Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-07 / 183. szám
1979. augusztus 7. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Arcok a jászapáti vásárból Állt a vásár Apátiban Ezeket a röfikef visszavitte a Trabant, talán majd elkelnek a jövő héten, a hevesi vásárban Állt a szokásos, hónap eleji vásár, vasárnap Jászapátiban. Kupec forma cigánylegények ugratták — persze csak tisztes, ostorhegyén túli távolságból — a bakon ülő jászberényi gazdát: „Korán kelhetett ma tata, nincs kialüd- va. ha negyvenötezret kér ezért a kancáért, másik tízet a gumiskocsiért. Csak vigyázzon, nehogy elsőbb a kocsin adjon túl, mert ha elviszik mellőle, alighanem összerogyik szegény pára”. Hevesi asszonyság ötezerért kínálta hároméves szamarát, földicsérve, “hogy rárak ő arra huszonöt mázsát is odahaza, a Tüzépen. Aligha — kételkedtek a körbenállók — esetleg a kocsira, mert hogy szegény füles háta olyan homorú, mintha születése óta lovagolná terebélyes gazdasszonya. Egy jász- alsószentgyörgyi férfi engedi látszott, legyen ötezer a borjújáért. Négyezerhat — így a vevő — mire a gazda: „Felezzük meg, négyezernyolcért már kötöm is el. Utoljára csattant a két tenyér, és a pénzszámolásnál kiderült, ezt az üzletet nyélbe üthették volna odahaza is. Merthogy eladó is, vevő is Jászf- alsószentgyörgyről jött a vásárba. Kevés a hízó a vásárokon? A kerítés szélénél, a porba magavájta gödörben fújtató egyetlen anyakocáról állította fiatal gazdája, hogy megvan három és félmázsa, hogy két héten belül fijal, és hát hogyne érné meg a kilencezer forintot. Választási malacot nagyon sokan kínáltak, hétszáztól kilencszáz forintig. Nehezen keltek, aki megunta a hasztalan kommendálást, vagy vitte haza. hogy nevelje még a jövő heti hevesi vásárig, vagy eladta kilónként harminchat forintért, a Húsipari Vállalat vásári felvásárlójának. A jászapáti fiatalember hagyta, hogy a vevő . ostornyéllel böködje a tehenét, nem rúgós-e. Huszonötezerre tartotta a marhát, a kéthetes bikaborjúval együtt, és állította, hogy nem rúg, ha kell a vásározók szeme láttára megfeji hátulról. Valaki a bámészkodók közül nem állhatta szó nélkül: „A tehe- nit, azt lehet, de hogy a mai vásárban huszonötezerrel nem fej meg senkit, arra mérget vehet”. Tizenegy óra után pakolni kezdett a jónép, oszlott a vásár. A trabantos fiatalember lecsukta a kocsija hátulját. A hat kismalac túlvisította a felberregő motor hangját, nyilván irigyelték a szomszédos ketrec lakóit, akiket ugyancsak Trabanttal hoztak a vásárba, de vadonatúj, tűzpiros Ladával távoztak új gazdájukkal. A vásártérrel szemközti. Vadásztanyához címzett kocsmában — a helybeliek a temető közelsége miatt Halottsiratónak becézik — nem maradt bütyök az ember lábán, annyian tolongtak a söntésnél. Nevettek a fejkendős asszonyon, aki a kalapos-lajbis-csizmás férjét nógatta: „Igyekezzünk öreg. a buszhoz, mert itt hamar lemegy a borjú ára, a torkodon.” Itt is. ott is sűrűn koccantak áldomásra a söröskorsók, poharak, látszott az arcokon: azért sokaknak jó vásár volt a vasárnapi. Jászapátiban. (Kép és szöveg Temesközi F.) A Húsipari Vállalat hizlaldájába háromszáz malac került ki a vásárból „Hogy engem negyvenöt- ezerért? Ezen röhögni kell!" Kábelek csak a Kábel Művektől Kábeleket ezentúl kizáró', lag a magyar Kábel Művekben gyártanak hazánkban, miután a Villamos Szigetelő- és Műanyaggyárban augusztus első napjaiban véglegesen felszámolják a gumikábel termelést. Az elhatározás régi, a megvalósítás több mint két évtizedig váratott magára, mert a Kábel Művek csak fokozatosan tudta átvenni a különböző típusú gumikábelek előállítását. Most végül is befejeződik a kábelgyártás a Villamos Szigetelő- és Műanyaggyárban. Az utolsó tételeket is leszállították a megrendelőknek, a raktáron levő alap- és segédanyagokat felhasználták, értékesítették. A vállalat eddigi kábelgyár- .' üzemében az akkumulátorokat, annak helyén pedig — részben új cikként — hőre lágyuló műanyag cső- és rúd- termékeket készítenek, vagyis olyan gyártmányokat, amelyek iránt mind itthon, mind külföldön nagy a kereslet, s a termelés gazdaságos. Mindez persze munkaerő átszervezéssel is jár. A dolgozók a kábelgyártás megszüntetésével évek óta számolnak. A munkások egy része továbbra is azt a munkát végzi, amit eddig, hiszen gumit az akkumulátorhoz is kell készíteni. A többiek az akkumulátor és a műanyag- termékeket gyártó üzembe kerülnek. „nranydinnye” Cserkeszölön A eserkeszőlői Magyar— Román Barátság Termelőszövetkezetben tíz éve foglalkoznak a dinnye termesztésével. A gazdaság kertészeinek munkáját dicséri, hogy az idén a Kertészeti Egyetem Zöldségtermesztési Intézetének versenyén a legízlete- sebbnek bizonyult a cserkei dinnye. Ebben az évben a gazdaságban 40 hektárról szüretelhetik a zamatos gyümölcsöt, jövőre azonban már kisebb területen, de belterjesebben ; most vásárolnak egy sikfólia-feszítőgépet, amellyel a palántázási munkákat könnyíthetik meg. Földcsere akadályokkal A térképre rápillantva is egyből szembetűnő, hogy nem jól van ez így. A 6000 hektáros Mezőtúri Állami Gazdaság földjei négy tagból állnak, a terület leghosszabb átmérője 35 kilométer. Ám ez még a kisebbik hiba, a méretekből viszont az is látszik. hogy a mai követelményeknek megfelelő koncentrált, szakosított termelésre egyetlen egység se alkalmas. Ezt tükrözi a két főágazat: az állattenyésztés és a növény- termesztés is. Szinte valamennyi náluk tenyésztett jószág megtalálható mindegyik kerületben, s ez egyúttal azt is jelenti, hogy a felhasználó ágazatot kiszolgáló vetésszerkezet is meglehetősen heterogén. Hz ésszerűség határáig Az előbbiek következménye az is, hogy nem alakulhatott ki fejlettebb irányítási rendszer, az állami gazdaságban most is a területi vezetés érvényesül. Ez pedig azt jelenti, hogy egy-egy szakember nem foglalkozhat teljes egészében egy-egy részegységgel. hanem neki kell törődnie az adott terület ösz- szes gondjával bajával. A széttagoltság jelentős energiafogyasztással is jár, a gazdaság illetékeseinek számítása szerint, ha sikerülne egy tömbbe összehozni a földeket, akkor csak a kevesebb mozgással évi mintegy 1 millió 600 ezer forintot takaríthatnák meg. Van erre lehetőség? Hosz- szútávon feltétlenül. Most azonban egyelőre ott tart a három mezőgazdasági üzem földcseréje, hogy az érdekek kölcsönös figyelembevételével két tagba akarják tömöríteni az állami gazdaság határát. Annak ellenére, hogy a Dózsa Tsz-nek például szinte semmi érdeke nem fűződik a területek megbolyga- tásához, a Magyar—Mongol Barátság Termelőszövetkezettel karöltve azon van. hogy győzzön a nagyobb közösségi, az országos érdek. A tárgyalásokat természetesen igencsak megnehezíti az. hogy már mindhárom üzem jelentősállóeszköz állománnyal — épületekkel. állattenyésztési telepekkel — rendelkezik, és például egy 50 millió forint értékű, létesítményt nem lehet csak úgy átvenni egymástól. Befolyásolja az előrehaladást az is, hogy nem mindenütt egyforma minőségű a föld, és a jóhoz, az ésszerűség határáig, valamennyien ragaszkodnak. Az érdek közös Az elmondottak akadályozzák meg azt is, hogy egy végső elrendezés nyomán valamennyi gazdaságnak közvetlenül a központja környezetében, egy tagban legyen a földterülete. Ám ahhoz, hogy ez megtörténhessen, már nem elég az üzemek jó szándéka, ehhez már külső segítségre is szükség van. Mert mit tegyen például a Magyar Mongol Barátság Tsz. amelynék a Körös túlsó partján, Békés megyében is vannak táblái. Ez a terület üzem az üzemben: külön vetés- szerkezetet. állatállományt kellett ott kialakítani, s nem lehetett eltekinteni a csak ezt a földet kiszolgáló gépparktól sem. Kompközlekedés ugyan van, de ez a nagyobb gépeket nem bírja el. arról nem is beszélve, hogy a tél beálltától késő tavaszig erre se lehet számítani. A kerülő ilyenkor 35 kilométer, amelyből csak 7 kilométer földút, s azt talán nem kell külön ecsetelni, hogy tegyük fel egy lánctalpas milyen gyakran mehet rá a műútra. Hasonló nehézségekkel küzd a kőtelki Ady Tsz is. A különbség azonban — no nem az, hogy nekik a Tiszán kell átjárniuk, hanem az, hogy Szolnok megyei gazdasággal cserélhetnek —■ a javukra billenti a mérleget. Ám, hogy ez bekövetkezhessék. ahhoz előbb egy egész láncolatnak kellene lezajlania, tudniillik annyi a természetes akadály, mint amilyen például a folyó, hogy egyelőre nincs kivel cserélni. Látszólag köny- nyebb az esete a Palotási Állami Gazdaságnak, a tiszasü- lyi Béke és Barátság, valamint a besenyszögi Kossuth Tsz-nek, hiszen nekik' csak az egymásba ékelődő tábláikat kellene addig „mozgatni”, amíg mindegyikőjük közvetlen környezetében tudhatja a határt. II jó szándók kevés A szándékkal nincs is hiba, különösen az állami gáz- daság hajlana a cserére, hiszen a Szolnoktól Pélyig nyúló táblák távolsága 50 kilométer, de itt is van egv „apróság”, amely közvetett módon az Ady Tsz esélyeit is rontja. Nevezetesen pedig az. hogy az említett cserék zöménél szántóföldért kellene rizstáblákat adni, vagy fordítva, és erre „az üzletre” egyik üzem se hajlik. De saját jó szándékából nem is hajolhat, hiszen a vízi babona termesztésére berendezett területek igen nagy értéket képviselnek — az állami gazdaságban az átlag 10 éves kalitkákat még mindig csaknem 50 millió forint amortizáció terheli — ezeket az összegeket ismét csak nem lehet egyik napról a másikra előteremteni. A „saját hatáskörbe” tartozó cserék egyébként már itt is befejeződtek, legutóbb például a Béke és Barátság Tsz, valamint az állami gazdaság írt alá megállapodást egy 500 hektáros határkorrekcióról” de az ő lehetőségeik egyelőre csak idáig terjednek. Az övék... Braun Ágoston Ősz fejjel a volánnál n pályaalkalmassági vizsgálatok tapasztalatai Az autóközlekedési Pályaalkalmasságvizsgáló Intézet budapesti laboratóriumában évente több ezer gépkocsivezető jelölt fordul meg, az idősebb korosztályból is egyre nagyobb számban. A pályaalkalmassági tapasztalatokról beszélgettünk dr. Perczel Tamással, az intézet igazgatójával: — A kezdő gépkocsivezetők vagy a vezetői engedélyre várók jelentős része az idősebb korosztályból kerül ki. Velük kapcsolatban szélsőségesek a nézetek. Az egyik tábor szerint adminisztratív eszközökkel kellene meggátolni az idős embereket abban, hogy volán mellé üljenek, hiszen bizonyos koron túl már lehetetlen azokat a jártasságokat, készségeket megszerezni, amelyek a vezetéshez nélkülözhetetlenek. A másik szerint az idős korral bizonyos pozitív tulajdonságok járnak, mint például a megfontoltság, kiegyensúlyozottság, bölcsesség, óvatosság, és ezek kiegyenlítik a képességekben rejlő hiányokat. Tapasztalataink szerint az öregedéssel párhuzamosan valóban romlanak a fiziológiai képességek, például csökken az észlelhető hangok tartománya, de ez gyakorlatilag nem fo- lyásolja be a közúti közlekedés biztonságát. Ami pedig a megfontoltságot illeti, az is vitatható, sőt azt tapasztaltuk, hogy ebben a korban a kockázatvállalás ugrásszerűen megnő. — Az idős emberek nagyarányú részvéteié a közlekedésben mennyire folyásol- ja be a biztonságot? — Ismeretes, hogy az idős gyalogosok baleseti veszélye lényegesen nagyobb, mint a felnőtt korúaké. Statisztikai elemzések szerint jelentős mértékű rosszabbodás a 60. életév után következik be. Az életkor előrehaladtával ugyanis csökken a baleset elkerülésének, illetve a veszélyes helyzetek megoldásának képessége. A közlekedésben gépjárművezetőként részt venni, óriási felelősség, és követelményeket támaszt az emberrel szemben. Ennek ellenére nem szabad az idősebbek gépjárművezetői alkalmasságát általában megkérdőjelezni. Mellettük szól a szomorú statisztika is, hogy a legtöbb balesetet a 18—25 éves korosztály okozza, holott a gépjárművezetéshez szükséges képességek vizsgálatánál a legjobb értéket ez a korosztály produkálja. Helytelen lenne tehát az életkor alapján a járművezetői alkalmasságról nyilatkozni, csupán egyéni teljesítmények, képességek és személyiség jellemzők figyelembevételével tehetjük ezt meg. — Milyen vizsgálatok szükségesek az alkalmasságról való döntéshez? — Vizsgálataink kiterjednek a reakcióidő elemzésére, az észlelés és feldolgozás teredelmére, a döntéshez szükséges időre, valamint a helyes és helytelen döntések arányára a különböző konfliktus helyzetekben, a szen- zomotoros és a pszichomoto- ros teljesítményre. A vizsgálati személyeknek viszonylag egyszerű feladatokat kell végrehajtani, a közlekedésben való részvétel ennél lényegesen bonyolultabb. Mégis, akiket alkalmatlanoknak minősítettünk, a legtöbbször megfellebbezik a döntést. Ök a már ismert feladatokat megismételhetik, de újabbakat is el kell végezniük. A kiegészítő feladatok — sebességbecslés, útvonalkövetés szimulátorral, sebesség stratégia megválasztása, valamint a pszichoszociális magatartás vizsgálata — lehetőséget nyújtanak a pszichés teljesítmények komplex vizsgálatára. Az utóbbj három hónapban 158 ötvenöt évnél idősebb személy jelentkezett nálunk vizsgálatra. Az 55— 59 évesek között huszonkettőt hivatásos és negyvenötöt pedig úrvezetői jogosítvány megszerzésére találtunk alkalmasnak, negyvenegy személy viszont alkalmatlan volt arra, hogy volánhoz üljön. A 60—64 évesek között egy sem akadt, aki jogosult lett volna hivatásos járművezetői engedély megszerzésére, és csak tízen voltak, akik „beváltak” magángépkocsi vezetőként, huszonegy személyt el kellett utasítanunk. — Végül, /mit tanácsol azoknak az idősebb embereknek, akih csak most jutottak olyan helyzetbe, hogy gépkocsit vásároljanak, és azt maguk szeretnék vezetni? — Természetesen az elmondottakból helytelen lenne olyan következtetést levonni, hogy bizonyos életkor után már nem biztonságos részt venni a közúti közlekedésben. Ez egyéni adottságoktól is függ. Vizsgálati eredményeink figyelmezte- tőek. Nemcsak a kezdők számára ... Intézetünkben bárki jelentkezhet ellenőrző vizsgálatra, saját érdekükben még azok is, akik 20—30 éve a volán mellett ülnek. A. É.
