Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-25 / 224. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 25. Felnőtt fejjel nehezebb Amatőr képző- és iparművészek seregszemléje A nyelvtanulás buktatói tun ,tuk A magyar többsége ^mi nehezen boldogul külföldön. Nemcsak a felkeresett ország nyelvét nem beszélik, de még a világnyelveknek elfogadott oroszt, angolt, németet és franeiát sem megfelelő fokon. Ez nem csupán azért baj, mert turistáink ily módon kevesebbet „látnak”, hanem azért is, mert hazánkba is szép számmal érkeznek külföldiek, akikkel nem mindig sikerül megtalálni a „közös nyelvet”. Nyilvánvaló azonban, hogy a turistaforgalom mellett a legjobban nemzetközi kulturális, gazdasági kapcsolataink sínylik meg hiányos nyelvtudásunkat. Egyik nagyvállalatunk személyzeti vezetője mondta, hogy a hozzájuk érkező friss diplomás mérnökök közül tízből egy ha beszél tárgyaló- képesen valamely idegen nyelvet. Holott az egyetemet végzett fiatalok legalább 12 éven át tanulták az oroszt, s emellett 4—6 éven át egy vagy két egyéb idegen nyelvvel is ismerkedtek. A nyelvtanulás kudarcának okát legkönnyebb másban keresni. Nemcsak a diákok, a pedagógusok is — sok esetben jogosan — hivatkoznak a rossz, használhatatlan, unalmas nyelvkönyvekre, a korszerűtlen módszerekre. Nyilván a bevezetett új oktatási-nevelési tervek s az új tankönyvek — idő kérdése — és változtatnak ezen a helyzeten. Örvendetes ez azért is — a szakemberek egybehangzó véleménye is ezt támasztja alá —, mert az idegen nyelvek tanulása akkor vezet leginkább eredményre, ha a legfogékonyabb korban, tehát gyermekkorban sajátítják el a nyelvtudás alapjait. Felnőtt fejjel már nehezebb beülni az iskolapadokba, a nyelvtanuláshoz nem mindig elegendő a jó szándék. Ezt bizonyítják a TIT Szolnok megyei Szervezetének nyelvtanfolyamain szerzett tapasztalatok is. A lemorzsolódás évente megközelíti a 40—50 százalékot, sokan önhibájukon kívül — családi elfoglaltság, kedvezőtlen műszakbeosztás stb. — miatt hagyják abba a tanulást, mások azért, mert rövid idő alatt, kevés tanulással várnak látványos eredményeket. Ez pedig nem megy, mert igaz ugyan, hogy a nyelvtanuláshoz a jó tárgyi feltételek is szükségesek, de nélkülözhetetlen az akaraterő, a szorgalom is. Akik rendelkeznek ezekkel a tulajdonságokkal, jórészt elvégzik a tanfolyam három kurzusát. S hogy három év tanulás után tudnak-e beszélni az illető nyelven? A legszorgalmasabbak is csak alapfokon és ez köztudomásúlag nem elég a nyelvvizsgához. Egyébként a TIT nem tartja számon, hogy az idegen nyelvű tanfolyamain végzett hallgatók közül hányán, milyen eredménnyel tettek nyelvvizsgát, vagy tettek-e egyáltalán ? Tanfolyamain — amelyeket sajnálatos módon többnyire csak Szolnokon szervez meg — több ezer emb^r tanult már az évek során. Idén — annak ellenére, hogy a tandíjak igen magasra, 900 forintra rúgtak, a tavalyi kétszázhatvannal szemben háromszázötvenen kezdik a tanévet. Az érdeklődés vidéki városainkban is nagy, de a lehetőségek korlátozottabbak. Általában a művelődési házak adnak otthont a különböző nyelvtanfolyamoknak, de Karcagon például tavaly sem tudták beindítani őket, mivel nem volt a városban vállalkozó kedvű tanár. Idén is kétséges, hogy lesz-e, aki az iskolainál jóval kevesebb óradíjért vállalja az oktatást? . Kisújszálláson tavaly — hosszú szünet után — három angol nyelvtan- folyam is indult, idén némettel szeretnék bővíteni. A mezőtúri művelődési központ van talán a legszerencsésebb helyzetben, évek óta a város főiskolájának tanárai vezetik a nyelvtan- folyamokat. S hogy kik járnak ide? Diákoktól a nyugdíjasokig minden korosztály és minden szakma megtalálható. Az azonban ritka, hogy vállalatoknál szervezzen akár a TIT, akár valamelyik művelődési intézmény nyelvtanfolyamokat. Azok a szakemberek ugyanis, akiknek munkakörükhöz elengedhetetlen a nyelvtudás, a vállalatuk által anyagilag is támogatott nyelvtanulási lehetőségeket veszik igénybe. A Kőolajkutató Vállalat például idén augusztustól jövő év májusáig tizennyolc szakemberét küldi intenzív nyelvtanfolyamra. A háromszor hathetes kurzus személyenként több mint 10 ezer forintjába kerül a vállalatnak, s akkor még nem szóltunk a kiesett munkáról. S hogy megtérül-e a befektetés? A tapasztalatok azt mutatják, igen. Elég, ha egy adatot említünk ennek bizonyságául. <•'. bi M I 1Az elmúlt zenkét ■ .1 mpan szakember munkája Indiában megközelítőleg félmillió dollár hasznot eredményezett a népgazdaságnak. A külföldi munkavállalásnak ennél a vállalatnál a szaktudás mellett a nyelvtudás is elengedhetetlen feltétele, de ugyanúgy megkövetelik a nyelvtudást a* gyakori nemzetközi tanácskozások, kereskedelmi tárgyalások. Tehát nem kell bizonygatni, hogy a nyelvtudásnak nemcsak eszmei, de devizában mérhető haszna is van. T. E. Generálék Piros bicikli Egyre több hazai együttes zenei arculata változik meg az utóbbi időben. Ez a stílusváltás főként a diszkózene elemeinek „becsempészésével" történik. A dalokat a monoton ritmus és hangszerkíséret, a keverőpulton előidézett hangtrük- kök, a rövid és állandóan ismétlődő dallam jellemzi. A Generál együttes legújabb, Piros bicikli című nagylemezén is ezt a profilváltozást figyelhetjük meg. A karakteres rockmuzsikát játszó Generál lemezén ismét hallhatjuk a női rókáit, amely lírai színeket ad a szerzeményeknek. Az album címadó dala első hallásra kissé meglepő, hiszen cigányzenét diszkóváltozatban még nemigen produkált egy zenekar sem. A Csöpög a méz című szerzeményben viszont a dzsessz- muzsikát diszkósította meg az együttes. Ez a szám az első oldal legsikerültebb kompozíciója. A Generál- bugi azonban nem több egy hézagkitöltő instrumentális zenénél. A második oldal már valamivel tartalmasabb dalokat foglal magába. A Generál régi énjét idézi a Távoli rokon, amely minden bizonnyal közkedvelt nótává válik. Lírai dal a Sirály, az album befejező dala Az alvó város. Kiállítás a mezőtúri galériában Felvételünk a kiállítás megnyitóján készült A mezőtúri Galériában vasárnap délelőtt Tari Kálmán, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője nyitótta meg a tizedik megyei amatőr képző-- és iparművészeti kiállítást, amely egyúttal a képzőművészeti világhét megyei zárórendezvénye. Az érdeklődők negyvenkilenc alkotó száztizenkilenc munkáját láthatják a Galériában, a kiállításra beérkezett pályamunkák közül a legjobbakat; festményeket, fafaragásokat, rajzokat, kisplasztikákat, kerámiákat. Sajnálatos módoA ezek a művek nem adnak teljes képet a megye amatőr képző- és iparművészeinek munkájáról. Hiányoltuk például a különböző textilmunkákat, — csak batikkal szerepeltek — valamint néhány jól működő képzőművészeti kör jelentkezését is. A kiállított alkotásokon kétségtelenül a művészi tartalom és formai jegyek gazdagodása, vagy legalábbis az erre való törekvés figyelhető meg, úgy véljük mégis, hogy a megyében egyre másra szaporodó alkotótáborok, a művelődési intézmények képzőművészeti szakkörei még nem éreztetik kellően hatásukat. Természetesen ez nem írható a mezőtúri kiállítás rendezésének rovására, amely végül is évente egy alkalommal olyan bemutatkozási lehetőséget teremt a megye amatőr képző- és iparművészeinek, amely alkalmas a hiányosságok felmérésére épp úgy, mint tapasztalatok szerzésére az alkotók és az amatőr művészeti mozgalom irányítói számára egyaránt. Ez pedig mindenképpen az amatőr művészeti mozgalom céljait szolgálja. Az amatőr képző- és iparművészek alkotókedvét ösztönzik azzal is a kiállítás rendezői, hogy a pályamunkákat díjazzák. Az idei kiállítás első díját megosztva Fekete Julianna mezőtúri alkotó, fa- és réz kompozí- ciójú Radnóti emlékműve és Hegedűs József tószegi fafaragó szép művű szobabelsője és tányérjai kapták. A második díjat szintén megosztva Kada István törökszentmiklósi és Hevesi Ferenc kunszentmártoni amatőr festők nyerték, míg a harmadik díjon Terenyei Attila rákóczifalvi és Foga- rassy György fegyverneki amatőr képzőművészek osztoznak. Megyei külön díjban Németh Zoltán szolnoki és Mizsai István jászberényi alkotók részesültek. Mezőtúr város különd'ját Sándor Gabriella kerámiái nyerték. HORDÓ VOLTA NAGYDÍJ Népünnepély Gyöngyösön A középkorra nyúlnak visz- sza a szüreti népünnepély hagyományai Gyöngyösön: a történelmi borvidékünkön mindig az aratáshoz fogható jelentőségű volt a szőlő betakarítása. A vigasságot most négyévenként rendezik meg: a legutóbbi, háromnapos kulturális rendezvénysorozat a hét végén zajlott le. A mezőgazdasági nagyüzemek termékversenyén ez a hordó - amely a jászberényi Kalla Béla kádár és Varga József fafaragó munkája - volt a nagydíj. A hagyományos szüreii felvonulás vasárnap délelőtt most is tízezreket vonzott. Az iskolások menete a nézők sorfala között... A főtéri rögtönzött színpadon szombaton diósgyőri, ózdi, gödöllői, gyöngyösi és jászberényi néptáncosok, népi együttesek adtak nonstop programot A Jászsági Népi Együttes a levegőben Fotó: Kőhidi Imre hullámhosszán ,A televízió péntek este rendhagyó portrét sugárzott Lakatos Menyhértről, az alig néhány esztendővel ezelőtt feltűnt, de máris sikeres, ismert cigány származású íróról. Vasárnap este pedig a Kossuth rádióban hangzott el az író Kárvallottak című hang játéka. Mindkét adás a mai magyar társadalom egyik központi kérdését feszegette — más-más módon —, a cigányság társadalmi beilleszkedésének lehetőségeit, lehetetlenségeit. Véletlen vagy sem, a két Lakatosműsor hétvégi egymásutánja — mindegy, a végeredmény a lényeges: a két tömegkommunikációs eszköz ez esetben. mintha összebeszélt volna, a két műsor ugyanis jól kiegészítette egymást, felerősítették egymás mondanivalóját, hatását, őszintén szólva, az lett volna igazán jó, ha egy műsorban látjuk, halljuk a portrét és a hangjátékot. Hétköznapi dráma Lakatos Menyhért „Füstös képek” című regénye — vegyes kritikai fogadtatása ellenére — az utóbbi évek egyik legsikeresebb olvasmánya. S alaposan föladja ez a könyv a leckét a könyvtárosoknak, az olvasás-meg- értés-érdeklődés kérdéseivel foglalkozó művelődés-szociológusoknak : melyik olvasóréteg szereti a könyvben megbújó szentimentalizmust, melyik a kalandot, s melyik a szociográfiai alaposságú, személyes élményekből táplálkozó kor és tánsadalom- rajzött. Az író célja viszont nem lehet kétséges: annak a világnak, annak a rétegnek a sorsán akar jobbítani, ahonnan jött. A „Kárvallottak” hősében — Orsós Katiban — típust fogalmazott meg Lakatos Menyhért. Kati — a keményen dolgozó cigányházaspár egyetlen, babusgatott lánya — hatodik osztályos korában egy véletlen baleset miatt kimarad az iskolából. Lábadozása idején találkozik egy ci- gányfiúval, akinek ugyan gyönyörű „lángok lobognak a szemében”, de nem dolgozik, iszik, guberáló anyja tartja el. Kettejük kapcsolatából szerelmi viszony lesz, amibe Kati szülei is beletörődnek, mondván: így szokás ez a cigányoknál. Kati kimarad az iskolából, aztán megjön a „jobbik esze”, s otthagyja iszákos ura-parancsolóját ismét tanulni kezd, mígnem kiderül, hogy terhes. Véletlenek nincsenek: a „kismamát” volt hitestársa megrugdossa, Kati ismét a kórházban néz szembe a reménytelenséggel. Hétköznapi történet, hétköznapi dráma — akármelyik, akár Szolnok megyei, cigány- osztályban tanító pedagógus szolgálhat tucatnyi hasonló történettel. Lakatos Menyhért hangjátéka persze jóval több, mint egyszerű, hátborzongató történet. Mert a cselekményből, a cselekmény hátteréből erős vonásokkal jellemzett, a visz- szahúzó hagyományok mágneses teréből kiszakadni képtelen típusok bontakoznak ki, akikben szándék, akarat együtt van a „kikapaszkodáshoz”, de a döntő pillanatban az elmaradott szokásokhoz való ragaszkodásuk romiba dönt mindent. A hangjáték — egy-két melodramatikus részletével együtt is — pergő cselekmónyű, tiszta fogalmazásé dráma. Csak a befejező apa-orvos párbeszéd tanmese ízű, bár ez sem érdektelen, s az apa áttekintésre képes „felvilágosodottsága” nem következik a hangdráma logikájából. Röviden A „Kárvallottak” a napokban harmincéves fennállását ünneplő Ifjúsági Rádió adásaként hangzott el, Csajági János kitűnő rendezésében. Sajnos, az ünnep táján kevés ehhez fogható, társadalmi töltésű ifjúsági műsort hallottunk — pedig így lett volna teljes, s igazán figyelemre méltó az ünnep. . — eszjé —
