Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-02 / 179. szám
Ara: 1,20 forint SZOLNOK MEGYEI T f-Nl VILÁG PROLETÁRJAI.EGYESÜLJETEK! xxx. «*. 179. szóm, 197». augusztus 2.. csütörtök A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA A java még hátra van Mit jelentett Szolnok megye mezőgazdaságának az, hogy a kalászosok a tavalyihoz képest lényegesen gyengébb termést hoztak? A kiegyensúlyozott körülmények között gazdálkodó üzemeket nem ingathatja meg a veszteség, már csak azért se, mert nem volt váratlan, ám a kevésbé előrelátó. vagy a nehéz természeti viszonyok között dolgozó termelőszövetkezetek, állami gazdaságok kritikus helyzetbe kerültek. A hátralevő teendők áttekintése azonban nemcsak az utóbbiak számára hasznos, mert csoda ugyan nem történhet, de még mindig rengeteg múlik azon, hogy ki, mennyire felkészülten lát hozzá a feladatokhoz. Vegyük sorjába. A kukorica valamivel magasabb hozamot ígér, mint amilyen az 1978-as' volt, a napraforgó legalább 15 százalékkal jobb a tavalyinál. Ez eddig örvendetes tény, ám nem elég csupán a terméstöbbletekre ügyelni, kalkulálni kell a meggyarapodott tennivalókkal is. Az üzemek nagy része. látván a kalászosok állapotát, tavasszal ahová csak lehetett naprafogót, kukoricát vetett, jóval nagyobb tehát az összterület és a betakarítandó termék. Ráadásul, mint ahogy az aratáskor bekövetkezett, most is várható, hogy a különböző tenyészidejű kultúrák nem egymás után. hanem szinte egyszerre érnek be. Ez pedig lényegesen komolyabb szervezési feladat elé állítja a gazdaságokat. A korábbi növényeknél nem esett szó a gépekről, és ez azért történt így, mert a kukorica; napraforgó aratásához szükséges berendezésekkel nincs semmi probléma. A cukorrépánál ez sajnos másképp van. A géppark eléggé elhasználódott, ám ez még nem rontana lényegesen az ütőképességen, ha a földek nem lennének gazosak. De azok, és így a kettő egybeesése olyan következtetésre kell. hogy juttassa a szakembereket, amelynek legtöbben eltekintenének a kimondásától is. Arról van szó tudniillik, hogy a vegyszerek már nem használnak, vagyis a lehető leghagyományosabb módon kapálással kell (kellene?) megtisztítani a répaföldeket. Igen ám. de ki lesz az, aki kézbe veszi a kapát, a költségekről már nem is beszélve — sorolhatja a kifogásokat bárki. Hát ehhez kell az a sokat emlegetett javuló munka- és üzemszervezés, valamint az erősödő közgazdasági szemlélet. Az utóbbival rendelkező szakember például pillanatok alatt kimutatja, hogy mennyivel több a nyereség a növényen akkor, ha répával megrakott szállítmányok érkeznek az átvevőhelyekre gyom helyett. Ráadásul a pénzzel ki nem fejezhető haszon se mellékes, hiszen az idegtépő, meddő viták helyett továbbra is a néhány éve beköszöntött „békés egymás mellett élés” jellemezheti a termelőket és a feldolgozókat. Az állattenyésztés nem ígér látványos sikereket — ám ez az ágazat velejárója, hiszen itt a változások több időt Vesznek igénybe — de ahogy mondani szokták: hozza magát. A kisebb hiányok pótlására alkalmas, de méginkább arra jó. hogy ha szakavatott kézzel irányítják, akkor erősíti a gazdaság stabilitását. Erre kell gondolni akkor is, amikor majd év vége környékén netalántán valakinek az jut az eszébe, hogy a gyengébb esztendőt kipótlandó jószágokat ad el terven felül, és ebből fizeti a nyereséget. B. A. Sikeres félévet zártak az ipari szövetkezetek ■ Egymilliárdos termelési érték ül Okik veszteségesek ■ Újabb gépek kellenének Az idei esztendő első félévében jutottak túl először az egymilliárdos termelési értéken a megye ipari szövetkezetei. Míg tavaly hasonló időszakban összesen 882 millió forint értéket állítottak elő, addig az idén 1 milliárd 8 millió forintnyit, és ez azt jelenti, hogy időarányosan megfeleltek az éves tervnek. Ezen belül a gép-, a fémtömegcikk-gyártók, a bútorosok, az egyéb fafeldolgozók, a cipő-, a textil-, a kézműiparosok 113,2, az építőipari szövetkezetek 118, a szállítással foglalkozók’ 139,8, a személyi szolgáltatók 115,9 százalékos teljesítményt értek el a múlt év hasonló időszakához viszonyítva. Az ipari szövetkezetek nyeresége 79 millió forintról 110 millióra nőtt. Sajnos, három gazdálkodási egység eddig veszteséges, a tiszafüredi Vegyesipari, a mezőtúri Bútoripari és a ti- szaföldvári Építőipari Szövetkezet. A legnehezebb helyzet Tiszafüreden van, ahol egyelőre nem látnak lehetőséget arra, hogy behozzák az 5,5 milliós lemaradásukat, amivel a féléves terv teljesítésénél adósok maradtak. A szövetkezetek exportkötelezettségeiknek is eleget tettek, összesen 127 millió forint 'értékű terméket szállítottak külföldre, ebből 66,4 millió forint értéket tőkés országokba. Külön említést érdemel, hogy ezeket az eredményeket a megye ipari szövetkezetei változatlan munkáslétszámmal érték el. Lényegében erről adott rövid tájékoztatást a KISZÖVelnökség tagjainak a minap megtartott ülésén Molnár János, az Ipari Szövetkezetek Szolnok megyei Szövetségének elnöke. Ugyanezen az ülésen egy másik fontos téma is napirenden szerepelt, amely az építőipari szövetkezetek gépesítettségéről szólt. Három évvel ezelőtt az építőipari szövetkezetek — egy kivételével — a mélyponton voltak a megyében. Veszteségesen dolgoztak, feladataiknak nem tudtak eleget tenni a munka szervezetlensége, a nem megfelelő vezetés és sok más egyéb ok miatt. Azóta jelentősen változott a helyzet, s bár még mindig előfordulnak határidő-csúszások, az előbbiekben ismertetett első féléves teljesítményük is azt mutatja: a fejlődés útjára léptek. Eszközállományuk is fejlődött, például a Jászsági Építőipari Szövetkezetben a gépállomány 1980-ig a duplájára növekszik. E gazdálkodás; egységekben a használatban levő gépek értéke ez év végéig eléri a 40 millió forintot. Az is igaz, hogy az egyes szövetkezetek között gépesítettséf* tekintetében nagyok a különbségek. Amíg a szolnoki ÉPSZÖV gépparkja több mint 15 millió forintot ér. addig a tisza- földvári szövetkezetben mindössze 600 ezer forintot, összességében azonban mintegy 10 millió forint kellene ahhoz, hogy a még szükséges építőipari gépeket meg- vehessék a szövetkezetek. Ez a pénz azonban egyelőre nem áll rendelkezésükre. Hogyan lehet segíteni a helyzeten? Mindenekelőtt a meglevő gépek jobb kihasználásával. Különböző társulások — géphasználat, javítás stb. — létrehozásával el lehetne érni, hogy nagyértékű gépek (például daru) ne álljon napokig, hanem azt az egymáshoz közel levő szövetkezetek közösen Használják. Természetesen ebben a KISZÖV-nek is közre kell működnie, a közös érdekeltségi rendszer kidolgozásával. Egyébként a KISZÖV a megyei tanács vb illetékes osztályával közösen december végéig kidolgozza az építőipari szövetkezetek fejlesztésének koncepcióját. Kisújsiálláson a Kunsági Bőr- és Texiilruháiati Ipari Szövetkezetnél évente 20 ezer női és férfi faklumpát készítenek. Nagyrészét Szelnek megyében értékesítik, de jut belőle a környező megyékbe is Pártküldöttségek érkeztek hazánkba Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására tegnap Budapestre érkezett a Chilei Szocialista Párt küldöttsége Clodomiro Almeyda- nak, a párt főtitkárának vezetésével. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Horn Gyula, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. George E. Jacksonnak. a párt főtitkárának vezetésével hivatalos látogatásra ugyancsak hazánkba érkezett az Üj-zélandi Szocialista Egységpárt küldöttsége. A vendégeket a repülőtéren Horn Gyula, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője fogadta. Értelmiségi aktíva a főváros XII. kerületében Óvári Miklós mondott beszédet Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára szerdán a főváros XII. kerületébe látogatott. Részt vett a látogatáson Závori László, az MSZMP budapesti bizottságának osztályvezetője. A Központi Bizottság titkárát a kerületi pártbizottság székházában Tóth János, a pártbizottság első titkára és Mátrai Rezső tanácselnök fogadta. Óvári Miklós ezt követően találkozott a kerületi párt-végrehajtóbizottság tagjaival. A program a Központi Fizikai Kutató Intézet meglátogatásával folytatódott. Itt Hegedűs János párttitkár és dr. Szabó Ferenc Állami-díjas főigazgató adott tájékoztatót a kutatóközpont tevékenységéről, a tudomány és termelés kapcsolatának eredményeiről. Óvári Miklós ezután a Já- nos-kórházban dr. Sinkovics Mátyás főigazgató főorvos vezetésével megtekintette a főváros legnagyobb egészségügyi intézményét, megismerkedve a betegellátás javításának objektív és szubjektív feltételeivel, majd aktívaértekezleten találkozott a kerület értelmiségének képviselőivel. A pártbizottság székházában megtartott tanácskozáson Tóth János köszöntötte a városrész kutatóit, orvosait, mérnökeit, pedagógusait, a tudományos, a kulturális élet legkülönbözőbb területeinek • művelőit képviselő aktíváit. Ezután Óvári Miklós látogatásának tapasztalatairól szólva a többi között megállapította: az ország más részeihez hasonlóan, itt is azt látta, hogy az emberek ismerik szűkebb és tágabb környezetük, munkahelyük, hazánk, a világ dolgait, problémáit, megértik feladataikat és becsülettel helytállnak a munkában. A tudósok, amikor a természet nagy titkait kutatják, nem feledkeznek meg arról sem, hogy milyen társadalmi közegben dolgoznak, és fontos feladatnak tartják, hogy tudásukat a nép szolgálatában használják fel. Külön tetszett — mondotta a továfoA Kavicsbánya Vállalat ártándi üzemében az idén több mint félmillió köbméter kavicsot termelnek ki. Az osztályozott, mosott kavics házgyári elemek készítésére is alkalmas. Az ártándi kaviccsal látják el Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Békés megye építőipari vállalatait, köztük a legnagyobb felhasználót, a debreceni házgyárat is. biakban —, hogy erőteljes törekvés tapasztalható a szellemi és anyagi erők koncentrálására, a legfontosabb kérdések megoldására és arra, hogy a tudomány eredményei minél gyorsabban, hatékonyabban kamatozzanak a gyakorlatban. A világ dolgaira, a nemzetközi élet néhány időszerű kérdésére áttérve rámutatott: jelenleg is nehéz, kemény küzdelem folyik a béke hívei és ellenzői közt. A tét: folytatódjék-e az enyhülés vagy sem. Négy esztendővel a történelmi jelentőségű helsinki megállapodások után elmondhatjuk, hogy az erőviszonyok ma sem kedvezőtlenebbek a békeszerető erők számára, mint annak idején voltak. Ma sincs ésszerű alternatíva a békés egymás mellett élés politikájával szemben, ezért nem alaptalanul lehetünk bizakodóak, hogy sikerül megőrizni a békét, az enyhülési politika pedig folytatódni fog. Hogy ez a bizalmunk mennyire nem alaptalan, ezt mutatja a SALT—II. aláírása Bécs-, ben, az eddigi legnagyobb lépés a nukleáris fegyverek gyártásának lefékezése érdekében. Meggyőződésünk: ennek az egyezménynek a ratifikálása jelentősen hozzájárulhatna más leszerelési tárgyalások sikeréhez. a nemzetközi légkör megjavításához. Hogy mi magyarok mit tehetünk ezért? — tette föl ezután a Központi Bizottság titkára a kérdést, amelyre így válaszolt: az egyik, amit megteszünk és meg kell tennünk, hogy külpolitikánkkal a szocialista országok egységének erősítését szolgáljuk. A másik pedig. hogy erősítjük rendszerünk belső szilárdságát. Nemzetközi tekintélyünk elsősorban belső helyzetünk, gazdasági, politikai, ideológiai. kulturális helyzetünk szilárdságán alapszik. — Napjaink legfontosabb belpolitikai kérdése — tért át belső dolgainkra Óvári Miklós —, hogyan tudunk megbirkózni gazdasági feladatainkkal Ezek megoldásától függ tulajdonképpen minden más, így az életszínvonal alakulása, a tudomány fejlődése, kultúránk felvirágzása, az oktatásügy.' az egészségügy gyarapodása is. — Jelenleg két, önmagában is nagy feladatot kell egyszerre megoldanunk. Az egyik: — amelynek megoldásához már egy évtizede hozzákezdtünk — az. hogy a népgazdaság extenzív fejlesztésének szakaszáról át kell térnünk a fejlesztés intenzív szakaszára. A másik, hogy a világgazdaság számunkra kedvezőtlen változásait kivédjük, illetve alkalmazkodjunk a kialakult tartás tendenciákhoz. Előtérbe kerültek a minőségi elemek és — mitagadás — jobban dolgozni sokkal nehezebb. mint többet. Ma kevés a munkaerő, sakkal drágábbak a nyersanyagok és nehezebbek, rosszabbak az értékesítési lehetőségek is. Óvári Miklós utalt arra, hogy a jelenlegi helyzetben erőforrásaink és lehetősége, ipk reális számbavétele határozta meg a tennivalókat. Mostani ötéves tervünk arra épül,. hogy mérsékeltebb ütemben folytatjuk a gazdaság fejlesztését, az élet- színvonal további emelkedését pedig a népgazdaság lehetőségeihez igazítjuk. Ez a megoldás is bizonyos nehézségekkel járt. Nőtt az állami dotáció, a termelői árak mind jobban elszakadtak a világpiaci áraktól, ' a fogyasztói árak pedig a termelői áraktól. Ezt a helyzetet nem lehet tartósan fenntartani, ezért foglalt állást a Központi Bizottság júniusban, a Minisztertanács júliusban, a termelőd és a fo(Folytatás a 2. oldalon.)
