Szolnok Megyei Néplap, 1979. augusztus (30. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-26 / 199. szám

1979. augusztus 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 15 Birkózás, vívás Rácz, Tóth és Kocsis világbajnok óvá még beverekedte ma­gát a svájci Daniel Giger, a lengyel Andrzej Lis és Li- szek Swornowski. A döntőben Kolczonay a francia Riboud mögött ezüst­érmet szerzett. Az idei vívó VB eddigi legnagyobb magyar kudarca: a tavalyi világbajnoki arany­érmes magyar válogatott a negyeddöntőben a románok­tól vereséget szenvedett és kiesett. így Gedőváriék csak az 5—8. helyért versenyez­hetnek. Első ellenfelük Nagy-Britannia lesz, míg Franciaország és Kuba ugyancsak az 5—8. helyért verseng. A legnagyobb várakozást is felülmúlta a magyar ' kö­töttfogású válogatott sze­replése San Diegóban, a XXI. birkózó-világbajnok­ságon: a tízfőnyi együttes­ből — életében először — aranyérmet nyert Rácz La­jos (52 kg, edzője: Tombor István, Szondi SE), Tóth István (62 kg) és Kocsis Fe­renc (74 kg, mindkettőjük edzője: Kiss Ferenc, egye­sületük: Ganz-Mávag). ösz- szesen heten szereztek pon­tot, mindez az 1967-es bu­karesti VB után a megszer­zett pontokat tekintve a második legjobb világver­seny. Az a bravúr azonban még sohasem sikerült, hogy egy világbajnokságon három aranyérmet nyertek volna, magyarok! Hegedűs Csaba csapata a Szovjetunió mögött a 2. lett a ponttabellán, ugyanígy az éremtáblázaton is. Mindkét nemzet 3—3 elsőséget szer­zett, a fennmaradó 4 arany­érmen Bulgária, Románia, Lengyelország és Svédország osztozott. Vigaszt az eddigi gyen­gébb szereplésre Kolczonay Ernő biztató vívása nyúj­tott. A Bp. Honvéd, sporto­lója a párbajtőr egyéniben a direkt kieséses táblán is folytatta jó szereplését. A fő tábláról került a döntőbe. A vendégek és a vendéglátók (jobbról) csapata a mérkőzés előtti ünnepségen A napokban érkezett haza Tallinnből a megye asztalite­nisz-sportját képviselő csapat, amely Kreisz, Molnár, pótári, Kovács, és Kelemen összeállí­tásban mérte össze erejét a szovjet bajnokság 4. helyezett­jével, a VSÜ Kalev együttesé­vel. Az elleniéi játékosai kö­zött szerepelt Linmäe, aki a hat évvel ezelőtti belgrádi világ- bajnokságon tagja volt a szov­jet válogatottnak, jelenleg pe­dig 8. a szovjet ranglistán. A magyarok játékát nagy érdek­lődés előzte meg, s nem hiába, hiszen magas színvonalú ver­senyzéssel bizonyították felké­szültségüket, s arattak nagy közönségsikert. Az első mérkő­zésen 9:4, a másodikon pedig 10:3 arányban győzték le a há­zigazdákat. A magyarok legjobbja, Kreisz Tibor, aki valameny- nyi ellenfelét legyőzte Sikeres vendégszereplés Tallinnban A megyei küldöttségnek a sportolás mellett lehetősége nyilt az észt főváros megismerésére, felejthetetlen élmények szer­zésére. Megcsodálhatták az olimpiai létesítményeket is, ame­lyeknek többsége elkészült már. Képünkön az olimpiai falu szive, a tengerparti irányitóközpont, innen kísérik majd fi­gyelemmel az olimpiai vitorlás versenyeket Fotó: Novák Károly Események SÍPSZÓ ELŐTT Kiélezett csatát, igazi fut- ballcsemegét ígér a Véső ut­cában a mai Szolnoki MÁV —MTE—Balassagyarmat ta­lálkozó. A hírek szerint a vendégek kemény, határo­zott labdarúgást játszanak, kitűnő védelemmel rendel­keznek, de támadósoruk sem eredménytelen, bizonyítja ezt a jó képességű H. Papp J. SE ellen elért magabiztos győzelmük. A szolnokiaknál fegyelmezett, harcos, küzdő­képes játékra, az Özd ellen mutatott formára van szük­ség, ha győztesen akarják elhagyni a játékteret. Hi­mer -István vezetőedző, nem változtat a keretén. Szend- rei, Boros, Kábák, Ágh. Se­bők, Kolláth, Tóth, Porhan- da, Lódi, Földesi. Szatmári, Zakar, László és Nász közül kerül ki a kezdő tizenegy. Mezőtúron a Leninvárosi Olefin SC csapata vendég­szerepei. A Honvédnak ed­dig nem sok babér termett a vendégek elleni találkozó­kon. A jelek szerint most esélyes a hazai csapat. A Honvéd-játékosok nagyon készültek erre a találkozó­ra, és győzni szeretnének. Egy-két sérülés és kiállítás zavarta a hétközi felké­szülésüket. Az alábbi keret­ből kerül ki a kezdő 11: Merley, Anger, Pribék, Dá­vid, Papp, Herédi. Mohácsi, Cserháti, Batári, Kelemen, Czanka, Tóth, Széli, Magyar. A Lehel SC hétközben a Tisza Cipő elleni' előkészü­leti mérkőzésen 9:1 arányú győzelmet aratott. Kóczián Antal vezetőedző ezúttal elé­gedetten szemlélte csatárai­nak játékát. A mai nyíregy­házi mérkőzés esélyese a ha­zai bajnokaspiráns csapat, amelytől az egyik pont meg­szerzése már bravúrnak szá­mítana. Kóczián Antal az .alábbi csapatot küldi pá­lyára : László — Gergely, Kirchner, Lakatos, Török — Lukácsi, Fejes. Postás — Se­bestyén, Váczi, Bacher. Tar­talékok: Mikhárdi. Szabó P. Pecha. Atlétika. Tisza Kupa országos serdülő minősítő verseny, Szol­nok, Mátyás király u. 9. Autó. Lehel Kupa országos tú­raverseny. Rajt a Hűtőgépgyár elől 7. Kajak-kenu. Országos felnőtt bajnokság, Szolnok, Holt-Tisza, 500 méteres döntők 9, hosszútá­vú döntők 14. Röplabda. MRSZ Kupa Női: Lehel SC—Közgazdasági Egye­tem, Jászberény, hűtőgépgyári sportcsarnok 11. dr. Tőkészfry. Varga. NB II. Férfi: Szolnoki TITASZ—Szolnoki Vegyiművek, Szolnok, TITASZ-pálya 10. Teke. NB I. Férfi: Szolnoki MAV-MTE—Soproni Spartacus, Szolnok, MÁV-MTE automata tekecsarnok 8. Labdarúgás. NB II: Szolnoki MAV-MTE—Balassagyarmat. Szolnok, Véső út 16. Bondár. Honvéd Szabó Lajos SE—Olefin SC, Mezőtúr 16. Tóth L. Me­gyei bajnokság: Abádszalók— Ojszász 16 Szebenyi, Jászberé­nyi Vasas—Jászkisér 16 (Heves megyéből), Túrkeve—Jászjákó- halma 16 Asztalos, Rákóczifalva —Kunhegyes 16 Pató, Kunszent- márton—Szászberek 16 (Csongrád megyéből). Karcag—Besenyszög 16 Tombor, Jászárokszállás—Ti- szabura 16, Hagyó, Törökszent- miklós—Tisza Cipő SE 16 (Haj­dú megyéből). Tartalékbajnok- ság: Szabó L. SE II—Gyula II. 14 Cicás. SZMÁV-MTE II— DELÉP SC II 14, Tóvizi: Kajak-kenu Deme és Pető döntőbe került Pénteken reggel a férfi ezer méteres elő-, közép- és reményfutamokkal a Szol­noki Vízügyi SE pályáján megkezdődött az idei fel­nőtt országos kajak-kenu bajnokság. Szombaton déle­lőtt az 500 méteres számok hasonló futamait rendezték, délután 16 órakor pedig megkezdődtek az ezer méte­res számok döntői. — A magyar bajnokságok történetében először rendez­zük reményfutamos rend­szerben — tájékoztatott Be- nyák Imre, a versenybizott­ság elnöke, — amely a vi­lágbajnoki futam kisebb, szűkített formája. Ahol há­rom előfutam van, onnan az első kettő jut a döntőbe, a következő három pedig a reményfutamba. Érdekesebb így a verseny, hiszen ha va­laki mondjuk pillanatnyi indiszponáltság miatt a re­ményfutamba kerül, lehető­ség nyílik számára a javítás­ra. A pénteki előfutamokból a két szolnoki, Deme és az ifjúsági Pető is beverekedte magát a szombat délutáni, ezer méteres döntőbe. Az 500 méteren, tegnap délelőtt, ez már csak Demének sike­rült, Pető viszont vasárnap indul a 16.20-kor rajtoló K—1 10 ezer méteren is. Valamennyi számban álta­lában az esélyesek jutottak tovább, a válogatottakkal az élen nagyszerű versenyeket ígér minden döntő. Pálya, a falu szívében Erősödő hagyományok Besenyszögön Bár Besenyszög a megye sportéletében szerény szere­pet játszik — mindössze egyetlen szakosztályból álla község sportegyesülete — mégis többször hívta fel már eddig is magára a fi­gyelmet. Felnőtt labdarúgó- csapatuk területi bajnokként került a megyei bajnokság­ba, ahol a Tisza Cipő SE együttese ellen mutatkoztak be. Nem is akárhogyan: az elmúlt bajnokság második helyezettjét 2:l-re győzték le. A folytatás már kevésbé sikerült — részben a nehéz sorsolás miatt —, de van még idő a javításra. Ennek ellenére irigylésre méltó a besenyszöái sportegyesület helyzete: olyan támogatást élvez, ami ritkaság számba megy ,— a község szinte egy emberként sorakozik a lab­darúgók mellé. S ami ennél is fontosabb: olyan össz­hangban, olyan jó légkörben serénykednek a fejlődés ér­dekében. amely nemcsak a megyében, hanem az or­szágban is példamutató. Miért is közügy a sport Besenyszögön? A kérdésre a 48 éves Dó­zsa Józseftől, a Kossuth Tsz párttitikárától kértünk vá­laszt. A tősgyökeres, beseny- szögi férfi számos társadál- mi tisztséget is betölt — a községi pártbizottság tagja, a vadásztársaság elnöke, né­pi ellenőr és 1976 óta tagja a sportegyesület elnökségé­nek is. — Nyugodtan mondhatom, hogy a sport szeretete ha­gyomány nálunk — mondja Dózsa József. — De nem­csak szeretik az ittlakók, so­kat is tesznek érte. Az egy­kori, sport- és tanácsi veze­tőknek, valamint néhány lelkes társadalmi aktívának köszönhető, hogy az eredmé­nyességre való törekvés mel­lett igyekeztek mindenkit megnyerni a sport számára. Mozgósították a község ap­raját, nagyját — s jó táp­talajra találtak. Azóta sokan szinte mér az anyatejjel együtt szívják magukba a sport szeretetét. s mind szé­lesebb körű az érdeklődés. — ön hogy került közel a sportélethez? Talán spor­tolt? — Nem, arra nem volt mód. Nyolcán vagyunk test­vérek, apánk napszámosként, kubikusként kereste a ke­nyérre valót. Engem az ra­gadott meg, hogy milyen sokan fáradoznak a sportért. Amikor én is belekóstoltam, akkor jöttem rá értelmére, hasznára. De beosztásomnál és társadalmi megbízatásom­nál fogva is kötelességem, hogy támogassam a sport ügyét. Persze, a község ve­zetői is így gondolkodnak, s nem kell egymást győz­ködnünk. Amit eddig elér­tünk, az az összefogás, a közösség érdeme. — Milyen példákat tud felsorolni? — A sportpályával kez­deném. Emlékszem, nagy vita támadt, hogy hová is kerüljön. Azoknak volt iga­zuk, akik amellett kardos­kodtak, hogy a község szí­vében építsék meg. Ez is közrejátszik abban, hogy a sportesemények vonzzájc az embereket. Aztán a pálya köré a kerítés, az öltöző mind társadalmi munkában készült. Amikor felépült a vadászház, nem én döntöt­tem el, hanem, a vadásztár­saság tagjai szavazták meg, hogy a sportegyesület ott tarthassa rendezvényeit. Szintén a közösség szavazott arról, két éve a sportegye­sületi közgyűlésen, hogy 100 forintra emeljék fel a tag­díjakat. Erre az évre “példá­ul 11 ezer forintos pártoló tagsági díjat terveztünk. Márciusban már ennél több került a kasszába, s bizo­nyos, hogy mostmár túlha­ladta az összeg a 12 ezret. — Ennyire lelkesednek a tömegsportért is? ,— Az Edzett Ifjúságért mozgalom nyitányán mint­egy háromszázötven fiatal vett részt. Nekem jutott az a megtisztelő feladat, hogy útjára indítsam a mozgal­mat, s így a résztvevőkkel együtt futottam én is körbe a pályát. Azóta az egyes tö­megsport-rendezvényeken hasonló létszámban talál­hatók a mozogni vágyók. Safranyik Pál, a községi tö­megsport-bizottság elnöke és munkatársai jelentős részt vállalnak mindenből. Más kérdés az, hogy lehetne töb­bet tenni és kell is. A lé­nyeg az, hogy mindenki ezt az igazságot követi: fogjuk meg és vigyük! — Mióta a labdarúgó-csa­pat felkerült a megyei baj­nokságba, félezren is kijár­nak a mérkőzésekre... — Valóban, jóval többen látogatják a fordulókat, mint azelőtt. De így is van jól, hiszen ha valaha szükség volt a biztatásra, úgy most van legfőbb ideje. Még ak­kor is, ha kikap a csapat, márpedig ez velejárója -a sportnak. Mindenesetre a csapat kollektív szelleme ki­tűnő, Fazekas Sándor edző pedig biztosítéka az előre­lépésnek. Az egyesület el­nöke, Péter Ernő bolti el­adó, tehát kötött a munka­ideje, de minden szabad idejét a labdarúgóknak szen­teli, egyébként még a tiszte­letdíjat sem fogadja el. Olyan vezérkar kovácsoló- dott amúgy is össze, amely valóban csak önkéntes ala­pon, sportszeretetből dolgo­zik. Úgy érzem, nem hiába. A csapatban mindenki egyet akar, és még akkor is küz­denek, amikor mi a pálya szélén látjuk már, hogy a mérkőzés elveszett. — Mennyire ismeri az or­szág sportéletét? — Nem mondhatnám, hogy jól. Olvasom az újságokat, megnézem a televízióban a sporteseményeket, de beval­lom, jobban érdekel Be- senyszög sportélete. — Azt mondta, öröklődik a sport szeretete. Az ön csa­ládjában is? — Két fiam van. Az idő­sebb katona, bár nem spor­tol, d,e ha csak teheti, ki­megy a mérkőzésekre. A kisebbik focizik, tavasszal biztos tagja volt a kezdő 11- nek. Az idén még nem lépett' pályára, tudniillik kimaradt az edzésekről. Kombájnos ugyanis a tsz-ben, és az aratás mindennél előbbre való. Csehszlovákiában is segédkezett a termés betaka­rításánál. Azóta már be­kapcsolódott a csapat mun­kájába, remélem, hamarosan ismét játszani fog. Nemso­kára kezdődik a vadászati idény, s bizony sok időmet elviszi, így őt is, a csapatot is kevesebbet láthatom. Per­sze igyekszünk majd időre hazaérni. Már csak azért is, mert vadásztársaim is nagy szurkolók. A húsz-harminc kilométeres gyaloglások után én sem igen pihenhetek ott­hon : feleségem, ha kell, ha­talmi szóval — természete­sen idézőjelben mondom — parancsol ki a Dályára. Ö ugyanis még nálam is job­ban szereti a sportot. Constantin Lajos A K—II. 500 méteres előfutama a célbaérésnél Fotó: Dede

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom