Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-15 / 216. szám
1979. szeptember 15. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Tudni jő hallom, hogy nem érdemes tanulni. Legföljebb bizonyítványt szerezni érdemes, de azt se mindig. Hányán hivatkoznak arra, hogy senki meg nem kérdezi, úgy kanalazták-e át az érettségin, vagy saját erejével jutott át a túlsó partra. A lényeg, hogy átjutott. Diplomát szereztél? Ki kíváncsi rá, menynyit tanultál érte? A lényeg az, hogy száma legyen, mert a számot egyszer-egyszer föl kell írnod valamilyen kérdőívre, ha egy állás küszöbét át akarod lépni. Aki hittel vallja, hogy nem az iskolának, hanem az életnek tanulunk — az nem tanul, mert az életben semmi szükség nincsen rá. Az életben csak a pecsétes írás számít. Kaparj össze valamilyen bizonyítványt, és boldogulsz! De ennél is jobban megy a sorod, ha papíros után se futsz. Minek törnéd, magad? Többet kereshetsz, ha jól hord a szimatod. Régi tanítványommal találkoztam egyszer. Csöndes volt mindig, jámbor, akármit kérdeztem, csak mosolygott, de nem felelt. Azóta természetesen felnőtt, és családos ember, komoly dolgokról beszélgettünk tehát. Kérdezem a fizetését, megmondja. Visz- szakérdez: és a tanár úré? Hajszálra annyi, mint hajdani leggyöngébb tanítványomé. Kellett nekem tizenhat évet átsorozni az életemből az iskolapadban? Tanítványként soha nem voltam a legutolsó, talán többre is vihettem volna, mint Jóska. Amikor mi tanulni kezd- dünk, még ez volt a jelszó: tanulni érdemes! A népi bölcsesség még hozzátette: azt nem vehetik el tőled, amit tudsz, akármerre fordul a világ. Hogyan lett ebből a visszája? Azok is sokan vannak, akik állítják, munkaerőgondjainkon akkor tudnának segíteni, ha egy csomó gyereket nem a továbbtanulásra, hanem a fizikai munkára biztatnánk. Ha mindenki professzor akar lenni, honnan veszünk tehenészt, péket, postást vagy utcaseprőt? Benne forgunk egy nagy gubancban, próbáljunk meg kibújni belőle. Egy napszámos megkeres kétszáz forintot, és a feje se fáj. A háziasszony reggel megkérdezi, mit kér ebédre. Húst hozzon, vagy csirkét vágjon? Az ital pedig ott áll a meggyfa tövében, annyi, amennyi kell. Azelőtt? Ha valaki nem jól dolgozott, megnézhette magát. Most? Ha valaki nem elég kedves a napszámoshoz, biztosra veheti, többször nem jön el. Van néhány szakma, amire kevesen vállalkoznak, tehát meg kell fizetni. Azt hiszem, ilyen mindig lesz, sőt egyre jobban kell megfizetni. Aki tehát így akar sok pénzt keresni, megteheti. Szívem szerint mégis arra biztatnék minden fiatalt, tanuljon, amennyit csak tud.. Sok tanult emberre lenne szüksége az országnak? Nem igaz. Olyan kellene sok, aki tud is, nemcsak tanult. Minden pályán nyert ügye van annak, aki a legtöbbet tudja. Sokan kérdezhetik most, ez valóban elhiszi, amit mond? Amit följebb írt, mind igaz, ez viszont szöges ellentéte, tehát nem lehet igaz. Az eke szarvához — csúfondáros ispáni beszéd szerint — annyi is elég volt, hogy beálljon a béres az eresz alá, ha esik az eső. Milliókat ér most egy traktor. teljes fölszereléssel, van gazdaság, ahol érettségi bizonyítvány nélkül nem ülhet •senki a nyergébe. Ki tudná megjósolni, a mostani dobbantótól mennyire ugrunk húsz-harminc év múlva? Pedig arra most kell fölkészülnünk, ami akkor vár ránk. A sokoldalúan képzett, művelt és bizonyos dolgokhoz különösen értő emberek ázsiója föltehetően óriásira növekszik. Aki most húzódik el az iskolától, vagy csak a tőle telhető tudomány alsó lépcsőjéig jut el, későbbi lehetőségek egész sorát hes- senti el magától. Aki nem az iskolának, hanem magának, saját holnapjának tanul — az most igen sokat tanul. Azok is sokan vannak, akik az iskolapadból csak az íróasztalt látják. Akták aszalására gyöngébb képességű ember is elég, vagy az is fölösleges. Aki a paragrafusokból csak azt hámozza ki, mit miért nem szabad csinálni, mit miért kell visszautasítani, és esze kereke ritkán fordul oda. ahol a megoldás útja vezet, föltehetően nem sokáig boldogul. Az előkészítések várhatóan minden területen akkora szerephez jutnak, hogy oda nagyon okos emberek kellenek. Különben összeomlik a ház, leszakad a híd, és görbe lesz a vasút. És a terv megvalósítói? Sok jól képzett ember kell oda is, mert azt sem bírjuk sokáig, hogy most is bütykölünk azon, amit két éve már használnunk kellene. Az akadályok bejelentése, az „objektív” okok jelentésbe foglalása séma szerint mehet — amíg mehet! —, azok elhárítására, vagy inkább megelőzésére azonban kevés a sablon. A sémákhoz ragaszkodó embert föl kell váltania az alkotni, teremteni tudó emberi észnek. Ha eddigi utunk lépcsőfokait nézzük, és így következtetünk a holnapra, biztosra vehetjük, a félművelt emberek előbb-utóbb háttérbe szorulnak ott is, ahol még eltengődnek valahogy. Ha most arra utazik valaki, hogy csupán átmenni elég a vizsgán, sokat tudni nem nagyon muszáj, azt hiszem, hamar rájön, ennyit is fölösleges volt tanulnia. Mert ennyivel valóban nem jut messzire. Hamarosan észreveszi, élete legnagyobb lehetőségét szalasztotta el, amikor „dekázott”, pedig tanulhatott volna. Az jlyen ember törtetni kezd, könyököl, kapaszkodik, egyszer aztán rájön, hogy lemaradt. Csak azt ne • higgye senki, jól megy annak a sora majd, aki viszont mind.en időt kihasznált, és minden elérhető tudományt a fejébe gyűjtött. Miért éppen neki kellene keveset dolgoznia? Ha ő húz egy vonalat, aranyat ér, erről mondana le, aki tanulási költségeit fedezte? A tudomány arra való, hogy használják. szemlélet azonban hamar elvezet a „kitenyésztett” ember fogalmához. Csak azért kellene sokat tanulnunk, hogy praktikus ésszel gondolkodó alkalmazottak legyünk? Ép elmével nem juthatunk ide a gondolatsorvégén. Az okos ember különb, mint a többi, ha igazán okos. Ha valóban emberebb ember akar lenni valaki, olyan, aki sok mindent tisztán értelmezni képes, olyan, aki sokféle hatásra rezdülni tud, akiben a gondolatnak és érzésnek is visszhangja támad ,— azt hiszem, neki még többet kell tanulnia. Hamar rájön az ember, tanulni azért érdemes, mert tudni jó! Horváth Dezső Nem először Ez a racionális Hézagok az anyanyelvi műveltségben ü felvételi vizsga tapasztalatai a jászberényi főiskolán A tanév első heteiben, hónapjaiban minden egyetemen, főiskolán az újonc hallgatók, a „gólyák" állnak az érdeklődés középpontjában. Számtalan hagyománya alakult ki a „beavatásnak”, amíg hallgatóvá „ütik" - gyakran a szó szoros értelmében - az elsősöket. Koprodukcióban Film Liszt Ferencről Liszt Ferenc életének megfilmesítését tervezi a Magyar Televízió az NSZK-beli Poliphone céggel. Ha a tárgyalások eredménnyel zárulnak, elkészülhet az első Liszt-film, amely a világhírű zeneszerző életét a csodagyerek jelentkezésétől egészen haláláig nyomon követi. A produkció a tervek szerint 14, egyenként 26 perces epizódból áll. Szinetár Miklós rendezésében nemzetközi szereplőgárdával készítik majd a felvételeket francia, NDK-beli, NSZK-beli, szovjet, svájci, osztrák, olasz és magyar helyszíneken. A sorozat iránt máris nagy az érdeklődés; finn és francia koprodukciós partnerek is jelezték csatlakozási szándékukat. A Magyar Televízió 1973- ban már készített Liszt Ferencről koprodukciós filmet; a „Liszt Weimarbari” megalkotásában az NDK televíziója volt a partner. Régi parasztporták Bővítik a Somogybán csaknem egy esztendeje megnyitott szennai szabadtéri gyűjteményt. A Kaposvár közelében levő község falumúzeumában a Zselicség és Belső-Somogy parasztportáit mutatják be. Közülük ma még csak egy áll teljesen, a Rinyakovácsiból idetelepített 1861-ben készült talpasház, amely mögött ott található a szennai sövényfalas, háromosztású pajta és több más gazdasági épület. Október végére, a múzeumi hónapra elkészül néhány újabb építmény és berendezés. Felállítják a nagybajomi istállót, a csökölyi és kisbajomi telek határán pedig kutat ásnak. Berendezik a kisbajomi lakóházat, a füstöskonyhában már megrakták a sövénykemencét, a tűzhelyeket és a katlant. Mindez persze a befogadásnak csak a jelképes oldala, hiszen már az is hagyomány, hogy az idősebbek „gardírozzák” az újoncokat, megkönnyítik számukra a beilleszkedést. Az oktatók érdeklődése érthetően afelé fordul az első időszakban, hogy mennyire választottak jól a jelentkezők közül. A Jászberényi Tanítóképző Főiskolán az idén két- száznyolcvanan tettek felvételi vizsgát, közülük választották ki — a pontszámok alapján — azt a százharminc fiatalt, akik most hallgatóként léphettek be az intézmény kapuján. A jelentkezők száma évről évre emelkedik, ami azt is bizonyítja, hogy megnövekedett a pedagógus pálya iránti érdeklődés. Másrészt a jászberényi főiskola az ország tíz tanítóképzője között rangos helyet vívott ki magának, magas színvonalú képzést nyújt a leendő tanítóknak. Az idén a jelentkezők több mint fele jeles vagy jó rendű érettségi bizonyítványt kapott útravalóul - a középiskolából. A felvételin elért egyéni pontszámok, s az átlag is minden eddigi évfolyamét felülmúlja. A főiskola vezetői elismeréssel szólnak a középiskolák pályairányításáról, a hallgatók felkészítéséről. Általában rátermett. a pálya iránt érdeklődő fiatalokat „küldenek” a főiskolára, megalapozott javaslattal. Előfordul természetesen az ellenkezője is, elsősorban azokból a gimnáziumokból, ahol igen magas létszámú osztályokban oktatnak-nevelnek. A jelölt jellemzése ezekben az esetekben meglehetősen szűkszavú. Pedig a középiskolai- javaslat fontos támpont a felvételiztető bizottságnak, hiszen a rendelkezésre álló rövid idő nem elegendő arra, hogy a vizsgázó képességeit megbízhatóan mérjék. A jélenlegi felvételi rendszer legfőbb hiányossága éppen abban rejlik, hogy nem képességeket, hanem a pillanatnyi „formát” értékelhetik a bizottságok. Másrészt az „ösz- szeszedhető” pontszámokból mindössze negyedrésznyi származik a szóbeli vizsgából, köztudott ugyanis, hogy az írásbeli érettségi egyben a felvételi vizsga írásbeli része. A felvételi sikerében a középiskolának tehát nagy szerepe van, a döntés azonban a főiskola „előjoga”. Felelősségteljes és nehéz a felvételiztető bizottságok helyzete. Sok évi tapasztalat bizonyítja, hogy a magas pontszámot elért fiatal később gyakran rácáfol a számára kedvező döntésre, s a szorgalmi időszakban, a vizsgákon nem „hozza be” a tőle joggal várható eredményeket. Megtörténik persze fordítva is, nem ritka, hogy egy 14 ponttal felvett hallgatóból éltanuló, csoportelső lesz. A jászberényi főiskolán az év eleji „felmérő” dolgozatok tanúsága szerint a diákok tudásában nyelvtanból és történelemből tátonganak a legnagyobb hézagok. Volt olyan évfolyam, hogy a felvettek negyedrésze írt nullás „felmérő” dolgozatot nyelvtanból. Azon a főiskolán, ahol igen kiváló szakemberek szereztek országos hírnevet az anyanyelvi nevelés területén. Jó kezekbe kerültek tehát az elsőévesek — gondolhatjuk —, az oktatás-nevelés., sikerének azonban ez csak az egyik oldala. Általában nem kielégítő a felvett hallgatók általános műveltsége. A matematikajegyek átlaga sem éri el a közepest, és baj van az olvasottsággal is. Mégis jelentéktelen a három év alatt a lemorzsolódás, az oktatók sokszor maguk is csodálkoz- nagy egy-egy tanítványukon, ánnyit változott, fejlődött az államvizsgáig. S .hogy milyen évfolyam lesz a mostani elsősöké? Egyelőre nehéz erre válaszolni, A felvételi eredmények mindenesetre biztatóak. Ezzel együtt természetesen a készülő új felvételi rendszer hívei a jászberényi főiskola oktatói is. hiszen annál megbízhatóbb lehet a választás, minél több információt kapnak a bizottságok a jelentkezők képességeiről, adottságairól. tudásáról. Minden bizonnyal kedvező hatással lesz majd a felvételi rendszerre a gimnáziumi oktatás korszerűsítése, az új oktatási-nevelési tervek, s a fakultáció bevezetése. Bár ennek hatását majd csak négy év múlva lehet érezni. T. G. Most fedezzük fet Nigéria művészete Kiállítás a Néprajzi Múzeumban Az utóbbi években — mintha csak műveltségünk hiányosságait pótolnánk — sorra jelennek meg az európaiak számára idegen kultúrákról szóló cikkek, könyvek, s nyílnak kiállítások. Most fedezzük fel Afrika, Ázsia és az ősi Amerika művészetét. Letűnt népek alkotásait, azték városok maradványait, sumér ötvösremekeket csodálunk meg. A Néprajzi Múzeumban levő kiállítás Nigéria ősi és mai művészetével ismerteti meg a látogatókat. A gyűjtemény augusztusban és szeptemberben látható hétfő kivételével naponta 10—18 óráig, a múzeum Budapest, V. kerület, Kossuth tér 12. alatt levő épületében. Elsősorban a mai Nigériát mutatják be, a ma azonban nem lenne érthető a múlt nélkül. Az első terem — az egyetemes művészettörténetben is rangos helyen álló — no- ki, ifai és benini kultúrát mutatja be. A Szudántól délre eső, őserdővel határolt területen a Nők folyó völgyében, már az időszámításunk előtt fejlett újkőkor- szaki kultúra alakult ki. A terrakotta fej- és állatszobrok magasfokú stilizáltsága, letisztult formája még ma is meghökkenti az embereket. Az ősi joruba művészet központjai, Ifa és Benin a 12. és a 13. században épültek fel a Niger deltájánál. A két városállam mindössze százötven kilométernyire feküdt egymástól. Azonos, „viaszveszejtő” réz- és bronzöntési technikát használtak. Papkirályokat ábrázoló szobraik mégis feltűnő stílusbeli eltérést mutatnak. A joruba civilizáció a 17. században bomlott fel, amikor a rabszolgakereskedelemtől az őserdő és a tenger már nem tudta megvédeni. Hosszú szünet után csak 1920-ban kezdődött új korszak Nigéria művészeti életében. Ekkoriban juthattak el a nigériaiak Európa művészeti iskoláiba. Szinte a semmiből teremtették meg modern festészetüket, szob- rászatukat. Bár eleinte minden egyéni íz nélkül alkalmazták az Európában tanultakat, később, az 1960-as években jelentkező „ultra moderneknél” a vadonatúj technika már tökéletesen egyéni látásmóddal, afrikai tartalommal ötvöződött. Alkotásaik, ha az emberek még talán nem is tudják elfogadni ezt a népi hagyományaiktól annyira eltérő stílust, a világ művészete számára mindenképpen értékesek. Szobrászaikban a fafaragások a legjelentősebbek, különösen a tradicionális elemeket használó, a népművészetből építkező puhafa alkotások. — soós — Akinola Lasekan: Gyarmati katona Ayo Ajayi: Beszélgetés Bisi Fakeye: Válás
