lajosnak. NSZK nem a „Nyugat mozdonya" Helmut Schmidt nyilatkozata gazdasági kérdésekről A gazdasági világhelyzet­ről és az európai valuta- rendszerről beszélt elsősor­ban Helmut Schmidt nyu­gatnémet kancellár abban a nyilatkozatában, amely a londoni The Economist leg­közelebbi számában jelenik meg. Tegnap Bonnban egyes részleteket nyilvánosságra hoztak a rövidesen megje­lenő cikkből. Schmidt kikelt az ellen az elképzelés ellen, amely sze­rint a szövetségi köztársa­ság „a Nyugat mozdonya” lenne, és jelenlegi gazdasá­gi növekedésének mértéké­ben „ellensúlyoznia” kellene az amerikai gazdaság visz- szaesését és a nemzetközi gazdasági tevékenység lany­hulását. Schmidt „nevetsé­gesnek” mondta ezt a nyu­gati, elsősorban washingtoni gazdasági körökben elterjedt követelést. Rámutatott, hogy az amerikai gazdaság ereje még mindig „három és fél­szer akkora, mint az NSZK-é”, majd enyhén bí­ráló éllel megjegyezte: „ho­gyan tudnánk mi ellensú­lyozni ennek az óriásnak a fogyatékosságait ?” I fejlődő országoknak OPEC-segélyalap Csütörtökön a késő esti órákban befejeződött Bécs- ben a Kőolajexportáló Or­szágok Szervezete (OPEC) pénzügyminisztereinek egy­napos értekezlete. A sorrend­ben negyedik pénzügymi­niszteri találkozón mindenek előtt a 13 országot tömörítő szervezet Ikülönlegeis segély­alapjának felhasználásáról, valamint egyéb pénzügyi kérdésekről esett szó. Az OPEC olaj miniszterei­nek júniusi genfi konferen­ciáján született megállapo­dás értelmében a szervezet újabb 800 milliós hozzájáru­lással növeli a rendkívüli segélyalap összeget. Az alap­ból a legszegényebb fejlődő országok kapnak pénzügyi támogatást nagyobb beruhá­zásaikhoz. Az OPEC továb­bi 100 millió dolláros „in­jekcióval” szeretné elérni, hogy a nyersanyagok világ­piaci ára stabilizálódjék a harmadig világ országai számára. Befejeződött a szocialista országok munkásfiataljainak tanácskozása Pénteken délután befeje­ződött a szocialista országok munkásfiataljainak moszkvai tanácskozása. A záró plená­ris ülés részvevői először meghallgatták a három szek­ció vezetőinek beszámolóját a délelőtti megbeszélésről az első szekció azt a kérdést vizsgálta, hogy miként mű­ködhetnek közre a szocialis­ta országok ifjúsági szerve­zetei a világnézet helyes ki­alakításáért folyó ideológiai harcban. A másik két szek­ció a gazdasági építésnek, il­letve a fiataloknak a mező­gazdaság fejlesztésében be- töltptt szerepének kérdéseit vitatta meg. A záróülés részvevői ezu­tán — magyar részről előter­jesztett — felhívást fogadtak el. A dokumentum a szocia­lista országok fiataljait arra szólítja fel, hogy még job­ban tömörítsék soraikat a kommunista és munkáspár­tok köré a szocializmus és a kommunizmus eszméiért folytatott harcban és indít­sanak versenymozgalmat Le­nin születése 110. évforduló­jának méltó megünneplésére. FORDULÓPONT EURÓPA TÖRTÉNETÉBEN Külön pénzzel a különállamért? Azokhoz a politikai harcokhoz, amelyekkel a tömegek kivívták a Német Demokratikus Köztár­saság megalakulását, jelentős se­gítséget és támogatást adott a szovjet katonai parancsnokság. Moszkva kezdettől fogva abból indult ki, hogy a német néptötmegek, mindenekelőtt a német munkásosztály természetes szövetségese. Azokban az években furcsa módon to­vább ált a világ közvéleményének egy je­lentős részében Göbbéls náci propaganda- miniszter legfőbb hazugsága, jóllehet ki­agyalója és terjesztője dicstelen halált halt a berlini kancelllária bunkerjében. Göbbels nem győzte annak idején hangoztatni, hogy a német nép az utolsó percig és mindhalálig egy emberként áll a Führer mögött. A második világháború utáni esz­tendőkben külföldön sokan gondolkoztak így a németekről általában. Feledték, hogy a koncentrációs táborokat, amelyek­ben más népekből milliókat semmisítettek meg, eredetileg, 1933-ban a német antifa­siszták megkínoztatására építették. Százez­rek szenvedtek a németek közül a szögesdró­tok mögött, mások emigráltak és úgy men­tették életűiket. A hitlerizmus győzelmekor 300 ezer tagja volt a Német Kommunista Pártnak: közülük 150 ezret hurcoltak el, sok tízezren nem érhették meg a felszaba­dulást. Ugyanilyen sors jutott osztályré­szül a kommunista ifjúsági szövetség tag­jainak. A koncentrációs táborokban, a Gestapo kínzófcamráiban kommunisták és szociál­demokraták együtt pusztultak és szenved­tek. 1945-ben a munkáspártok képviselői azzal a meggyőződéssel és elhatározással kezdtek újra munkához, hogy véget kell vetni a testvérharanak, amely 1933 előtt megakadályozta a hitleristák elleni ered­ményes fellépést. így született meg a tö­rekvés a kommunisták és a szociáldemok­raták pártjának gyors egyesítésére, az egységes munkáspárt megteremtésére. 1946. áprilisában alakult meg a Német Szocialista Egységpárt, amelynek a kom­munista Pieck — és a szociáldemoikrata Otto Grotewohl lettek első vezetői. A nyugati övezetekben a katonai kor­mányzatok leküzdhetetlen akadályokat ál­lítottak a kommunisták és szociáldemok­raták ott ás kibontakozó egységmozgalma elé. Pedig a tömegek jelentős része az egy­ség híve volt ott is: akció- és egységbi­zottságok működtek, illetőleg működtek volna, ha ezt meg nem akadályozzák. Az angol parancsnok például 1946. május 10-én egy szociáldemokrata — kommunis­ta közös gyűlés engedélyezése tárgyában ezt írta: „A katonai kormányzat politi­kai vonalába nem illik bele, hogy hozzá­járuljon a szociáldemokrata és a kommu­nista párt egybeolvadásához... Ebből kö­vetkezőleg semmilyen gyűlést, amelynek egy ilyen egybeolvadás a célja, nem en­gedélyezek ...” A „katonai kormányzat vonala” — már­mint a nyugati övezetiekben — egyre in­kább az ország kettészákítása felé haladt. Az akkori németországi amerikai politi­kai főtanácsadó, John Dulles 1947-ben nyíltan így fogalmazott: „Németország jövőjének megtervezésekor többet kell fog­lalkoznunk Európa gazdasági egységének gondolatával, mint a potsdami diktátum­mal, amely kijelenti, hogy Németországnak gazdasági egységet kell alkotnia”. Dulles bizonyos német körök álláspont­jára helyezkedett, amelyek számára váló­ban diktátumot jelelntett a győztes nagy­hatalmak megegyezése a német müitarjz- mus és imperializmus kiirtásáról. Amikor kijelentését tette, már megtörtént egy dön­tő lépés a nyugatnémet különállóm létre­hozására: 1947. január elsejétől az ame­rikaiak és angolok övezeteiket közösen igazgatták, később pedig — 1948. augusz­tus 1-én — Bízóméihoz csatlakozott a fran­cia övezet, kialakult Trizónia, az NSZK alapja. A négyek 1947-ben német kérdés­ről megtartott két külügyminiszteri érte­kezletén (március 10.—április 24. Moszk­va; november 25.—december 15. London) a nyugati hatalmak nyíltan szembefordul­tak a német rendezés potsdami alapelvei­vel, hallani sem akartak a szovjet javas­latokról, egységes német kormány alakí­tásáról és a békeszerződés megkötéséről. A nyugathémet különállám megteremté­sének útján döntő lépést jelentett az 1948. februárjában Londonban megtartott érte­kezlet, amelyen az Egyesült Államok, Ang­lia és Franciaország képviselői — Belgium, Hollandia és Luxemburg megbízottjainak jelenlétében — megtárgyalták a három ország közös németországi politikáját. Ezzel nyíltan megsértették az érvényben levő négyoldalú egyezményeket, hiszen, a német közigazgatást a négy megszálló ha­talom kormánya közösen vállalta 1945-ben. Néhány hét múlva a nyugati övezetek­ben puccsszerűen új pénzt vezettek be. Ez­zel tulajdonképpen máris kettészakították az országot. Fejenként 60 régi márkát vál­tottak csak be új pénznemre. Viszont a ré­gi változatlanul érvényben volt a szovjet övezetben. A szovjet parancsnokság azon­nal eHéniintézkedésre kényszerült, s más utat nem talált, minit a szovjet és a többi zóna közötti utasforgalom ideiglenes meg­szüntetését és a vasúti szállítások ellenőr­zését. Ezek utón a nyugatiak Nyugat-Ber- linben is bevezették az ő márkájúikat. Így szakították ketté Németországot és magát Berlint is, még mielőtt megalakították vol­na hivatalosan a nyugatnémet külömiál- lamot. Pintér István KÖVETKEZIK: Kizárja egy új európai háború lehetőségét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom