Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-25 / 224. szám

1979. szeptember 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 800 ezer vendége volt Véget ért az őszi BNV A borús idő sem szegte Tcedvét azoknak, akik prog­ramjukhoz híven, s az utol­só alkalmat kihasználva va­sárnap tekintették meg az idei őszi BNV-t. Már jóval a nyitás előtt annyira zsú­foltan közlekedtek az egy­más nyomába érő 100-ias bu­szok, hogy sokezren gyalog indultak el az Örs vezér tértől, s csatlakoztak a pénz­tárak előtt hosszan kígyózó sorokhoz. A pénztárak és a kapuk valóságos ostromot álltak ki nyitásig, jóllehet előző napon, szombaton már Sgazi csúcsot jelenthettek: egy nap alatt 106 ezer 394 látogatót fogadtak, s ezzel Az elmúlt év eleje óta 217-en váltották ki a me­gyében az iparengedélyt, 28- an pedig visszaadták. Másfél esztendő alatt tehát 189-cel nőtt a kisiparosok száma. Így jelenleg összesen 4102- en dolgoznak magánműhe­lyükben. Az örvendetes lét­számnövekedés ellenére sem elég a nélkülözhetetlen szol­gáltatásokat végző kisiparos Szolnok megyében. Különö­sen feltűnő a hiányuk a híradástechnikai, a fémtö­megcikk, a bőr-szőrme- és cipő szakmákban, viszont néhány, eddig szinte isme­retlen területen álltak kis­iparosok „a lakosság szolgá­latába”. Ilyen például a bér- fűrészelés és a lakástakarí­tás. Az előbbi szakmában százegyen, az utóbbiban né­gyen dolgoznak. Az árváltozást a kisiparo­sok is érzik. Megszaporodott például a cipőjavítással fog­lalkozók munkája, mert az emberek jobban megfontol­ják, hogy eldobják-e régi lábbelijüket vagy inkább megjavíttassák. A szolgálta­tások árai egyébként nem szombat estig 660 600-ra nőtt a vásárt megtekintők szá­ma. A vásár utolsó napja egé­szében véve jól sikerült, s ezt igazolta a vasárnapi lá­togatók csaknem 100 ezres tömege. Este 7 órakor a Rákóczi- induló hangjai mellett le­vonták a részt vevő orszá­gok zászlaját, a vásár ren­dezősége — négy nyelven — elbúcsúzott a látogatóktól, a kiállítóktól, s ezzel befeje­ződött az 1979. évi őszi Bu­dapesti Nemzetközi Vásár, amelyet összességében csak­nem 800 ezren ' tekintettek meg. emelkedtek. Azokban a szakmákban viszont, ame­lyek termékelőállítással fog­lalkoznak (sütőipar, cukrá­szat), az alapanyag árának növekedésével természetesen arányosan nőtt a késztermé­kek ára. A KIOSZ megyei titkár­sága arra törekszik, hogy a rosszul ellátott új lakótele­peken „szervezzen be” kis­iparosokat. Például még eb­ben az évben szeretnének megnyitni a szolnoki Szé­chenyi lakótelep Orosz Gyu­la út 9—11.' számú épületé­ben egy szolgáltató műhely­sort. Az átalakítás jó ütem­ben halad, minden remény megvan rá, hogy az év vége előtt megkezdje munkáját egy háztartásigép-javító, egy vízvezeték- és központi­fűtés-szerelő és egy asztalos. A KIOSZ ezekben a szak­mákban várja a kisiparosok jelentkezését, akik a lakó­telep közelében vagy éppen a lakótelepen élnek. Az idei tervekben szerepel még egy műhely megnyitása Török- szentmiklóson és egy Kun- szentmártonban. Észt vendégek a megyében Szombaton, a KISZ megyei bizottságának vendégeként Szolnokra érkezett az Észt Komszomol Központi Bizott­ságának háromtagú delegá­ciója, melyet Donald Vis- napuu, a KB első titkára -vezet. Az egyhetes látogatás során a megye több városá­ban is megfordulnak, ahol barátsági esteken, találkozó­kon vesznek részt, ismer­kednek a magyar fiatalok életével. Próbaüzem Megkezdődött a három hó. napra tervezett próbaüzem a Kaposvári Húskombinát ex­portra termelő sonkakonzerv üzemében. Ez az első olyan húsfeldolgozó hazánkban, amelyet tőkés fővállalkozó épített. A két és félmilliárd forint értékű beruházás 18 hónap alatt készült el. A pró­baüzem befejezése után órán­ként 120 sertést dolgoznak itt fel és Dániában készült kon. zervdobozokban szállítják Nyugat.Európába és az Egye­sült Államokba. Jövőre már 1,1 milliárd forint értékű árut szállít tőkés piacra az üzem. Több a kisiparos, mint tavaly Szolgáltató mühelysort terveznek a Széchenyire Kétszázezer a mellény zsebben Két kocsit is nyert A takarékpénztár karcagi fiókjában főleg hétfőn és pénteken a tűt se lehet leejteni. A tizenhat al­kalmazott ezeken a napokon több száz ügyféllel fog­lalkozik, beszélget és esetenként szó szerint bajlódik. Köztük férfi mutatóban sincs, mintegy példázva a megállapítást: miszerint a pénzügyek intézése nem­csak a családok mindennapi életében csúszott a prak­tikusabb nem kezébe. Pénzolvasás csak nőknek! Másrészt a nők tapinta­tosabbak, kedvesebbek, ud­variasabbak — és ezek a követelmények egy embe­rekkel foglalkozó intéz­ménynél az elengedhetet­len feltételek közé tartoz­nak. A karcagi fiókban elhe­lyezett betétállomány meg­haladja a 180 millió forin­tot, ámbár ez az összeg folyton forog, és ennek csak a töredékét őrzik a széfek. Legközkedveltebb a ka­matozó, öt százalékos betét, amelyből itt 6 ezer 100-an váltottak könyvet. Népszerű a gépkocsinyeremény-betét is, hiszen Karcagon napja­inkban közel háromezren várnak ily módon Fortuna kegyére. Hogy nem alapta­lanul, igazolja a reményke­dést, miszerint minden hú­záson nyert valaki közülük kocsit, sőt, egy férfi kétszer is! A legutóbbi sorsoláson is ketten nyertek. Igaz, az egyik boldog tulajdonos va­lószínű még nem is sejti szerencséjét, máig sem je­lentkezett. Tovább sorolva a betét­formákat: az ifjúsági taka­rékbetét mindössze ezer darab, és ahogy mondják, ez több, jobb, szervezettebb is lehetne. Kedvelik a nemrég beve­zetett takaréklevelet is, ugyanis ez a betét hat szá­zalékos kamattal jár. Bár az öt-, tíz- és húszezer fo­rintos betéteket három évig nem lehet kivenni, úgy tű­nik, sokan hosszabb távra szándékoznak megválni pénzüktől, hiszen 2 ezer 300-an hasonló feltételek mellett helyezték el forint­jaikat. Anélkül, hogy titoksértők lennénk, annyit leírunk: akad jó néhány egymillió forinton felüli betét, de tíz­forintos tétel is. Általában az úgynevezett nagypénzűek szerény, feltűnés nélküli öl­tözékben cipelik be a táská- nyi vagyont. Egynapos betét Mint az a parasztember, aki csizmásán, kalappal a fején, ostorral a kezében tért be. Hosszasan kérdez­gette a befizetés feltételeit, mivel úgymond néhány krajcárt ő is szeretne itt­hagyni. A részletes tájékoztató után az ügyfél rongyos ka­bátja belső zsebébe nyúlt, és a pénztáros ámulására 200 ezer forintot húzott elő, amelyet igazságosan a fele­ségei (!) javára íratott szét — ahogyan az egy szerető férjhez illik. A másik érdekes ügyfél egy idős, szemüveges néni volt, aki 100 ezerrel tipe­gett be. Betétkönyvet vál­tott, és másnap ismét meg­jelent. Kivette az egészet, majd az asztalnál komóto­san, darabonként újra ol­vasta a temérdek ötszázast. Mivel nem hibádzott, me­gint betétkönyvbe tette, mert csak arra volt kíván­csi: jól őrzik-e a pénzét, megvan-e mind? Hogy az ellenkező oldal­ról is essék szó: adósok is akadnak szép számmal. Az emberek véleménye szerint jó üzlet az OTP-nek tar­tozni, és a karcagiak tar­toznak is vagy 200 millió­val. A hétezer adós 90 szá­zaléka hosszú lejáratú épí­tési kölcsönét törleszti. Feledékeny adósok Sajnos, Karcagon a köl­csönt felvevők táborában emelkedik a hátralékosok száma. Ilyenkor felszólítás­sal, letiltással vagy a keze­seken történő behajtással próbálkozik az OTP. Indo­kolt esetben (betegség, ha­lál, baleset stb.) szó lehet hosszabb-rövidebb halasz­tásról, de ez a ritka kivé­telek egyike. Mert az tény, hogy a ta­karékbetét visszafizetését az állam szavatolja, de az „adós törlessz!” szólásmon­dás fordítva, a hitelt igény­lőre hasonlóan érvényes napjainkban is. D. Szabó Miklós íze, illata, formája kiváló Ők sütik a legjobb kenyeret Szocialista brigád Túrkevén — Nem tudom, más hogy van vele? Én ha bejövök, lel­kiismeretesen végzem a mun­kám. Ügy, hogy finom ke­nyér kerüljön dolgozó tár­saim asztalára — mondja a Szolnok megyei Sütőipari Vállalat túrkevei üzemében Pabar Mihály, a Haladás Szocialista Brigád vezetője. — Az üzemben egyébként a minőség megtartása és nem a javítása a cél — veszi át a szót Szabó Imréné, a sü­töde vezetője — ugyanis a vállalat egyik legjobb üzeme a miénk. AMIN JAVÍTANI KELL A megyei sütőipari válla­lat kollektívája is csatlako­zott a XII. pártkongresszus és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére indított munkaversenyhez. — Augusztus kilencedikén volt a vállalati szakszerveze­ti tanács ülése, ahol egy na­gyon kritikus hangvételű beszámoló hangzott el az első féléves munkáról — tájékoz­tat Tóth Andrásné, a válla­lat párttitkára. — így többek között szó volt a minőségi kifogásokról, a tervet meg­haladó energiafelhasználás­ról és a munkafegyelem fo­gyatékosságairól. Éppen ezért a jelenlévők indokoltnak és szükségszerűnek tartották a csatlakozást a felhíváshoz. Ezek után a szocialista brigádok és a munkahelyi vezetők együttes tanácskozá­sán született meg a döntés, hogy a vállalatnál 700 ezer forinttal csökkentik a ter­melési költségeket, és javít­ják a sütőipari termékek mi­nőségét is. Az utóbbira kü­lönösen nagy figyelmet for­dítanak a vállalat dolgozói, hiszen drágább lett a kenyér, és a felemelt árért joggal vár a fogyasztó jobb minőségű terméket. NEM A PÉNZ — A túrkevei üzemben is a vállalásoknak csak egy része „anyagi” felajánlás — folytatja Tóth Andrásné — bár itt a minőségen már nagyon nehéz lenne javítani. — A pótfelajánlásokban vállaltuk, hogy megtakarí­tunk 500 túlórát, ami hétezer forintot jelent — kezdi a Ha­ladás Szocialista Brigád fel­ajánlásainak felsorolását Pa­bar Mihály. - Ha sikerül, energiából is megtakaríta­nunk ezer forintot, s jelentős mennyiségű élesztőt is meg­spórolunk. — Az energiával hogy le­het takarékoskodni? — Pontosabban kell beállí­tani a kemencék fűtését — válaszol Kelemen Ferenc bri­gádtag. — Ha elég a termék kisütéséhez 210—240 fok, akkor ne legyen mondjuk 250 fokos a hőmérséklet. — Másik nagyon egyszerű módja a takarékosságnak, hogy sehol ne égjen felesle­gesen a villany — szól közbe G. Nagy Lajos, pék. Közösen gondolkodnak; a Haladás Szocialista Brigád és a munkahelyi vezetők megbeszélésén — Az anyag megtakarítása nem megy a kenyér minősé­gének rovására? — Nem. Az élesztőt nem spóroljuk ki. Itt hagyomá­nyosan készítjük a kenyeret. Kemény kovászt használunk, és van ideje megkelni a nyersanyagnak — meséli a szakmai titkokat Pabar Mi­hály. — A lisztfelhasználás pedig nemcsak a péktől függ. Ha jó minőségű a liszt, sok vizet képes felvenni, keve­sebb kell egy kenyérhez. — A kovász is befolyásol­ja, hogy mennyi lisztet hasz­nálunk fel — egészíti ki a hallotakat G. Nagy Lajos. — Ha sokáig áll, a kovász megvénül, és ez már viszi a* lisztet. — Például a múltkor volt egy háromórás áramszünet — vág közbe a brigádvezető. — Elvénült az alapanyag. Ilyenkor nincs mit tenni, ön­teni kell a lisztet. — A túlórával hogyan tud­nak takarékoskodni? A fize­tés így nem lesz kevesebb? — Nem túl nagy öröm nyolc óra után is dolgozni — kezdi a válaszadást Biró Ká­roly, a brigád legfiatalabb tagja. — Az üzem visszakapja az így megtakarított pénzt béralapfejlesztésre — szól közbe Tóth Andrásné. — A túlórákra miért van szükség? — Ez adódik abból, hogy más a műszak beosztása, mint a többi üzemben. Itt éjjel kettőkor kezdődik a munka. A létszámhoz és a termelési tervünkhöz kapunk egy bizonyos túlórakeretet — magyarázza Szabó Imréné. — Ezt faragjuk meg, mérsé­keljük jobb munkaszerve­zéssel, s azzal, hogy szoro­sabb az együttműködés a kereskedelemmel. Ennek az eredménye, hogy a biztonsági tartalékot mérsékelni lehe­tett. Pontosabb a felmérés és a rendelés az üzletek részé­ről, és így nem szárad ránk az áru. A MINŐSÉG TITKA — Már elég sok szó esett arról, hogy ez a megye egyik legjobb sütödéje. Selejt alig van, és a minőség is kiváló. Mi ennek a titka? — Az itt készült termékek­nek 0,07 százaléka csak a se­lejt. A vállalati átlag 0,25 százalék — értékeli az üzem­ben dolgozók munkáját Tóth Andrásné. — Igaz, hogy ta­valy 0,04 volt a selejt, de még ezt is elérheti a kollektíva. A minőség is valóban nagyon jó. Ezt bizonyítják az elle­nőrzések tapasztalatai is. A kiszállított termékeket pon­tozzák a illetékesek. Az el­érhető pontszám száz, s az itt készült kenyerek általá­ban 86 pontosak. Most erről még tudni kell azt is, hogy a minősítés nagyon szigorú. Sokszor a fogyasztó által észre sem vehető hibákért jár pont levonás. Egyébként nagyon sok a szállítás miatt „úszik” el. Lepattogzik a felső fényes réteg, és ehhez hasonlók. Túrkeve másik üzemében még kevesebb a selejt. Csak 0,01 százalék. Hogy mitől függ a minőség? Arról azt hiszem, jobban tud­nak beszélni azok, akik ké­szítik a termékeket. ÜNNEPRE JOBB — Egyrészt attól, hogy mi­lyen a két műszak közötti együttműködés. Az előttem dolgozó szocialista brigád da­gasztja és adja át nekem a kovászt. Erre itt nincs is semmi panasz, hiszen egyi­kőnk sem akar a másikkal ki­szúrni — magyarázza Pabar Mihály. —■ A liszt minősége is sokat számít. Érdekes, hogy hétvégeken vagy ünnepek előtt jobb minőségű kenyeret sütünk, mert akkor „benne vagyunk”. Nem úgy, mint hét elején. Természetesen a ha­gyományos technológia is so­kat számít. De véleményem szerint nincs ebben semmi ördöngösség, csak lelkiisme­retesen kell dolgozni. Ezzel a mondattal fejezzük be a beszélgetést a Haladás Szocialista Brigáddal, amely a túrkevei társkollektívákkal együtt talán a legjobb ke­nyeret süti a megyében. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a vásáros gép­kocsival keresztül utazók gyakran vásárolnak a túrke­vei kenyérből, amelynek íze, illata és kinézete „sajnos” más, mint a kenyérgyári veknié. Hesz Viktor A Kunhegyes és Környéke Vegyesipari Szövetkezet fegyver­nek! horgászcikk készítő üzem termékeit — évente mintegy 200 ezer parafaúszót, egybillió forgókapcsot és a 30 féle ólomsúlyból mintegy 10 tonnát - a TRIAL hozza forgalomba Új termék Terven felül vállalta el a mezőtúri Bútoripari Szö­vetkezet a Tatabányai Építő­ipari Szövetkezet részére kétrészes konyhabútorok gyártását, mivel a tatabá­nyaiak enélkül nem tudnák teljesíteni lakásépítési prog­ramjukat. Az első hatvan konyhabú­tort már leszállították, to­vábbi háromszáz november végéig készül el. Már a kö­vetkező évi háromszázhat­van darabra is megkapták a mezőtúriak a megrende­lést, így évente másfél mil­lió forint árbevételhez jut­hatnak az új termék révén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom