Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-28 / 227. szám
1979. szeptember 28. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Rajzóra. A kuncsorbai általános iskola harmadik osztályosainak ezúttal a fantáziájára van bizva a téma A FÉLREESŐ KISKÖZSÉGEKBEN Kevés a szén, nincs tűzifa Akadozik az utánpótlás Jászfelsöszentgyörgy, Jászágó, Jászivány... és a világ vége. Tréfásan vagy bosszúsan mondják igy a félreeső, kistelepülések lakói, és hozzáteszik, hogy a hozzájuk vezető, keskenyre szabott út községükben véget ér, vagy pedig nagy kerülővel kanyarodik vissza valamelyik, főbb közlekedési útra. Ez meghatározza a település kapcsolatát a világgal, áruellátásának helyzetét. Valóban, milyen az ellátás most, az őszi hónapokban keresett tüzelőkből — szénből, tűzifából, fűtőolajból — olyan kisközségekben, amelyeket a nagyobb településeket összekötő forgalmasabb útvonal, a vasútvonal elkerül? Jászfelsöszentgyörgy ön, az áfész TÜZÉP-telepén Balogh Jánosné telepvezető két kis kupacra mutatva mondja; ez van. Könnyű a „leltározás”, ,a telep jelenlegi készlete, néhány mázsa be- rentei dió — a mogyoró méreteit se éri el — a kisebb rakás dorogi brikett, mázsáját 72 forintért mérik, és ritkaságszámba menő eset a mostani... hogy van. — Nehéz esztendő az idei — panaszolja a telepvezető — mert nagyon sokszor kell kimondani a nincs szót. Német brikettről, lengyel szénről vagy a jobb minőségű magyar szenekről már álmodni sem merünk. Bosz- szantó, hogy a lekötött árukból is akadozik az ellátás, a „központ” tartozik 3 vagon augusztusi szénnel, és nem vagyok biztos benne, hogy idejében megkapjuk a harmadik negyedévre esedékes 3 vagon tűzifát. Nem kényeztetik el a vásárlókat a jászágói TÜZÉP- telepen sem. Az egyetlen rakás berentei darabos — amellett, hogy inkább poros, mint darabos — eltörpül a visontai útjukra váró, porszénhegyek mellett. Amiből itt mégis több van, mint másutt, a fészer alatt a környező tanyák világítását szolgáló, néhány hordó petróleum. Mit mondanak a „köz-' pontban”? Nagy Lászlótól, az Egyesült Jászsági Áfész áruforgalmi előadójától megtudtuk, hogy az áfészek átgondolt üzletpolitikai elképzelések alapján, a nagy TÜ- ZÉP-telepek fejlesztésével kívánják javítani a kisebb telepek ellátását. — Jászágó esetében a jászárokszállási TÜZÉP-te- lep fejlesztéséről van szó. Tavaly például 2 millió forint költséggel betonutat és betonplaccot építettük a telep területén, elkészült a 20 tonnás hídmérleg, a jövő évben hatalmas raktárt és árutároló fedett színt kap a TÜZÉP-telep. Jászárokszál- láson tehát mindenkor gazdagabb lesz a választék, és ez jó Jászágónak is. Fuvar- költség? A társközségben 7 forintért viszik haza mázsáját a szénnek, Jászárokszál- lásról Jászágóig pedig 10 forintért. — Jó lenne, ha így lenne — mondják Jásziványban — csak hát... Szabadosi Lász- lóné egy 900 forintos utalvánnyal járta végig a vásárlók kálváriáját. A kedvezményes tüzelővásár idején szerette volna hazavitetni a szenet, kétnaponként érdeklődött a helyi telepen, végül Jászapátiban váltotta ki az utalványt. Ráment egy munkanapja, és mázsánként 15 forintos fuvarköltséget fizetett. — Sajnos, én sem tudok dicsekedni telepünkkel — mondja Ádám Miklós, jász- iványi lakos — nem az én hanyagságom, hogy a pincém még üres, pedig szeptember havában járunk. Brikettet szeretnék vásárolni, de az idén még nem találkoztam vele, ha jön is néha egy fuvarral, mire beérne a telepre, elfogy, lerakják útközben, olyan sok az igénylő, s olyan keveset kap belőle Jászivány. Az őszi hónapokban megismétlődő gondok néhány jászsági településen. Jogos panaszok, mert bár félreeső, kisközségekről van szó, amelyeket elkerül a nagyobb településeket összekötő főbb útvonal, azért hozzájuk is beköszönt a tél. I. A. itthon vagyok M ár a műút is elfogyott, homokos földút vezeti tovább a vándort a kukoricatáblák, szelíd halmok, famatuzsálemek közé. A terebélyes kertek szomszédságában apró, szobányi kockaépület: az újszentgyör- gyi posta. A pirinyó előtér mögött felvevő iroda, és annak az ablaka előtt ül a mindenes: Szabó Mártonné, a helybeli „postakisasszony”. — Ez a legelső munkahelyem, és 17 éve megszakítás nélkül én intézem az új- szentgyörgyieknek a telefonkapcsolást, a távirat- és levélfelvételt, pénzbefizetést, újságkiosztást — vall a mindennapjairól. Marika tősgyökeres helybeli. Három gyerek édesanyja, akik közül a legnagyobb már az Államigazgatási Főiskola hallgatója. (Mosolyogva mondja, hogy el ne maradjon, ő is tanult, és már megszerezte az érettségit.) Beosztása, igyekezete elismeréseképpen tavaly őszszel Horn Dezső miniszter- helyettes személyesen nyújtotta át neki a ,,Kiváló munkáért” kitüntetést, és a 3 ezer forint pénzjutalmat. Sokat fáradozik a lakóhelyéért is. Az iskolai szülői munkaközösség elnöke, a Vöröskereszt gazdasági felelőse volt. — Sajnos nálunk megszűnt a tanítás, elvitték a két jó nevelőnket. A gyerekek szeptembertől Tomajra, Szentimrére buszoznak, ha fújja, ha hordja. Bizony ez nagy strapa egy 6—10 évesnek. Dohog, érvel. Látszik, még ma sincs teljesen belenyugodva a körzetesítésbe. — Aztán témát váltunk. és megenyhülve folytatja: — Nagyon rendes, becsületes nép az itteni, és ahol tudom segítem őket. Beszólok Szentimrére telefonon, hogy ne kelljen félnapokat eltölteni párperces ügyért, megcímzem a borítékokat, kitöltőm a nyomtatványokat, ha otthon marad a szemüveg. Férjével már több ízben latolgatták: jó lenne elmenni nagyobb helyre, városiasabb környezetbe, ahol több a kényelem, magasabb a komfort. Másnak talán furcsának tűnik, de mindig oda lyukadunk ki; maradunk. Ugyanis valahányszor elutazom rövid időre, alig várom, hogy viszontláthassam a bólogató utcai jegenyéket, az aprócska postát, mögötte a kertünket, házunkat. Apám, nagyapám is újszentgyörgyi volt, és én is itt élek, amióta az eszem tudom. Ismerem az embereket, hozzám nőttek az utcák, a házak, a lakók. Itt érzem jól magam, hiszen itthon vagyok. D. Szabó Miklós Szarmaták, avarok, hunok emlékei Újabb régészeti leletek a múzeumban Néprajzi tanácskozás Kunszentmártonban Az elmúlt korok emberének telepei, házai, temetői, sírjai hitelesen vallanak a múltról, csak meg kell „szólaltatni” őket. A „megszólaltatás” azaz a leletek feltárása, értékelése a régészet feladata. A szakembereket nagyon sok esetben a véletlen vezeti el az ásatások színhelyére. A különböző földmunkák nem egyszer jelentős tudományos értékkel bíró leleteket vethetnek a felszínre. A tiszaföldvári téglagyár agyagnyerőhelyén például egy az újkőikor elejéről származó település és több sír maradványai bukkantak fel, mint ahogy azt a szolnoki Damjanich János Múzeum régészei a leletmentések során megállapították. A korábbi években az Alföldön rengeteg szarmata kori cserép és jelentős számú sír került elő, többek között Tisza- földváron is. A feltárást folyamatosan végzik a régészek. Az idei ásatások jelentős, többek között a rómaiakkal folytatott élénk kereskedelmi viszonyra utaló, leleteket eredményeztek így például különböző gyöngyöket hoztak felszínre, valamint egy terra sigillata edény — speciális római kerámia — is előkerült. Szintén Tiszaföldváron bukkantak egy, rézkorból származó, teleprészletre, amelynek különös jelentőséget az ad, hogy a rézkorban élő népek társadalmát ezidáig jóformán csak a temetőikből ismerték. A tiszaföldvári az első komolyabb településrészlet, amely erről a korról vall. Tiszagyendán néhány hete V. századi gepida sírok kerültek elő. A sírokban talált leleteket — vaskard, lándzsacsúcs, bronz ruhadíszek, kerámiák és egy halotti lepel maradványai — összegyűjtötték a leletmentés a későbbiekben folytatódik. A szolnoki Lenin Tsz területén négy—öt honfoglaláskori sír léletanyagát mentették meg a régészek. A sírokból előkerült legérdekesebb és legértékesebb lelet az a koponya, amely orvosi beavatkozás, koponya- lékelés nyomait őrzi. Honfoglaláskori temetőket találtak Jászapátin is. Az egyik temetőt sajnálatos módon teljesen széttúrták a földmunkák során. Ennek ellenére néhány tárgyat — szablya, lószerszámtöredék, íjcsont, gyöngyszemek — siKésö bronzkori urnasir Já noshidáról Honfoglaláskori lovas sír került megmenteni. Tiszaőr- sön tavasszal egy 8. századi temető leletanyagát tárták fel a Damjanich János Múzeum régészei. A szakemberek természetesen nem csupán a véletlenre szorítkoznak, évek óta folyó, úgynevezett tervásatásokat is végeznek. Ilyen például a jánoshidai késő bronzkori halomsíros temető feltárása, amely idén nyáron is hozott újabb eredményeket. Az egyik sír körül megtalálták a sírt körülvevő kerítés — sírépítmény — nyomait. A sír körülkerítése a halott társadalmi rangját hangsúlyozta. A csontvázas sírokból bronzékszerek, borostyánok, a Déli tenger vidékéről származó kagylók, csigák kerültek elő. Nyolcvankét sír feltárásával idén befejeződtek a IKarcag—Orgonda&zentmiklósi kun temető ásatási munkái. összesen 506 sírt tártak fel. Az idei év leletei a 14. századi kun viselet további megismeréséhez járultak hozzá. Így a két sorban ezüst félgömbökkel díszített övék, s az a veretes öv is, amelynek gótikus oromzatot mintázó nagyszíjvége volt. Gyönggyel hímzett női tarsolyok s a kun temetők anyagából ezidáig még ismeretlen aranyozott ezüst hajtűk kerültek elő. A temető 16. századi rétegéből új pártatípusok kerültek felszínre. A párták formájukban a ma is használatos hajlekötő pánthoz hasonlítanak. Azor- gondaszentmiklósi ásatások tanúsága szerint a Magyarországra költözött kunok kulturális* asszimilációja a 15. századra befejeződött. Ebben az időben feltehetően még nyelvük is élt. Éppen a kun ásatások eredményei követelik a régészektől egyre jobban és teszik szükségessé a hasonló korú jász emlékek mielőbbi feltárását. A tavalyi leletmentések után idén nyáron ugyancsak Karcagon kezdték él egy 7—8. századi avar temető feltárását. A régészek 27 sírt vizsgáltak meg. övveretek, fegyverek, szerszámok, s abban a korban még igen ritkán használatos harapófogó, gyöngyök, vaskések, orsógombok kerültek elő. A legértékesebb régészeti leleteket a Damjanich János Múzeum remélhetőleg már a jövő évben megnyíló állandó régészeti kiállításán láthatják az érdeklődők. A múzeum a nyár folyamán újabb néprajzi anyaggal is gazdagodott. A tiszazugi kutatások keretében az emberi élet fordulóihoz — születés, keresztelő, halál — kapcsolódó szokásokat gyűjtötték a néprajzosok. Ebben a témakörben rendezik meg októberben a múzeumi hónap idején a hagyományos néprajzi tudományos tanácskozást, s a hozzá kapcsolódó kiállítást Kunszentmárton- ban. A múzeum munkatársai a megyén kívül, Kiskunma jsán és Nagykátán vettek részt néprajzi gyűjtőmunkában, amelynek hasznossága egyértelmű, hiszen á néprajzosoknak ily módon lehetőségük nyílik úgyszólván az egész Alföld „feltérképezésére”, a megye folklórjának más vidékek néprajzával történő összehasonlítására. T. E. Holnap a Szobaszínházban Beckett: A játszma vége Samuel Beckett A játszma vége című egyfelvonásos drámájának holnap esti bemutatójával megnyílik a szolnoki Szigligeti Színház új létesítménye, az ötven-nyolcvan nézőt befogadó Szobaszínház, amely — amellett, hogy bizonyos közönségigényeket is kielégít — a kísérleti jellegű műhelymunka színtere. A Beckett-darabnak a holnapi lesz az első magyarországi színházi előadása. A bezártság, a reménytelen kiszolgáltatottság, a megfoghatatlan és megnevezhetetlen szorongás drámája. A játszma vége, de mindez szipor- kázóan és hátborzongatóan szellemes párbeszédekben fogalmazódik meg. Képeink az előadás főpróbáján készültek. Nagg a kukában: Hollósi Frigyes (fent) ,,Lehet-e az enyémnél magasj- tosabb nyomorúság?’» Hamm szerepében Huszár László, a Pécsi Nemzeti Színház művésze, mint vendég „Senki a világon nem gondolkozott oly nyakateker- ten, mint mi". Huszár László és Clov szerepében Je- ney István Nell és Clov - mielőtt végleg lecsapódik a kuka födele. Hanga Erika és Je- ney István Fotó: N. Zs.
