Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1979. szeptember 2. A múlt században épült palóc lakóház Mátraszelén Meszes, zavaros lé ömlik Selypnél a folyóba Szászáéi ennél védögátat emelnek a Zagyva mentén. A 160 centiméter magas betonkerités az országutat védi az áradásoktól A salgótarjáni ötvözetgyár alatt nagy kiterjedésű iile- pítötóvá szélesedik a folyó. Az ülepítőt, amely az évtizedek alatt jócskán meg- felt, most tisztítják Forrástól a torkolatig a Zagyva a Tisza magyarországi szakaszának leghosszabb nyugati mellékfolyója. A bükki erdőségektől Szolnokig 180 kilométer utat tesz meg s 5676 négyzetkilométer területről gyűjti össze a vizet és a szennyvizet... Keresztülvágja a Palócföldet, végigkanyarog a Mátra lábainál s közben jókora mennyiségű szennyeződést szed fel. A salgótarjáni ötvözetgyár, az ap- ci könnyűfémöntöde a selypi cementgyár, a hatvani és a selypi cukorgyár, a Mátravi- déki Erőmű — hogy csak a nagyobb üzemeket említsük — egyaránt a Zagyvába üríti felhasznált vizét. A folyó kristálytiszta patakként ereszkedik alá a hegyekből, Szolnokon már zavarosan ömlik a Tiszába. SZERENCSE FEL, SZERENCSE LE Nemrég olvashattuk egyik országos napilapunkban, hogy átvették hűségjutalmukat a bányászok. Legalábbis egy részük. Ugyanis a szénhidrogénkincs feltáróinak ma még nem jár ilyen címen semmilyen összeg. Ügy mondják: vitatják a kérdést. Megjegyezhetjük: már néhány esztendeje. Viccesen szokták emlegetni: a „szeneseknél" az ember van a föld alatt, az „olajosoknál” csak a fúró. Az említett jutalom hiánya persze aligha csökkenti az olajbányászok szeptemberi ünnepségének fényét. Tiszta szívvel éneklik az ilyenkor gyakran elhangzó, sok-sok generáció megőrizte himnuszt: „Szerencse fel, szerencse le”. Milyen az olajbányász élete? Gazdasági számításokon Ott kinn a tornyok tövében, be- és kiépítésnél vagy a kutak mellett aligha gondolkodik. A rádió és a lapok hírül adják, mikor hány százalékkal nőtt a világpiacon az olaj barrelenkénti ára. Egy-egy kommentátor elmondja, a fogyasztó persze ritkán gondolkodik el rajta, a szénhidrogénkutatással, termeléssel foglalkozó szakemberek — a munkástól a mérnökig — jól tudják, hogy a hazai föld mélyéből napvilágra hozott fekete arany nagyságrendekkel olcsóbb annál, ami a nemzetközi piacon beszerezhető. Az itt termelt szénhidrogén mennyiségét jelentősen befolyásolja a „kincskeresők”, a Kőolajkutató Vállalat dolgozóinak munkája. ~ n LESZERELÉS Az Allende Szocialista Brigád tagjai például Szarvas határában fúrták meg a föld kérgét. Most mégis költöznek. A miértre Kolozsvári Károly, főfúrómester adja meg a választ, s egyben élete kalandjáról is beszél: — Elkészültünk vele, befejeztük. Szereljük le a berendezéseket, a toronyból a csiga már lekerült, ez lesz a sorsa a többieknek is. Bennünket követnek majd a lyukbefejezők, ők vizsgálják meg pontosan, hogy melyik rétegben miből mennyi van. — A jelek szerint találtak itt valamit? — Igen .. . Ügy nevezzük ezt, hogy a fúrásnál rétegproblémák adódtak. Szóval ilyenkor, ha van gáz, nekünk nehezebb, de ez a jobb. Állandó készültség, mérnöki ügyelet,, feszített figyelem. Az elmúlt héten volt olyan, hogy 48 órát tartózkodtam kinn a berendezésnél. Furán hangzik, de kicsit olyan ez, mint egy kaland. Haladunk, haladunk, lejjebb, lejjebb és senki nem tudja, talán csak sejti, mit hoz a következő méter. Hozhat óriási gáznyomást, például — ilyenkor jobban megküszködik az ember. A 24 vagy 48 óra persze nem azt jelenti, hogy nem pihenhetünk, hiszen itt a fülkében az ágy. Harmincegyen dolgoznak ennél a berendezésnél, partikba — így mondják — osztva. Minimálisan öt embernek kell kinn tartózkodni és együttműködni, hogy a DHR—200-as „menjen”. Főbenjáró bűn, ha ez a létszám kevesebb, s így dolgoznak. Márpedig ilyen előfordul, ugyanis, ha áll a berendezés, akkor .az a baj. Nem csupán azért mert úszik a terv, vele a 'prémium, s ezzel együtt még megannyi termelési érték, a felesleges munkabér, és így tovább. (A fúróberendezés napi költsége 56 ezer forint...) Pető Károly fűfúróhelyettes bosszúsan említi a legutóbbi esetet. — Fel kellett szerelni a kitörésgátlót. Figyelmetlenség következménye volt. hogy a fúró beragadt. Állás, pluszmunka. szentségelés, csupán azért, mert a segéd mamlasz- kodott. Vagy: itt vannak a magyar fúrók. Most lenn maradt néhány görgő — kimentésük megint többletmunkát jelent. MAJD ESZÜNK...! Arról beszélgetünk, ezeket forintért vette meg a vállalat. Két órát dolgoztak velük. Az import fúrófejek jóval hbsz- szabb ideig bírják. Noha a hazai használata devizamegtakarítást jelent — ami „bejött” a réven, az állásokkal, elmegy a vámon. Márpedig a Kőolajkutató Vállalat ' is csatlakozott a XII. pártkongresszus tiszteletére indult munkaversenyhez. Dolgozói vállalták, hogy jobban kihasználják a berendezéseket, túlteljesítik a tervhez viszonyítva a lefúrandó méterek számát, s javítják a termelés hatékonyságát. Hogyan? Kolozsvári Károly mondja: — Egyszerűen többet és jobban dolgozunk. A munkamorál — ez itt a fontos kérdés. Volt például egy új motorosunk, akinek nem nagyon akaródzott bejönni. Kiutálják az ilyet az emberek maguk közül, azok, akik haladni akarnak. — Nem hiszem, hogy egymást kiabálással ösztönöznék a gyorsabb munkára. — Van, amikor nincs fcec- mec. Sárban, hóban, amikor egész nap veri az ember hátát az eső, nincs sok magyarázkodás. Kérdezi az egyik fiatal gyerek, mikor megyünk már enni? Majd eszünk, ha elvégeztük a dolgunkat...! Némelyik „öreg” megjegyzi, hogy régen neki a nyakában lógott a táska, munka közben úgy evett. Hát most van szállodánk Orosházán, van étkünk, de a százalékokat csak úgy tudjuk növelni, ha például a ki- és beépítés idejét, mellette a meddő órák számát csökkentjük. Pető Károly megtoldja: — Ilyen ez a mostani. Nincs szállítójármű. Nem dolgozunk olyan tempóban. Minek, hiszen hiába lennénk kész hamarabb . .. Takarékoskodni kell az ilyen percekkel. Ugyanígy az anyaggal. Például az iszapkezelő anyagokkal. A baritzsákot hiába takarom le fóliával — megázik, megreped. Egy csomó itt marad a helyszínen. A munkában egymásra vannak utalva. Milyen a brigád tagjai között a kapcsolat? Elmondják: volt olyan fiatalember, aki rendszeresen két hét alatt elverte a több mint ötezer forintos fizetését. Egy idő után „leadta” a pénzt a brigád egyikmásik tagjának, s kért egykét százast, ha kellett. Szóval a kapcsolat? Baráti. n VÁLTÁS FŐZ Szóba került az imént az étkezés. Mondják a vállalatnál a reumán, s a fülbántal- makon túl a gyomorbetegségek állítják ki rendszerint a „csatasorból” az embereket. Endrődön a Ságvári Szocia'- lista Brigád tagjaival erről beszélgettünk. Bagdányi András motorkezelő mondja: — ötszáz forint külszolgá- lati pénzt kapunk. Ez tulajdonképpen a kajára való. Mégsem esznek az emberek. — Maért? — Nincs rá idő, az étterem meg drága. A brigád tagjai vitatkoznak. Megtudom, hogy a szállókon a vállalat bérelte lakásokban itt-ott az a szokás, hogy az egyik váltás főz a másiknak. Igaz, a fél liter tej, hozzá egy szendvics ebédként, felfogható takarékosságnak is. Pedig ha valami- he kell a kondíció, akkor a lyukbefejező munkálatokhoz kell. Télen, ha nem húz valaki kesztyűt, odaragad a vashoz a keze. Márpedig a berendezéseknek a hidegebb hónapokban is menniük kell. A műszakról beszélgetvén újra érvek, ellenérvek következnek. Szabó Károly fúrómester panaszolja: — Nem jó ez az 5 nap műszak, 5 nap pihenő. Kidőlnek az emberek. A nyolc plusz négyes volt a jó. Valaki közbeszól, hogy értse már meg Karcsi bátyám, akkor az nem volt törvényes, hiszen némelyik műszakban 16 órát is dolgoztak az emberek. A szakszervezet nem engedheti meg, ezért felelősségre vonják a vállalat vezetőit. Az üzem adott több variációs lehetőséget — a kollektíva ezt az 5 plusz ötöst választotta. Fehér Lajos szakmunkás mondja: — Itt is hagynám 'a vállalatot, ha megváltoztatnák ezt a rendszert egy másikra, mondjuk 9 plusz hármasra. MOST NINCS MOCSOK A vita oka, hogy a brigád tagjai ellentétben más munkahelyekkel, „sokfelé” laknak. Ki Hajdúszoboszlón, ki Biharnagybajomban, más pedig éppen Kunhegyesen. Az előírt műszakszám utón irány haza vonattal. Aki közelebb lakik, nyilván hamarabb eléri otthonát. Igaz, segítik az utazást, hiszen a Kőolajkutató Vállalat nyolvan autóbusza hozza-viszi a munkásokat a terepre. Endrődön elmondják, hogy akad elég szállítási gond, ugyanis előfordul, hogy nem jön időre az autóbusz. várni kell, s így tovább. Ami a műszak után bizony kényelmetlen, és megborsozza az elhangzó szavakat. Az endrődi brigád feszültebb hangulatát más is indokolja. Kiss Lajos fúrómester mondja: — Menteni kell a termelőcsövet, mert beragadt. A föld mélyében lefelé haladva mind melegebb van, s ettől a számításoknál hamarabb megkötött a cement, nem tudtuk a csövet felhúzni. Menteni kell. Nehéz munka, nehéz... Szerencse, hogy az iszap ebben az esetben nem csapta le a munkapadon dolgozókat, — mesélik. Pedig általában a feketelé miatt mocsokban tocsogtak, így kellett helyrehozni a dolgokat. A Kőolajkutató Vállalatnak összesen 237 ezer métert kell lefúrnia 1979-ben. A tervezett költséget, amely majdnem 2 milliárd forint, nem lépheti túl, sőt — mint a kongresszusra tett felajánlás mutatja — dolgozói ezt csökkentik, a méterek számát pedig növelik. Ha földgázt, kőolajat találnak, szerencse fel, ha megszorul a rúd, hamarabb megköt a cement, feltör az iszap, szerencse le. Éneklik az olajbányászok is: „ilyen a bányász élete ...”. Hajnal József A torkolat a Tisza magas vízállásánál a horgászok kedvelt helye (Fotó: TKL)
