Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
10 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 2. Jobb körülmények között // LO Tízféle fonott ülőgarnitúrát, kerti asztalokat gyárt a túrkevei Vörös Csillag Tsz füzfeldol- gozó üzeme. Termékeik, — amelyek csaknem teljes egészében tőkés exportra készülnek — több mint 10 millió forintot hoznak évente. Rendfelszedő pótkocsik szállítás előtt számolását. Szabályoztuk az anyagbiztosítás rendjét. A szállító vállalatoktól fokozottabban megköveteljük a szerződésben vállalt ütem betartását. A szerződéstől eltérően szállított árut nem vesszük át. Nagyobb szállítóinknál havi ütemezésben kértük a szállítások teljesítését. A termékekhez szükséges alapanyagok megrendelését a végtermék-kibo- csájtási ütemhez igazítottuk. Megszerveztük a központi anyaggazdálkodási információt, amely által azonnal felmérhető a vállalati készletek átcsoportosításának lehetősége. A számítógépes anyagfeldolgozás lehetőséget adott arra, hogy havonta elemezzük a készletgazdálkodás helyzetét. Megszerveztük a termelésre. a késztermék-kibocsátásra s a pénzügyi likviditásra vonatkozó napi információt. Így minden kivételes esetben a vállalat vezetése azonnal beavatkozhat. — A hosszabb távra vonatkozó és a belső mechanizmus módosító intézkedéseken túl 1979. első félévében rendkívül szigorú takarékosságot írtunk elő. Anyagbeszerzést csak a termeléshez és a termelő állóeszközök javításához szükséges mértékben engedélyeztünk. Intézkedéseink réven a tíz gyárból, illetve gyársebb készlettel gazdálkodik, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Ezen intézkedésekre a legsúlyosabb pénzügyi zavarok és ezek következményeinek elkerülése érdekében került sor, de feladatként tűztük ki a vezetési-szervezési munka további javítását, amelynek célja az elért eredmény stabilizálása, és további készletmegtakarítás elérése. A készletgazdálkodásra vonatkozó intézkedések révén felszínre kerültek más természetű gazdálkodási hiányosságok is. Átértékeltük a gazdálkodás más elemeit, és ennek megfelelően intézkedéseket hoztunk. Ismételten szabályoztuk az üzleti vállalkozás rendjét, és az ehhez kapcsolódó munkafolyamatokat. Végeredményben el kell mondanunk, nogy a készlet- gazdálkodás korábbi éveknél nagyobb jelentősége, s ez alapján a vállalat stratégiájának átalakítása visszahat az irányítási munka stílusára. és a gazdasági munka önértékelésére is. A készletgazdálkodásban kialakult fegyelmezettség visszahat a vállalat egész tevékenységének rendjére, és erősíti azt. Szamos Miklós A közel 10 millió forintos beruházás - új műhelyek, irodák, szociális épületek - elkészültével jobb munka- körülmények közé kerültiek a Mezőtúri Fazekasok Nép- művészeti Háziipari Szövetkezetének dolgozói. Valószínűleg ez is közrejátszik abban, hogy éves tervüket időarányosan ez idáig túlteljesítették. Készletgazdálkodás a MEZŐGÉP Vállalatnál Az 1978-ban elkezdődött, és 1979 első felében különösen súlyossá vált pénzügyi helyzet nem kerülte el a Szolnoki MEZŐGÉP Vállalatot sem. A fizetőképtelenség komoly nehézségeket okozott szállító vállalatainknál, és visszahatott vállalatunk gazdálkodására is. egységből álló vállalat minden vezetője megértette, hogy a készletgazdálkodás javítása és a pénzügyi likviditás megteremtése az 1979-es és az elkövetkezendő évek igen fontos feladata. A hatékonyság javulását mutatja a devizakitermelési együttható folyamatos csökkenése. 1978-ban egy dollár „kitermelésének” költsége 40 forint volt, ami 1979. első félévére lecsökkent 35 forintra. Ez a mutató eléri a gépipar élvonalát. Mindezek az intézkedések, valamint az irányítási munkában dolgozó szakemberek megváltozott szemlélete eredményezte, hogy a félév végére a vállalat készletei az előző évihez képest csökkentek, és erősen túlteljesítettük irányító szervünk és a bank által előírt készlet- leépítési intézkedési tervet. Ennek megfelelően fizető- képtelenségünk megszűnt, és a vállalat jelenleg is mintegy 50—80 millióval keveA termékszerkezet átalakításához kapcsolódott egy nagyobb szabású technológiai rekonstrukció és kapacitást bővítő beruházás is, amelynek gyors végrehajtása érdekében 1979 elején mintegy 160 millió forint beruházási hitelt vettünk igénybe. A . hitel engedélyezése mutatta az irányító szervek bizalmát a vállalat iránt, egyben fokozottabb felelősségre hívta fel figyelmünket a pénzügyi egyensúly megteremtéséhez. Mindezeket figyelembe véve az év első negyedében a vállalat vezetése elemezte a pénzügyi zavarok okait, és nagyszabású intézkedési sorozat tervét dolgozta ki. Nehezítette helyzetünket, hogy az év elején több új termék gyártását indítottuk, ez tudvalevőleg átmenetileg árbevétel-lemaradást és így készletfelhalmozást okoz. — Súlyosbította helyzetünket az is, hogy az év elejétől kezdve fokozatosan továbbgyű- rűződött a fizetőképtelenség, így nemcsak készleteink növekedése okozta fizetési zavarainkat, hanem vevőink késedelmes fizetése is. A gazdaságirányítás népgazdasági szervei, így a Magyar Nemzeti Bank is. a legszigorúbban felhívták a vállalatok figyelmét a készlet- gazdálkodás sürgős megjavítására. A felső szintű intézkedések hatását azonnal érzékeltük. Szigorúbbá vált a hitelezési gyakorlat, és a leghatározottabban tudomásunkra hozták, hogy pénzügyi problémáink megoldását elsősorban a gazdálkodás megjavításától kell várni, nem a „gyorssegélynek” minősülő hitelektől. Természetesen ez tovább nehezítette helyzetünket, de A pénzügyi hiány növelte anyagellátási problémáinkat, és így hatott a termelés alakulására is. A termelési problémák viszont erősítették a pénzhiányt, és úgy látszott, hogy ebből a körből nem lehet kikerülni. A pénzügyi nehézségek ellenére kedvezően alakultak a vállalat egyéb gazdasági mutatói. Erőteljes ütemben nőtt a tőkés export, és folytatódott az 1976-ban elkezdett termékszerkezet -átala k ítás. Több új termékkel jelentkeztünk a piacon, és a termelési kapacitás koncentrálása révén kihasználtuk a sorozatnagyság növelésében rejlő lehetőségeket. a vállalat gazdálkodását ennek megfelelően át kellett alakítanunk. A vállalaton belüli intézkedéseink fő vonala ennek megfelelően alakult ki. Felülvizsgáltuk a gyárak, gyáregységek készletnormáit, és megállapítottuk, a termelési tervhez szükséges készletszintet. Az anyagi érdekeltségi rendszer döntő elemeként előírtuk a készletek leépítését, tehát az elfekvő és immobil készletek felSZAKMAVÁLTÁS Nem is olyan régen még mindennapos volt a tréfa: a kőművesek felkiáltottak a tetőre az ácsoknak, Hogy fecskék repüljetek! A válasz nem váratott magára, és rigmusban érkezett: egy kis homok, egy kis mész, kőművesnek nem kell ész. Ma a lapos tetőkön nem dolgoznak ácsok, és akkor készülnek gyorsan az épületek, ha minél kevesebb a homokosmeszes kőműves munka. És hogy állunk az ésszel? Hát az kényes - vagy inkább nehéz - kérdés. Minden munkafolyamat szakemberigényét az ott alkalmazott technológia szabja meg. Az iparosodó építőiparnak is be kell járnia az ipar fejlődésének stációit. Konkrétabban: itt is elindul a szalag a lebontott részműveletekkel. A különbség csak annyi, hogy itt a munkadarab — az épület — áll, és a munkás lép eggyel odébb. A részműveletek, a gyorsaság és a pontosság miatt újfajta anyagokat és újfajta embereket kérnek. Olyan embereket, akik a rájuk bízott műveletet hamar megtanulják, és gyorsan, jól végzik el azt. Ennek persze ára van: egy-egy ilyen építőipari munkás nem tud felépíteni egy teljes házat, mint a régi mesterek. Kőműves helyett szerelő Most pedig nézzük meg egy lakóépület példáján, hogy igaz-e az előbbi tétel. Kezdjük az alapnál, amit a hagyományos építőiparban kubikosok készítettek ásóval, lapáttal és talicskávaL Ma előbb nagy erejű gépekkel tolók egyengetik el a talajt, majd kotrók szedik ki a földet. Az új foglalkozás: nehézgépkezelő — de mögötte ott áll a gépszerelő is. (Az igazsághoz hozzátartozik, hogy még kubikosokra is szükség van, ők végzik el a gép után a simító munkát — ez a kevesebb — majd ők betonoznak.) Az ácsok övén szegtáska és szekerce helyett egyre gyakrabban lehet látni csavarkulcsot. A zsaluk a dészkaszálból 10—20 négyzetméter felületű táblákká nőttek — az anyaguk is kezd „elfémesedni” — ezeket pedig csavarral fogják össze, akár a létraállványokat felváltó alumínium csöveket. Az alap mellé nem kőművesek állnak, hanem szerelők. Hosszú lenne a sor, ezért csak példaként néhány: panelszerelők, alagútzsalu-szerelők, csúszózsalu-szerelők. Ök megmozdulni se tudnának a darus nélkül. Ahogy végeznek az utolsó szinttel is, úgy nem jönnek az ácsok feltenni a tetőt, hanem a lágyszigetelők látnak hozzá a munkához. A csupasz épületszerkezetben azután már megjelennek a kőművesek is. Kijavítják a betonba esett hibákat, de az a jó ha minél kisebb felületet kell dörzsölniük a simí- tóval. Ezután válaszfalakat állítanak (lehetőleg olyat, amit nem kell vakolni), majd behelyezik a nyílászárókat (de nem malterba mártott tégladarabkákkal „prokniz- zák”, hanem szigetelik, szö- gelik, csavarozzák). Hogy mi ezekben a kőműves munka? Hát a klasszikushoz viszonyítva egyre kevesebb, és egy lelkiismeretes betanított munkás is jól elvégezheti. Látszólag a villanyszerelők és a csőszerelők munkája hasonlít legjobban a hagyományoshoz. Csak látszólag, hi-' szén közülük egyre többen közelébe sem mennek a készülő épületnek, hanem a házgyárban vagy az előregyártó műhelyben készítik a szerelvényeket, hogy a helyszínen már csak éppen a kötéseket kelljen elvégezni. A minta utáni csődarabo- láfc, hajlítás, menetvágás — vagy éppen a kapcsolószekrény készítése — pedig kevésbé igényli a szakmunkát. Vakolat vagy tapéta A hagyományos építkezésnél a belső szerelés után következett a vakolás, festés, mázolás és a padozat elkészítése. A vakolat elmaradása azzal jár, hogy glettelés után a falak tapétázhatok (így ezek festése elmarad). A mázolás viszont jórészt még megmaradt, bár kis mennyiségben automata gépen lakkozott ajtólapokat is gyártanak már a házgyári lakásokhoz. A glettelést, tapétázást, mázolást — néhol még az üvegezést is — többnyire egy szakma gyakorlói, a fes- tő-mázoló szakmunkások végzik. Ezt többszakmásítós- nak hívják a vállalatoknál, és itt látszólag megtörik a bizonyítandó alapelv. A látszat azonban uniformizált munkát takar és az id,ő is a specializálódásnak dolgozik. A korábban használatos többféle padozatot (parkett, padló, mozaik, mettlachi) a nagy sorozatú építőipar kettőre redukálta: szőnyeg- és pvc padló a mai anyag. Burkolok, de rövid gyakorlás után betanított munkások is leragaszthatják mindkettőt. Több szakember Vázlatos volt a kép, hiszen nem esett szó az elemgyártókról, a betonüzemek és az akár 50 méteres gémkinyúlású autódaruk kezelőiről és még több tucatnyi, korábban ismeretlen szakma képviselőiről. Szakmát írtam, pedig ezek zömét nem tanítják szakmunkásképző intézetekben. Tanfolyamokon és a gyakorlatban sajátítják el a szak- és betanított munkások az új eszközök és anyagok használatát. Visszatérve a bevezető tételhez: az iparban a gépiesedé és' a gépesedő rész- folyamatokkal egyidőben megjelentek a korábbinál jóval kvalifikáltabb szakemberek (tervezők, szervezők, beállítok). Nos, az építőiparban is így igaz, azzal a különbséggel, hogy a technikai és technológiai fejlődéshez mérten az iparénál is alacsonyabb a „kiművelt emberfők” számának növekedési üteme. A jól dolgozó kivitelező vállalatokat nem utolsó sorban az különbözteti meg a mögöttük kullo- góktól, hogy arányában több mérnököt és közgazdászt foglalkoztatnak. Amíg téglából készültek a falak, a tetőszint elérésekor a kőművesek kitűzték a feldíszített ágat, a gleihnit. Ünnep volt ez a gazdának, ünnep a mesternek, amihez áldomás dukált Az - iparszerű termelés szele elvitte a gleihnit, dg cserébe olyan méretű fejlődést hozott, amilyenről korábban álmodni se mertünk. — németh —
