Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-22 / 222. szám
1979. szeptember 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 ffe:,' A?**; Évente 16 ezer hektárnyi szántóterületen mintegy 2400 tonna folyékony ammóniát terítenek szét a Hajdú-Bihar megyei Termelőszövetkezet Agrokémiai Közös Vállalat polgári üzemének dolgozói. A műtrágyázásnak ez a módja rendkívül hatékony - a hagyományosan kezelt kukoricával összehasonlítva magasabb termésátlagot értek el, s a talajkártevők pusztításában is kedvezőek a tapasztalatok, olcsóbb is mint a hagyományos műtrágyázás. A polgári vállalat 10 dán gyártmányú injektáló gépsorral végzi a munkát, elsősorban Borsod megyében n nevelőmunka nem választható el az objektív valóságtól Győri Imre felszólalása a SZOT ülésén Győri Imre, KB titkára az MSZMP bevezetőként hangsúlyozta: politikai munkánk fontos kérdését tűzte napirendre ezen az ülésén a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A prolitikai feladatok sorában fokozott szerepe van a tudatformálásnak, a nevelésnek, amelynek egyik legfontosabb színtere és legjelentősebb formája éppen a munkahelyi nevelés. A többi között hangoztatta, hogy a szakszervezeti nevelőmunkának is segíteni kell az olyan közhangulat és szemlélet kialakítását, amely tudatosan vállalja a szocializmus építése során jelentkező átmeneti nehézségek és feszültségek feloldását is. Majd, így folytatta: — Természetesen ezt a nevelőmunikát — vagy másszóval politikai agitációt — nem lehet elválasztani az ' objektív valóságtól, s úgy kell végezni, hogy sehol se mozogjon általánosságokban, mert céltalanná válik. Ezért az egész nevelőmunkát komplex-módon kell értelmezni és gyakorolni. Nem választható el tehát a termeléstől, a konkrét termelőegységek valóságos problémáitól, a dolgozókat érintő kereseti viszonyoktól, munkaigényektől és az adott üzem, vállalat, állami gazdaság helyzetétől, vezetésétől sem. De a konkrétság nemcsak a termelőegységekhez kötött tevékenység, a ma meglevő általános és üzemi problémák jó megértését is jelenti. Enélkül nem várható, hogy politikánkat cselekvő módon támogassák. Megítélésünk szerint megnőtt a szerepe a szak- szervezeti bizalmiaknak. Nemcsak a jogok jobb gyakorlásában. hanem a környezetükre gyakorolt politikai hatásban is. Ezt követően a termelést segítő politikai munka szerepéről szólt. Hangsúlyozta, egész gazdaságunk korszerűsítésének folyamatát éljük, és ebben érthető módon vezető szerepet játszanak a gazdasági vezetők, az üzemi pártszervezetek és szak- szervezetek. Nagyon lényeges, hogy a vezetőgárda jól értse: mi miért történik. Hiszen voltaképpen rajtuk múlik, hogy a dolgozók megértik-e céljainkat, mennyiben érzik majd sajátjuknak és milyen mértékben támogatják az előttük álló feladatokat, mint például a termékszerkezet váltás, a minőség, az exporttevékenység javítására irányuló törekvést, a gazdaságosabb munkát. Aláhúzta az érdekvédelem és az érdekképviselet nagy jelentőségét is, hiszen nem kevesebbről van szó, mint hogy a dolgozó ember lehetőleg olyan körülmények közé kerüljön, amely megfelel képességeinek, vagy olyan munkát végezzen, amellyel nagyobb hasznot hajt a társadalomnak. Hasonlóan új módon feltevődő kérdés a munkaerő-gazdálkodás, a munkaerő-mozgás és az a törekvés, hogy bérezési rendszerünkön változtassunk, az egyenlősdjt ne csak szavakban, hanem a gyakorlatban próbáljuk visz- szaszorítani és kiküszöbölni. Ez a munka sem megy a szakszervezeti bizalmiak, a szakszervezeti aktivisták meggyőző és tevékeny közreműködése nélkül. A szakszervezetek munkahelyi nevelő tevékenységének a közvetlen gazdasági tennivalóiról szólva kiemelte: A munkafegyelem javítása, a korszerűbb, szervezettebb termelés, az anyaggal, energiával való takarékosabb gazdálkodás elképzelhetetlen tudati ráhatás, a dolgozókkal folytatott folyamatos párbeszéd nélkül. A jobb munkának természetesen a követelményeknek megfelelő vezetői tevékenység az alapfeltétele. A munkahelyi vezetésnek minden esetben párosulnia kell a dolgozók személyes érdeke és a vállalati érdekekben megtestesülő népgazdasági érd,ek közötti szoros kapcsolat tudatosításával. a felvilágosító, nevelő tevékenységgel. Az anyagi ösztönzéssel együtt a nevelés — vagyis az eszmei .— erkölcsi ösztönzés — mozgatója a dolgozók, a szocialista brigádok aktivitásának. Úgy kell számolnunk vele, mint a vállalati kezdeményezések növekvő jelentőségű tényezőivel. Győri Imre a továbbiakban arról szólt, hogy az emberek kollektív kapcsolatának — á szocializmusból természetesen következő demokratizmus miatt is — nagy jelentősége van. Az üzemi demokráciában megnyilvánuló aktivitás formálása. gazdagítása; vagyis a nevelés szellemi és erkölcsi pluszt jelent, s ezzel a szak- szervezetek jelentős mértékben hozzájárulhatnak az ország előtt álló feladatok megoldásához, a gazdasági hatékonyság növeléséhez. A továbbiakban Győri Imre gazdasági építőmunkánk jelenlegi helyzetéről beszélt. Hangsúlyozva, hogy az idei népgazdasági terv eredményeinek sok mutatója megegyezik az év elején kitűzött célokkal. A népgazdasági egyensúlyi helyzete a nemzetközi kereskedelmi és fizetési mérleg azonban még nem a tervnek megfelelően alakul. A helyzet javításában az okos gazdaságpolitikai agitációnak megközelítően akkora szerepe van, mint az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején, amikor a szocialista mezőgazdaságot megteremtettük. Hasonló intenzitással, meggyőződéssel és cselekvő szándékkal kell munkálkodnunk ma is céljaink valóraváltásáért — mondotta felszólalásának befejező részében Győri Imre. Áramlatok állóvízben Vélemények arról, mik okozzák a bajokat, s hogyan lehotne eredményesebben dolgozni a tiszafüredi Hámán Kató Tsz-ben Az előrehaladást gátló egyéb okok után érdeklődve a munkafegyelem lazaságát és az áttételek, a szervezés nehézkességét említette a főkönyvelő. Ezekről érdeklődtünk Zagyva Józseftől, az állattenyésztési főágazat vezetőjétől is, aki igyekezett kibújni a válasz alól: — A tsz egészéről nem nyilatkozhatok. — Miért? —- Elnöki utasításra. Magánvéleményt kifejtünk egymás között, de a sajtónak nem mondok olyat, ami később kellemetlenséget okozhat számomra. Elég sokat ágálok úgy is, hiszen van elég gyakorlatom, tudom, mi helyénvaló, mit lehetne csinálni. — Miért ágál? — Szeretnék többet elérni annál, mint ami sikerül. Ugyanakkor az állattenyésztésre csekély gondot fordított a vezetőség. A terveket mindig magasan állapítjuk meg, de valóra váltásuk feltételét nem teremtjük meg. Nem mondom, hogy minden feltételt meg lehetne teremteni, hiszen pénzügyi helyzetünk korlátozza a beruházást, de egyes- területeken, például a juhászaiban, az előbbre jutás egyértelműen a beruházás függvénye. Nemcsak beruházással Hallgatom a főágazat vezetőjét, és arra gondolok, hogy a víztározó miatt kisajátított területért kapott 31 millió forintot célszerűbben lehetett volna felhasználni, elkerülni olyan felesleges kiadásokat, mint a 'keverőüzemre fordított 3—4 (millió forint, hiszen a berendezés épület hiányában azóta sem üzemel. — És ami nem beruházás, hanem kellő mérlegelés kérdése? A broylercsirke elhullása például egymillió forint kárt okozva elvitte a nyereséget. — Két-háromszázezer csibét neveltünk évente. Ebben a nagyságrendben megfelelő háttér, felkészültség nélkül nem szabad tenyésztésbe fogni. Amikor a munkafegyelemre terelődik a szó, Zagyva József a fejét vakarja: — Az egész gazdaságban szilárdítani kellene. Ha noszogatom valamelyik beosztottamat, a másik ágazat dolgozóira mutat: „azoknak miért nem szól?”. Ha a korábbi munkafegyelmi szintet száznak veszem, a mostani nyolcvannál nincs több. — Kihasználják-e lehetőségeiket? — Felvetődött, hogy foglalkozzunk kacsaneveléssel, halászattal, egyebekkel is. Véleményem szerint a meglévő ágazatokat kell gatyába rázni, hiszen bőven van lehetőség a hozamok növelésére. A főágazatvezető szóhasználatával élve, az ágazatok gatyába rázásához sok minden szükséges. Leginkább az, amit Farkas István alapszervezeti párttitkár így fogalmaz meg: —' Csak úgy lehet boldogulni, ha egyformán beszélünk és cselekszünk. Egyformán beszélni és cselekedni Ez így igaz — de Szabó Imre, a másik pártalapszerveze- ti titkár szavaiból úgy tűnik, hogy az „egyformán beszélés” még nem teljes a szövetkezetben. — A tsz nagyobb dolgairól az üzemi pártvezetőségtől keveset hallottunk eddig, szövetkezeti vezetőségi üléseken meg nem veszünk részt. A termelési elnökhelyettes szokott bennünket tájékoztatni, de nem tudjuk lemérni, hogy milyen mértékben. Szerintem nem szabadna így lennie. így a vélemények, javaslatok is szűkülnek, csökkennek. És ha az emberek változást nem tapasztalnak, előbb-utóbb elhallgatnak. — A lucernaszárítónk például évek óta nincs kihasználva. Milliók fekszenek abban az üzemben. Többször elhangzott már, hogy biztosítani kellene az alapanyagot. Az ottani munkásgárda évek óta csak azt hallja, hogy nem teljesítette a tervet, de hogy miért nem, arról kevés szó esik. A szocialista brigádmozgalomban ezért nem tudnak helyezést elérni. Egy keverőüzem berendezéseit meg már évek óta tároljuk. Egyik-másik alkatrész már nem a legjobb állapotban van. Nem igaz, hogy a népgazdaság érdeke az, hogy milliós értékek menjenek veszendőbe. — Azt sem tudom, hogy a többi alapszervezetnek milyen gondjai vannak — csak azt tudom, hogy az emberek felvetéseire nem válaszolunk, nem intézkedünk megfelelően. Meggyőződéssel mondhatom pedig — sok taggyűlés tapasztalatai alapján —, hogy a párttagság segítőkész, csak legyen kinek segíteni. Szerintem nagyobb szerepet kell kapniuk a pártalapszerveze- teknek, ha azt akarjuk, hogy a jövőben felfelé íveljen a gazdaság fejlődése. — Azt hiszem, az sem jó, hogy hatalmi kérdések is vannak. Sok az önjelölt magasabb posztokra. Sokan nézik úgy mások munkáját, hogy közben a sajátjukat elhanyagolják. Mindez más, mint amit a közös érdek megkövetel. Persze, nem tudom, hogy ha mindezt leírja, jó szolgálatot tettem-e saját magamnak, hiszen mindenhol van olyan ember,, aki azt vallja: „Elbírom az állandó kritikát, ha mindig dicsérnek”. Valószínű, hogy ugyanúgy, mint minden más munkahelyen, a tiszafüredi Hámán Kató Tsz-ben sem fogadható el egy az egyben minden vélemény és javaslat, de igaza van Farkas Istvánnak: Megfontoltan, késedelem nélkül — Valami minden okfejtésből hasznosítható, hiszen a gyakorlati életről van szó. Azért is fontos volna ez, mert — amint ez kitűnt az előbbiekből is —, nemcsak a vízfeltörések okozzák a bajokat a szövetkezetben, ezért több vonatkozásban megérett a helyzet a változtatásra, az előbbre lépésre. Az elhamarkodott intézkedéseknek semmi értelmük, de hosszadalmas fontolgatásra sincs idő, hiszen itt a jövő évet alapozó őszi munkák és majd a tervezés ideje. A változó körülményekhez való igazodással nem lehet késlekedni. A közeljövőben soros tisztújító közgyűlést tartanak Tiszafüreden. Ez a fórum alkalmas lesz arra is, hogy a helyzetből megfelelő következtetéseket vonjon le a tagság. VÉGE Simon Béla A szalóki „zöldségtitok 11 Kedden és pénteken ugyancsak nyikorog a Kunhegyes felé induló, korareggeli abád- szalóki busz, hiszen a naponta utazó törzsvendégeihez húsz-harminc kofa, valamint zöldséges, gyümölcsös szatyrok tömege is társul. Az itteni piacra járó asszonyok, férfiak arról híresek, hogy náluk minden évszakban akad eladó termék. Ha más nem: baromfi, tojás, száraz bab, mák vagy veteménybor- só. A Tisza-parti település zöldség- és gyümölcskultúrája már a századelő táján is nevezetes volt, hiszen jószerével az itteni kertek látták el a fél Nagykunságot zöldséggel, gyümölccsel. A zöldség- és gyümölcstitok kezdete a földből ered. A 162 hektáros terület három zártkertre oszlik: az abádi- ra, szalókira és a fura nevű szánom-bánomira. Zömük jó minőségű, homokos, meleg talaj, amelyet különösen kedvelnek a korai primőrök. A földtulajdonosok egy része idős, kevésbé mozgékony helybeli ember, és ez tükröződik a gyümölcsfaállomány minőségén is. Ugyanis a fafélék közel fele már kivágásra szorulna, hiszen akadnak kertek, amelyekben már csak imitt-amott integet néhány gyümölcscserje. A fafajták Nemcsak termelni, eladni is tudni keli egykori, tervszerűtlen, összevissza telepítése is orvoslást kíván, mivel a fajtaváltozatosság miatt lehetetlen a nagyüzemi növényvédelem. Az elmondott tennivalók ellenére mégis ezekről a fákról kerül le a keresett abádi gyümölcs, a kertekből pedig a zöldség. A leírtakon túl, a helybeli termelőszövetkezet évente mintegy 70—75 hektár jobb minőségű földet oszt szét á tagok között veteményesnek, ahová szinte évről évre nyolcvan százalékban burgonya kerül. A helyi áfész-kiren- deltség félévig több mint egymillió forint értékű zöldséget, gyümölcsöt vásárolt fel a helybeliektől, a duplájánál is többet a tavalyinál. Különösen meggy érkezett nagy tételben a felvásárlóhoz. Vajon mi az abádszalóki gyümölcsöskertek titka? Ha egyáltalán titoknak lehet nevezni, apáról fiúra száll a művelési mód: a korai vetés, növényápolás, betakarítás, az idejében végzett kézi munka, a vetőmagfélék rendszeres frissítése, felújítása a Nyírségből. Persze a gyümölcsöt, zöldárut nemcsak megtermelni, eladni is tudni kell. És ezt az abádi, szalóki piaco- lók nagyon értik. Egy áiész- vezető szerint: a piacolást, az alkut lehetetlen „kiölni” az abádi kofákból. Ha a piaci ár kilónként egy forinttal többet ígér — ott állnak, őrzik a portékát. Legfeljebb, ha nem kel el, odaadják az áfész-felvásárlónak — piac végén, természetesen jóval olcsóbban. Nincs harag, annak ellenére, hogy nem sikerült az aznapi alku, hiszen már az is jó, hogy részt vettek, ott voltak a szokásos heti „fórumon”. Jelenleg is' ha fújja, ha hordja, a kunhegyesi hetipiac negyven százalékát az abádszalókiak „uralják”. Készségesek, vidámak, hangosan kínálgatják az elmenőknek a kosárban, asztalon lévő termékeiket. Ha valamelyikük szomszédjától vesz az ember, nem állják meg szó nélkül, és főleg a hatvan feletti nénik, bácsik máris „megkömyékezik” a vásárlót. „Vegyen mán tűlem is kedves, ez se csúnyább, mint amit a kosárba tett! Vagy mán nem is szeret, hogy ide se gyón?” D. Szabó Miklós Óránként 15 tonna A jászberényi Kossuth Tsz központi majorjában tegnap üzembe helyezték a 8 és fél millió forint költséggel épült B—15-ös típusú szemester- mény-szárítót. Az új létesítmény a termelőszövetkezet építő- és szerelőrészlegének segítségével, saját kivitelezésben készült el, rekordidőnek számító 14 nap alatt. A gazdaság szakemberei állították fel a bábolnai elemekből készült, 26 méter magas szárítótorpyot, a 35 vagonos terménytárolót. Az új üzem óránként 15 tonna szemestermény szárítására képes. Kapacitásának gazdaságos kihasználását ígéri, hogy a téeszben évente 800 vagon búzát, 500 vagon kukoricát, 150 vagon árpát és több mint 100 vagon napraforgót kell szárítani. Tennivaló már az üzembe helyezéskor akadt bőven, hiszen a téeszben 600 vagon szemestermény még szárításra vár.
