Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-27 / 226. szám

1979. szeptember 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az országgyűlés őszi ülésszakán (Folytatás az 1. oldalról.) közvetlen költség, amit az ellátásukra fordítottunk — nem számítva most a szülők termelésből kiesésének és táppénzének költségeit —18 millió forint volt. Bevezet­ve a kanyaró elleni védő­oltást, ennek eredménye­ként az elmúlt évben alig haladta meg a kétszázat a kanyarós gyermekek száma. Az oltás 8,5 millió forintba került. Azt is lehetne mon­dani, íme, az egészségügy ismét 8,5 millió forintot köl­tött, és el lehetne felejtkez­ni arról a 18 millióról, ame­lyet az elmúlt járványok során kiadott. Ez utóbbit ta­lán el is lehetne felejteni, azt azonban végképp nem, hogy 48 000 gyereket megkí­méltünk a betegségtől és annak következményeitől. — A törvény életbe lépése óta az egészségügy, a gyógyítás szakmai szerkezete is változott, számos új or­vosi szakág kezdte meg működését, több új szakin­tézet kapott hangsúlyos irá­nyító szerepet. Ez nem gyengíti, hanem erősíti azt a törvényszerűséget, hogy az egyes szakágak súlya a kö­vetkező ötéves tervben sem lehet egyforma. Meg kell határoznunk bizonyos sor­rendiséget, és ez nem szak­mai minősítés, hanem ellá­tási szükséglet, amelyhez igazodva kell terveznünk, így történt az a beszámolá­si időszakban, és a változó szükségletek, valamint a medicina változó, fejlődő le­hetőségeinek figyelembevé­telével így kell történnie a jövőben is. — A VI. ötéves terv szak­mai programját egészségpo­litikánk hosszútávú cél­jaival összhangban kell kialakítani. Az eddiginél is fontosabb az alapellátás minőségi fejlesztése, és a kórházi ágyak megoszlásá­nak megfelelő kialakítálsa. Nemzetközi összehasonlítás szerint Magyarországon ta­lálkozik a páciens a leg­gyakrabban orvossal, évente átlagosan 150 milliószor, te­hát egy állampolgár átlag­ban csaknem tizenötször. Ahhoz azonban, hogy a kör­zeti orvos kielégítő ellátás­ban részesíthesse a nála megjelenő betegek mintegy 70—80 százalékát, nemcsak az kell, hogy az orvos fel- készültségénél fogva ezt meg tudja tenni. Az is fontos, hogy a beteg érezze és tud­ja, hogy a körzeti orvosnál kapott ellátás nem kisebb értékű és nem alacsonyabb rendű, mint amilyent a kórházban kaphat. A kór­házba lehetőleg az kerüljön, akit kizárólag ott tudnak meggyógyítani. Az idős em­berek érdekében törekszünk a kórházi ágyarányok mó­dosítására, az aktív és kró­nikus utókezelő ágyak meg­oszlásának helyes kialakí­tására. Különösen nagy gondjaink vannak Buda­pesten. Mindaddig, amíg a helyes kórházi ágyarányokat kialakítani nem tudjuk — s ez még hosszabb időt fog igénybe venni — új, orszá­gosan egységes beutalási renddel kívánunk szakmai­lag elfogadható módon javí­tani a helyzeten. Az orvosképzésről úgy nyilatkozott a miniszter, hogy nem több orvosra van szükség, hanem olyan orvo­sokra. akik a diploma meg­szerzését követő egy-két évi kórházi gyakorlat után az általános orvos nagyon nagy tudást és felelősséget jelen­tő funkcióját is be tudják tölteni. Nincs szükség 25 000 tudósra, nem tudósjelölteket kell tömegesen képeznünk, hanem az egészségügyi el­látás meghatározott céljai­nak megfelelően jól kép­zett orvosokat. Egyre na­gyobb számban kívánjuk be­vonni oktató kórházként a medikusképzésbe a kórhá­zakat. —• Nem hallgathatok azok­ról a részben indokolt, de semmiképpen sem általáno­sítható megjegyzésekről, amelyek anyagias szemléletet bírálnak. Erélyesen fellé­pünk azokkal az egészségügyi dolgozókkal szemben, akik olyan magatartást tanúsíta­nak. hogy szinte kikénysze­rítik a betegtől a külön anyagi szolgáltatás valami­lyen formáját. A kivételesen előforduló elítélendő esetek nem homályosíthatják el dolgozóink túlnyomó többsé­gének hivatástudatát, pél­dás magatartását, áldozat- készségét. A miniszter az ország- gyűlés színe előtt is megkö­szönte az orvosok, az egész­ségügyi dolgozók túlnyomó többségének a kifejtett ma­gas szintű szakmai munkát, a jó szót, a gondoskodást, majd kérte az országgyűlést, hogy fogadja el az egészség- ügyi törvény végrehajtásáról szóló beszámolót. letet tartanak. Komoly vizsgáló, gyógyító munka nem folyik. El kell terjesz­teni a folyamatos ellátást, amit Budapesten kezdemé­nyeztünk, és négy kórház­ban sikerrel kipróbáltunk. Egyenetlen a felszereltség és a műszerezettség, gyakran rossz a nagy értékű felsze­relések, berendezések kihasz­náltsága. Javításra vár a munka szervezése, az erők, az eszközök kihasználása az egészségügyben is. Az okos és tényleges integráció előre vihet bennünket. GULYÁS EMILNÉ (Sza­bolcs m. 20. vk.), a Haza­fias Népfront megyei bizott­ságának titkára meggyőző­dését fejezte ki, hogy az oktatási intézményekben kell a helyes életmódra tanítani, a hatékonyabb egészségügyi megelőzésre nevelni gyerme­keinket. Az egész társada­lomnak többet kell tenni azért, hogy a fiatalok spor­toljanak, megtanulják a korszerű táplálkozás szabá­lyait, valamint azt is, hogy a rendszeres munka — élet- szükséglet. DÉVALD JÓZSEF (Borsod m. 2. vk.), kórházi főorvos kiemelte): körültekintőbb tervezéssel, jobb szervezés­sel az intézményhálózat szükséges korszerűsítése is meggyorsítható. Olyan ter­vekre van szükség, amelyek kivitelezése elsősorban hazai alapanyagokból, előregyártott elemekből gyorsan és gazda- ságosíabban megvalósítjható. A tervezésnél — a szakmai integráció szem előtt tartá­sával — az azonos feladatot ellátó intézmények típuster­veinek kialakításával lehet­ne sokat segíteni. De nem­csak az építkezéseknél, ha­nem az egészségügyi gépek, műszerek, anyagok tervezé­sénél, beszerzésénél is szük­séges lenne a tipizálás. DR. PETRI GÁBOR (Csongrád 5. vk.) egyetemi tanár, a Szegedi Orvostudo­mányi Egyetem', rektora. a Hozzászólások PESTA LÁSZLÓ (Bp. 5. vk.), az országgyűlés szoci­ális és egészségügyi bizott­ságának elnöke elmondta: a törvény hatályba lépése óta nem múlt el egyetlen esz­tendő sem, hogy üléseken és helyszíni találkozókon meg ne vizsgálták volna az egészségügy valamely fon­tos és időszerű problémájá­nak megoldási lehetőségeit. A szociális és egészségügyi bizottságnak a parlamenti ülésszakot megelőző tanács­kozásán — ahol a törvény végrehajtását tekintették át — szorgalmazták például, hogy a legdrágább műszere­ket és berendezéseket olyan tájközpontokban működő kórházakban helyezzék el, ahol azokat a leggyakrabban használják. Felvetették: a szombat—vasárnapi folya­matos szolgálat igényével „összhangba” kell hozni az egészségügyi szakdolgozók javadalmazását. Nyomaték­kai szóltak arról is, hogy a higiéné rovására nem sza­bad megengedni a betegel­látás csorbításával együtt járó takarékoskodást. Tűr­hetetlen — foglaltak állást a képviselők —, hogy sok csa­lád helyezi el kórházakban otthon is ápolható idős csa­ládtagjait, néha hónapokra is. A szociális és egészségügyi bizottság — az ipari bizott­sággal együtt — a későbbi­ekben két nagyon fontos té­mát ismét napirendre kíván tűzni. Az egyik a gyógyszer- ellátás hazai bázisának kér­dése, a másik a baleset vagy betegség következtében rok­kanttá vált emberek rehabi­litációja. Az egészségügyi re­habilitációt ugyanis az ese­tek többségében nem követi munkahelyi rehabilitáció, így sok olyan ember is rok­kantdíjasként él tovább, aki — megfelelő munkakörben — hasznos tevékenységeivé­£?P7hp1"np MOLNÁR ENDRE (Bp. 58. vk.), az MSZMP budapesti bizottságának titkára hang­súlyozta, hogy az egészség­ügyben is törekedni kell a meglevő anyagi és személyi feltételek jó hasznosítására, mert itt is sok a tartalék. A kórházi ágyak jelentős részét olyan krónikusan beteg, idős emberek foglalják le, akik nem igényelnek intenzív or­vosi ellátást. A kórházak nagy részében péntektől hét­főig gyakorlatilag csakügye­többi között azt emelte ki. hogy az alapellátás, más szóval a beteggel elsőnek ta­lálkozó, s vele a legszoro­sabb tartós kapcsolatban le­vő orvos ténykedésének ja­vítására kell törekedni. Ezért is nélkülözhetetlen a szocia­lista egészségügy egyik szer­vezeti alapelvének valóra váltása: a kórház és a ren­delőintézet szoros, funkcio­nális egységének megterem­tése. DEUTSCH ERZSÉBET (Baranya m. 2. vk.), a pécsi kesztyűgyár varrónője az üzemegészségügyi hálózat fejlesztésének fontosságára hívta fel a figyelmet. SZŰCS GÁBOR (Hajdú- Bihar m. 12. vk.), az MSZMP hajdúszoboszlói városi bizott­ságának első titkára elmond­ta, hogy a megyében magas a koraszülések aránya, amelyért elsősorban az anya­ságra készülő fiatalok egész­ségtelen életmódja hibáztat­ható. Nagy a felelősség azért, hogy egészséges gyermekek jöjjenek a világra. Ezért az eddigieknél is nagyobb fi­gyelmet kell fordítani az egészséges, fegyelmezett élet­vitel népszerűsítésére. El kell érnünk, hogy az emberek még nagyobb felelősséget érezzenek a felnövekvő nem­zedékért. DR. VÁMOS MARIETTA (Pest m. 5. vk.), körzeti or­vos. A vidéki körzeti orvo­soknak a szakmai integráci­óba történő bevonására java­solta, hogy a területi kórhá­zak osztályainak .orvosai és a körzeti orvosok úgyneve­zett forgó rendszerben dol­gozzanak. ötévenként min­den körzeti orvos három— hat hónapot kórházi osztá­lyokon tölthetne el, s ez idő alatt a kórházban dolgozó kollégáik, főként a fiatal, szakvizsga előtt álló orvosok helyettesíthetnék őket. DR. FARAGÓ MARGIT (Szolnok m. 4. vk.), a megyei tanács Hetényi Géza kór­házának szemész orvosa egyebek között beszámolt ar­ról, hogy bár a tízezer la­kosra jutó kórházi ágyak száma Szolnok megyében messze elmarad az országos átlagtól, saját erőből is igye­keznek a gondokon enyhíte­ni. A megye kórházi ágyainak döntő többsége Szolnokon van. A megyeszékhelyen — több ütemre tervezve — je­lentős kórházbővítéshez lát­tak hozzá. Ennek első ered­ményeként 1976-ban 268 be­teg befogadására alkalmas új pavilon kezdte meg működé­sét, amelyben négy speciali­zált belgyógyászati és egy úgynevezett sürgősségi be­tegfelvételi, osztály kapott helyet. A fejlesztés második üteme 1981-ben fejeződik be 400 új ágy és a hozzá csat­lakozó központ diagnosztikai egység átadásával. KOLTAY NÁNDORNÉ (Veszprém m. 4. vk.). a He­rendi Porcelángyár porce­lánfestője azt javasolta, hogy a 141—18 évesek egészségügyi ellátása is kapjon a jövőben nagyobb figyelmet. KOCZMANN FERENCNÉ (Győr-Sopron m. 6. vk.), körzeti ápolónő elmondta: gondot okoz, hogy csak né­hány nagyobb gazdaságban biztosított megfelelően a mezőgazdaság dolgozóinak üzemorvosi ellátása. Elsősor­ban az állami gazdaságok­ban lenne szükség főállású üzemorvosokra. CSAPÓ JÁNOSNÉ (Tolna m. 7. vk.), a simontornyai Bőrgyár igazgatóhelyettese a gyógyító munkának pénzt nem. igénylő „emberi” olda­lával foglalkozott. A gyógyí­tásban semmilyen mediciná­val nem pótolható, ha a be­teg érzi a d.oktor személyes figyelmét, odaadását. Ezt mindenki, aki orvoshoz for­dul. joggal várja el, s erre kellene még jobban ösztö­nözni a fiatal, leendő orvo­sokat is. VÁRHELYI JÓZSEF (Za­la m. 9. vk.), a zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság igazgatója elmondta, hogy az alapellátás színvonalának emeléséért a körzeti orvosi rendelőket gyors-diagnoszti­kai felszerelésekkel, a fogá­szati rendelőket pedig kor­szerű fogászati kezelőgépek­kel látták el. A progresszív ellátás elvének következetes érvényesítésével biztosítható, hogy a betegek a legrövi­debb idő alatt jussanak el arra az ellátási szintre, ahol a. gyógykezelésükhöz szüksé­ges feltételek megnyugtató­an biztosítottak. SZALAI ISTVÁNNÉ (Vas m. 3. vk.), a szombathelyi Pamutipari Vállalat szövő­nője átfogó vizsgálatot java­solt annak megállapítására: mi az oka annak, hogy az egészségügyi szakközépisko­lában érettségizetteknek alig több mint a fele vállalja a betegágy melletti, szolgálatot, miközben az egészségügyi szakiskolák végzős növendé­keinek ennél lényegesen na­gyobb a hivatástudata. DR. PÁL ISTVÁN (Fejér m. 11. vk.), a MÉM kutatási és szakoktatási főosztályának vezetője arról beszélt, hogy hazánkban is működik egy jórészt állatorvos szakembe­rekből álló élelmiszer-higié­nikus szakgárda azzal a cék­lái, hogy az ellenőrző szak- szolgálat keretében a köz- egészségügyet szolgálja. Munkájuk elsődleges célja az ember egészségvédelme. Az országgyűlés őszi ülés­szaka ma az egészségügyi miniszter beszámolója fölötti vitával folytatódik. Védeni, gyarapítani gy kommunista párt történelmi életútjában a legjelentősebb * mérföldkövek a kongresszusok. A magyar párt most a soronkövet- kező XII. kongresszusára készül, mely már nem egy­szerűen a történelemnek fontos, hanem az életnek, a jövőnek és nemcsak a pártnak, de az egész or­szágnak, az ország népé­nek. S „pártunk, a munkás- osztály pártja, de történel­mi felelősségünk. hogy immár az egész népért, nemzetünkért vagyunk felelősek, és e szerint kell megoldanunk az előttünk álló feladatokat” — mon­dotta Kádár János felszó­lalásában azon a pártak­tíván, amelyet Budapest kommunistái a csepeli sportcsarnokban tartottak a Magyar Szocialista Munkáspárt XII. kong­resszusára való felkészü­lés jegyében. Ezen a ta­nácskozáson Méhes Lajos elvtárs, az MSZMP buda­pesti pártbizottságának első titkára a főváros kommunistáinak felada­tait körvonalazta, Kádár János elvtárs pedig a XI. kongresszus által ki­jelölt feladatok teljesíté­séről szólt. Természetesen a XII. kongresszusra készülődve az a célunk, hogy „a kongresszus erősítse meg pártunk fő politikai irányvonalát” mind a külpolitikait, mind a bel­politikait. Miközben tel­jes joggal állapíthatták meg az aktíván, hogy belpolitikai életünk ki­egyensúlyozott, szoci­alista rendszerünk szi­lárd, hangsúlyozták an­nak fontosságát is, hogy politikánk az új felada­tokra felkészülve rugal­masan követni ltudja a körülmények változását. „ Pártunk élő, eleven szervezet, ezért — ez ta­lán a legfigyelemremél­tóbb jelzése volt Kádár elvtársnak — nem en­gedhetünk tereit, sem a. dogmatizmusnak, sem a revizionizmusnak. Ha nem is olyan élesség­gel, mint amikor meghir­dettük a kétfrontos har­cot két évtizeddel ezelőtt, de azért az ma is érvé­nyes még abban a vonat­kozásban is, hogy „saját, mondjuk 15 évvel ez­előtti megállapításunk se válhasson dogmává”. A magyar párt politi­kai gyakorlatának meg­felelően Kádár elvtárs természetesen szólt ne­hézségeink és fogyatékos­ságaink forrásairól is. Elmondta, hogy a világ- gazdaságtól nem tudjuk magunkat függetleníteni, az a gazdasági folyamat, amely a takarékosság­gal, az ésszerű gazdál­kodással, az árviszonyok figyelembevételével most kibontakozik — nem va­lami kampány, hanem hosszú távon a szoci­alista gazdálkodás vele­járója, annak része. Mert „a szocialista tár­sadalomban is van pénz, van árutermelés, a piac­nak a szocialista társa­dalomban megvannak a maga törvényei”. Csak mi mindezeket a ténye­zőket a szocialista tár­sadalom körülményei kö­zött, szocialista módon kezeljük. Nekünk köte­lező jól, hatékonyan gaz­dálkodni, mert a gazdál­kodás eredményei a nép jólétét szolgálják. z egész szocialis­ta társadalom ereje nyilvánult meg abban a bi­zalomban, meg­értésben és cselekvő­készségben, amellyel köz­véleményünk az áreme­léseket, ezeket a kénysze­rű és szükséges intézke­déseket fogadta. Erre a bizalomra, tenniakarásra mindig számítani kell a kommunistáknak, ez a nép teljes támogatását fejezi ki; azt, hogy az emberek tudják ebben az országban, hogy ami tör­ténik, az értük történik, azért, hogy a dolgozó emberek élete ne rosz- szabb, hanem jobb le­gyen, hogy az elért vív­mányok megvédelmezé- sét, gyarapítását, szolgáló okos és szükséges célja­inkat a lehetőségek isme­retében állapíthassuk meg, biztosítva — szor­galmas munkával — azok reális elérését. Észt vendégek a megyében flndrikó Miklós fogadta Reimond Penut és Donald Yisnapuut Tegnap délelőtt a megye- székhelyre látogatott Rei­mond Penu, az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság Mi­nisztertanácsának tagja; az Észt SZSZK Rádió és Tele­vízió Bizottságának elnöke. A vendéget a megyei párt­bizottságon Andrikó Miklós, a megyei pártbizottság első titkára fogadta. A baráti be­kintésével folytatódott. Ezu­tán a Szolnoki Állami Gaz­daság Piroskai kerületébe lá­togatott, ahol' Sízöllősi János igazgató és a 'gazdaság többi vezetője fogadta Reimond Penut. Az üzem életét bemu­tató tájékoztató után rövid sétára indultak a kerületben. A vendég este visszautazott Budapestre. Reimond Penu délélőtt Szolnok nevezetességeivel ismerkedett szélgetésen részt vett Majo­ros Károly, a megyei pártbi­zottság titkára és Sándor László, a városi pártbizottság első titkára. Ezt követően, az észt vendég városnézésen vett részt. A vendég délutáni prog­ramja a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ megte­Amdrikó Miklós, az MSZMP Szolnok megyei Bi­zottságának első titkára teg­nap a megyei pártbizottság székhazában fogadta Donald Visnapuiut, az Észt Komsao- mol Központi Bizottsága első titkárát, akivel időszerű kér­désekről folytatott megbeszé­lést. Az ülésteremben. Elöl Lázár György, mögötte Biszku Béla, Kádár János

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom