Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-22 / 222. szám
1979. szeptember 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Céllövölde előtt PREMIER Kultúrák érintkezése John Cassavetes filmjeiről visszapattannak a kényelmes kategorizálás és rutinfogalmazás kliséi. Amint magyarázkodni kezdünk, közhelyekbe ütközünk: szeretet, kapcsolat, öregedés, elmúlás .. . Ezekről szólnak filmjei, csakhogy nem unalmas tudományos értekezések illusztrációjaként, hanem átélt és megszenvedett emberi drámák lenyomataként. A Premier nem lesz túl sikeres, és vonatkozik ez a rendező idén bemutatott korábbi filmjeire is. A kései bemutatkozások fogadtatása ugyanis mindig az értetlenség veszélyével jár. Márpedig követhetetlen üzleteket kötő filmvásárlóink csak ebben az évben „fedezték fel” nekünk Bunuelt és Cassavetest. Egykét porosabb filmjüket láthatták ugyan szűk körben, de a közönség most találkozik először a két névvel, és mindjárt legfrissebb alkotásaikkal. Bunuelnek még csak-csak akad nézője — „olyan szexis” — de Cassa- vetes-el nem tudunk mit kezdeni. Még a Filmművészeti Főiskola hallgatói is fanyalogva ásítoztak filmjein, sőt néhányan felálltak, és otthagyták a vetítést. Csoda-e, ha ezt tapasztaljuk a moziban is, és egyáltalán elvárhatjuk-e a nagyközönségtől, hogy a jövő magyar filmeseinél érzékenyebben és értőbben fogadja egy nagy amerikai filmes kísérleteit? Valóban nehéz megsejteni a látszólagos közhelyek mögött húzódó fajsúlyosabb tartalmat: három korosodó férfi beleveti magát az éjszakába, aztán keserű kalandok után, a másnapos hajnali szürkületben visszakullognak a családjukhoz (Férjek);. egy férfi szerelemmel szereti idegbeteg feleségét, és minden erejével összetartja családját (Egy hatás alatt álló nő); vagy egy öregedő színésznő gyötrődik a korára szabott szereppel, az őrülésig küzd ellene, de választása nincs (Premier). Ezek tehát a témák lassú, sokszor vontatottnak tűnő előadásban. Sőt, bármelyik részletet vizsgáljuk is, csillogást nem találunk, csak szürke életdarabokat. Az egész mégis zseniális. Mi hát Cassavetes titka? Nézzük például a film „nagyjelenetét”! Myrtle, a híres színésznő szerepével — pontosabban életével, be nem vallott korával — küszködik. Le kell számolnia az ártatlan, 17 éves szőke kislánnyal, egykori önmagával, és végérvényesen vállalnia kell az idősödő asszony szerepét. Elbizonytalanodik, összetörik, végül késve és részegen megy a darab premierjére. Öltöztetik, támogatják, öntik belé a kávét, és elkezdik az előadást. A színfalak mögött bukdácsol egy tökrészeg színésznő és „hősiesen megküzd a szereppel”. — Micsoda hatásvadászat — mondaná minden jóravaló, rutinos rendező, és méla undorral félretolná a jelenetet. Ugyanezt tenné a kritikus is, ha már réges rég el nem ragadta volna a film gáttalanul áradó folyama, melyben kiszolgáltatottként sodródik a katarzis felé. Ez a hosszú, szinte pepecselő építkezés Cassavetes fő erénye. Ha a néző nem hajlandó együttlépni, akkor hamarosan unottan feláll, ha viszont feladja előítéleteit, és elfogadja a mindennapos helyzetek valódi súlyát, akkor menthetetlenül a hatásuk alá kerül. De ez nem a hatás- vadászat eredménye. Itt a forma másodlagosnak tűnik, a hatást nem az ügyes film- csinálás. hanem az átélt helyzetek hordozzák. Erről így vall a rendező: „Kezdettől fogva a valódi emberekkel megtörtént dolgok és problémák izgattak, nem pedig a drámai struktúra hangsúlyozása vagy az, hogy a szereplőket a cselekményhez igazítsam. Nem hiszem, hogy az életnek van eleje, közepe és vége. A forma a tartalomban van ... Olyan ember vagyok, aki hisz egy ember belső vágyainak érvényességében. És azt hiszem, hogy ezek a belső vágyak akár szépek, akár csúnyák, mindegyikünkre vonatkoznak, és valószínűleg csak ezek érnek valamit. Ezeket akarom filmre vinni, hogy mindenki láthassa és érezhesse őket, elgondolkodhasson rajtuk, és megcsodálhassa őket.” Ezért is olyan nehéz megragadni Cassavetes módszerét. Mert az nem az elő- és utómunkálatok során (forgatókönyv, vágás stb...). hanem mindenekelőtt a forgatáskor nyilvánul jneg. A rendező nem a típussal, a rutinból is megoldható szereppel, hanem a problémával szentesíti a színészt. Nem Myrtlenek, hanem a főszereplő Gena Rowlandsnek kell tükörbe néznie, és elfogadnia az öregedő színésznő szerepét. Az alakítás tehát egyszeri és megismételhetetlen azonosulás. Minden a kaiméra előtt születik, a színészek nem egy előzetes elképzelést illusztrálnak, hanem a nézőkkel együtt félfedeznek valamit a világból, az emberből, önmagukból. Bérezés László KPVDSZ - kulturális napok Huszonnégy munkahelyen száznál több rendezvény A Kereskedelmi, Pénzintézeti és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete október 1. és 31. között tizenkilencedik alkalommal rendez kulturális napokat. A rendezvénysorozat idén is a szakszervezeti tömegpolitikai oktatás új tanévének megnyitójával kezdődik, majd a szakszervezeti bizalmiak megyei tanácskozását, ezt követően pedig a szocialista brigádok megyei vetélkedőjét rendezik meg, amelynek témája ezúttal az üzemi demokrácia lesz. A szakszervezetekhez tartozó intézmények, vállalatok, szövetkezetek még számos kulturális rendezvényt tartanak október folyamán. A teljesség igénye nélkül most csupán néhányat sorolunk fel. A Szolnok megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalatnál például gyermekrajzversenyre és kiállításra, irodalmi vetélkedőre, külpolitikai fórumra, író—olvasó találkozóra kerül sor. A Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat kézimunka kiállítást, kocogóversenyt, tréfás sport- vetélkedőket rendez, közös kirándulást, színházlátogatást szervez a dolgozóknak. A szolnoki áfésznél az emberi nyelv kialakulásáról hallhatnak előadást az érdeklődők, a szocialista brigádok p>edig Budapestre kirándulnak. Az áfész vendégei lesznek a Nők Lapja munkatársai is. A jászapáti áfész a szocialista brigádok kulturális napját rendezi meg, a KPVDSZ kulturális napok idején értékelik az újító és az alkotó ifjúsági mozgalom eddigi eredményeit is, országjáráson, népdal találkozón vesznek részt, és vendégül látják a szövetkezet nyugdíjasait is. összességében a KPVDSZ kulturális napok idején huszonnégy munkahelyen, több mint 100 olyan rendezvényre, közös programra kerül sor, amelyek mindenképpen a munkahelyi művelődés, a közművelődés ügyét szolgálták. Szolnok—Ljubljana—Velence—Ancona—Pescara... Szeptember 10-től két napon át vitték az autóbuszok a szolnoki Kodály kórus tagjait. S a fárasztó utazás után következő két nap alighanem gyöngybetűkkel íródik majd az együttes krónikájába. A pescarai kórusversenyen, amelyre kitűnő olasz kórusok mellett a szolnoki dalosok kaptak meghívást, a két kategóriában egy első és egy második díjat nyertek. A hazatérés után néhány nappal ismét próbára gyűltek össze a kórus tagjai. Rendhagyó próba volt. Kotta és szöveglapok helyett mindenki fényképeket nézegetett, s röppentek a félmondatok, a városnevek: „Ez az Uf- fiziban készült, már Firenzében, ez Velence, ez a Colosseum Rómában ...” Buday Péter karnagyot arra kértük, számoljon be a pescarai fesztiválszereplés eredményéről, értékéről: — A verseny során mindkét kategóriában minden együttesnek két-két kötelező amikor a nemzetek, társadalmi rendszerek érintkezése felgyorsult, újult erővel vetődik fel a kultúra nemzeti és nemzetközi kapcsolatának kérdése. A marxi elemzés már a múlt században kimutatta, hogy a kapitalista fejlődéssel az országok közötti érintkezéseknek egy minőségileg új, magasabb foka jön létre. A szocialista világrendszer kialakulásával az egyes szocialista országok között az érintkezési viszonyoknak bővülése alapvetően új lehetőséget teremtett. Korunk alaphelyzete most döntően más, mint a marxi elemzés időszakában: a különböző társadalmi berendezkedésű országok közti kapcsolatok jelentős ellentmondásokat is magukkal hoznak. A szocialista világrendszer és a kapitalista világrendszer érintkezési folyamata akkor indul meg, amikor a szocialista fejlődés még folyamatban van. és a szocialista kultúra még nem küszöbölte ki azokat az ellentmondásokat, amelyek az árutermelés viszonyaiból fakadnak. A különböző kultúrák egy- másrahatásának, egymásra vonatkoztatásának vizsgálatakor nagyon fontos annak a különbségnek a tudomásulvétele, amely az egyes társadalmi tevékenységszférák között fennáll. A vulgárszo- ciologizmus csapdájába esnénk, ha nem látnánk a különbségeket a politikai, gazdasági, ideológiai és kulturális tevékenység között. A gazdasági tevékenységekben létrejövő, az integrálódás irányába ható törvény- szerűségek nem feltétlenül, sőt biztosan nem azonosak a kultúrák érintkezésében. A nemzetek létrejöttének folyamatában a kulturális tevékenységben fejeződött ki elsősorban egy-egy nemzeti sajátosság, nemzeti jelleg. Maga a kulturális tevékenység, ezen belül is a művészeti alkotófolyamat sajátosan nemzeti keretek között fejlődött, még akkor is, ha más nemzetek egyes kulturális tevékenységben elemeit magába szívta, integrálta. De magát az integrálódás lehetőségét a belső kulturális fejlődés teszi lehetővé, vagyis olyan elemeket integrálhat magába, amelyek nincsenek ellentmondásban saját nemzeti kulturális sajátosságaival. Nagyon sokszor Marxot is leegyszerűsítve az az illúzió honosodott meg, hogy a illetve szabadon választott művet kellett előadnia. A Kodály kórus — s ezt különösen értékesnek tartjuk — a polifon kategóriában kapott első díjat, míg a folklór — kategóriában egyetlen ponttal szorult az egyik olasz kórus mögé. A kórus egyébként a szabadon választott „repertoárt” kizárólag magyar szerzők műveiből állította össze. Különösen jól sikerült és tetszett a közönségnek is Szokolay Motettájának előadása. Néhány apró történet is a szolnoki kórus sikerét bizonyítja. A verseny idején például csak a szolnoki kórus műsorának rögzítését engedélyezte a zsűri a rádiótársaságnak. S azután a gálaest, amikor percekig zúgott a vastaps az 1000 fős nézőtéren! Rigó Évát, az együttes karnagyát az a megtiszteltetés érte, hogy őt kérték fel a fesztiválon szereplő összes kórusból alkotott hatalmas kar vezénylésére. — Az akkor kapott rózsanemzeti különbségek hamarosan elhalványulnak, és maga a kultúra is nem nemzeti, hanem elsősorban nemzetközi keretek között fejlődik. A művészi alkotófolyamatban a művész országa fejlődésének ellentmondásait tárja fel, ábrázolja az adott művészeti ág belső eszközeivel. Maga a művészi alkotófolyamat nemzeti keretek által meghatározott, és ezért a maga nemében mindenképpen nemzeti jelleggel bír. Az igazi művészet ebben a nemzeti fejlődésben azonban képes feltárni azokat az azonosságokat, amelyek korunkban egyben általánosak is és ezáltal kilép a szűk nemzeti keretekből. Azok az alkotások, amelyek az emberiség fejlődését érintő problémák közösségében a korban tetten érhető legjellemzőbb erővonalakat képesek megragadni, bekerülnek a világ- kultúra vérkeringésébe, megőrizve a helyileg, nem- zetileg színezett jegyeiket. A valóban értékes művészi alkotás — bármilyen nemzeti keretek között is jött létre — egyben a nemzetközi mozzanatot is magában foglalja, és így része a világ- kultúrának. Az olyan elképzelés, amely a művészeti alkotófolyamatot a nemzeti kereteken kívülre helyezi. a történelmi valóságot figyelmen kívül hagyja, a művészet lényegét megtagadja, és ugyanakkor a nemzetközi mozzanatot üressé teszi. Örkény István alkotásainak nemzetközi sikerét sokan úgy értelmezték, hogy ezek az alkotások elsősorban európaiak, holott nincs önmagában tisztán európai művészet, csak francia, magyar, orosz és angol stb- örkény jellegzetesen és ösz- szetéveszthetetlenül . magyar. Örkény az abszurditások gyökerét, a képtelenségek csíráit a történelemben kereste. A század „botránya”, a fasizmus, a világháború a maga forradalmaival az európai történelem leggyötrel- mesebb korszaka. És elsősorban ezért kavarják fel Örkény művei nemcsak a magyar, hanem a belga, német és angol nézők és olvasók lelkiismeretét. Ma már senki sem vonja kétségbe Bartók művészetének nemzeti és egyben nemzetközi jellegét. Bartók a magyarság zenei múltjának kutatásában kapcsolatot talált a szomszéd népek zenéjével. Ezért is tűnik hamisnak minden olyan kércsokor még mindig megvan, s él is — mondja Rigó Éva. Lengyel Erzsébet szívesen emlékszik vissza az Adria- parti fesztiválvárosra, Pesca- rára, mert bár a fesztivál kétnapja alatt szinte mindig a hangversenyteremben voltak, azért futotta egy-egy sétára az időből. Németh Márta egy éve énekel a kórusban, most járt vele először külföldön. — Felejthetetlenül szép volt. Róma, Firenze, Velence désfeltevés, amely az élenjáró művészeti alkotásokat kizárólag nemzetinek, vagy a világkultúra részének tartja. A kultúrák érintkezésének folyamatában napjainkban pozitív szerepet játszik — elsősorban az európai kontinensen — a Helsinki után kialakult enyhülés folyamata. A totális szembenállás és izoláció fokozatos háttérbe szorulása nagyobb lehetőséget nyújt a különböző nemzeti kulturális termékek cseréjének. A szocializmus kultúrájának bemutatása, a kapitalista országok közvéleményével való megismertetése politikai és ideológiai érdek is, hiszen a hidegháború éveiben a nyugati országokban generációk sora kapott hamis képet a szocialista országok fejlődéséről, és ez nagy mértékben torzította a nyugati közvélemény szocializmushoz való viszonyát. A nyugati közvéleményben, közgondolkodásban meghonosodott klisék feloldásában a kulturális termékek közvetítése jelentős szerepet játszhat. Ugyanakkor a kapitalista országok kultúrájának a szocialista 'országokban való bemutatása elősegíti a kölcsönös megértés szellemének kialakulását és a valódi értékek bejuttatását a szocialista országok kulturális közegébe. Ezen a ponton tapintható ki a mindkét fél számára fellelhető közös érdek, amely kiindulópontja és biztosítéka a kulturális kapcsolatok bővülésének. Természetesen, világosan kell látnunk, hogy egyik fél sem mond le a saját társadalmi rendszerét .kifejező kultúrájának identitásáról. csere, a tö- megkom- rnuniká- ció nemzeti határokon túlmutató fejlődésével együtt jár a szellemi, ideológiaipolitikai befolyásolás lehetőségeinek kiszélesítése. Ezért olyan kultúrpolitikai gyakorlatot kell megvalósítanunk, amely a marxista értékrend alapján, a marxizmus módszereivel képessé teszi a befogadót a műhöz való kritikai viszony kialakítására. A marxizmus kritikai szemléletével való azonosulás ebben az esetben mint a szocializmussal való azonosulás jelenik meg, és ez egyben az állampolgári magatartás szerves részévé válik. — és a hangversenyek, és az hogy díjat nyertünk. No, még az is, hogy mind a négy tekercs film, amit magammal vittem jó felvételekkel lett teli. S mutatja az előtte halmozódó fényképeket. Aztán: vége a beszélgetésnek, kezdődik a próba, az együttes több jelentős hazai fesztiválon, hangversenyen vesz részt az idén, — szeretnének azokon is sikerrel szerepelni. — sz. j. — M. T. Siker Itáliában Látogatóban a szolnoki Kodály kórusnál Pescaróban - a dobogón Fotó: Kőhidi Korunkban, fl kulturális
