Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

1979. szeptember 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Országjárás két keréken Motoros klub Karcagon — Kissé költséges hobbi, de megéri. — Ha busszal kirándul az ember, alkalmazkodnia kell, így viszont ott állunk meg, ahol nekünk tetszik. — Egy év alatt sokfelé jártunk már. — Nagyszerű érzés két keréken robogni együtt, a barátokkal. Röpködtek a megjegyzé­sek a karcagi Üj Tükör MZ- klub összejövetelén. A fia­talok egy évvel ezelőtt ala­kították meg a természet- járó motorosklubot. — Hogyan jött létre a klub? — A városi Vörös Meteor egyesületben a természetjá­ró és a tájékozódási futó szakosztály mellett műkö­dött régebben egy motoros klub, amely nem váltotta be a reményeket, és felbom­lott, — mondja Kele János, aki jelenleg az „MZ-sek” vezetője. — A fiatalabbak azonban nem nyugodtak be­le, hogy megszűnt a klub. Eleinte csak „maszek” szer­vezésben találkoztunk a fő­téren, végül a Déryné Mű­velődési Központ segítségé­vel kaptuk meg a városi if­júsági klubot, ahol hetente találkozhatunk. — Csupa húsz év körüli fiatalember alkotja a tag­ságot. Mivel foglalkoznak „civilben”? — Van köztünk asztalos, mozdonyvezető, gépkezelő, s természetesen autó-motor szerelő Is — válaszolja Haj­dú László villanyszerelő szakmunkástanuló. — Sok­féle területen dolgozunk, így szinte bármit megcsiná­lunk, ami a gépen vagy ami a géphez szükséges. — Ki patronálja a klu­bot? — Az áfésztől évi 3 ezer forintot kapunk, a városi KISZ-bizottság is segít ben­nünket. Ezen felül minden saját zsébre megy, havonta 600—800 forint a kiadásunk. Nem beszélve arról, hogy nincs javítóműhelyünk. így csavarhúzóért, szerelőkul- csökért egymáshoz szalad­gálunk. — Miért csinálják mégis? — Alapvetően az tart ösz- sze bennünket, hogy vala­mennyien szeretjük a moto­rozást, az utazást — veszi át a szót Kovács János fel­sővezeték-szerelő. — Segí­tőkész baráti közösséget ala­kítottunk ki. Óriási élmény az ország más tájaira, is­meretlen helyeire közösen „elgurulni”. Az első túrán­kon Pécset barangoltuk be, de • azóta már jártunk együtt a Balatonnál, Tatán. Sí­rokon, Szarvason, s leg­utóbb pedig Vácon, az or­szágos motorostalálkozón. — A természetjáró iga­zolvány mellett valameny- nyien rendelkeznek az or­szágos motoros egyesület tagsági igazolványával. Mi­re jogosítanak ezek? — Versenyezhetünk az or­szágos motorostalálkozón — válaszolja a klubvezető.- — Az országban hetven ha­sonló klub működik, ilyen­kor összemérjük tudásunkat. A háromnapos vetélkedő­kön terítékre kerülnek a KRESZ-ismeretek, s elválik, ki milyen ügyesen „üli meg” motorját. A programot úgy állítják össze, hogy a kul­turális rendezvények mel­lett szerepel városnézés, üzemlátogatás, motoros szak­mai tanácsadás is. Az idén négy találkozót rendeztek, a versenyeken három alka­lommal elsők, egyszer pedig másodikok lettünk. A klubterem falán fotók, oklevelek tanúskodnak a túrákról, a találkozókról. A szekrényben díszelegnek az értékes serlegek, díjak. — Hamarosan le kell ál­lítani a motorokat, hiszen jönnek a hidegebb hónapok. Mit terveznek erre az idő­szakra? — A rendőrség segítségé­vei K R ESZ-továbbképzésen, vetélkedőn veszünk részt. Készülünk a következő mo­torostalálkozókra. V. Fekete Sándor Palkó Nándor sakk emlékverseny Erős mezőny — kiélezett küzdelem Az elmúlt napokban ismét sakkórák ketyegtek a me­gyei sporthivatal nagyter­mében : itt rendezte a me­gyei szakszövetség a Dalkó Nándor emlékére első ízben kiírt mesterjelöltek verse­nyét. A 13 versenyző két hete ült a sakktáblák mellé, s tegnap fejezte be a küz­delmet. A szolnoki nyomdász. Dal- kő Nándor alaposan felké­szült sakkozóként szerzett mesterjelölti címet, a levele­ző játékban pedig nemzet­közi mesteri fokozatig vit­te. Sokat fáradozott klubja, az Olajbányász, valamint Szolnok és a megye sakkéle­tének fellendítéséért. Nagy figyelemmel kísérte az után­pótlás fejlődését, s jó né­hány tehetséget nevelt a sportág számára. Verseny közben, sakktábla mellett 62 éves korában, 1974-ben érte a halál. A megyei szakszövetség méltó emléket állított Dalkó Nándornak: a szolnoki em­lékversenyhez fogható erős­ségű viadalt —• az 1975-ös jubileumi nagymester ver­senyt kivéve — az utóbbi tíz évben nem rendeztek a megyeszékhelyen. Bizonyítja ezt a 2107-es átlag Élőpont­szám, valamint a tíz mester- jelölt és a három első osz­tályú versenyző játéka, az aránylag kevés, s akkor is kiélezett küzdelemben ki­alakult döntetlen eredmény. Akadt olyan játszma, amely 130 lépés, 9 és fél órai já­ték után ért véget — pont­osztozkodással. Néhány nappal a verseny befejezése előtt még többen is pályáztak az elsőségre. Lázár György például — a megyei bajnokság bronzér­mese — az egyetlen, akit egyszer sem bírtak legyőz­ni. A MEZŐGÉP mesterje­löltje elé 6.26 pont elérését tűzték ki célul, de már a XI. forduló után hét ponttal állt a második helyen. Klub­társa, a 31 éves Cs. Szász János, az OB II-es csapat elsőtáblás mesterjelöltje ki­mondottan győzelmi szán­dékkal érkezett a tornára. — Ez az ötödik versenyem az idén '— mondta, — há­rom hónapja szinte egyfoly­tában sakkozom, s már elég fáradt vagyok. Meglepett az erős mezőny, de úgy érzem, nyerhetek. Igen jónak tar­tom a résztvevők összetéte­lét, hiszen úgy érdemes ját­szani, ha az ellenfelek ke­vésbé ismerik egymást. A 25 éves Monda László, a fővárosi Erzsébeti Spar­tacus versenyzője, első ízben mérkőzött Szolnokon: — Békés, nyugodt a város, ilyen környezetben szeretek sakkozni, itt ugyanis sem­mi sem vonja el a figyel­memet. Mindent megteszek a dobogós hely megszerzéséért, sajnos, ez nem mindig jó. Inkább kiélezem a partikat, mintsem döntetlenre adjam, így aztán — főleg a verse­nyek elején — sokszor olyan játszmát is elveszítek, amely egyébként a legrosszabb esetben is fél pontot hozna. Szerencsére, tudok erősíteni az utolsó mérkőzéseken, s remélem, ez most is sikerül. A viadal nagy meglepeté­sét kétség kívül a 44 éves Bánczi László szolgáltatta. A legalacsonyabb Élőpont­számmal kezdte a viadalt — 157-tel maradt el a verseny átlagától —, de bizonyos, hogy sokat javít ezen az arányon. A tizedik forduló után már két ponttal szár­nyalta túl azt a szintet, ame­lyet elvártak tőle. — Ilyen jól még nem sze­repeltem — állapította meg, — csak az országos levelező bajnokságban sikerült holt­versenyben az ötödik-hatodik helyen végeznem. Itt hét pontot kellene gyűjtenem a mesterjelölti címhez. Talán nem érem el, de akkor is nagyon örülök, hiszen nem akármilyen erősségű verse­nyen játszhattam. Annál is inkább, mert fáradtain ülök a sakktáblához. • Hiába küld­tek kikérőt ugyanis a mun­kahelyemre. sajnos nem en­gedtek el. Már a megyei baj­nokságon is szabadságom terhére versenyeztem, s erre a küzdelemre csak hét napom maradt. Hogy letelt a szabadság, kénytelen va­gyok munka után játszani. Elgondolkodtató, hogy a 13 versenyzőből mindössze egy akadt, akinek munka­helyén —■ a Vidia Dél-ma­gyarországi Nagykereskedel­mi Vállalatnál — nem is­merik a sportolókra vonat­kozó rendelkezéseket. Nagy kár, hogy ily módon gátol­ják tehetséges dolgozójuk sportpályafutását, főleg olyan viadalon, amely színvonalá­nál és erejénél fogva új fe­jezetet nyithat a megyeszék­hely és a megye szunnyadó sakkéletében. * * * A Dalkó Nándor emlék­verseny végeredménye: 1. Cs. Szász János 9, 2. Lázár György 8 (mindkettő Szolno­ki MEZŐGÉP SE), 3. Mon­da László (Erzsébeti Sparta­cus) 8 ponttal. Constantin Lajos Vívásban Budapest- vidék „rangadó" tlPtZO előtt a Hagyományossá vált, hogy az ősszel induló vívóévadot a budapesti és a vidéki vá­logatott csapatok versenye vezeti be. Serdülőknél leány tőr, fiú tőr és kardcsapatok, ifjúságiaknál női tőr, férfi tőr, kard és pár­bajtőr, felnőtteknél pedig párbajtőr-csapatok mérkőz­nek egymással. A válogatottak idei talál­kozójára ma 10 órai kezdet­tel a Szolnoki MÁV MTE Véső utcai csarnokában, a Szolnok megyei Vívó Szak- szövetség rendezésében ke­rül sor. A vidéki bizottság jelölése alapján a vidék vá­logatottja 19 egyesületből került ki. A szolnokiak kö­zül a válogatottakban leány tőrben Pusztai Ildikó és Bállá Csilla, kardban Hida­si Levente, párbajtőrben Banczik Zoltán lép pástra. Ifjúsági fiú tőrben a török­szentmiklósi Pozd.erka Imre a tartalék. Tavaly a nyolc csapatmérkőzés közül öt számban fővárosi, háromban vidéki győzelem született. Események Asztalitenisz. NB II. Férfi: Sz. MEZŐGÉP—Bp. Elektromos, Szolnok, Ságvári krt. iskola 11. Sz. Volán—Bp. Ikarus, Szol­nok. kereskedelmi és vendég- Játóipari szakmunkásképző inté­zet 11. Lehel SC—Szegedi Volán, Jászberény, hűtőgépgyári sport- csarnok 11. Kosárlabda. NB II. Női: Kar­cagi SZSE—Kecskeméti MFSC, Karcag, gimnázium 10.30. Férfi: Karcagi SZSE—Kecskeméti MFSC, Karcag, gimnázium 12. Sakk. Megyei I. o.: Tisza Ci­pő SE—Kisújszállás. Lehel SC I.—Túrkeve, Tiszafüred—Jb. Va­sas. H. Kilián FSE—Kunhegyes, Karcag—Alföldi Olajbányász. Megyei II. o.: Kenderes—Üj- szász. Lehel SC II.—Törökszent- miklós, Jászszentandrás—Jász­apáti, Kunmadaras—Cibakháza, Jászárokszállás—Jászladány. Kez­dés egységesen: 9. Vívás. Budapest—Vidék válo­gatott serdülő és ifjúsági csa­patverseny, valamint felnőtt párbajtőr csapattalálkozó: Szol­nok. Véső út 10. Vízilabda. OB I: Szolnoki Víz­ügy SE—Bp. Vasas. Szolnok, Damjanich uszoda 17.30. Kőnigh, Koós. Labdarúgás. Megyei bajnok­ság: Jászjákóhalma—Űjszász 15 (Heves megyéből), Jászkisér— Kunhegyes 15, Tajthy, Abádsza- lók—Szolnoki Vegyiművek 15 (Hajdú megyéből). Jászberényi Vasas—Szászberek 15. Mák. Túr­keve—Besenyszüg 15. Abonyi, Rákóczifalva—Tiszabura 15, Tombor. Kunszentmárton—Tö- rökszentmiklós 15 (Csongrád megyéből), Karcag—Jászárok­szállás 15, Orbán. Országos if­júsági Bajnokság: Szolnoki VSI —Csepel 12.30, Turjányi, Lehel SC—Olefin SC 11.15, Kökény. Serdülő bajnokság: Szolnoki VSI—Csepel 11, Hoch. Lehel SC —Olefin SC 10. Juhász. Tarta­lékbajnokság: szabó L. SE II.— Gyula II. 13. Pajkos, SZMAV MTE II.—DÉLÉP SC II 13 Csi- pe. Ma: Szolnoki MÁV MTE- Gyulai SE, Szolnok, Tisza- ligeti stadion 15, Kávai. Mezőtúri Honvéd-Ka­zincbarcikai Vegyész, Me­zőtúr, városi sporttelep Í5, Mézes. Ózdi Kohász-Lehel SC, Ózd 15, Bodó. A Szolnoki MÁV MTE NB II-es labdarúgó-együttese nagy ambícióval készült a mai találkozóra. A hét köz­ben vívott előkészületi mér­kőzésen kilenc gólt rúgtak a Tisza Cipő SE csapatának, ugyanakkor az edzéseken néhány alapvető taktikai elemre helyezték a fő hang­súlyt. A vendégek együttesé­ről elég sok adattal ren­delkezünk — mondta Hi­mer István vezetőedző — Idegenben 4 —4—2-es az alapfelállá­suk, s ez azt is jelenti, hogy Kocsis Lajos kötetlen sze­repkörben játszik. Arra számítunk, hogy követő em­berfogást alkalmaznak. s konitra-támadásokkal kísér­leteznek. Mi a széleken ve­zetett rohamokra építünk, és a sok kapuralövésre. A martfűiek ellen és ifjúsági csapatunkkal szemben is jól szerepelt a gárda, amely­ben ma Kolláth nem játsz­hat sárga lapjai miatt, így Sjzendrei, Kábák, Sebők, Porhanda, Csontos, Tóth Gy., Földest. Lódi, Szatmári. Za- kar, László és Nász áll ké­szenlétben. Sebők György csapatkapi­tány bizakodó: Mindenkép­pen győzel­met várunk, hazai pályán nem is sza­bad pontot vagy ponto­kat veszíte­nünk. Mind­nyájan re­méljük, hogy a tiszaligeti stadiont — ahol az új összetételben először játszunk — is győzelemmel avatjuk fel. Nagyon számi-' tunk a közönség buzdítására, amit szeretnénk ismét iga­zán jó játékkal meghálálni. A mérkőzésre a Volán kü­lönjáratokat indít, amelyek K jelzéssel a Széchenyi la­kótelepről és a Vosztok út­ról egyaránt 14.30-kor in­dulnak a stadion bejáratáig, illetve onnan visszafelé — a találkozó után. (A K jára­tokra nem érvényesek a bér­letek.) Az összecsapás szü­netében az MHSZ repülőmo­dellezői tartanak bemutatót, de tombola sorsolást is ren­deznek. A sorsolás szeszélye foly­tán a mezőtúriak azzal a csapattal mérkőznek, amely az elmúlt fordulóban 3:0 arányban kapott ki a Lehel SC-től, s ezúttal is idegen­ben kell játszaniuk. A Hon- v éd - legénység mellett szól az is, hogy mérlegük ked­vező a vendégekkel szem­ben. Az elmúlt bajnokság­ban három pontot vet­tünk el a ka­zincbarci­kaiaktól — emlékezett Bencsik Gyu­la vezetőed­ző. — Mind­két mérkőzés színvonalas, nagyiramú volt és bővelke­dett az izgalmakban, ezért némi presztízs-jellege is van a találkozónak — ellenfe­lünk bizonyára törleszteni szeretne. Örvendetes, hogy Kovács egy évnél tovább tartó sérülés után felgyó­gyult, s elfoglalja helyét a középpályán. Sajnos. Tóth Gábort műteni kell porcsé­rülése miatt, így az ő játé­kára az idén már nem szá­míthatunk. A pályára lépő tizenegy a következő keretből kerül ki: Merley, Szobek, Mohácsi, Papp, Dávid, Herédi, Fodor, Kovács, Hernádi, Batári, Kelemen, Czanka, Magyar, Széli. A Lehel SC szintén olyan ellenfelet kapott, amelyet már láthattunk játszani a megyében. A második for­dulóban éppen a MÁV MTE gárdájától kaptak négy gólt. s 19. helyezésük a tabellán azt bizonyítja, hogy azóta sem kaptak erőre. A csapat hét közben nagy szorgalom­mal készült és javuló for­mája alapján az egyik pont megszerzé­sének remé­nyében száll harcba — mondta Kóczián Antal ve­zetőedző, aki gyorsan nép­szerűvé vált Jászberényben. — Török múltbeli sérülése nem jött rendbe. így helyét a balhátvéd posztján Czi- gány foglalja el. aki első al­kalommal kap helyet a csa­patban. Bacher sérülése sze­rencsére javult. így minden bizonnyal pályára lép. Az utazó keret: László. Gergely, Kirchner, Lakatos, Czigány, Lukácsi, Fejes, Postás. Bacher, Váczi, Sebes­tyén, Mikhádi, Szívós, Pecha, Kiss J. Labdarúgó NB I Nehezen nyert a Diósgyőr Diósgyőr—Békéscsaba 2:1 (2:1). Diósgyőr, 7000 néző, v.: Szávó. Góllövő: Tatár (2), ill. Maján. — Végig sportszerű kemény mérkő­zést vívott egymással a két vidéki csapat, a helyzetek jobb kihasználásával, és Ta­tár eredményességével meg­érdemelten nyert a hazai csapat. Volán—Zalaegerszeg 3:2 (2:1). Czabán Samu tér, 2000 néző, v.: Bártfai. Góllövők: Kellner, Szepesi, Vad, ill. Hozbor (2). — Nemcsak érezhetően nagyobb lelkese­désének de összességében akaratát a mérkőzés huza­mosabb időszakában ellenfe­lére kényszerítő képességé­nek köszönheti idei máso­dik — jogos — győzelmét az élvonalbeli újonc, Volán. PMSC—Pécsi VSK 1:0 (0:0). Pécs, PVSK pálya, 10 ezer néző, v.: Lauber. Gól­lövő: Lutz (11-esből). — Az eredmény a PMSC-re hízel­gő, mert mindvégig egyenlő ellenfelekként küzdött a két csapat a hazai rangadón. Sőt a vasutasok lelkesebben, ön­feláldozóbban játszottak, míg erejükből futotta, nagy ve­szélyt jelentettek az ellen­fél kapujára. A vereséget a vészesen gólképtelen csatár­sorának köszönheti a PVSK, amely már negyedik mérkő­zésén az utolsó percekben maradt alul. MTK-VM—Salgótarján 4:0 (2:0). Hungária körút, 3000 néző, v.: Palotai. Góllövők: Sebestyén (2), Vági, Kovács B. — Az első 60 percben sokkal jobb volt ellenfelénél a magabiztos, gyors MTK- VM. A fiatal játékosokból álló kék-fehérek pontosan játszottak, a középpályát re­mekül „foglalták le”, és tá­madásaik is mindig veszé­lyesnek bizonyultak. A vendégek szinte csak a vé­dekezéssel törődtek, de eb­ben is nagyon sokat hibáz­tak. Rába ETO—Tatabánya 2:0 (0:0). Tatabánya, 5000 néző, v.: Mohácsi. Góllövők: Glá- zer és Szabó. O. Változatos, jó iramú első félidő után a másodikban a Tatabánya nagy lendülettel rohamozott. Nem ügyelt azonban a vé­dekezésre, ezt jól használ­ták ki a győri támadók, a kevés húzásból több gól­helyzetet teremtettek s eb­ből kettőt értékesítettek is. Debreceni MVSC—Duna­újvárosi Kohász 1:1 (1:0). Dunaújváros, 4000 néző, v.: Kőrös. Góllövők: Dákay, il­letve Tóth. Debrecen: Szabó — Kiss, Garamvölgyi, Potyok, Halla — Somogyi, (Szigeti a 83. percben), Feledi. Czikora — Tímár, Dákay (Menyhárt a 61. percben). Jankovics. Du­naújváros: Németh — Kel­ler, Giron, Paizs, Tímár — Tóth, Sulia, Fajkusz (Sajó a 33. p.) — Bartók (Szücg. a 79. p), Bódi, Kuti. A lelke­sen, szervezetten, taktikusan játszó vendégcsapat rászol­gált az egyik pontra. Videoton—MÄV Előre 0:0. Székesfehérvár: 5000 néző, v.: Pádár. A helyi rangadón a két csapat erejéből mind­össze csak egy-egy kapufára telt, így igazságos pontosz­tozkodás történt. Lázár György (szemben) és Kiss Lajos párharca

Next

/
Oldalképek
Tartalom