Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-18 / 218. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember IS. Társadalomtudományi könyvtár önyvkiadásunknák nagy adósságai vannak, elsősorban a társadalomtudományok — különösen a szociológia' és a vele határos tudományágak — területén. Pedig a századforduló táján, majd a Tanácsköztársaság idején is úgy látszott, hogy könyvkiadásunk lépést tarthat a progresszív kultúra élvonalával, hiszen a jelentősebb polgári szerzők munkáin kívül a forradalmi mozgalmak és elméletek számos terméke — köztük marxista alkotások is — kiadásra kerültek. Az ellenforradalmi korszak azonban könyvkiadásunkban is véget vetett a progresszív tendenciáknak, s hosszú időre befagyasztotta a szociológiai jellegű művek kiadását. E szünet — különböző egyéb okok miatt — egészen a 60-as évekig tartott, amikor a megújuló marxista társadalomtudományokkal és szociológiával párhuzamosan ismét kiadásra kerültek a marxista és a polgári társadalomtudományok korábban nem publikált termékei. A több évtizedes kiesést természetesen nem lehet rövid idő alatt pótolni, csak hosszú időre tervezett, szisz- tematikus kiadói politika eredményezheti, hogy társadalomtudományi könyvkiadásunk korunk legfontosabb termékeit a magyar olvasók, érdeklődők számára is hozzáférhetővé tegye. E folyamatban fontos szerepet játszik a Gondolat Kiadó közel tíz éve indított, népszerű sorozata — a Társadalomtudományi könyvtár. A sorozat választéka meglehetősen tág, hiszen a klasz- szikusnak tekinthető polgári alkotásokon kívül a mai polgári szociológia rangosabb termékeiből és a marxista szociológia legújabb eredményeiből is ''bemutat néhány fontosabb alkotást. A választék heterogenitásának minden bizonnyal az az oka. hogy a sorozat funkciója meglehetősen összetett és időben is tág terjedelemből — több mint fél évszázad termékeiből — kénytelen szelektálni a szerkesztő bizottság. Az eddig kiadott művekből látható, hogy a szerkesztő bizottság elsősorban az interdiszciplináris területek szociológiai jellegű termékeinek a bemutatását helyezi előtérbe. A kiadott könyvek között található például W. G. Sumner: Népszokások (Szokások, erkölcsök, viselkedés- módok szociológiai jelentősége) című műve, amely ugyan hetven évvel ezelőtt íródott, mégis megőrizte érdekfeszítő jellegét. A darwini és spence- ri evolucionizmus hatása alatt álló Sumner a viselkedési módok és normák széles skáláját vonultatja fel a munka és gazdaság szférájától a szexuális magatartásokig és az összehasonlító módszer alkalmazásának iskolapéldáját adja a különböző társadalmi szituációk aprólékos, ám lényegre törő megfigyelésével, leírásával. A szociológia, az etológia és az antropológia jegyeit — közelítési módját, társadalom szemléletét — felhasználva a szerző azt is igazolja, hogy a valóság megragadása nem lehet egy-egy tudományág privilégiuma, azt csakis a komplexitás igényével ismerhetjük meg. De találhatunk a sorozatban a ma már ugyancsak klasszikusnak tekinthető magyar indíttatású polgári szociológia termékeiből is. Po- lányi Károly: Az archaikus társadalom és a gazdasági szemlélet címmel publikált tanulmányai például igen fontos területtel; a „gazdasági antropológiával” ismertetnek meg bennünket. Polányi, aki a Galilei kör, majd a forradalmi mozgalom tevékeny részese volt, ma is igen nagy hatással van a polgári társadalomtudományokra, munkásságának számos vonatkozása azonban a marxista szociológiában, gazdaságtörténetben is termékenyítő lehet, hiszen kutatási módszereiben, szemléletmódjában —, ahogy a gazdasági jelenségeket társadalmi környezetükben, adekvát intézményrendszerükben vizsgálja — erősen érvényesül a marxista közelítési mód. Litván György és Szűcs László válogatásában: A szociológia első magyar műhelye címmel színvonalas kötetek jelentek meg a sorozatban. A tanulmányok szerzői a Huszadik század című progresz- szív folyóirat és a radikális Társadalomtudományi Társaság köré tömörülő szociológusok, publiciszták, írók közül kerültek ki. Jászi Oszkár, Szabó Ervin, Somló Bódog, Varga Jenő, Lukács György neve fémjelzi e rangos társaságot. A köteteket a Huszadik Század és a Társadalom- tudományi Társaság vitái és részletes életrajzi adatok egészítik ki. A válogatás nagyon jól illusztrálja a század első évtizedeinek pezsgő szellemi életét, s fontos adalékokkal szolgál ideológiai tradícióink megismeréséhez. A sorozat rendszeresen bemutatja a modern polgári szociológia egy-egy fontosabb termékét is. Legutóbb éppen P. Bourdieu: A társadalmi egyenlőtlenségek újratermelődése című tanulmánya jelent meg, amelyben a szerző — a francia szociológia egyik vezető személyisége — azt vizsgálja, hogy a társadalmi rendszer intézményei mi módon teszik lehetővé a hatalmi hierarchia változatlan fennmaradását. a gazdasági tőke (és hatalom) hogyan váltható át más tőkefajtákra, például kulturális tőkére (és hatalomra), és milyen eszközökkel képes az uralkodó osztály az antagonisztikus társadalmi viszonyokat legitimálni, azaz a társadalommal elfogadtatni. Bourdieu könyve betekintést nyújt nemcsak a francia, hanem általában a tőkés gazdaság és társadalom működési mechanizmusaiba is. A Társadalomtudományi könyvtárban természetesen helyet kapnak a marxista szociológia reprezentánsai is. Megjelent például B. A. Gru- sin: A vélemények világa című kötete, amelyben a közvélemény-kutatás elméleti és módszertani problémái, eredményei fogalmazódnak meg. Grusin könyvéből nemcsak a Szovjetunióban folyó tömegkommunikációs kutatásokkal ismerkedhetünk meg, hanem a szovjet szociológia társadalmi funkciójával is. A könyv emellett fontos támpontot nyújt a hazánkban is fellendült tömegkommunikációs kutatások számára. A mai magyar szociológia alkotásai közül e sorozatban publikálták Losonczi Ágnes: Az életmód az időben, a tárgyakban és az értékekben című történetszociológiai alkotását. A szerző áttekintést nyújt az elmúlt fél évszázad életmód- modelljeinek változásáról, foglalkozik az életmód anyagi feltételeivel, valamint az értékorientációk kérdéskörével. Losonczi könyve az életmódkutatás kézikönyve lehet, hiszen igen gazdag összegzését adja az életmódkutatás elméleti vonatkozásainak, s egyben néhány emprikus felvétel bemutatásával segítséget nyújt az életmódkutatás módszertanához is. Társadalomtudományi könyvtár sorozata rangos helyet foglal el az elmúlt évtizedben fellendült könyvkiadásunkban. Reméljük, hogy e könyvtár szelekciós elveiben, kiadói gyakorlatában hosszú ideig megőrzi eddigi tradícióit és továbbra is hozzájárul társadalomtudományi műveltségünk elmélyítéséhez. Bőhm Antal Főleg a hétvégeken vonz sok látogatót az 1974-ben megnyitott szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum. A Dunakanyar-beli várostól nem messze, az Oreg- viz-patak mellett felépített múzeumfalu 38 népi építészeti objektummal, és mintegy 2500 tárgyi emlékkel reprezentálja a Felső-Ti- szavidék falusi és mezővárosi lakosságának anyagi kultúráját, építkezésében és életmódjában megnyilvánuló műveltségét. Az egykori Szatmár megye Tisza- háttal és Szamosháttal közrefogott területének, az Erdőhát, a Palágyság és a Túrhát XVIII—XIX. századi falvainak emléket állító szentendrei gyűjtemény nemrégen elnyerte a Schumacher aranyérmet. Az európai hírű német tervező és építészettörténészről elnevezett alapítvány hamburgi elnöksége ezt a kitüntetést minden évben a kimagasló építészeti, múzeumi és műemlékvédelmi teljesítmények elismerésére ítéli oda. Az esztergált tornácoszlopos lakóház a múlt század 80-as éveiben épült, az eredetije Botpaládon áll Kispaládi ház szobájának belseje szövőszékkel Belső részlet a régi Szatmár megye 53 fa illetve sövénytemplomának egyikéből, az 1790-ben épült, Mándról származó református templomból r> ** h^Mil mm Ereszalja (Temesközy F. felvételei) Klubtársak és barátok Fiatalok a szolnoki csomóponti művelődési házban A klubhelyiségben félhomály, ám a félhomályhoz — a klubok átlagától eltérően — nem táncra csábító diszkózene társul, hanem szabatos mondatok az űrhajózásról, a kozmikus rendszerekről, a bolygók légteréről, felépítéséről. Az előadó nagyon szép diaképekkel illusztrálja mondanivalóját, a vetítő- vászon előtt üldögélő klubtagok pedig figyelnek, s kérdeznek. Ügy elröppen két óra a holdak, a bolygók, az űrhajók „társaságában”, hogy észre sem vesszük. * » * A szolnoki csomóponti művelődési házban két esztendeje működik az ifjúsági klub — folyamatosan, rendszeresen, jól. A kiváló ifjúsági klubpályázat legutóbbi értékelése után megkapta a „kiváló” címet, ami önma; gában — az ilyesfajta pályázatok bizonyos mértékű devalvációja id,éjén — nem túl sokat jelent, ám a csomóponti klub kitüntetésének valóban volt „aranyfedezete”. Vagyis: ez a klub hét- ről-hétre vonzó közösségi művelődési, szórakozási lehetőségeket biztosított tagjai számára. S ami mindezt különösképp értékessé teszi: a tagságot a legkülönbözőbb foglalkozású fiatalok alkotják — pedagógus, alkalmazott, MÁV-dolgozó, szakmunkás, technikus egyaránt látogatja a klub foglalkozásait, köztük szolnokiak, albérlők, bejárók. Egyetlen közös jellemzőjük: mindnyájan huszonévesek. Közművelődési szakemberek jól tudják, milyen nehézségekkel járhat az ennyire „vegyes” összetételű közösség létrehozása. majd fenntartása. Bátorfi Attila klubvezető („civilben” MÁV- alkalmazott) szerint azért sikerült a klubot az átlagosnál magasabb szinten működtetni, mert hétről-hétre tudtak vonzó programokat biztosítani. Sikeresek voltak például a tavaly és az idén rendezett beszélgetés- és előadássorozatok, mert az egyik foglalkozás fölkeltette az érdeklődést a következő témája iránt. * * * A két év alatt közösséggé, baráti társasággá vált a klub. Néhányan itt találták meg első igazi barátaikat, barátnőiket, sőt szövődött a klubban olyan kapcsolat is, amelyből házasság lett. (A férj és a feleség, a házasságkötéssel sem szakadt el a klubtól.) Magától értetődő természetességgel alakultak ki a klub szokásai, az együttlét kedvenc formái. így aztán, színházba tizenöten—húszán járnak, moziba még ennél is többen. Szinte minden hónapban szerveznek egy-két hosszabb kirándulást — rendszerint ezekhez is valamilyen kulturális rendezvény, esemény — például a közelmúltban az „Egri nyár” — adja az apropót. A nyári hétvégeket .— hacsak nem esett az eső — a tiszapüs- pöki szabadstrandon töltötték. Egyszóval: nemcsak a klubfoglalkozások idejéül kijelölt estéket töltik együtt, hanem szabadidejük további jelentős részét is. * * * Az űr világáról szóló előadás után több klubtaggal beszélgettünk. — Ide tartozom, mert jól érzem a többiek közt magam — mondta az Üjszászról mindennap bejáró árupénztáros, Homonnai Erzsébet. Kiss Mária — Volán-bérelszámoló — erre az estére hozott egy sztorit is. A címe lehetne: „Micsoda alakok vannak?!” Föladott tudniillik egy hirdetést: pótmama szolgálatot vállalna esténként. Szereti a gyerekeket, esténként ráér, no, és némi mellékkereset sem jönne rosszul. Végre kapott jeligés hirdetésre egy levelet, amelynek férfi „szerzője” nem pótmama, hanem egyéb szerepet ajánl a szabad estékre. — Ugyan már. ne hábo- rogj, valami félszeg fickó így akar ismerkedni — szól közbe valaki, s ezzel a hirdetés história befejeztetett. Később sok minden szóba kerül; a színház idei műsortervétől, a következő filmbarátsorozaton keresztül a szeptember végén megrendezésre kerülő megyei klubtalálkozóig a legkülönbözőbb témák. Sokáig vitatkoznak a klubtalálkozóról, amelynek az egyik házigazdája a csomóponti klub lesz. Szeretnék; jó gazda módjára minél több, kipróbált, máshol is megvalósítható ötlettel, módszerrel megajándékozni a találkozón részt vevő klubokat. Sz. J. RADlQ In illát i illassúm Túlzás volna azt állítani: Karinthy Frigyest fel kell fedezni. Túlzás, mert Karinthy nemcsak az olvasók körében népszerű, hanem „háziszerzője” a televíziónak, a filmgyártásnak és főképp a rádiónak. Mégis: vannak a Karinthy-életműnek r olyan jelentős részei, amelyről nem, vagy csak alig tudunk. A nagyszerű stílusparódiák, a klasszikus-értékű humoreszkek, tárcák, regények, versek írója bőkezűen „osztogatta” műveit évtizedeken át a különböző lapoknak, így nem csoda, hogy sok — a teljes életmű rétegeihez pontosan illeszkedő, azokat kibővítő — írása feledésbe merült. De nemcsak ezért, az elfelejtett írások összegyűjtéséért és közreadásáért jelentős műsor az Egy író témát koros amely a Magyar Rádió Karinthy Színpada adásaként hétfőn hangzott el — sajnos túlságosan késői, „éjszakai” műsorban. Elsősorban az teszi jelentőssé — ami a rádió irodalmi alapanyagból „készült” műsoraiból gyakorta hiányzik: a leleményes, alapos szerkesztés-rendezés, amely nem időrendekben, műfajokban gondolkodva hozza létre a műsort, hanem sokkal inkább az író mondanivalójára figyelve, abból kiindulva, azt mérlegelve alkot. Mert a nemes alapanyagú szerkesztett műsorok az önálló rádiós alkotás rangjára emelkedhetnek. Külön dicsérő szót érdemel a műsorban megszólaló színészek, köztük a legjobb Karinthy — „interpretátorok” (Haumann Péter, Kézdy György, Bodrogi Gyula) teljesítménye. írószobám Egy-egy jól sikerült, a lényegtelent mellőző rádiós beszélgetés az íróval, a költővel vagy akár az olvasóval, a leghatásosabb irodalompropaganda. Az „írószobám” vasárnap délután elhangzott adásában Kolozsvári Grandpierre Emilt kereste fel Mezei András. Kettejük beszélgetéséből nemcsak egy írói pályarajz bontakozott ki, hanem egy, a magatartásformáit, a személyiségét állandóan megújítani képes ember portréja is. Ettől — az alkotás és a személyiség változásainak párhuzamos vizsgálatától — vált a hallgató, — aki egyszersmind olvasó is — számára élvezetessé ez a műsor. S ebbe a szövetbe ágyazódtak az írót mindenkor izgató társadalmi, művészeti, politikai kérdések. Rövldon Sebestyén János „Egy rádiós naplójából” című műsorában ezúttal párizsi élményeit osztotta meg a hallgatóval. A világ legjobb csembalóművészeit szóban és zenében megszólaltató műsor — az alcímben vállaltak szerint — „majdnem élő adás” volt Párizsból, Párizsról, — a műsorvezető-szerkesztő jóvoltából, aki mert a hallgató fantáziájában bízni. — esijé —
