Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-01 / 178. szám
1979. augusztus 1. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 UMBIIIInilIUTT------• j§ 1 w kÄ1 mLl 1 U 1 <ÉP£F nyű ÜL—«íil! platt Hz ismétlésekről AZ ISMÉTLÉS korántsem a szegénység jele a képernyőn. És itt a műsorszerkesztésnek nem arra a gyakorlatára gondolok, amikor például egy tévéjáték praktikus okokból megjárja a televízió mindkét csatornáját, hanem a múlt megidézésének igényével feltámasztott, egy- egy régebbi programnak az újra sugárzására; ugyanis egy hajdani produkció ismételt bemutatása televíziónak és nézőnek egyaránt hasznára válhat. Ezúttal csupán a szilveszteri műsorok megismétlésében rejlő lehetőségekre szeretnék jegyzetemben utalni. Ismétlés a tudás anyja, mondogatjuk gyakran, a televízió gyakorlatára alkalmazva 'ezt a közmondást, úgy módosítanám: ismétlés az emlékezés forrása. Hisz egy régebbi program előkeresése és újbóli műsorra tűzése az emlékezés többféle lehetőségét kínálja a nézőnek. Egyrészt felfrissülnek a látottak, másrészt szembenézhetünk egykori Önmagunkkal is. Múlt pénteken már a második óév-búcsúztatót láthattuk, az 1961-eset, s ha rakéta módjára (sistergőén magasba emelkedő űrhajó szerepelt a búcsúztató képi mottójaként), ma már nem is röppent az egykori vidám műsor oly magasra, mint megszületésekor, azért nem egy részlete ma is szinte az új varázsával hatott. És jó volt viszontlátni hajdani kedvenceinket, kit kamaszos fiatalon, kit ereje teljében, de fájdalmasan nyugtázhattuk, hogy közülük hány nincs már az élők sorában. Van persze, akit egyszerűen az idő mosott ki emlékezetünkből — a könnyűzene képviselőire gondolok —; lám mily múló- ak is a divatok, gondolkodhattunk el a látottakon. Bár a megváltozott körülmények folytán ma már bizonyos távolságból, „kívülről” tárgyi- lagosabban szemléljük az egykori vidámságot, így a gyengéit is jobban észrevehettük, (hiába a távolság nemcsak megszépítheti a dolgokat, de növelheti a kritikusabb rálátás lehetőségeit is) — azért a megismételt szilveszterek nemcsak humort pótolnak, hanem valódi szórakozást is nyújthatnak. Jóllehet nincs meg már az a fűtöttségük, amikor még a néző is az óév búcsúztatás mámoros óráit élte — együtt a televízióval. De nemcsak a televízió ifjú korának, ha úgy tetszik hőskorának képe villan fel a dobozsírjukból feltámasztott szilveszterekkel, s nemcsak a személyes érzelmek bő forrásai lehetnek ezek az ismétlések, egyben azoknak -az időknek a megidézése is, a hatvanas évek hangulatának, amelyekre a most újra elénk álló programok reávallanak. Emlékezünk és szórakozunk péntek estéken, akinek pedig nem adatik meg, mert oly fiatal, hogy a régiekre emlékezhetnék, az csak szórakozhat, de — és ez is érdekes lehet — ellenőrizheti azt is, hogy^ vajon az apák, az előttük Járó nemzedékek hogyan is búcsúztatták az ó esztendőt köszöntve egyben a rákövetkező másikat. És bizonyára akad az ifjú nézők között, aki egy-egy rokonszenves egyéniség láttán rá is kérdez: ez ki volt, most hol van, mi lett vele, és így tovább. Sajnos, ilyenkor egész listája állhat össze a veszteségek sorolásának. Csak akik az 1961-es szilveszteri műsorban is szerepeltek, közülük is Dómján Edit, Gőzön Gyula, Mányai Lajos, Misoya László, Radnai György, Salamon Béla, Székely Mihály: időközben lehullott csillagok. Bizony jó, hogy a televízió képernyőjén újra láthatjuk őket. Az ismétlés értelmét persze nem lehet csupán az emlékezésre és az emlékeztetés- re szűkíteni, indoka lehet például olyanféle szándék is — a Van képe hozzá című, most indult vetélkedősorozat ezt igazolja, — hogy tudáto- sodjon a nézőben: a televízió miközben napról napra szinte kielégíti a néző szükségleteit, igenis részese és alkotója annak a történelmi folyamatnak és társadalmi átalakulásnak, amely hazánkban végbemegy. A televízió több mint húszéves múltjának játékos végigpásztázása kérdésekben és képekben, minden játékossága ellenére igen komoly dolog: dokumentálja a legújabb tömegközlési eszköz megerősödését, felnőtté válását. i HA JÓL VÁLOGATNAK a vetélkedő szerkesztői, s csipp- csupp érdekességekkel nem elégednek meg, ha nem csupán csemegéznek a tévé történetéből, hanem komolyan veszik a tudatformálás lehetőségét, akkor a Van képe hozzá nem egy lesz a játékok közül. Mennyi értét és micsoda értékek halmozódhattak fel az idők során a televízió „tárházában”! Ezzel gazdálkodni nemcsak érdemes, kötelessége is a televíziónak. Ezért örülök én minden okos ismétlésnek, bármilyen formában, bármilyen alkalomból történjék is. Hisz ami régi, még egyáltalán nem biztos, hogy mind avas is. V. M. Magyar irodalomtörténet három részben Már Jókai portréja is készen áll — az év végére elkészül a külföldieknek szánt, háromrészes magyar irodalomtörténet első két részének törzsanyaga. Az első két rész a középkortól, az első magyar irodalmi emlékektől 1900-ig tárgyalja a magyar irodalom történetét. A magyar irodalom a világirodalom folyamatában című mű harmadik része a XX. századi irodalmával foglalkozik majd, s a tervek szerint 1985-ig készül el. A kötetek a magyar kiadáson kívül több világnyelven is megjelennek majd. A vállalkozásra egyébként az ösz- szehasonlitó irodalomtörténetírás vezette az alkotókat: ez ugyanis az elmúlt másfél évtizedben oly mértékben kifejlődött Magyarországon, hogy nemzetközi tekintélyt szerzett és iskolát teremtett. Magyar Országos Segélyező Nűegylet Száz éve alakult Jelentős évfordulóra emlékezik augusztusban a magyar Vöröskereszt: száz éve alakult meg a Magyar Országos Segélyező Nőegylet, a Vörös- kereszt jogelődje. A centenárium alkalmából Debrecenben ünnepi ülést tartanak, Dobogókőn pedig kétnapos nemzetközi tanácskozáson tekintik át a Vöröskeresztnek az önkéntes ápolónőképzésben betöltött szerepét. A Magyar Országos Segélyező Nőegylet elsőként kezdeményezte hazániíban a világi ápolónőképzést, s ebből a célból egy tanintézet létesítését javasolta. Ezt karolta fel az 1881-ben megalakult Vöröskereszt, amelybe a nőegylet is beolvadt. Olvasótábor A népfront és a városi úttörőelnökség a helyi művelődési intézményekkel közösen rendez Törökszentmiklóson a város négy általános iskolájából továbbtanulásra, szakmunkásképző intézetekbe jelentkezett fiataloknak olvasótábort augusztus 15—22. között. Négy irodalmi, azonkívül képzőművészeti, könyvtári és helyismereti csoportba jelentkezhettek a fiatalok, érdeklődési körüknek megfelelően. Részvételi díjként mindössze száz forint hozzájárulást kellett befizetniük, de voltaképpen azt is visz- szakapják jutalomkönyvek formájában. A táborba tizenegy állami gondozott gyermeket is meghívtak, nekik természetesen nem kell hozzájárulást fizetniük. Isonzo — Nagyrév alatt Fábri Zoitán filmet forgat Balázs József: Fábián Bálint találkozása az istennel című regényéből „Felvételi" A gép mellett az iszapban (jobbról) Illés György operatőr — Tulajdonképpen nem, Fábri Zoltánnak a legapróbb részletekre is megvolt az elképzelése. Csupán néhány szivattyú, csőrendszer, s egy értő kubikus brigád kellett hozzá. Az „olaszok” készülődése a „csatába” Fotó: T. K. L. Iványi József érd.emes művész hátán a közel félmázsás „bornyú” — ahogy régi katonanyelven a menetfelszerelést nevezték. Arcán jó harmadnapos szakáll. Párádzik a hajnal az Isonzo mocsarai fölött. A fák törzséhez katonák lapulnak, elpiszkolt, galambszürke „komiszba” bujtatott parasztarcok, 2öld parolival, dorongszerű Mannlicher karabéllyal a kezükben. Fábri Zoltán háromszoros Kossuth-díjas kiváló művész különös „hadparancsot” ad a katonáknak: — Minél fáradtabban, minél csüggedtebben. Maguk egész éjjel le nem hunyták a szemüket, elgyötörve, elcsigázva várják az olaszok támadását. — Felvétel indul, csapó 168! A hadnagy kulacsot nyújt Fábián Bálintnak. Keze fejével törli a száját, bajuszát, átlábol a vízen, bajtársának, komájának Adorján Józsinak kínálja a kulacsot, ö is nagyot húz az italból, de hirtelen elkapja a szájától s rémülten suttogja. Fábri Zoltán (balról) instrukciókat ad a jelenet forgatása előtt. Mellette Koncz Gábor és Iványi József — Rum! Te Bálint, itt öldöklés lesz ... Illés György operatőr, a filmesek népszerű Gyuri bácsija újra veteti a jelenetet. Valami olyasmit láthatott a kamerája, amit mi, bárnész nézősereg nem vettünk észre. Talán az egyik Isonzo menti fának rosszul állt a levele. Nehéz itt eligazodni, hiszen a tenyérnyi hely minden bokra, fűszála játszik. A csatatér , Csikász Sándor vízügyi igazgatósági főmérnök munkája. — Nehéz volt a, nagyrévi ártérből Isonzo melléki mocsarat csinálni. (Dezső szemrehányó pillantásokkal méregette Dán ka Károlyt. Neheztelés, lenézés, bosszúvágy tette ingerlékennyé. — Nem kell ám azt hinned sógor, hogy mindig csak a tanároknak lehet igazuk. Épp oly nevetségesnek, mint sértőnek találta a fiatal tanár azt a fölényeskedő hangot, amelyet következetesen használt vele szemben a kőfaragó. — Ki tart arra igényt, hogy igazat adj nekem? Válj meg a lakásodtól, ha mindenáron nyolcszáz darab ötszázforintost akarsz imádattal át- nyálazni. örülni fogok a boldogságodnak. De ehhez mi szükség van énrám? v Ágaskodva csapott le rá a kőfaragó. így beszél, aki birtokon belül érzi magát! Jaj de nagy a mellényed! De henceghetnél-e ilyen lakással, ha egyedül kellett volna kinyögnöd?! Danka nem bocsátkozott feleselésbe. Hosszú derekát sem nyújtogatta. Inkább visszahúzódott a kimértség fedezékébe. Bár a kőfaragóval vitázott, szavait az asszonyoknak is szánta. — Rokonszenves ember vagy, Dezső, csak az a baj, hogy valahol elvesztetted a jóízlésed. Vegyem talán ajándéknak az otthonomat? Éppen úgy megdolgoztam érte, mint te a magadéért. Rendben van. a szakmunkához nem értek. De rogyásig hordtam a maltert, kevertem a betont, cipeltem a téglát a kezed alá Kubikoltam. homokot, kavicsot, salakot talicskáztam. Amíg el nem készült a vezeték, lajtban húztam ide a vizet, mint az öszvér. Egy évnél tovább trógeroltam minden este, minden vasárnap, minden ünnepnapon. Ennyi robot után talán csak jogom van magaménak érezni az otthonomat ? — Már megint a gumiasztalon pattogtok — békítette őket Paula, nem feledve, hogy a pártatlanság védelmére szánta el magát. — Moderáld magad, Dezső. Hiszen Karcsi még nem is tudja pontosan, hogy miről van szó. Danka késedelem nélkül megnyugtatta: — Miért ne tudnám. A kapzsiságról van szó. Mivel divat manapság a pénz után loholni, gyerünk hát, nehogy hülyének nézzenek bennünket a harácsolok. Az a szerencsétek, hogy keveset tudtok ennek a szenvedélynek a veszélyeiről. Danka indulati hőemelkedése láttán furcsa mód alább szállt Dezső hevessége. Hogy ne vádolhassák bunkósággal, megpróbálkozott a szellemibb viselkedéssel. Hadd lássák, partnere tud lenni a magát sokra tartó tanárnak is. — Jól figyelj, sógor, egy valódi kőfaragó mester beszél hozzád. Elképzelheted, hogy kínos dolog a véső mellé ütni, pláne, ha érzékenyek az ember körmei. Fölösleges a veszélyekre hivatkozni. Ezekkel én'jobban tisztában vagyok, mint három tanári kar együttvéve. De az előnyökkel is, amikről viszont neked teljesen homályos fogalmaid vannak. Most figyelj élénken a Dezső bácsira: négyszázezret ér minden lakás. Négyszázezret, kápéban. Az egész ház egymillió-hatszázezret. Levonjuk belőle a háromszázhúszezer OTP-kölcsönt és mindjárt megkérvényezzük az új hitelt. Harmincezerért új telket veszünk, másik harmincezerért bontási anyagot. Ez ugye eddig azt mondja, hogy háromszáznyolcvanezer mínusz az egymillió-hatszázezerből. Béketűrőn, de eltökélten mondott ellent Dan'ka. — Nem, nem dobhatom oda prédának az otthonomat. A drabális kőfaragó megint a le- rohanással próbálkozott. — Prédának?! Miféle prédának?! Monoton vagy, öregem! Ha ránk hallgatsz, negyvenezer forintot keresel havonta, te marha! Dankát sem a lemarházás. sem a végső argumentum nem hozta lázba. — Én már ilyen marha vagyok — ismerte el egyetértőn. Mivel nem torkolták le azonnal, ideje volt folytatni: — Félő. ha a pénz után kezdenék szaladni, las- san-lassan az én szememben is szemétté válna mindaz, amire ma még esküszöm. Addig szaladnék, mig ,prökre .lemaradnék önmagam mögött. Sivár esély. Nem kell. Homályosan arra gyanakodott Dezső, hogy közvetve róla beszél a sógor. De nem merte elhagyni az anyagi viszonylatok biztos terepét. — Bravó! — kiáltott fel csúfolko- dón. — Végre tudjuk, hogy bolond is van a családban! Ezzel ki is fogyott az arzenálja. Letörte az eredménytelenség. Hirtelen friss levegőre kívánkozott, minél távolabbra a tanáritól, akit e pillanatban fenntartás nélkül utált. (Folytatjuk) — Koncz Gábor kenyeres cimborája vagyok a filmben. Számomra ezért is érdekes ez a forgatás, mert életem első filmszerepét Fábri Zoltán irányítása alatt játszhattam. Ez a film tulajdonképpen ... Egy hang a bokrok közül: — Iványi Jóska, állj be a pozícióba! Nem derül ki, mit akart még mondani a népszerű művész, mert a hátára tették a „bornyút”, kezébe adták a puskát. A filteres cigaretta messzire röpül kezéből, — már Adorján Józsiként várja a kamerát. Pontosabban az olaszokat. De erre a jelenetre még várni kell. A filmes stáb sátrai körül azonban már ott láttuk napozni az „olasz katonákat” — a fekete hajú kreol bőrű szolnoki fiúk csaptak fel „taliánusoknak” i— olyan békésen, mintha nem is az Isonzo poklába készülnének. A film főszereplője Koncz Gábor mellett Iványi József, Venczel Vera, Juhász Jácint, Usztics Mátyás, Fonyó István, Benkő Gyula és még sokan mások játszanak a készülő magyar filmben. T. L.