Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-31 / 203. szám

1979. augusztus 31. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Korábbi évekhez képest jé termés Szeptember végén aratják a rizst Néhány héttel ezelőtt még augusztus végi betakarításra is gondolhattak a szakembe­rek, ám a rizs számára jó ta­vasz, nyárelő után a júliusi hirtelen lehűlés ennek a nö­vénynek a fejlődését is leál­lította. Pedig ekkor a tava­lyihoz képest már háromhe­tes előnnyel rendelkezett a kultúra, s így minden lehe­tőség adott volt arra, hogy az elmúlt évek igen silány ho­zamai után végre tisztessé­ges terméssel fizessen a rizs. A remények természetesen nem csappantak meg telje­sen, de fekordhozamra már aligha számíthatnak az üze­mek. A több mint 1500 hek­táron rizst termesztő Palotá­si Állami Gazdaság vezetői például úgy vélik, hogy a hektáronkénti átlag minden­képpen 20 mázsa körül ala­kul, ám ez csak az utóbbi három esztendő kudarca után számít jónak, a korábbi évek eredményeit figyelembe véve viszont csupán közepesnek mondható. Éppen ezért az üzem továbbra is nagy gon­dot fordít a telepek felújítá­sára, valamint az új kalitkák építésére, tudniillik a hely­zet gyökeres megváltozása csak ettől a tevékenységtől várható. Ugyanez a törekvés jel­lemzi a karcagi Magyar— Bolgár Barátság Termelő- szövetkezet munkáját is. A csaknem 1400 hektáron rizst termelő gazdaság néhány év­vel ezelőtt még 3600 hektárról takarította be a növényt, már amikor volt mit aratni­uk. A sorozatos kudarcok után rá kellett jönniük, hogy a telepek nagy része korsze­Mózsik László, az állami gazdaság palotási kerüle­tének növénytermesztési ágazatvezetöje a várható termést becsüli rűsítésre szorul, és az opti­mumszámítások is ezt a dön­tést igazolták. A szakembe­rek ettől függetlenül nem tettek le az ágazat előrelépé­séről, hiszen kidolgoztak egy 1985-ben befejeződő fejlesz­tési tervet, amelynek vége­redményeként 2800 hektár modern rizstermő terület lesz a gazdaságban. A mostani kilátások itt is lényegesen jobbak a tavalyi­nál, s várhatóan elérik azt a szintet, amelyen már némi jövedelemmel is együtt jár a hozam. A betakarítás, a töb­bi rizses gazdaság elképzelé­seihez hasonlóan szeptember végén kezdődik és október közepéig tart. Befejezéséhez közelednek a szezon előtti karbantartási mun­kák a karcagi rizshántolóban, szeptember 15-töl indulásra készen várják a gépek a Szolnok és Hajdú-Bihar megyében termett vizigabonát II könnyűipar seregszemléje az őszi BNV-n A HUNGEXPO hatodik alkalommal rendezi meg a hazai és a külföldi fogyasz­tási cikkek széles, nemzetkö­zi választékát feltáró őszi BNV-t, amely két hét múl­va, szeptember 14-én nyitja kapuit. A magyar vállalatok­kal és intézményekkel együtt 27 országból és Hongkongból mintegy 1200 kiállító mutat­ja be a legkorszerűbb termé­keit a szakvásár 12 árucso­portjában. Az első ágazati sajtótájé­koztatót csütörtökön tartot­ták a Könnyűipari Miniszté­riumban. Móré András fő­osztályvezető, a könnyűipari vásárbizottság nevében el­mondotta, hogy 206 vállalat és szövetkezet több tízezer termékét mutatják be. Az A és az F pavilonokban az „öl­tözködés” és az „otthon” té­makörbe illeszkedő gyárt­mánycsoportok és az ezek­hez kapcsolódó kiegészítő termékek kapják a főszere­pet. A már hagyományos di­vatbemutatók a 18-as pavi­lonban lesznek. A 26 magyar és 24 külföldi vállalat részt- vételével megrendezésre ke­rülő INTERPLAYEXPO szín­helyén, a D pavilonban a há­ziipari szövetkezetek mutat­ják be a legújabb divatú gyermékruhácskákat. A bemutatásra kerülő ter­mékek javarésze már „be­érett” gyártmány, 15—20 szá­zalékuk pedig a piackutatás célját szolgálja. Ez utóbbiak egy éven belül exportra, il­letve belföldi forgalmazásra kerülhetnek. A termelők többsége már a vásár előtt, illetve annak időtartama alatt a belkereskedelmi bolt­hálózatban, mások saját min­taboltjaikban árusítják is az újdonságokat. Korlátozás a vasúti szállításokban Az őszi csúcsforgalom ide­jén a népgazdaság megnöve­kedett szállítási igényeinek kielégítése és a közlekedési ágazatok közötti jobb mun­kamegosztás érdekében — a korábbi évekhez hasonlóan — korlátozást vezetnek be a vasúti szállításban. A közlekedés- és postaügyi miniszter rendeletére szep­tember 1-től további intéz­kedésig — legfeljebb azon­ban december 31-ig — a 40 kilométeres távolságon belül levő vasútállomások egymás közötti forgalmában az áru- szállítás szünetel, a fuvaro­zást — az iparvágányon be­rakott szén, vasérc és olaj­áruk, valamint a darabsúly és a terjedelem miatt gép­járművel nem továbbítható termékek kivételével — a közúti közlekedés bonyolítja le. Az intézkedés alapján 60 kilométeres távolságon belül többféle árut ugyancsak nem szállít a MÁV. Vállalni az összeütközést pártszervezet munkájának Hz egyik értékeléséről tanácskoztak a párt-végrehajtóbizottság ülésén. A jelentés és több felszólaló is el­ismerően említette, hogy a pártmunka nyugodt körülmények között folyik, hossz- szú idő óta nem volt tapasztalható semmi­féle konfliktus. Mígnem valaki váratlanul új mederbe terelte a vitát: azt kezd,te ugyanis fejtegetni, hogy vajon ez az em­lített tény valóban elismerésre méltó-e, s nem az rejtőzik-e mögötte, hogy a szóban- forgó pártszervezet kitér a megoldásra érett kérdések rendezése elől. akár elvtelenül is elsimítva, elkenve a problémákat. El­lenpéldaként egy másik pártszervezetet említett, mely ugyan jóval gyakrabban okoz főfájást az irányító pártbizottságnak, de amely a konfliktusokat vállalva, sőt nemegyszer kifejezetten előidézve jóval dinamikusabb ütemet tud diktálni az elő­rehaladásnak. A vita középpontjába ettől kezdve ez a kérd,és került; látszott, hogy a résztvevő­ket magukat is izgatja e téma. Érthető is, hiszen a jelen időszakban a pártmunká­nak egyik nagyon aktuális, töprengésre, és végiggondolásra érdemes kérdése ez. Mint ahogy az említett vita is tükrözte, meglehetősen erőteljes az a felfogás, mely szerint a konfliktusok, a feszültségek ál-, tálában negatív előjelű jelenségek, melyek megléte a munka gyengeségeiről, hiányuk viszont annak eredményességéről tanúsko­dik. S nem állítható, hogy ez a vélekedés híján van minden megalapozottságnak, A feszültségek felhalmozódása valóban sok gondot, bajt okozhat. Azok a nemzedékek, amelyek részesei voltak korábbi időszakok ezzel kapcsolatos eseményeinek, szinte a zsigereikben hordozzák e tapasztalatot. Hiszen átélték, miként halmozta fel az ötvenes évek első felének konfliktusokat mesterségesen is teremtő és élező politiká­ja a feszültségek akkora gyuanyagát.hogy az lángra lobbantva magát a néphatalmat is súlyosan veszélyeztette. A Magyar Szocia­lista Munkáspárt munkastílusának ebből adódóan is egyik nagyon lényeges és ál­landó vonása, hogy messzemenően igyek­szik népünket a konfliktusok felesleges kiéleződésétől megóvni, az ilyen helyzetek kialakulásának idejében tett lépésekkel elejét venni. S nyilvánvaló, hogy a mun­kastílus e vonása az egyes pártszervezetek tevékenységében is meg kell hogy mutat­kozzék. A kérdés azonban az: levonható-e az említettekből egy olyanfajta következte­tés, hogy a mi viszonyaink között minden­fajta konfliktus szükségtelen, káros és el­kerülendő. illetve, hogy ha mégis kialakul valahol, akkor azt eleve bajnak, hibának munkánk gyengéjének kell-e minősíteni? A kiegyensúlyozott fejlődésre törekedve azt konfliktusok és feszültségek nélküli fo­lyamatnak Ikell-e felfognunk, egymást ki­záró ellentétként kezelve a fejlődés har­monikus, illetve ellentmondásos voltát? Nos, az élet mindennapi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy a fejlődésnek ma is el­kerülhetetlen, sőt természetes velejárói az időnkénti feszültségek, konfliktusok. Mi több, nemcsak velejárói, jellemzői. ha­nem egyben forrásai is. Nélkülük az új nem tud.ná meghaladni a régit, a korszerű nem léphetne az elavult helyébe. Akinek a számára a legfőbb értékké és céllá a konfliktusok bármi áron való elkerülése válik, az akarva-akaratlan a fejlődés ellen lép fel. fékezi az előrehaladást. Jelen körülményeink között a sokat em­legetett forradalmiság éppen azt jelenti. hogy szükség esetén vállaljuk az összeüt­közést, a harcot az előrevivő megoldás győzelme érdekében. A párt vezető sze­repének érvényesítése ebben az értelemben a pártszervezetektől, azok tagjaitól azt igényli, hogy élére álljanak e harcnak, nem pedig hogy kitérjenek előle, s min­den körülmények között a „tüzet szüntess!” parancsát hangoztassák. Annál is inkább, mert ez a törekvés végső soron hatástalan is lenne. Hiszen a megoldásra váró dolgokat előbb vagy utóbb, de egyszer csak rendezni kell. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy nem­ritkán kerülnek párttestületek — köztük fegyelmi bizottságok — napirendjére olyan elmérgesedett és szinte kibogozhatatlanul összekuszálódott ügyek, amelyeket a kez­det kezdetén még viszonylag simán ren­dezni lehetett volna, de mivel a pártszer­vezet nem vállalta az ezzel járó kisebb konfliktusokat sem, az elvtelen békítge- tés „ráolvasásával” kezelt probléma az évek során elmérgesedett, gyulladásba jött, s nemegyszer az egész szervezetet megfertőzte. Természetesen a legkevésbé sem követ­kezik mindebből, mintha mindenfajta ösz- szeütközés hasznos és feltétlenül szüksé­ges lenne. A dolog lényege éppen abban van, hogy nem a konfliktusok száma mi­nősíti egy-egy pártszervezet, politikai vagy gazdasági vezetés tevékenységét, sem po­zitív, sem negatív értelemben. Hanem egy­részt ezek minősége, jellege, másrészt pe­dig — mindenekelőtt — az, hogy miként képes megoldásukat megkeresni és meg­találni, mennyire tudja ezeket a fejlődés előmozdító eszközeiként hasznosítani. Nem a konfliktushelyzet léte vagy hiánya mi­nősít tehát, hanem az ilyen helyzetben tanúsított magatartás, a megoldást célzó cselekvés iránya, hatékonysága. Napjaink sürgető és égető gazdasági ten­nivalói — a termékszerkezet átalakítása, a munkaerő átcsoportosítása, a bérezés­ben az egyenlősdi megszüntetése és így tovább — szinte minden munkahelyen te­remtenek bizonyos feszültségeket. Nyil­vánvaló, hogy ahol korábban néztek szem­be az élet e követelményeivel, ott hama­rabb támadtak különféle konfliktusok. Ám az is bizonyos, hogy e helyeken ma ki­sebb a fejfájás és az idegeskedés, mint ott. ahol az utolsó pillanatokig halogatták- halogatják a cselekvést. Tudjuk, a „ko­rábban ébredő” politikai szervezetek., gaz­dasági vezetők fellépését nemegyszer rosz- szallás is kísérte, mondván, miért kell ne­kik „bajt keverni”, gondot okozni. Ezért nem árt hangsúlyozni: ők cselekedtek he­lyesen, az elismerés őket illeti. Természe­tesen csak akkor, ha nem mulasztották el a körültekintést, ha gondosan megvizsgál­tak minden körülményt és nem sajnálták a fáradságot az érintettek meggyőzésétől, az intézkedések szükségességének megma­gyarázásától — vagyis ha nem tetézték az ilyenkor elkerülhetetlen konfliktusokat szükségtelenekkel, ha igyekeztek kóros ki­élezésüknek elejét venni. «tst-a. bizonyos értelemben pro­li kOnfllktlIS bája a pártszervezetnek, ® irányításnak. Hogy mi­ként tudják ilyenkor párosítani a határo­zottságot a körültekintéssel, a következe­tességgel, a rugalmassággal — ezen le­mérhető, mennyire sajátították el egy- egy helyen a politizálás, a vezetés mű­vészetét. Gy. L. A Mecseki Szénbányák üzemeiben a műszaki fejlesztési program eredményeként szá­mos új technológiai eljárás és technikai berendezés segífi a munkát. A komlói Kos­suth bányán, egy lengyel fejtésbiztositó berendezéshez szovjet gyártmányú — maró­tárcsás - jövesztőberendezést építenek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom