Szolnok Megyei Néplap, 1979. szeptember (30. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-14 / 215. szám
1979. szeptember 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 OKTÓBER VÉGÉIG CSAKNEM 20 EZREN SZORGOSKODNAK A MEGYE GAZDASÁGAIBAN Diákok a földeken Nyitott ház reggeliül estig Új fejezet a jászberényi Déryné Művelődési Központ történetében Az iskolatáska nyugodtan pihenhet még néhány napig, bár a tanév már megkezdődött, legfeljebb ha elemó- zsiás szatyorral indul útra reggelenként több ezer diák. Erre az útra pedig a csinos iskolaköpeny helyett akár egy kinőtt tréningruha, vagy egy folt hátán folt farmer- nadrág is megteszi, de — mint a szolnoki Lenin Tsz paradicsomföldjein láthattuk — a bizakodóbbak a fürdőruhát sem dobták . még a sutba. Igazuk van, a munkában is ki lehet melegedni, feltéve, ha nem lazsál az ember. — Lazsálás? Kinek , van itt arra ideje? — mondja Nap Edit, a szolnoki Vegy^ ipari, Finommechanikai és Műszeripari Szakközépiskola tanulója. Rengeteg a paradicsom, minél több kerül a ládánkba, annál többet keresünk, no és a munkaverseny sem mellékes! Nem szeretnénk az utolsók között kullogni. — Nem is a lelkesedéssel van itt baj — fűzi hozzá Fehér Zsuzsa.- — Sokszor kell kényszerpihenőt tartani, ugyanis kevés a láda. Liska Péternek, a termelőszövetkezet kertészeti fő- ágazatvezetőjének éppen eleget fáj emiatt a feje. — A láda nem lenne kevés, ha a paradicsomfeldolni. Remélhetőleg hamarosan kijavítják- a műszaki hibákat, és ismét zökkenőmentesen tudunk dolgozni. . A szolnoki Lenin Tsz-ben jelenleg több mint ezerkétszáz diák dolgozik, október végéig azonban csaknem négyezer általános és középNéha azért a diák is meg- szomjazik Szorgalmas lányok a vegyipari szakközépiskolából Fotó: N. Zs. gozó gépsor időközben meg nem hibásodik — mondja. — Műszaki problémák miatt a négy lévonalból jelenleg csak egy üzemel, ez pedig nem bírja feldolgozni a beérkező paradicsommennyi- séget. így aztán a megtelt konténereket nem tudjuk folyamatosan üríteni, cseréliskolás, valamint szakmunkástanuló segíti a 350 hektáron termesztett paradicsom betakarítását. Dr. Mile Imréné több éve vesz már részt diákjaival az őszi betakarítási munkákon. — Az idei tanévet első osztályosokkal kezdtem. Sértődékenyek vagyunk A friss diplomás huszonéves mérnököt gyakorlatra osztották be egy harminc év körüli művezető mellé, akinek „mindössze” szakmunkásbizonyítványa van. A néhány esztendőnyi korkülönbség arra indította a művezetőt, hogy a fiatal mérnököt letegezze. A diplomás ifjú azonban határozottan visz- szautasította a pertut. A művezető természetesen megsértődött, a „mérnök úr” szintén. Nem nehéz a következtetés: a két fiatalember egy életre megutálta egymást, és bármilyen „felállású” viszony lesz is közöttük, bizonyára egyikük sem segíti majd a másikat, sőt...! A művelődési házhoz sokéves gyakorlattal rendelkező népművelő került. Kifogyhatatlan volt az ötletekből, szinte naponta bombázta igazgatóját javaslataival. Az igazgató, szintén gyakorlott népművelő, pár hét alatt megunta agilis beosztottja „izgágaságát”, és kerek-perec kijelentette, hogy egyelőre ö áll az intézmény élén, egyelőre tehát úgy kell mennie a dolgoknak, ahogyan neki tetszik. A beosztott népművelő természetesen vérig sértődött, és beadta a felmondását, amelyet az igazgató azonnal elfogadott. Két emberrel megint nőtt azoknak a száma, akik saját munkahelyükön eredményesek, tele vannak ötletekkel, ám ha valahol találkoznak, elnéznek egymás feje fölött, nem értik meg egymást. Hétköznapi sértődéseink száma végtelen. Megorrol a negyvenéves nő, ha a buszon egy tizennyolc éves lány — „tessék leülni, néni!”— át akarja adni neki a helyét, megsértődik a vendég, ha lassan szolgálják ki, megsértődik a pincér, ha nem kap borravalót, utálja a szülő a pedagógust, mert szerinte kivételezik, utálja, ha nem... Mert hogy roppant érzékenyek vagyunk, és közben fütyülünk munkatársunk, embertársunk, barátunk, ismerősünk érzékenységére ... —dó Még alig volt alkalmunk megismerkedni, máris jöttünk dolgozni, de nem pa- naszkodhatom az osztályomra. Nagyon szorgalmasan, ügyesen dolgoznak. Nemcsak most, korábban is azt tapasztaltam, hogy a gyerekek szívesen elvégzik a rájuk bízott feladatokat, ha értelmét, hasznát látják. — A diákok munkája nélkülözhetetlen — mondja Liska Péter. — Az elmúlt évben 7 millió, az idén várhatóan 8 millió forint termelési értéket eredményez a gazdaságban. Valóban nagy gondban lennének a termelőszövetkezetek. állami gazdaságok, ha az őszi betakarítások idején nem számíthatnának a . diákok munkájára, álm ez esetben a diákok is szegényebbek maradnának. Nemcsak azzal a néhány száz forinttal. amelyet a földeken megkeresnek, sokkal inkább a munkával szerzett élmények, tapasztalatok hiányát éreznék a későbbiekben. A Zagyvarékas határában dolgozó újszászi gimnazistáknak láthatóan jó a kedvük. Mint mondják, ennek oka pofonegyszerű; még mindig jobb a hagymával, mint a sinustétellel bajlódni. Ennél már csak egy örömtelibb dolgot ismernek. a szüretet. Nem sokáig kell már várniuk. Mire írásunk megjelenik, már Újszilváson és Tápiószelén rakják puttonyokba az étvággyal incselkedő szőlőfürtöket. • — Ott legalább lehet majd enni — jegyzi meg Pete Magdolna. — Nem mondom, a hagymára is szükség van, de hát azt senki sem állítja, hogy kedvenc csemegéi kö^é tartozik ez a növény. Végül is nem ez a legfontosabb, dolgozni, nem enni jöttünk. — És nem is akárhogyan dolgoztak a diákok — mondja Farágó János, a zagyvarék as i Béke Tsz párttitkára. — Egy hét alatt csaknem 6 hektáron ezer mázsa hagymát szedtek fel és osztályoztak, a munkájuk értéke megközelíti a 350 ezer forintot. Október végéig csaknem 20 ezer diák szorgoskodik a megye negyvenhét termelő- szövetkezetének, állami gazdaságának földjein. Munkájuk nyomán több ezer tonna gyümölcs, zöldségféle, ipari növény kerül az ország „éléskamrájába.” T. E. Jászberény, főtér, koradélután. A Déryné Művelődési Központ ajtaja sarkig tárva, belátni az előcsarnokba, ahonnan kellemes zene szűrődik ki az utcára. Bent, egyszerű pulton egy sor kitűnő technikai eszköz: lemezjátszók, diaflexes vetítő- készülék, magnetofonok, rádió, televízió. A diavetítő ernyőjén képek villannak fel: Jászberény műemlékeit láthatják az érdeklődők. Mindez együtt: belépésre csábít. S lehet belépni — nyitott a ház, reggeltől késő estig. Az öreg épület előcsarnokát barátságosan és praktikusan rendezték be. Az egyik sarokban játékok!, könyvek, tájékoztató kiadványok, a másikban hanglemezek, a falakat lakberendezési ötleteket adó képek borítják, a. lépcsőn fölfelé haladva pedig szőnyegkiállítás látható. S ha netán valakinek eszébe jutna elkészíteni a valamelyik öltözködés-kultúráról szóló kiadványban látott egyszerű ruhadarabot, vagy átalakítani akar — megteheti a bejárat mellett' elhelyezett varrógép segítségével. Fiatal lány lapozgat az egyik divatlapban. — Valamit varrni akar? — Dehogy — a barátnőmet várom. Itt szoktunk találkozni. — S innen mennek valahová? — Nem, itt leszünk estig — játszunk majd, van itt egy csomó klassz játék, meg mindig van valami, amire érdemes odafigyelni. Vetítés, zene, akármi... Amióta így kinyitották a művelődési központot, sokat vagyunk itt. Gyerekkocsit tolva két kismama óvatoskodik be a lépcsőházba. Megtalálhatják ők is, ami érdekli őket, a gyermekszoba berendezésétől a táplálkozásig mindenben segítséget nyújtanak . a kiadványok, a szemléltető képek — vagy ha erre közvetlenül nincs is lehetőség, az ügyeletes népművelő föl- jegyzi a kérést, kérdést, s egy későbbi időpontban válaszolni tud rá. De lehet utazással, neveléssel, jogi problémákkal — s rengeteg más dologgal — kapcsolatos kérdésekkel is a „Dérynébe” jönni. A havonta megjelenő „Jászsági műsor” című kiadvány júliusi száma így ír a művelődési központ új kulturális szolgáltatásáról: „Az a szándékunk, hogy Egy sarok a lépcső tövében: szól a sztereó lemezjátszó képzett szakemberek bevonásával az év szeptemberétől kezdve lehetőséget kínáljunk a kötetlen szórakozásra, művelődésre, a mindennapi problémák (háztáji, utazás, lakásépítés, gyermeknevelés, étkezés, lakásberendezés, jogi tájékozódás stb.) megoldásához. Megkezdtük a jogi,. egészségügyi, nevelési, étkezési, vásárlási tájékoztatók, . túrajavaslatok, menetrendek, térképek, kulturális tájékoztatók beszerzését és kulturális hagyományaink megismertetésére diasot£ készítettünk, illetve készítünk a Jászság műemlékeiről. Székely Mihály életéről, festőink alkotásairól, helytörténeti emlékeinkről.. Egyszóval: a jászberényi művelődési központ a lehető legtágabban értelmezett kulturális szolgáltatás meghonosítását tűzte ki célul. Ebbe beletartozik minden, ami az életmóddal összefügg, arra hatással lehet. Kiss Antallal, a művelődési központ igazgatóhelyettesével a „nyitott ház” előzményeiről, az eddigi tapasztalatokról, a további lehetőségekről beszélgettünk. — Az ország kilenc művelődési háza — egyelőre kísérleti jelleggel — működik a miénkhez hasonló rendszerben. A szükséges technikai eszközök beszerzésére az Országos Közművelődési Tanácstól 260 000 forintot kaptunk. Az eddigi tapasztalatok minden előzetes várakozásunkat felülmúlják — naplónk tanúsága szerint egy-egy átlagos hétköznap 250—300 látogatója van az előcsarnoknak, s nemcsak a szórakozni szándékozók jönnek. Reggeltől estig nyitva tartunk — a művelődési központ két szakembere állandóan ügyel odabent. Már ennyi idő alatt bebizonyosodott: kicsi áz élőcsarnok, újabb megoldás után kell néznünk. — Kik „használják” elsősorban ezt a szórakoztatószolgáltató részt? — Ezt nem lehet pontosan megválaszolni. A legkülönbözőbb életkorú, foglalkozású, érdeklődésű emberek. „Betérnek” az óvodások városnéző sétájukon, jönnek a szocialista brigádok szervezetten is, és a spontán érdeklődők, az utcáról bekí- váncsisk.odók. — Hogyan illeszkedik mindez a hagyományos köz- művelődési keretekhez? — Az újnak és a réginek meg kell férnie egymással. Az ifjúsági klubok — saját elhatározásukból — lent tartják a foglalkozásaikat, de a zártabb közösségek — például a kórusok, szakkörök is érdeklődnek. A kibernetikai szakkör például logikai játékokat készít a „lenti részleg” számára. Egy lakótelepi klub vagy egy üzem kész programokat is „vihet” innen. Szándékunk szerint — ha a fölszerelés és kiegészítő részeik szállíthatók lesznek — a járás községeit is elláthatjuk. Ennek — távlatban — nagy módszertani jelentősége lehet. * * * A jászberényi Déryné Művelődési Központot sokáig elsősorban a Jászsági népi együttes, a néptánckultúra területén elért eredményei miatt tartották számon. Ügy tűnik — a „nyitott ház” megvalósításával — újabb fejezetéhez érkezett az intézmény története; annak ellenére, hogy a Déryné Művelődési Központ anyagitárgyi feltételei nem haladják meg az átlagot. Szabó János Színészarcok, jelenetek „A cseréből” A feleség szülei: Gera Zoltán és Szendrey Ilona A nagyapa: Pákozdy János A lakásügynök szerepében Czi bulás Péter Dmitrijev és apja (Végvári Tamás és Fonyó István) Dmitrijev, a főhős és felesége, Lena (Végvári Tamás és Udvaros Dorottya). A főhős testvére (Falvay Klári — balra) és anyja (Koós Olga), (Fotő: NZS)
