Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-05 / 182. szám

1979. augusztus 5. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP ti CSfllflDlIHHDMSZflBflD IDŐ Táborozás —üröm nélkül Voltam én már molnár, [molnár is. Sőt, még molnárlegény is [legény is. Rosszul szedtem a vámot, [a vámot. Szidták öregapámot, [apámat. Ezt a dalt szerette volna elénekelni a tábortűz műso­rában egy kisfiú a tóalmási gyermeküdülőben. Nagyon készült erre, még pajtásai­nak is megtanította a nótát. Fellépésére nem került sor, szülei fél nappal a táboro­zás előtt hazavitték. így ko­csival tette meg az utat, nem kellett a többiekkel vonatoz­nia. Bár ez nagyobb élmény lett volna számára. Nem csak a szereplésről maradt le ék a kisfiú, a jutalomosztáson sem vehetett már részt. Ezért nem kapta meg az ok­levelet a futóbajnokság má­sodik helyéért, a tortarészét a hálók közöttj verseny be­helyezéséért. Forintban mér­ve ezek jelentéktelen apró­ságok. A gyerek számára mindez nagyon sokat jelent: sikerélményt! Ettől nő meg a magabiztossága az önbi­zalma, a kezdeményező ked­ve. Mindennapos nevelési hiba. hogy a gyerekre nem vagyunk tekintettel. Csak a magunk kényelmét, érdekét nézzük, s nem is fordul meg bennünk, hogy tapintattal kell kezelnünk az ő munká­ját, kedvtelését, időbeosztá­sát, nem szabad akármikor megzavarnunk benne. Főleg ilyen rendkívüli alkalomra vonatkozik ez, mint a tábo­rozás. Talán kényelmesebb elvinni egy nappal hama­rább. A saját időbeosztá­sunknak jobban megfelel.-De ezzel sok kárt is okozunk. A tábor nyugalmát is megza­varjuk és a magunk gyer­mekének is felemássá tesz- szük az élményét. Két hét távoliét után min­den gyerek vágyik a szülei után. Akikért nem jönnek el előbb — szerencsére a tá­borozok zöméért nem —, azok fájó szívvel látják, hogy pajtásuk már édesapja, édes­anyja társaságában lehet. S nagyon megnehezíti számuk­ra ez a látvány az utolsó egy-két nap elviselését. Pe­dig korábban jól érezték ma­gukat. Most nem egyszer búsko- morok lesznek, félrehúzód­nak, elpityerednek titokban. S a saját, korábban hazavitt gyermekünknek sem tesz jót. Persze, örül, hogy eljöttek érte. De a táborozás élmé­nyei az utolsó két napban tetőznek. Ekkor van a búcsú­tábortűz, a ki mit tud dön­tője, esetleg némely sp<3rt- ágban mint a foci) is az utol­só előtti napra tartogatják a döntő mérkőzést. A szobák közötti rend- és tisztasági versenyt is a hazautazás előtti napon értékelik. Mind­ezt a gyerek várja. Tudja, hogy ezek érdekes dolgok, s kétszeresen azok, ha érde­kelt benne, mint mondjuk egy jó focicsapat vagy tiszta háló tagja. Milyen büszkén megy ki az altábor elé, hogy átvegyen egy csokiszeletet. Persze hogy nem a forint­értéke számít itt, hanem a dicsőség, az a tekintély, amit a jutalmazott rangja jelent itt. S ebben az utolsó időszak­ban, mikor a holmi nagy része már a bőröndökbe ke­rült, cserélik el egymássala gyerekek a címeket, s ajánl­koznak a levelezésre vagy keresik az újabb találkozás lehetőségét. íratják alá egy­mással a rajról készült fény­képet, a nyakkendőt. Mindez korábban nem jut eszükbe. S csemeténk még akkor is kimarad ebből, ha korábban is tudott a haza­téréséről, nem váratlanul rángattuk ki társai közül. Arról nem is szólok már, mert ez a legborzasztóbb, mikor váratlanul megjelen­nek a szülők, s félóra múlva indulnak is haza a lurkóval Aki nem egyszer könyörgésre fogja a dolgot, mert marad­ni szeretne még. Ilyenkor csodálkoznak a szülők, és -megsértődnek, mert azt hi­szik, a gyerek nem elég ra­gaszkodó. Pedig csak rosszul esik neki. hogy hirtelen ki- szakították a baráti körből. Ha nincs nagyon nyomós okunk rá, ne vigyük haza a turnus vége előtt a gyereket a táborból. Hadd térjen haza a csoporttal együtt. Higgyük el, még ez a visszaút is él­mény a társak között. Átányi László Kis nyári ruhák Jó lenne egy-két csinos nyári ruhát csináltatni. Hi­szen annyi szép, és főleg olcsó anyag kínáltatja magát az üzletekben. A bemutatott modellek ’között bizonyára sokan találnak kedvükre, alakjukra valót. 1. Aprókockás zefirből ké­szült az újjáéledt dimdli ru­ha, keskeny fodros gallérral és ujjakkal, fehér csipkés köténnyel. 2. Alkalmi ruha nehéz se­lyemből. vékonyabb jersey - ből. Ujja háromnegyedes, empir mellszabással, alul bő­vülő aljjal. Egyszerű, elegáns alapruha, sokféle kiegészítő — gyöngy, sál kitűző, kendő — teheti változatossá. 3. Sötétkék fehérpöttyös karton a négyszögletes kivá­gású. buggyos ujjú ruha anyaga. Elől 3—4 soros, ké­szen kapható, hímzett, kes­keny szalag díszíti. 4. Kárókockás lenvászon kötényruha. mellényszerű felsőrésze sötét paszpólozás­sal kihangsúlyozva, harang­szabású a szoknyarész. Kö­nyökig érő, tűzéssel díszí­tett ingblúz a kiegészítője. 5. A „repülőruhához egé­szen könnyű”, habos anya­got válasszunk. Húzott, pánt­ba fogott ujja. elkerekített nyaka, s a teilrész alatt bő­ven húzva van. 6. Jótartású selyemből mu­tatós a virágmintás modell. Tölcsérujjú könyökig ér. Fel­sőrésze vízszintesen szabott, alatta enyhén húzva. 7. Csíkos bátisztból készült az örökifjú ingruha. Kis álló gallérral, szalaggal megköt­ve, keskeny övvel, alul vi­rágmintás betéttel díszítve. B. K. Madár János: Hazám Kistermelők — kiskertek A szántóföldek üzenetét, jegenyéktől tanult szavaimat engedd a naphoz, ne temesd el énekemet: szoríts magadhoz! Jó májú liba Hogyan, mitől lesz jó nagy mája a libának? — kérdik egymástól és mindenki más­tól — akiről csak gyanítha­tó, hogy mond valami okosat — a libahizlalással foglalko­zók. Drága ugyanis a napos­liba — 40 forint körül az ára nyal és lábbal hajtható tö­mőgépeket használnak a sok libát hizlalók. Ha csak ke­vesebb libát hizlal valaki, a piacokon, vagy a lakatosmes­tereknél beszerezhető tömő­tölcsér is megfelel. A tűzre vigyázzatok! Hűvös időben a kirándulá­son jólesik egy kicsit meg­melegedni a tűznél, vagy megfőzni egy bogrács teát, hogy a forró italtól átmele­gedjetek. De nyáridőben is nélkülözhetetlen a tűzrakás. Esténként meghitt hangulatot ad. mikor körülülitek. A sza­bad tűzön főzött ételek pe­dig sokkal ízletesebbek, mint az otthoni konyhán készül­tek. Néhány szabályra szeret­nénk felhívni figyelmeteket a tűzrakással kapcsolatban. Hisz amilyen hasznos, olyan nagy kárt is okozhat a gon­datlanul kezelt tűz. A legfontosabb szabály: tü­zet csak az erre kijelölt he­lyen szabad gyújtani, vagy az erdő szélétől 50 méter távolságban. Őrizetlenül so­ha ne hagyjátok. S mellette edényben megfelelő mennyi­ségű vizet kell tárolni az ol­táshoz. Ha zivatar közeledik vagy erős szél, azonnal el kell oltani a tüzet. Vízzel, föld rászórásával. Az eloltott tűzre tegyetek keresztbe két kis gallyat, hogy esetleges erdőtűznél ne kerüljetek f>"a- núba. Mi kell a tűzrakáshoz? Vé­kony száraz gallyak, s kü­lönböző vastagságú ágak, szalma, papír. Alul legyen a szalma, rajta a vékonyka ágak, e fölött a vastagok. Szellősen rakd meg. így ég igazán jól. A tüzelőanyagot a széllel ellentétes oldalon raktározzuk. Tűzrakó helyet készíthe­tünk téglából, gyeptéglából, kövekből ezen az edény is megáll, a szél ellen is véd. Ha ágasfára tesszük a bográ­csot, akkor mélyítsük ki alat­ta a földet. Szalonnapirításhoz kis gú­lát rakj vékony gallyakból, s erre rá a vastagabbat, mert ennek parazsánál sül meg a hús, a szalonna. A tűzgyújtás — ne feledjétek — nagy felelősséggel jár, hi­szen erdőtüzet vagy valami­lyen épület leégését is okoz­hatja a gondatlan tűzgyúj­tás. — átányi — Körbe, körbe A kör betűiben Petőfi Sándor egyik versének cí­mét rejtettük el. Ha a meg­felelő betűből indultok el és minden harmadik betűt olvassátok össze, kialakul a vers cime. U13|3J-aZs 'BaspoqDzs :sa)[ajBa|^ ’— 1 --------------------------------------------------■ . „Sapka” a citromon, tábla a falon _ A konyha és környéke 1. Gyakran megesik, hogy fő­zés közben a citromból csu­pán a héjára van szüksé­günk. amelyét alaposan le­reszelünk róla. Ha néhány napig így marad a gyümölcs, megkeményedik. Ezért te­gyük só közé. így szükség esetén könnyen ki tudjuk a levét is nyomni. 2. Előfordul, hogy csak egész keveset kívánunk felhasz­nálni a citromból. Készít­sünk rá ,,sapkát”, így nem szárad ki és a mag is ben­ne marad. Mullból. tüllből vágjunk ki valamivel na­gyobb korongot, mint egy fél citrom. A szélére fog­junk vékony kalapgumit, és a kelmét visszapödörve szeg­jük be. A gumírozott ,.sap­kát” húzzuk rá a citromra. 3. Mutatós falitáblát készíthe­tünk konyhai eszközeinknek, felszerelésünknek. Legalkal­masabb hozzá a 6 mm-es köracél. amiből hegesztéssel rácsot készítünk, tetszés sze­rinti méretben. Erre függesz- szük fel s-alakú kis kam­pókkal a különféle tárgya-: kát. 4. A műanyagboltokban és áru­házak edényosztályain kü­lönféle méretű és színű mű­anyagkosarak kaphatók. Praktikus és sokoldalú tá­rolóeszköz lesz belőle, ha a kamrában egymás fölé, két függőleges láncra beakasztva helyezzük el ezeket. Gyü­mölcs, zöldség, főzélékfélék szellős. célszerű elhelyezésé­re alkalmas. B. K. — a tömésre való soványé ugyancsak,, haszonra tehát csak akkor számíthat a tömő, ha libáinak a mája I—II. osz­tályú. Márpedig nem mindig és nem mind ilyen. Olyan libahizlalási mód­szer, ami százszázalékos si­kert, vagyis I. osztályú liba­májat eredményez, nem léte­zik. A libahizlalással régóta és eredményesen foglalkozók azonban tudnak néhány dol­got, amit érdemes megjegyez­ni. Közülük az egyik az a ta­pasztalat, hogy csak egészsé­ges, betegségen át nem esett, kellően fejlett — legalább négykilós — belső élősködők­től mentes, jó húsformában lévő, sok füvet, tömegtakar­mányt fogyasztó, s attól ki­tágult nyelőcsövű libák fog­hatók hizlalásra. Fontos, hogy a hizlalásra kerülő libákat nagyság sze­rint csoportosítsák s az egy­forma fejlettségűek, súlyúak kerüljenek egy-egy kutricá- ba. Az eddigi tapasztalatok szerint az egészséges, épsze­mű, párolt, vagy áztatott ku­korica a legjobb hizlalótakar­mány. A párolt dara kevésbé vált be. Sokan úgy gondolják, hogy a ivóvízbe tett anyag, rézpénz, a takarmányba ke­vert főtt burgonya, cukor, liszt májnövelő hatású, pedig .nem az. Szükséges azonban zsírral csúszósabbá tenni, só­val ízesíteni a kukoricát és hetenként egyszer vitaminké­szítményt adagolni a hízóál­latok ivóvizébe. Hiába tartozunk a legna­gyobb libamájtermelő orszá­gok közé, a hizlalást könnyí­tő gépeket, eszközt az állami és a szövetkezeti iparban nem gyártanak nálunk. Ké­szítenek azonban ilyeneket kisiparosok, barkácsoló em­berek. A Jászságban, Kiskun­félegyháza, Szentes és Kis- kunmajsa környékén villany­Aki nagy és jóminőségű májat adó libát akar értéke­síteni, legkevésbé a tömés gyorsaságára kell törekednie. Fontosabb, hogy kezdetben naponta háromszor, később ötször, hatszor teljesen meg­tömje állatait, kíméletesen bánjon velük, figyelje emész­tésüket, viselkedésüket. A li­bának akkor nagy a mája, ha sokat és hangosan liheg, s lassan mozog. Ha intenzíven tömik a libát — hajnaltól éj­szakáig legalább ötször — akkor három hét alatt meg­hízik, vágásra érett. A napi háromszori tömés lassúbb hí­zást eredményez és legaláb négy hetet vesz igénybe. A hízólibák lucskosak s mert az egyre vastagabb zsírréteg miatt melegük van, ha tehetik, sok vizet kipan­csolnak. Ezért is kell alájuk vastagon almozni. Ennél jobb, ha lécrács aljazató hizlalóre­keszeket készítenek számuk­ra. A baromfifeldolgozók ki­fogásolják,- ha a sokat üldö­gélő hízólibák hastolla leko­pik, pálik, ezért vagy lécrá­csos ketrecekről vagy rend­szeres alomfrissítésről kell gondoskodni. Az országnak nem minden részén hizlalnak libát érté­kesítés céljából. Ahol viszont régóta és sokan gyakorolják e mesterséget, s rendszere­sen szerződést is kötnek máj­liba értékesítésére, a hizla­lással, értékesítéssel, májmi­nősítéssel kapcsolatos minden hírt, tapasztalatot szeretné­nek megismerni. Az ilyen hizlalóknak, szakcsoportjaik­nak ajánlható a más vidéken tett szakmai látogatás. Az 1000 kérdés 1000 válasz a ház körüli állattartásról című könyv elolvasása, amelyben több mint száz kérdés szól a libáról, a naposállatok neve­lésétől kezdve egészen a má­juk minősítéséig, ajánlható a libatartással foglalkozóknak. Dr. Gonda Irén

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom